A prófétai és karizmatikus mozgalmak veszélyeiről - Andrew Strom

 Ha már így felmerült az „istenkáromlás” mint olyan, nagyon figyelemre méltó az, amit a jól ismert keresztény tanító, Derek Prince mondott erre vonatkozóan:

„Maga Jézus figyelmeztet minket arra, hogy nagyon, NAGYON óvatosnak kell lennünk abban, ahogy a Szent Szellemről beszélünk, és abban, ahogyan képviseljük Őt. Jézus az istenkáromlás szót használja  itt, és én úgy döntöttem, utánanézek ennek a szónak a nagy görög lexikonomban. Az istenkáromlás szó elsődleges jelentését a lexikon így fogalmazza meg: túl könnyedén vagy rosszul, helytelenül beszélni a szent dolgokról. Tehát ha túl könnyedén, rosszul, vagy helytelenül beszélünk a Szent Szellemről, e definíció értelmében közel kerülünk az istenkáromláshoz.

Nos, ha bármikor ezt tetted, vagy hajlottál ennek elkövetésére, vagy társa voltál azoknak, akik ezt tették, hadd adjak neked egy őszinte, baráti tanácsot: meg kell térned. Egyszer s mindenkorra le kell rendezned Istennel ezt a dolgot, és soha többet nem szabad abba a bűnbe esned, hogy Isten Szent  Szelleméről rosszul, helytelenül nyilatkozol. Mert a Szent Szellem szent, és Isten.”

 

      Részemről én teljesen egyetértek Derek Prince-szel. A John Crowder és az ő „új misztikus” társai által az internetre feltett videók és egyéb anyagok szó szerint annyira betegesek, illetve Isten és a Szent Szellem felé annyira megalázóak és istenkáromlók, hogy én még belenézni is alig tudok.

Miért van az akkor, hogy Crowder mégis szinte rakétasebességgel ível felfelé, és válik sztárrá a karizmatikus körökben? Hogy fajulhattak el idáig a dolgok? Hogyan tudott ez a beteges és minden szentséget nélkülöző dolog oly sok ember számára vonzónak tűnni a karizmatikus mozgalmunkban?

Utána kell járnunk, és megtudnunk azt, hogy pontosan mi is történt, ami ehhez a szörnyű hitehagyáshoz vezetett. Ugyanis a Sloshfest-féle alkalmak, és az Új Misztikusok nem elszigetelt, egyedülálló történések – hanem nagyon is részei, mozaikkockái egy hasonló jellegű szolgálatokból álló „nagyobb képnek”, amely a prófétai és karizmatikus mozgalmak nagy részét már behálózta.

Hogyan történhetett meg mindez? Milyen lépések vezettek el idáig? Ezekre próbálok válaszokat keresni ebben a könyvben.

 

 

 

DE ELŐSZÖR IS…

 

 

      Mielőtt még alaposabban belemélyednénk az események eme mély mocsarának a vizsgálatába, először is szeretnék röviden az én hátteremről szólni egy pár szót – hogy az Olvasó megtudja azt, ki is vagyok, és hogy honnan is jövök.

Amint azt korábban megjegyeztem, én egy Szent Szellemmel betöltekezett, nyelveken szóló keresztény ember vagyok, aki igen sokáig magam is részt vettem a karizmatikus és prófétai mozgalomban. Tizenegy éven keresztül voltam benne ugyanabban a mozgalomban, mint amelyben Todd Bentley, Rick Joyner, Bob Jones, Paul Cain és Mike Bickle is benne van – jóllehet én az ő kiemelt, nagyfokú ismertségi szintjüknek még csak a közelében sem jártam. (A Prófétai Mozgalom gyakorlatilag a karizmatikus mozgalom egyik ága, akik hisznek a modern „prófétákban” és „apostolokban”.)

    De 2004-re már annyira rosszul kezdtek alakulni a dolgok a mozgalmon belül, hogy rá kellett jönnöm arra: itt többé már nem tudok maradni. Sőt, be kellett jelentenem, hogy kilépek a mozgalomból. Megvilágosodott ugyanis a számomra, hogy én csak egy teljesen más jellegű prófétai mozgalomnak tudok tagja lenni: egy olyannak, amely megtérésre és szentségre szólítja fel az Egyházat – és az Ősegyház tisztaságának és erejének a nyomdokain halad tovább.

     És ez a modern „Prófétai Mozgalom” minden volt, csak ez nem. A 2004-es bejelentésem – az, hogy kilépek a Prófétai Mozgalomból – igen nagy vihart kavart, jóval nagyobb visszhangot váltott ki, mint a korábbi tagságom bármikor is. Szó szerint e-mailek ezreit kaptam a világ minden tájáról, melyeknek túlnyomó része arról tanúskodott, hogy nagyon sokan egyetértettek e lépésemmel. Sajnos azonban voltak olyan reakciók is, amelyek megdöbbentettek és mélyen elszomorítottak engem, mint ahogy azt meg is fogalmaztam az egyik, egy jó pár héttel a kilépésem után íródott levelemben:

                                                                            

 

                                                                            1

       Engem nem is a velem egyet nem értő, engem „szakadás okozásával” vádoló levelek fakasztanak könnyekre, hanem azok az e-mailek, amelyeket a világ különböző részeiről kapok, s melyeknek írói teljesen EGYETÉRTENEK velem, és amelyekben beszámolnak arról, hogy ők maguk milyen szörnyűségeket tapasztaltak meg az alatt az idő alatt, amíg részt vettek ebben a mozgalomban.

