Ha már így felmerült az „istenkáromlás” mint olyan, nagyon figyelemre méltó az, amit a jól ismert keresztény tanító, Derek Prince mondott erre vonatkozóan:
„Maga Jézus figyelmeztet minket arra, hogy nagyon, NAGYON óvatosnak kell lennünk abban, ahogy a Szent Szellemről beszélünk, és abban, ahogyan képviseljük Őt. Jézus az istenkáromlás szót használja itt, és én úgy döntöttem, utánanézek ennek a szónak a nagy görög lexikonomban. Az istenkáromlás szó elsődleges jelentését a lexikon így fogalmazza meg: túl könnyedén vagy rosszul, helytelenül beszélni a szent dolgokról. Tehát ha túl könnyedén, rosszul, vagy helytelenül beszélünk a Szent Szellemről, e definíció értelmében közel kerülünk az istenkáromláshoz.
Nos, ha bármikor ezt tetted, vagy hajlottál ennek elkövetésére, vagy társa voltál azoknak, akik ezt tették, hadd adjak neked egy őszinte, baráti tanácsot: meg kell térned. Egyszer s mindenkorra le kell rendezned Istennel ezt a dolgot, és soha többet nem szabad abba a bűnbe esned, hogy Isten Szent Szelleméről rosszul, helytelenül nyilatkozol. Mert a Szent Szellem szent, és Isten.”
Részemről én teljesen egyetértek Derek Prince-szel. A John Crowder és az ő „új misztikus” társai által az internetre feltett videók és egyéb anyagok szó szerint annyira betegesek, illetve Isten és a Szent Szellem felé annyira megalázóak és istenkáromlók, hogy én még belenézni is alig tudok.
Miért van az akkor, hogy Crowder mégis szinte rakétasebességgel ível felfelé, és válik sztárrá a karizmatikus körökben? Hogy fajulhattak el idáig a dolgok? Hogyan tudott ez a beteges és minden szentséget nélkülöző dolog oly sok ember számára vonzónak tűnni a karizmatikus mozgalmunkban?
Utána kell járnunk, és megtudnunk azt, hogy pontosan mi is történt, ami ehhez a szörnyű hitehagyáshoz vezetett. Ugyanis a Sloshfest-féle alkalmak, és az Új Misztikusok nem elszigetelt, egyedülálló történések – hanem nagyon is részei, mozaikkockái egy hasonló jellegű szolgálatokból álló „nagyobb képnek”, amely a prófétai és karizmatikus mozgalmak nagy részét már behálózta.
Hogyan történhetett meg mindez? Milyen lépések vezettek el idáig? Ezekre próbálok válaszokat keresni ebben a könyvben.
DE ELŐSZÖR IS…
Mielőtt még alaposabban belemélyednénk az események eme mély mocsarának a vizsgálatába, először is szeretnék röviden az én hátteremről szólni egy pár szót – hogy az Olvasó megtudja azt, ki is vagyok, és hogy honnan is jövök.
Amint azt korábban megjegyeztem, én egy Szent Szellemmel betöltekezett, nyelveken szóló keresztény ember vagyok, aki igen sokáig magam is részt vettem a karizmatikus és prófétai mozgalomban. Tizenegy éven keresztül voltam benne ugyanabban a mozgalomban, mint amelyben Todd Bentley, Rick Joyner, Bob Jones, Paul Cain és Mike Bickle is benne van – jóllehet én az ő kiemelt, nagyfokú ismertségi szintjüknek még csak a közelében sem jártam. (A Prófétai Mozgalom gyakorlatilag a karizmatikus mozgalom egyik ága, akik hisznek a modern „prófétákban” és „apostolokban”.)
De 2004-re már annyira rosszul kezdtek alakulni a dolgok a mozgalmon belül, hogy rá kellett jönnöm arra: itt többé már nem tudok maradni. Sőt, be kellett jelentenem, hogy kilépek a mozgalomból. Megvilágosodott ugyanis a számomra, hogy én csak egy teljesen más jellegű prófétai mozgalomnak tudok tagja lenni: egy olyannak, amely megtérésre és szentségre szólítja fel az Egyházat – és az Ősegyház tisztaságának és erejének a nyomdokain halad tovább.
