Az igaz ember gyökere – A. W. Tozer

Az igaz ember gyökere – A. W. Tozer

Szembetűnő a különbség az atyáink hitről való gondolkodása és a között, ahogyan a mi nemzedékünk értelmezi és éli meg a hitet. Az atyák a dogok lényegével foglalkoztak, míg a mai utódok látható módon csupán a gyümölcsökkel.

Ez megnyilvánul bizonyos nagy keresztyén személyekhez való hozzáállásunkban, akiknek nevét tisztelték a gyülekezetekben, mint például Augustinus és Bernard a korai vagy Luther és Wesley a későbbi időkből. Egy ilyen bibliográfiában, mint ez magasztaljuk az ő gyümölcseiket, ugyanakkor hajlamosak vagyunk arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk, hogy kikutassuk a gyökereket, amik megtermik a gyümölcsöt. “Az igaz (ember) gyökere gyömölcsöt terem” – mondta egy bölcs ember a Példabeszédek 12.11-ben. A mi atyáink meglátták a fa gyökereinek fontosságát és készségesek voltak türelemmel várni a gyümölcs megjelenésére. Mi azonban azonnal akarjuk a gyümölcsöket akkor is, ha a gyökér még gyenge vagy teljesen hiányzik. Türelmetlen keresztyének ma félremagyarázzák a régi szentek meggyőződésének egyszerűségét és megmosolyogják az Istenhez és a szent dolgokhoz való komoly viszonyulásukat. Ők odaszánták az életüket a maguk korlátolt vallásos szemléletmódjukkal együtt, mégis rendkívüli és életerős emberek, akiknek a hátrányaik ellenére sikerült elegendő szellemi tapasztalatot és sok jó dolgot megvalósítani a világban. Az ő gyümölcseiket próbáljuk utánozni, anélkül, hogy magunkévá tennénk az ő teológiájukat vagy a hitükkel kapcsolatos kellemetlenségeiket az ő – mindent vagy semmit – magatartsuk átvétele nélkül.

Ezért mi azt mondjuk (vagy sokkal inkább gondoljuk, mint mondjuk), és minden bölcs hang, minden hitbeli tapasztalat, minden természeti törvény azt mondja nekünk, hogy rossz az, ahogyan vagyunk. Az ág, ami a viharban letörik a fáról, rövid ideig még virágozhat és a véletlenül arrajáró számára azt a benyomást kelti, hogy egy egészséges és sok gyümölcsöt termő ág, azonban a gyenge virágai hamarosan elszáradnak és a faág maga is elszárad és elpusztul. A gyökértől távol nem létezik tartós élet.

Sok dolog, ami a keresztyénségben ma történik egy letört ág rövid ideig tartó virágzó hatása, ami rövid igeig gyümölcsöt terem. Azonban az élet mély törvénye ennek ellene mond. A külsőségekbe való belemerülés és az igazi szellemi élet látható gyökereinek figyelmen kívül hagyása olyan prófétai jelek, amiket nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Kizárólag az azonnali “eredmények” számítanak, ami a siker gyors bizonyítéka, anélkül, hogy a következő hétre vagy évre gondolnánk. Vadul burjánzanak a vallásos módszerek a hagyományos gyülekezetekben, de azért az igazság is munkálkodik.

Ha eredmény van, minden rendben van. A hívő vezetőket egyetlen tényező minősíti: a siker. Mindent megbocsátanak nekik, kivéve a sikertelenséget.

Egy fa minden vihart túl tud élni baj nélkül, ha egészséges gyökerei vannak, azonban, amikor a fügefa, amit az Úr megátkozott azonnal „kiszáradt gyökerestül”. Egy gyülekezetet, amelyiknek mély gyökerei vannak, nem lehet lerombolni, azonban semmi sem képes megmenteni egy gyülekezetet, amelyiknek gyökerei elszáradtak. Sem ösztönzés, sem reklámhadjárat, sem pénzadományok, sem gyönyörű épület nem tudja visszahozni az életet a gyökértelen fába.

Pál apostol a hasonlat összefüggéseit örömmel figyelmen kívül hagyva arra figyelmeztet bennünket, hogy vigyázzunk a forrásunkra. “A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén” (Ef. 3.18) kifejezéssel nyilvánvalóan a számok (sokaság) félrevezető hatásáról beszél,  és ismételten arra ösztönzi az olvasóit, hogy “gyökerezzenek meg és épüljenek fel Ő benne”, ami előrevetíti egy keresztyén számára, hogy egyrészt olyan legyen, mint egy fa másrészt, mint egy templom, erős alapon felépítve.

Az egész Biblia és a múlt minden nagy szentje egyetért ebben és ugyanezt mondja nekünk: “Semmit se vegyetek természetesnek” – mondják nekünk. “Menjünk vissza a gyökerekhez. Nyissuk meg a szívünket és kutassuk az Írásokat. Hordozzuk a keresztünket, kövessük az Urunkat és ne törődjünk a vallásos divattal. A tömeg mindig téved. Az igazak száma minden generációban kevés volt. Bizonyosodj meg róla, hogy közöttük vagy.”

“Az ember nem vethet alapot gonoszság által: az igazságosság gyökere azonban sosem mozdítható el.”

Megjegyzés: Ez az írás a fenti című könyv első fejezete.

Fordította: Abonyi Sándor