Tegnap is csak ültem ott a számítógépem előtt, és egyre nagyobb szomorúság töltött be, ahogy olvastam azokat a leveleket sorra egymás után, amelyek beszámoltak arról a szellemi betegségről, ami a mozgalom részeként elterjedt az egész földön. …Ez SOKKAL ROSSZABB, mint amit én korábban gondoltam…

 

       Egy olyan mozgalom ez, amely ˝manifesztációkra”, ˝portálokra” és furcsa, idegenszerű ˝isteni meglátogatásokra” szakosodott. Minden egyes jellemzőjével ez a mozgalom jobban hasonlít egy New Age3 irányultságra, semmint bármire, ami igazán keresztény lenne. Valójában egyre jobban látom azt, hogy ezt a mozgalmat teljesen a JÓSLÁS és JÖVENDŐMONDÁS szelleme uralja.

Szavakkal le sem lehet írni, annyira beteges és hátborzongató mindez. És a ˝prófétái” teljesen vakok, nem veszik észre ezt.

 

      Miközben ezeket írom, könnyek gyűlnek össze a szememben. Annyira szörnyű az, amivé ez a mozgalom vált. Nagyon kérlek titeket, barátaim, hogy MARADJATOK TÁVOL ettől, mert itt DÉMONIKUS „meglátogatásokról” van valójában szó.

 „Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.” (2Kor. 11:14-15)Tényleg az Utolsó Napokat éljük!

 

 

 

 

HOGYAN KEZDŐDÖTT EZ AZ INVÁZIÓ

 

 

       Nagyon sokan nem ismerik fel az ún. „torontói áldás” és a modern, új vezetők – mint pl. Todd Bentley vagy John Crowder – közti szoros kapcsolatot. Sokan nincsenek tudatában azoknak a masszív szellemi kötelékeknek, amelyek „Torontó”, a modern „Prófétai Mozgalom”, és az olyan események között vannak, mint pl. a lakelandi ébredés, vagy a „Sloshfest”-alkalmak. Muszáj, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy e mozgalmak mindegyike – és azok vezetői! – igen szoros kapcsolatban állnak egymással.

     S hogy honnan tudom én mindezt? Onnan, hogy én is több mint 11 éven keresztül voltam részese a Prófétai Mozgalomnak. Igencsak benne voltam a sűrűjében, így én is sorra foglalkoztam ezekkel a mozgalmakkal, és a vezetőivel – ahogyan éppen jöttek, szép sorjában. Teljesen tudatában voltam a kapcsolati összefüggéseknek: annak, hogy ki kivel, és milyen kapcsolatban áll. Sőt mi több, nemcsak én, hanem mindenki más is, aki csak ebben a körben mozgott, tudta ezeket…

 

          Jól emlékszem arra, amikor először láttam Rodney-t szolgálni egy videofelvételen, amit a szülővárosomban, Auckland-ben (Új-Zéland) néztem meg, úgy 1993-1994 körül. Akkortájt én éppen egy kisebb hazai prófétai közlöny szerkesztője voltam Új-Zélandban. De attól, amit azon a felvételen láttam, szellemileg szinte beteg lettem.

     A Floridában vezetett alkalmait már akkoriban is „ébredésként” emlegették, de engem annyira felzaklatott, amiket láttam, hogy mondtam a testvérnőnek, aki a felvételt hozta, hogy igazán nem kellene ilyen, szellemileg ennyire veszélyes anyagot importálnia Krisztus új-zélandi Testébe.

S már akkor felismertem, hogyha bármikor is ilyen jellegű, illetve ehhez hasonló, veszélyes szellemi inváziók jönnének, én bizony nem tudnám nem felemelni a hangomat ezek ellen – s e felismerésnek a súlya már akkor is rám nehezedett. Pedig akkor még közelről sem tudtam, hova is fog majd mindez vezetni!

 

      Néhány hónapig még „szélcsend” volt, nem kerültem összeütközések kereszttüzébe. Aztán jött a „torontói áldás”, és nagy port kavart a keresztény médiában – és ekkor már nem tudtam én sem csendben maradni.

                                                                      

 

 

 

                                                                                  2

Rájöttem ugyanis arra, hogy az ún. torontói áldás nem más, mint a „Rodney Howard-Browne-féle kenet” – csak éppen más köntösben.