És ez a modern „Prófétai Mozgalom” minden volt, csak ez nem. A 2004-es bejelentésem – az, hogy kilépek a Prófétai Mozgalomból – igen nagy vihart kavart, jóval nagyobb visszhangot váltott ki, mint a korábbi tagságom bármikor is. Szó szerint e-mailek ezreit kaptam a világ minden tájáról, melyeknek túlnyomó része arról tanúskodott, hogy nagyon sokan egyetértettek e lépésemmel. Sajnos azonban voltak olyan reakciók is, amelyek megdöbbentettek és mélyen elszomorítottak engem, mint ahogy azt meg is fogalmaztam az egyik, egy jó pár héttel a kilépésem után íródott levelemben:
Engem nem is a velem egyet nem értő, engem „szakadás okozásával” vádoló levelek fakasztanak könnyekre, hanem azok az e-mailek, amelyeket a világ különböző részeiről kapok, s melyeknek írói teljesen EGYETÉRTENEK velem, és amelyekben beszámolnak arról, hogy ők maguk milyen szörnyűségeket tapasztaltak meg az alatt az idő alatt, amíg részt vettek ebben a mozgalomban.
Tegnap is csak ültem ott a számítógépem előtt, és egyre nagyobb szomorúság töltött be, ahogy olvastam azokat a leveleket sorra egymás után, amelyek beszámoltak arról a szellemi betegségről, ami a mozgalom részeként elterjedt az egész földön. …Ez SOKKAL ROSSZABB, mint amit én korábban gondoltam…
Egy olyan mozgalom ez, amely ˝manifesztációkra”, ˝portálokra” és furcsa, idegenszerű ˝isteni meglátogatásokra” szakosodott. Minden egyes jellemzőjével ez a mozgalom jobban hasonlít egy New Age3 irányultságra, semmint bármire, ami igazán keresztény lenne. Valójában egyre jobban látom azt, hogy ezt a mozgalmat teljesen a JÓSLÁS és JÖVENDŐMONDÁS szelleme uralja.
Szavakkal le sem lehet írni, annyira beteges és hátborzongató mindez. És a ˝prófétái” teljesen vakok, nem veszik észre ezt.
Miközben ezeket írom, könnyek gyűlnek össze a szememben. Annyira szörnyű az, amivé ez a mozgalom vált. Nagyon kérlek titeket, barátaim, hogy MARADJATOK TÁVOL ettől, mert itt DÉMONIKUS „meglátogatásokról” van valójában szó.
„Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.” (2Kor. 11:14-15)Tényleg az Utolsó Napokat éljük!
HOGYAN KEZDŐDÖTT EZ AZ INVÁZIÓ
Nagyon sokan nem ismerik fel az ún. „torontói áldás” és a modern, új vezetők – mint pl. Todd Bentley vagy John Crowder – közti szoros kapcsolatot. Sokan nincsenek tudatában azoknak a masszív szellemi kötelékeknek, amelyek „Torontó”, a modern „Prófétai Mozgalom”, és az olyan események között vannak, mint pl. a lakelandi ébredés, vagy a „Sloshfest”-alkalmak. Muszáj, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy e mozgalmak mindegyike – és azok vezetői! – igen szoros kapcsolatban állnak egymással.
S hogy honnan tudom én mindezt? Onnan, hogy én is több mint 11 éven keresztül voltam részese a Prófétai Mozgalomnak. Igencsak benne voltam a sűrűjében, így én is sorra foglalkoztam ezekkel a mozgalmakkal, és a vezetőivel – ahogyan éppen jöttek, szép sorjában. Teljesen tudatában voltam a kapcsolati összefüggéseknek: annak, hogy ki kivel, és milyen kapcsolatban áll. Sőt mi több, nemcsak én, hanem mindenki más is, aki csak ebben a körben mozgott, tudta ezeket…
Jól emlékszem arra, amikor először láttam Rodney-t szolgálni egy videofelvételen, amit a szülővárosomban, Auckland-ben (Új-Zéland) néztem meg, úgy 1993-1994 körül. Akkortájt én éppen egy kisebb hazai prófétai közlöny szerkesztője voltam Új-Zélandban. De attól, amit azon a felvételen láttam, szellemileg szinte beteg lettem.