       (Más szavakkal: Randy Clark, a Vineyard Gyülekezet pásztora volt az, aki bevitte ezt a kenetet a Toronto Airport Vineyard Gyülekezetbe, még 1994 elején – és így történt az, ahogy az egész „áldás”-mozgalom elkezdődött. Mindez bizonyított tény, és a legtöbb ember el is ismeri Rodney Howard-Browne katalizátori szerepét a torontói áldás kirobbantásában.)

Ekkorra már én is utánajártam a dolgoknak olyannyira, hogy meglássam: sajnos a gyanúim a dolgok tényleges állásáról mind beigazolódtak.

 

       Mégis, az „invázió” megfékezését megcélzó első kísérleteim akkor még elég enyhék voltak. Alább közlök néhány részletet az első cikkemből, amelyet ezzel a témával kapcsolatban írtam a „Challenge Weekly” („Heti Kihívás”) című új-zélandi keresztény újságba. A cikk keletkezésének időpontja: 1994. augusztus 26. Ez volt az első – úgy tűnt, igencsak magányos – figyelmeztetésem, amelyet aztán a későbbiekben még igen sok követett:

 

      Az utóbbi hetekben elég sokat került szóba a keresztény médiában az az új dolog, amit „nevető ébredésnek” titulálnak, s amely úgy tűnik, hogy szinte viharként vonul végig Amerikán és Kanada bizonyos részein. Már Új-Zélandban is megjelent egy ideje, és én közelről figyelem a fejleményeket. E jelenségen belül gyakran látható az, hogy a prédikátor „ráfúj” az emberekre, akik aztán nevetve és minden porcikájukban rázkódva esnek le a földre…

A vészjelzőt igazán az indította el bennem, hogy a mozgalom vezetői közül jó néhányan úgy beszélnek erről, mint „ébredésről”, „Isten új munkájáról”.

     Azt kell, hogy mondjam azonban, hogy ez a „nevető” ébredés egyszerűen nem áll összhangban azokkal a nagyon is konkrét, az eljövendő ébredésre vonatkozó jellemzőkkel, amelyeket Isten már kijelentett az övéinek itt, Új-Zélandon – sem pedig a már korábbi, jelentős isteni meglátogatásokkal, amelyeket az egyháztörténelem során láthatunk.

     Már jó néhány éve tanulmányozom folyamatosan a régebbi ébredéseket és azok leírásait, amelyek során bizonyos jellemzők ismételten, újra és újra előkerültek…. A történelem úgy mutatja be, hogy az ébredések mindig azzal kezdődtek, hogy a keresztények Isten előtt a térdeikre estek. Egy mélységes bűntudat, megtisztulás és megtérés söpört végig – szinte áradásként – az embereken, melynek célja az Egyház belső megtisztulása és az újszövetségi tisztaságba és erőbe való visszaállítása volt.

     Isten a mi korunkban is azt mutatja folyamatosan az imádkozó embereknek, hogy egy hasonló jellegű mély, nagymértékű megtérési hullám jön majd, és emellett egy nagy „megrázattatást” is át kell majd élnie az Egyháznak.

 

     Ami a mostanában tapasztalható „nevető” mozgalmat illeti, meg kell, hogy mondjam: engem nagyon zavar és nyugtalanít mindaz, amit látok. Az igazi ébredési időszakokban vagy előtte ugyanis sokszor utánzatok, hamisítványok is megjelennek. Főként pedig attól tartok, hogy ez a „nevető” hullám szépen keresztülsöpör majd a gyülekezeteken anélkül, hogy a legitimitása bárhol is kérdéseket vetne fel – és mindenhol elfogadják majd egyszerűen azért, mert más helyeken is megengedték ezt a jelenséget.

      Ezúton szeretnék erőteljesen figyelmeztetni minden keresztényt arra, hogy a „nevető hullámot” és más, hasonló jellegű mozgalmakat illetően legyenek nagyon körültekintőek, és óvatosak, alaposan megvizsgálva azokat. Hitem szerint ugyanis eljön majd hamarosan egy igazi, nagy ébredés, és nagyon veszélyes lenne attól kevesebbel, silányabbal megelégednünk…

 

 

 

„TORONTÓ” BEÁRAD…

 

 

     Egyszer elmentem egy Jill Austin-féle alkalomra, ahol az emberek szó szerint fizikailag ide-oda dobódtak, néhányan több mint 3 méterrel odébb értek földre (egynémelyük éppen gyerekekre esett rá), és a helyiség tele volt olyanokkal, akik denevérszerű mozdulatokat produkáltak, és egyfajta hátborzongató sikítások, üvöltések jöttek ki belőlük. Mintha egy horrorfilmet néztem volna a moziban! …Ezeket az alkalmakat én teljesen megszomorodott szellemmel, lesújtottan és dühösen hagytam ott…

 

 

                                                                             3

Gyakorlatilag majd’ minden karizmatikus és pünkösdi új-zélandi pásztor részt vett ebben a

mozgalomban…

        Alkalmak egész sorát töltötték ezek az emberek azzal, hétről hétre, hogy furcsa „megtapasztalásokat” keressenek…                   

Az egész odáig fajult, hogy lassan már attól is félni kellett, nehogy valaki kézrátétellel imádkozzon érted…

És hamarosan alig volt valaki, aki fel merte volna emelni a szavát ezek ellen – az egyszerű tagokat is beleértve. S ez különösen igaz volt a karizmatikus és pünkösdi közösségekre…

Úgy tűnt, ez az új dolog elrabolta tőlünk majdnem az összes barátunkat, akik onnantól kezdve ellenünk fordultak és minket kezdtek el támadni.

 

 

A NAGY KERESZTÉNY VEZETŐK…

 

 

     Nagyon úgy tűnt, hogy az egész világon a karizmatikus vezetőknek csak egy elenyészően kis száma merte a mozgalmat kifogásolni – de ők sajnos, mivel a népszerűségi listán lejjebb szerepeltek, alig tűntek fel bárkinek is…

     Derek Prince is elkészített egy kazetta-felvételt, amelyben az „állati-manifesztációk” és ehhez hasonló jelenségek ellen emelte fel a szavát.

Derek Prince halála után tudtuk meg – amikor már mindenki számára hozzáférhető formában adták ki a jelenségekre vonatkozó megjegyzéseit, észrevételeit –, hogy mennyire erőteljesen emelte fel a szavát ezek ellen a „Protection from Deception” (Védelem a hitetés ellen) című könyvében.

Sajnos, amikor igazán szükségünk lett volna az ő véleményére, azokban a bizonyos válságos években, akkor még nem tudtunk erről…      „Ez a karizmatikus mozgalom…”

1997 júliusában Benny Hinn nagyon erőteljesen szólalt fel a jelenség ellen a PTL televíziós műsorában. Alább közlöm néhány, ott elhangzott megjegyzését:

 

„Hadd mondjam el nektek, hogy a mostanában tapasztalható érdekes jelenségek, manifesztációk – amikor az emberek ugatnak, állati hangokat adnak ki –, elmondhatom nektek, hogy nem a Szent Szellemtől vannak, hanem teljesen démonikusak.

A Szent Szellem nem ugat, csak az ördög ugat. Ha az én alkalmamon kezd el valaki ugatni, akkor megyek és kiűzöm belőle a démont…

Mindannak, ami mostanában történik, a nagy része pusztán az érzelmek szintjén zajlódik, pl. a mindenkire ráragadó nevetés. Mi más haszna van ennek, azon kívül, hogy közben az emberek szimplán ostobának tűnnek? Engem nem érdekel az érzelmi csúcs-érzés.

Én csak a Mindenható Isten erejét akarom, amely képes arra, hogy átformálja az emberek életét… Jézusról én sehol nem olvastam, hogy ugatott volna – te olvastad Róla ezt valahol? El tudod képzelni Péter apostolt, miközben éppen az Apcsel eseményei közepette ugat? De tudod, sokan miért fogadtak be ilyen hülyeségeket? Azért, mert nincsenek erős igei alapjaik. Nem erősek az Igében.

De hadd mondjam neked: jobb, ha nem kezdesz kísérletezgetni dolgokkal! Ha valami nincs leírva a Bibliában, azt ne tedd meg!

Dr. Summerall-t megkérdeztem erről még a halála előtt: „Dr. Summerall, te mit gondolsz arról, ami mostanában történik, hogy az emberek ugatnak és mindenféle furcsa dolgot tesznek?” Azt válaszolta: „Démonok, démonok. Démonok.”

 

 

 

MÉLYREHATÓ VÁLTOZÁSOK

 

 

       Közben, 1996-ban betöltöttem a harmincat, és a szolgálatom terén nagy változás történt, ami szó szerint átformáló hatással bírt az egész jövőmre, és megnyitotta nekem a szolgálat kapuit az egész világon (bár ekkor én még ezt még csak nem is sejtettem).

1996-ban indítottuk el ugyanis az első „Revival” („Ébredés”) honlapunkat az interneten, ami akkor még eléggé kezdetleges volt: szürke hátterű volt (hű, milyen izgalmas szín!), és nagyon alap-kivitelezésű.

                                                                         

                                                                                      4

De már rögtön az elinduláskor kiderült, hogy az őszinte, egyenes és nyílt felhívásunk a megtérésre és a szentségre, és a valódi  prófétai jellegű prédikálásra és ébredésre olvasók tömegeit vonzotta. Hamarosan már az egész világról mindenhonnan voltak emberek, akik kapcsolatba akartak velünk lépni…

                                                                           

 

 

 

NYILVÁNOSAN VAGY NÉGYSZEMKÖZT KELL-E KORRIGÁLNI?

 

 

 

Sokáig, amikor ezeket a kérdéseket feszegettem, igyekeztem, amennyire csak tudtam, elkerülni a nevesítéseket. Vannak keresztények, akik szerint a szolgálatok helyreigazítása, vagy megkérdőjelezése csak NÉGYSZEMKÖZT történhet, és csak az illető vezetőknek elmondva, de sohasem nyilvánosan.

(Itt fontos megjegyezni, hogy sok ilyen korrigáló jellegű megközelítés történt már ezek felé a vezetők felé, de azokat mindegyikőjük gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyta.)