A Floridában vezetett alkalmait már akkoriban is „ébredésként” emlegették, de engem annyira felzaklatott, amiket láttam, hogy mondtam a testvérnőnek, aki a felvételt hozta, hogy igazán nem kellene ilyen, szellemileg ennyire veszélyes anyagot importálnia Krisztus új-zélandi Testébe.
S már akkor felismertem, hogyha bármikor is ilyen jellegű, illetve ehhez hasonló, veszélyes szellemi inváziók jönnének, én bizony nem tudnám nem felemelni a hangomat ezek ellen – s e felismerésnek a súlya már akkor is rám nehezedett. Pedig akkor még közelről sem tudtam, hova is fog majd mindez vezetni!
Néhány hónapig még „szélcsend” volt, nem kerültem összeütközések kereszttüzébe. Aztán jött a „torontói áldás”, és nagy port kavart a keresztény médiában – és ekkor már nem tudtam én sem csendben maradni.
Rájöttem ugyanis arra, hogy az ún. torontói áldás nem más, mint a „Rodney Howard-Browne-féle kenet” – csak éppen más köntösben.
(Más szavakkal: Randy Clark, a Vineyard Gyülekezet pásztora volt az, aki bevitte ezt a kenetet a Toronto Airport Vineyard Gyülekezetbe, még 1994 elején – és így történt az, ahogy az egész „áldás”-mozgalom elkezdődött. Mindez bizonyított tény, és a legtöbb ember el is ismeri Rodney Howard-Browne katalizátori szerepét a torontói áldás kirobbantásában.)
Ekkorra már én is utánajártam a dolgoknak olyannyira, hogy meglássam: sajnos a gyanúim a dolgok tényleges állásáról mind beigazolódtak.
Mégis, az „invázió” megfékezését megcélzó első kísérleteim akkor még elég enyhék voltak. Alább közlök néhány részletet az első cikkemből, amelyet ezzel a témával kapcsolatban írtam a „Challenge Weekly” („Heti Kihívás”) című új-zélandi keresztény újságba. A cikk keletkezésének időpontja: 1994. augusztus 26. Ez volt az első – úgy tűnt, igencsak magányos – figyelmeztetésem, amelyet aztán a későbbiekben még igen sok követett:
Az utóbbi hetekben elég sokat került szóba a keresztény médiában az az új dolog, amit „nevető ébredésnek” titulálnak, s amely úgy tűnik, hogy szinte viharként vonul végig Amerikán és Kanada bizonyos részein. Már Új-Zélandban is megjelent egy ideje, és én közelről figyelem a fejleményeket. E jelenségen belül gyakran látható az, hogy a prédikátor „ráfúj” az emberekre, akik aztán nevetve és minden porcikájukban rázkódva esnek le a földre…
A vészjelzőt igazán az indította el bennem, hogy a mozgalom vezetői közül jó néhányan úgy beszélnek erről, mint „ébredésről”, „Isten új munkájáról”.
Azt kell, hogy mondjam azonban, hogy ez a „nevető” ébredés egyszerűen nem áll összhangban azokkal a nagyon is konkrét, az eljövendő ébredésre vonatkozó jellemzőkkel, amelyeket Isten már kijelentett az övéinek itt, Új-Zélandon – sem pedig a már korábbi, jelentős isteni meglátogatásokkal, amelyeket az egyháztörténelem során láthatunk.