Nos, akár így, akár úgy, de én azzal nem tudok egyet érteni, hogy a nyilvánosság megtévesztését végző személyeket, szolgálatokat csak zárt ajtók mögött szabad helyretenni.

 

 

      Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy az Újszövetségben a véneknek (vezetőknek) azt parancsolták, hogy igen komolyan intsenek, ha kell (Titus 1:13), és hogy a bűnöket elkövetőket nyilvánosan feddjék meg (1Tim. 5:20), jóllehet a 2Tim. 2:24-26-ban Pál arra utasította őket, hogy „szelídséggel” igazítsanak helyre.

Emlékezzünk csak: Pál apostol a Galata 2-ban azt írja, hogy nyilvánosan feddte meg Péter apostolt a képmutatásáért. A Máté evangéliumban is azt olvassuk, hogy maga Jézus is nyilvánosan feddte meg Pétert, és a Márkban az van leírva, hogy nyilvánosan űzte ki a templomból egy kötélből font ostorral az ott áruló embereket (merthogy azok Isten házát „rablók barlangjává” tették).

Sőt, voltak olyan kirívó esetek is, amelyekre reagálva Pál apostol azt írta a levelében mindenkinek, hogy ő bizonyos embereket átadott a Sátánnak dorgálás céljából (lásd 1Kor. 5, és 1Tim. 1:20).

A Biblia nagyon világosan szól arról, hogy az egyik legfontosabb feladatunk az, hogy a sötétség cselekedeteit leleplezzük, és a világosságra hozzuk (Eféz. 5:11). Az 1Kor. 4:21-ben Pál azt kérdezi az ottani emberektől: „Vesszővel menjek-e hozzátok, vagy szeretettel?” Majd a 2Kor. 10:1- ben arról beszél, hogy merészen, bátran fog majd inteni, és a 2Kor. 13:1-2-ben pedig azt írja, hogy e téren senkit sem fog kímélni…

 

 

         Az én megítélésem szerint az Újszövetségben mi SEHOL nem látjuk azt, hogy Jézus, vagy az

apostolok a Máté 18-beli alapelvek szerint kezelték volna a hamis tanításokat. Ellenkezőleg: azt látjuk mindenhol, hogy nagyon is nyilvánosan feddték meg és korrigálták ezeket – megpróbálva megállítani a hamis tanítás „rákos fekélyét”, mielőtt az még tovább terjedhetett volna.

Ez ugyanis a SZERETET cselekedete Krisztus Teste felé: meg kell próbálni megállítani további károk okozását, mielőtt még az Úr túl sok báránya szenvedne kárt. Az Újszövetségben a hamis tanítások és hamis próféták ügye sehol sincs „szép finoman”, „enyhén” kezelve!

(Itt azonban hadd jegyezzem meg azt is, hogy itt egyáltalán nem az erőszakos eretnek hajkurászókat támogatom, akik szerintem gyakran nagyon rossz szellemmel és motivációkkal üldöznek bizonyos dolgokat. Itt csupán néhány bibliai vezérfonalat szerettem volna megadni a helyes hozzáállásról.)

Mindenesetre ez egy nagyon fontos ügy, különösen az Utolsó Időkben, amikor is azt olvassuk, hogy a hamis tanítók és próféták igen nagy számban jelennek majd meg, és hogy olyan nagymértékű lesz a megcsalattatás, hogy „ha lehetséges, még a választottakat is” el akarják majd hitetni.

 

 

      Rettenetesen fontos azt megértenünk, hogy mi is forog itt kockán. Az ApCsel-ben a hamis tanítókat és prófétákat nagyon komolyan megfeddték, és Pál még konkrétan meg is nevezte ezeket az illetőket jó néhány, a gyülekezeteknek írt levelében. Látjuk-e már tehát, hogy ez már valóban nem a Máté 18-ban leírt kategória?

 

                                                                   

 

                                                                                     5

2. KUNDALINI – MI IS AZ?

 

 

      Ahogy azt az első fejezetben láthattuk, nagyon sok mindennek, ami az utóbbi években az Egyházat inváziószerűen megtámadta, van egy ún. „keleti/New Age” jellege. És természetesen maga a „Kundalini” fogalma is egyenesen a keleti misztikából ered. S pontosan ez az a fogalom, amelynek alaposabban utána kell járnunk, hogy mit is takar.

      Még 1996-ban, amikor az első internetes oldalunkat elindítottuk, az első cikkemnek, amelyet szinte azonnal közreadtunk ott, ez volt a címe: „A torontói vita – új, nyugtalanító tények a történelemből”.

Alább közlöm a cikknek a nyitó bekezdését – s biztos vagyok benne, hogy te, kedves Olvasóm, rögtön látni fogod, miért is váltott az ki akkor olyan nagy visszhangot:

 

„Ebben a cikkben egy, az ébredések történetét vizsgáló ébredési prédikátor, aki szoros kapcsolatban áll a karizmatikus és prófétai mozgalmakkal, a következő kérdéseket szeretné feltenni: Miért van az, hogy a torontói manifesztációk szó szerint ugyanolyannak tűnnek, mint azok a hamis utánzatmozgalmak, amelyek az igazi ébredéseket a múltban mindig tönkretették?

És miért van az, hogy ezek a jelenségek látszólag szinte teljesen megegyeznek a kínai okkult „Qigong” mozgalommal, és Franz Mesmer okkult gyógyítási praktikáival, és azokkal a manifesztációkkal, amelyek végig megjelennek az ún. Rajneesh-i, Ramakrishna-i „Kundalini” kultuszokban, szektákban? És miért van az, hogy a New Age mozgalmon belül mindenhol hasonló megnyilvánulásokat láthatunk az egész világon – de melyek a Bibliában sehol nincsenek leírva?

Ha valóban a „nagy hitetés” napjait éli meg a keresztény világ – amint arról maga a Biblia ír világosan –, akkor nem kéne sokkal óvatosabbnak lennünk, és alaposan megnéznünk, milyen dolgokat engedünk be Isten Egyházába?”…

 

 

 

KUNDALINI ÉBREDÉSEK

 

1995-ben írta egy Robert Walker nevű kutató:

 

    „Csak nagyon kevés keresztényben tudatosul az, hogy évezredek óta jól ismert tény, hogy gurukon keresztül gyógyítások ajándékai, csodák, ismeret beszéde és szellemi tudatállapot intenzív megnyilvánulásai történnek, amikor szellemben kinyúlnak és hozzákapcsolódnak egyfajta misztikus erőhöz, ami – jóllehet démonikus eredetű – nagyon is valóságos.

 

      Tény, hogy a modern karizmatikus mozgalomban ez a jelenség viszonylag „új” – és csupán az utóbbi 16 évben terjedt el tömeges méretekben. Mindig is jelen volt azonban egy elenyésző méretű, csupán a karizmatikus világ peremterületeire szorítkozó, érdekes megnyilvánulásokat produkáló viselkedésforma, de alapjában véve maga a karizmatikus mozgalom aránylag stabil bibliai alapokon állt, és eredete jóval régebbre nyúlt vissza, mint a mostani jelenségek. A mostani jelenség-áradat 1994 körül kezdődött. Honnan jött ez tehát, és milyen szellem állt mögötte?...

 

 

ISTEN JELLEME, EGÉSZ VALÓJA SZENT

 

      Egy másik kulcsfontosságú dolog, amire rámutattam az eredeti, a torontói eseményekről írt cikkemben az volt, hogy az ilyen jellegű becsapások nagy része abból adódik, és azért talál táptalajt, mert az embereknek nincs igazi megértése arról, hogy KICSODA ISTEN, és hogy milyen az Ő jelleme.

 Az Istenről és az Ő személyiségéről vallott nézeteink vagy megtévesztésbe taszítanak minket, vagy pont ellenkezőleg – megvédenek attól…

 

Barátom! Ha a te Istened nem egy Szent Isten, hanem egy bulizós, az égből üres, érzelmi megnyilvánulásokat rád dobáló cukorkás-bácsi – akkor újra és újra becsapásoknak teszed majd ki magad. Feltétlenül muszáj, hogy helyes istenképet alakítsunk ki magunkban – mert csak így fogjuk tudni elkerülni az utolsó napokban oly nagymértékű, halálos, szellemi megtévesztést.

Igaz vagy hamis próféták, apostolok, hűtlen pásztorok ma - Guti Béla

                                      Igaz vagy hamis próféták, apostolok, hűtlen pásztorok ma!

                                                                         Guti Béla szerző

        Mindig voltak, ma is vannak és lesznek is igaz és hamis próféták, apostolok. Ha nem vigyázunk, akkor közülünk is bárki ugyanúgy eleshet, mint sok komoly szolgáló már elesett. Védelmet igazából az igéhez való ragaszkodásunk biztosit – az isteni vezetés alatti engedelmesség. 

     Olvashatunk erről a Bibliában, pl. Jeremiás próféta elég sokat foglalkozik a napjaiban élő hamis prófétákkal a 23. részben. De a II. Péter 2, 1-3-ben is erre figyelmeztet.(Később idézem)

Ezenkívül az  Ezékiel próféta  13. rész, Ézsaiás 30. rész, stb.

      Az Újszövetségben János apostol is felhívja a figyelmünket a hamis próféták megtévesztéseire.

    „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, ha Istentől vannak-é, mert sok hamis próféta jött ki a világba.”                                                        1. János 4, 1.

„A próféták pedig ketten, vagy hárman beszéljenek, és a többiek ítéljék (vizsgálják) meg.” 1. Kor. 14, 29. 

      Pál apostol ebben a versben azt is egyértelműen hangsúlyozza, hogy a próféciákat meg kell ítélni, vizsgálni. Azt mondja: „…a többiek ítéljék meg”.  Ez a „többiek” a jelenlévő, szellemi gondolkodású gyülekezetet, hívőket  jelenti, akik képesek felismerni az elhangzott prófécia valósságát.