Már jó néhány éve tanulmányozom folyamatosan a régebbi ébredéseket és azok leírásait, amelyek során bizonyos jellemzők ismételten, újra és újra előkerültek…. A történelem úgy mutatja be, hogy az ébredések mindig azzal kezdődtek, hogy a keresztények Isten előtt a térdeikre estek. Egy mélységes bűntudat, megtisztulás és megtérés söpört végig – szinte áradásként – az embereken, melynek célja az Egyház belső megtisztulása és az újszövetségi tisztaságba és erőbe való visszaállítása volt.
Isten a mi korunkban is azt mutatja folyamatosan az imádkozó embereknek, hogy egy hasonló jellegű mély, nagymértékű megtérési hullám jön majd, és emellett egy nagy „megrázattatást” is át kell majd élnie az Egyháznak.
Ami a mostanában tapasztalható „nevető” mozgalmat illeti, meg kell, hogy mondjam: engem nagyon zavar és nyugtalanít mindaz, amit látok. Az igazi ébredési időszakokban vagy előtte ugyanis sokszor utánzatok, hamisítványok is megjelennek. Főként pedig attól tartok, hogy ez a „nevető” hullám szépen keresztülsöpör majd a gyülekezeteken anélkül, hogy a legitimitása bárhol is kérdéseket vetne fel – és mindenhol elfogadják majd egyszerűen azért, mert más helyeken is megengedték ezt a jelenséget.
Ezúton szeretnék erőteljesen figyelmeztetni minden keresztényt arra, hogy a „nevető hullámot” és más, hasonló jellegű mozgalmakat illetően legyenek nagyon körültekintőek, és óvatosak, alaposan megvizsgálva azokat. Hitem szerint ugyanis eljön majd hamarosan egy igazi, nagy ébredés, és nagyon veszélyes lenne attól kevesebbel, silányabbal megelégednünk…
„TORONTÓ” BEÁRAD…
Egyszer elmentem egy Jill Austin-féle alkalomra, ahol az emberek szó szerint fizikailag ide-oda dobódtak, néhányan több mint 3 méterrel odébb értek földre (egynémelyük éppen gyerekekre esett rá), és a helyiség tele volt olyanokkal, akik denevérszerű mozdulatokat produkáltak, és egyfajta hátborzongató sikítások, üvöltések jöttek ki belőlük. Mintha egy horrorfilmet néztem volna a moziban! …Ezeket az alkalmakat én teljesen megszomorodott szellemmel, lesújtottan és dühösen hagytam ott…
Gyakorlatilag majd’ minden karizmatikus és pünkösdi új-zélandi pásztor részt vett ebben a
mozgalomban…
Alkalmak egész sorát töltötték ezek az emberek azzal, hétről hétre, hogy furcsa „megtapasztalásokat” keressenek…
Az egész odáig fajult, hogy lassan már attól is félni kellett, nehogy valaki kézrátétellel imádkozzon érted…
És hamarosan alig volt valaki, aki fel merte volna emelni a szavát ezek ellen – az egyszerű tagokat is beleértve. S ez különösen igaz volt a karizmatikus és pünkösdi közösségekre…
Úgy tűnt, ez az új dolog elrabolta tőlünk majdnem az összes barátunkat, akik onnantól kezdve ellenünk fordultak és minket kezdtek el támadni.
A NAGY KERESZTÉNY VEZETŐK…
Nagyon úgy tűnt, hogy az egész világon a karizmatikus vezetőknek csak egy elenyészően kis száma merte a mozgalmat kifogásolni – de ők sajnos, mivel a népszerűségi listán lejjebb szerepeltek, alig tűntek fel bárkinek is…
Derek Prince is elkészített egy kazetta-felvételt, amelyben az „állati-manifesztációk” és ehhez hasonló jelenségek ellen emelte fel a szavát.
Derek Prince halála után tudtuk meg – amikor már mindenki számára hozzáférhető formában adták ki a jelenségekre vonatkozó megjegyzéseit, észrevételeit –, hogy mennyire erőteljesen emelte fel a szavát ezek ellen a „Protection from Deception” (Védelem a hitetés ellen) című könyvében.
Sajnos, amikor igazán szükségünk lett volna az ő véleményére, azokban a bizonyos válságos években, akkor még nem tudtunk erről… „Ez a karizmatikus mozgalom…”
1997 júliusában Benny Hinn nagyon erőteljesen szólalt fel a jelenség ellen a PTL televíziós műsorában. Alább közlöm néhány, ott elhangzott megjegyzését:
„Hadd mondjam el nektek, hogy a mostanában tapasztalható érdekes jelenségek, manifesztációk – amikor az emberek ugatnak, állati hangokat adnak ki –, elmondhatom nektek, hogy nem a Szent Szellemtől vannak, hanem teljesen démonikusak.
A Szent Szellem nem ugat, csak az ördög ugat. Ha az én alkalmamon kezd el valaki ugatni, akkor megyek és kiűzöm belőle a démont…
Mindannak, ami mostanában történik, a nagy része pusztán az érzelmek szintjén zajlódik, pl. a mindenkire ráragadó nevetés. Mi más haszna van ennek, azon kívül, hogy közben az emberek szimplán ostobának tűnnek? Engem nem érdekel az érzelmi csúcs-érzés.
Én csak a Mindenható Isten erejét akarom, amely képes arra, hogy átformálja az emberek életét… Jézusról én sehol nem olvastam, hogy ugatott volna – te olvastad Róla ezt valahol? El tudod képzelni Péter apostolt, miközben éppen az Apcsel eseményei közepette ugat? De tudod, sokan miért fogadtak be ilyen hülyeségeket? Azért, mert nincsenek erős igei alapjaik. Nem erősek az Igében.
De hadd mondjam neked: jobb, ha nem kezdesz kísérletezgetni dolgokkal! Ha valami nincs leírva a Bibliában, azt ne tedd meg!
Dr. Summerall-t megkérdeztem erről még a halála előtt: „Dr. Summerall, te mit gondolsz arról, ami mostanában történik, hogy az emberek ugatnak és mindenféle furcsa dolgot tesznek?” Azt válaszolta: „Démonok, démonok. Démonok.”
MÉLYREHATÓ VÁLTOZÁSOK
Közben, 1996-ban betöltöttem a harmincat, és a szolgálatom terén nagy változás történt, ami szó szerint átformáló hatással bírt az egész jövőmre, és megnyitotta nekem a szolgálat kapuit az egész világon (bár ekkor én még ezt még csak nem is sejtettem).
1996-ban indítottuk el ugyanis az első „Revival” („Ébredés”) honlapunkat az interneten, ami akkor még eléggé kezdetleges volt: szürke hátterű volt (hű, milyen izgalmas szín!), és nagyon alap-kivitelezésű.
De már rögtön az elinduláskor kiderült, hogy az őszinte, egyenes és nyílt felhívásunk a megtérésre és a szentségre, és a valódi prófétai jellegű prédikálásra és ébredésre olvasók tömegeit vonzotta. Hamarosan már az egész világról mindenhonnan voltak emberek, akik kapcsolatba akartak velünk lépni…
NYILVÁNOSAN VAGY NÉGYSZEMKÖZT KELL-E KORRIGÁLNI?
Sokáig, amikor ezeket a kérdéseket feszegettem, igyekeztem, amennyire csak tudtam, elkerülni a nevesítéseket. Vannak keresztények, akik szerint a szolgálatok helyreigazítása, vagy megkérdőjelezése csak NÉGYSZEMKÖZT történhet, és csak az illető vezetőknek elmondva, de sohasem nyilvánosan.
(Itt fontos megjegyezni, hogy sok ilyen korrigáló jellegű megközelítés történt már ezek felé a vezetők felé, de azokat mindegyikőjük gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyta.)
Nos, akár így, akár úgy, de én azzal nem tudok egyet érteni, hogy a nyilvánosság megtévesztését végző személyeket, szolgálatokat csak zárt ajtók mögött szabad helyretenni.
Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy az Újszövetségben a véneknek (vezetőknek) azt parancsolták, hogy igen komolyan intsenek, ha kell (Titus 1:13), és hogy a bűnöket elkövetőket nyilvánosan feddjék meg (1Tim. 5:20), jóllehet a 2Tim. 2:24-26-ban Pál arra utasította őket, hogy „szelídséggel” igazítsanak helyre.
Emlékezzünk csak: Pál apostol a Galata 2-ban azt írja, hogy nyilvánosan feddte meg Péter apostolt a képmutatásáért. A Máté evangéliumban is azt olvassuk, hogy maga Jézus is nyilvánosan feddte meg Pétert, és a Márkban az van leírva, hogy nyilvánosan űzte ki a templomból egy kötélből font ostorral az ott áruló embereket (merthogy azok Isten házát „rablók barlangjává” tették).
Sőt, voltak olyan kirívó esetek is, amelyekre reagálva Pál apostol azt írta a levelében mindenkinek, hogy ő bizonyos embereket átadott a Sátánnak dorgálás céljából (lásd 1Kor. 5, és 1Tim. 1:20).
A Biblia nagyon világosan szól arról, hogy az egyik legfontosabb feladatunk az, hogy a sötétség cselekedeteit leleplezzük, és a világosságra hozzuk (Eféz. 5:11). Az 1Kor. 4:21-ben Pál azt kérdezi az ottani emberektől: „Vesszővel menjek-e hozzátok, vagy szeretettel?” Majd a 2Kor. 10:1- ben arról beszél, hogy merészen, bátran fog majd inteni, és a 2Kor. 13:1-2-ben pedig azt írja, hogy e téren senkit sem fog kímélni…
Az én megítélésem szerint az Újszövetségben mi SEHOL nem látjuk azt, hogy Jézus, vagy az
apostolok a Máté 18-beli alapelvek szerint kezelték volna a hamis tanításokat. Ellenkezőleg: azt látjuk mindenhol, hogy nagyon is nyilvánosan feddték meg és korrigálták ezeket – megpróbálva megállítani a hamis tanítás „rákos fekélyét”, mielőtt az még tovább terjedhetett volna.
Ez ugyanis a SZERETET cselekedete Krisztus Teste felé: meg kell próbálni megállítani további károk okozását, mielőtt még az Úr túl sok báránya szenvedne kárt. Az Újszövetségben a hamis tanítások és hamis próféták ügye sehol sincs „szép finoman”, „enyhén” kezelve!
(Itt azonban hadd jegyezzem meg azt is, hogy itt egyáltalán nem az erőszakos eretnek hajkurászókat támogatom, akik szerintem gyakran nagyon rossz szellemmel és motivációkkal üldöznek bizonyos dolgokat. Itt csupán néhány bibliai vezérfonalat szerettem volna megadni a helyes hozzáállásról.)
Mindenesetre ez egy nagyon fontos ügy, különösen az Utolsó Időkben, amikor is azt olvassuk, hogy a hamis tanítók és próféták igen nagy számban jelennek majd meg, és hogy olyan nagymértékű lesz a megcsalattatás, hogy „ha lehetséges, még a választottakat is” el akarják majd hitetni.
Rettenetesen fontos azt megértenünk, hogy mi is forog itt kockán. Az ApCsel-ben a hamis tanítókat és prófétákat nagyon komolyan megfeddték, és Pál még konkrétan meg is nevezte ezeket az illetőket jó néhány, a gyülekezeteknek írt levelében. Látjuk-e már tehát, hogy ez már valóban nem a Máté 18-ban leírt kategória?
2. KUNDALINI – MI IS AZ?
Ahogy azt az első fejezetben láthattuk, nagyon sok mindennek, ami az utóbbi években az Egyházat inváziószerűen megtámadta, van egy ún. „keleti/New Age” jellege. És természetesen maga a „Kundalini” fogalma is egyenesen a keleti misztikából ered. S pontosan ez az a fogalom, amelynek alaposabban utána kell járnunk, hogy mit is takar.