     Egyébként itt Pál a gyülekezet egészéről beszél. Nem emel ki egyetlen hivatalos (hivatásos) szolgálót sem, hanem az egész gyülekezetre bízza az elhangzott prófécia megvizsgálását. Ez egy szellemi nagykorúságot feltételez. Pál nem tartotta kiskorúságban a gyülekezeteket. 

   

       De egyre többet olvashatunk ezzel a témával kapcsolatban különböző könyvekből, interneten is, olyan közismert, hiteles, és felelősségteljes tanítóktól, mint pl.

Lee Grady: Egy igazi apostol ismertetője, Itt az ideje egy karizmatikus reformációnak, Elég a silány keresztyénségből, Négy végzetes hiba, ami tönkreteszi a szolgálatokat.  

 Derek Prince: Az egyház építése, Zűrzavar a gyülekezetben, Védelem a hitetéstől, Pünkösd célja, A kézrátétel, Isten Gyülekezetének újrafelfedezése.

A.W. Tozer: Hol vannak az igazi próféták? Krisztus megnyirbált hatalma gyülekezetekben, Az igaz ember gyökere.

 Andew Strom: Igaz és hamis ébredés, Kundalini, A prófétai és apostoli mozgalom veszélyei, A vég-idők  „Illés” szolgálói, Mai megtéretlen gyülekezetek.

David Wilkerson: A nagy megtévesztés, Egy Krisztus nélküli Pünkösd, Megvakította szemeiket, hogy ne lássanak, Beszéljetek kedvünk szerint valókat. Látomás 1973-ban.

Ron McKenzie: Szolgálati ajándékok helye és szerepe, stb.

     Azon gondolkoztam, hogy volt-e vajon arra példa, hogy valaki abban a tudatban prófétált vagy állt próféta hírében, hogy ő maga hamis próféta, vagy hogy lehet ezt felismerni, rádöbbenni, ebből megtérni, kijönni az eltévelyedett állapotból? Minden próféta abban a tudatban prófétál, hogy ő próféta, egyébként ki sem merne állni.

                                                                              1

     Mindig nagy felelősség volt a próféták és a próféciák megvizsgálása, amire az ige is felhívja a figyelmünket: „…a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre.”     Jer. 23, 15/b.

    Minek alapján kell megvizsgálni magunkat, illetve másokat?  

    Azért is kell nagyon komolyan odafigyelnünk erre a kérdésre, mert maga Jézus mutat rá, tehát ez valóságos veszély ma, sokunk számára (a veszély nem csak a hamis elfogadása, hanem az igaznak az elvetése).

     Nagyon időszerű napjainkban az ezekkel kapcsolatos tanítások, bibliai alapú olvasmányok közreadása, igei látásunk tisztasága miatt, hisz csak így tudunk „mindeneket megvizsgálni” saját épülésünkre.  Természetesen a leghitelesebb minden tanítást az ige jelenlétében megvizsgálni, hogy el ne tévedjünk a mai útvesztőkben.

     Jézus sok helyen hívja fel a figyelmünket, hogy az utolsó időkben (napjainkban), mikre és mennyire oda kell figyelnünk, hogy valamilyen hamis tanítás áldozatai ne legyünk.

„Mert sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek.”                                               Máté 24, 11.

Minek alapján kell megvizsgálni az elhangzott próféciákat?

        Elsősorban a szolgáló személy, apostol, próféta, pásztor, stb. ismerete, életének és gondolkozásának a megvizsgálása (család, környezet, hétköznapjai, gyülekezet), Istentől vezetett, szentségben és tisztaságban, igazságosságban való járásról tegyen bizonyságot.                 Fil. 1, 20.  

       Egy biztos, hogy az apostolnak, prófétának, tanítónak vagy pásztornak a feladata a szentség munkálása: „szentség nélkül senki sem látja meg az Urat”.

      Kik az igazi próféták? Akik isteni irgalommal vigasztalnak és építenek, másrészt leleplezik a bűnt, és ha kell, a vallási vezetők gonosz dolgai ellen nyíltan fellépnek, beszélnek a valóságról, harcolnak a tisztaságért, a szentségért. 

Az igazi próféták szentségben és tisztaságban járnak.  

Az igazi próféták  a szentségért harcolnak, a bűnnel konfrontálódnak, a szellemi megítélést tisztán, egyértelműen képviselik. Leleplezik az álapostolokat, hamis prófétákat, hamis tanítókat, hűtlen pásztorokat.

Az igaz próféták nem uralkodnak, hanem igazságban, igazságosságban és szeretetben járnak.

Az igazi próféták Istentől szólnak, és a kijelentéseik kivétel nélkül beteljesednek, mert kinyilatkoztatásuk Istentől van, és ismerik az időket.

   „Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó: hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.”                                                                           II. Péter 1, 20.

Az igazi próféták csak Istenre figyelnek, konkrét látásuk van a helyi gyülekezetre nézve, kivezetik a gyülekezetet szorult helyzetéből (cél, jövő.).”Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg ki nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.”                                                                  Ám. 3, 7.