Még 1996-ban, amikor az első internetes oldalunkat elindítottuk, az első cikkemnek, amelyet szinte azonnal közreadtunk ott, ez volt a címe: „A torontói vita – új, nyugtalanító tények a történelemből”.
Alább közlöm a cikknek a nyitó bekezdését – s biztos vagyok benne, hogy te, kedves Olvasóm, rögtön látni fogod, miért is váltott az ki akkor olyan nagy visszhangot:
„Ebben a cikkben egy, az ébredések történetét vizsgáló ébredési prédikátor, aki szoros kapcsolatban áll a karizmatikus és prófétai mozgalmakkal, a következő kérdéseket szeretné feltenni: Miért van az, hogy a torontói manifesztációk szó szerint ugyanolyannak tűnnek, mint azok a hamis utánzatmozgalmak, amelyek az igazi ébredéseket a múltban mindig tönkretették?
És miért van az, hogy ezek a jelenségek látszólag szinte teljesen megegyeznek a kínai okkult „Qigong” mozgalommal, és Franz Mesmer okkult gyógyítási praktikáival, és azokkal a manifesztációkkal, amelyek végig megjelennek az ún. Rajneesh-i, Ramakrishna-i „Kundalini” kultuszokban, szektákban? És miért van az, hogy a New Age mozgalmon belül mindenhol hasonló megnyilvánulásokat láthatunk az egész világon – de melyek a Bibliában sehol nincsenek leírva?
Ha valóban a „nagy hitetés” napjait éli meg a keresztény világ – amint arról maga a Biblia ír világosan –, akkor nem kéne sokkal óvatosabbnak lennünk, és alaposan megnéznünk, milyen dolgokat engedünk be Isten Egyházába?”…
KUNDALINI ÉBREDÉSEK
1995-ben írta egy Robert Walker nevű kutató:
„Csak nagyon kevés keresztényben tudatosul az, hogy évezredek óta jól ismert tény, hogy gurukon keresztül gyógyítások ajándékai, csodák, ismeret beszéde és szellemi tudatállapot intenzív megnyilvánulásai történnek, amikor szellemben kinyúlnak és hozzákapcsolódnak egyfajta misztikus erőhöz, ami – jóllehet démonikus eredetű – nagyon is valóságos.
Tény, hogy a modern karizmatikus mozgalomban ez a jelenség viszonylag „új” – és csupán az utóbbi 16 évben terjedt el tömeges méretekben. Mindig is jelen volt azonban egy elenyésző méretű, csupán a karizmatikus világ peremterületeire szorítkozó, érdekes megnyilvánulásokat produkáló viselkedésforma, de alapjában véve maga a karizmatikus mozgalom aránylag stabil bibliai alapokon állt, és eredete jóval régebbre nyúlt vissza, mint a mostani jelenségek. A mostani jelenség-áradat 1994 körül kezdődött. Honnan jött ez tehát, és milyen szellem állt mögötte?...
ISTEN JELLEME, EGÉSZ VALÓJA SZENT
Egy másik kulcsfontosságú dolog, amire rámutattam az eredeti, a torontói eseményekről írt cikkemben az volt, hogy az ilyen jellegű becsapások nagy része abból adódik, és azért talál táptalajt, mert az embereknek nincs igazi megértése arról, hogy KICSODA ISTEN, és hogy milyen az Ő jelleme.
Az Istenről és az Ő személyiségéről vallott nézeteink vagy megtévesztésbe taszítanak minket, vagy pont ellenkezőleg – megvédenek attól…
Barátom! Ha a te Istened nem egy Szent Isten, hanem egy bulizós, az égből üres, érzelmi megnyilvánulásokat rád dobáló cukorkás-bácsi – akkor újra és újra becsapásoknak teszed majd ki magad. Feltétlenül muszáj, hogy helyes istenképet alakítsunk ki magunkban – mert csak így fogjuk tudni elkerülni az utolsó napokban oly nagymértékű, halálos, szellemi megtévesztést.
No comments:
Post a Comment
Note: Only a member of this blog may post a comment.