 „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul.” (szétszéled) Péld. 29, 18.

                                                                              2

Derek Prince, aki részletesen foglalkozik a fenti témákkal, így tanít erről:

     „Hiszem, hogy ha egy igazi próféta jön a gyülekezetedbe, az első dolog, amire fel fog szólítani, az a bűnbánat, a megtérés lesz. Krisztus teste nagy részének bűnbánatra van szüksége. Isten soha nem használ üres szavakat, sohanem mond olyasmit, amit ne gondolna komolyan. Nekünk pedig igyekeznünk kell Istenhez hasonlónak lenni. Hadd mondjak még egy dolgot a hamis prófétával kapcsolatban. Tudjátok, mit mond róla a Biblia? Meg kell halnia. Mi lenne, ha ezek az elvek ma is működnének? Tudomásom szerint én nem tettem ilyen hamis bejelentéseket, és nem gondolom, hogy szükségszerű lenne időnként hamis próféciát mondani. Ez élet-halál kérdése, a szó szoros értelmében.Minden hamis próféta a tűz tavában fogja végezni. Isten nem mondja, hogy ez a karizmatikus hazudozókra nem vonatkozik. Krisztus teste azonban majdnem hogy elfogadja ezt.”

    A mai próféták többsége azt vallja, hogy az újszövetségi próféta csak bátorít, vigasztal, dicsérget, felemel, ám az 1. Kor. 14, 24-25-ben  nem ezt olvassuk, sem a 2. Tim. 4, 2-ben:

     „De ha (együtt vagytok) mindnyájan prófétáltok, és ha bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenkitől megfeddetik, megítéltetik, és ilyen módon az ő szívének titkai (bűnei) nyilvánvalókká lesznek, és arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal bennetek lakozik az Isten.”

„…ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”                                                   2. Tim. 4, 2.

Az igazi próféta viselkedése:

     „Én magam pedig ímé kezetekben vagyok, cselekedjetek velem, amint jónak és amint helyesnek tetszik nektek, de jól tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll tireátok és e városra és ennek lakosaira, mert bizony az Úr küldött engem el tihozzátok, hogy a ti füleitekbe mondjam mind e szókat.”                                                                                                                Jer. 26. 14,15.

Kik a hamis próféták?

     Többféleképpen határozhatjuk meg:

1. Akiknek nem szól Isten, és mégis (békességet, jólétet) prófétálnak: (Jer. 23, 16-22.)  "Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útjaikról, és az ő cselekedeteiknek gonoszságától."                                   Jeremiás 23, 21-22.                                                                                                                                               

 2. Ha a prófécia nem teljesedik be: „Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, nem teljesedik be a dolog, ez az a szó amelyet nem az Úr szólott, …”                               V. Móz. 18, 22.

3. Akik egymástól „lopkodják a próféciákat: „Azért én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, akik az én beszédeimet ellopják egyik a másiktól…  ”                                                        Jer. 23, 30.

        

4. Hazug beszédekkel megcsalják (becsapják) Isten népét: „Én a prófétákra támadok, akik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.”                                                   Jer. 23, 32.

    „Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, akik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: nem az Úr szájából valót.”                                                                                           Jer. 23, 16-17.

                                                                   

                                                                              3    

A hamis próféták lelepleződnek:

„ És az Úr így szólt hozzám: Embernek fia! Prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálnak, és mondjad azoknak, akik önnön szívükből próféták: Halljátok meg az Úr beszédét!

Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, akik az önnön lelkük után mennek, mert semmit sem látnak.”                                                                                                                                Ez. 13, 1-3

       „Így szól az Úr a hamis próféták ellen, akik elámítják az én népemet, akik, ha van mit rágniuk, békességet hirdetnek, az ellen pedig, aki nem vet valamit szájukba, hadat indítanak. Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtuk a nappal. És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendőmondók, és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől.”     Mikeás 3, 5-7.  

  Jézus figyelmeztet:

       „Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában (báránybőr, képmutató szelídség) jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok (erőszakosak, uralkodnak, manipulatívak) Gyümölcseikről (cselekedeteikről) ismeritek meg őket… Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt, romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.”                                                                                                                   Mt. 7, 15-19.

 A hamisak sokan vannak: „A mai próféták nagyobb része hamis próféta…”                     D. Prince.

      „A biblia szerint a hamisak sokan voltak, és ők voltak azok, akik erőszakosan hirdették a prófétaságukat és arcul csapdosták az igazit - hatalmi harcban éltek.”                            A. W. Tozer

       Mt. 23, 11-12: „Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” A végidők egyik jele.

    Ma a próféciák legtöbb helyen, minden megvizsgálás nélkül hangoznak el a gyülekezetekben, akár igazak, akár hamisak azok.  

      A sok hamispróféta feltűnése ellenére, - hiszem - vannak-lesznek igazi apostolok és próféták.  Megjelenésük és tevékenységük egyértelműen bizonyítja majd, hogy ők Isten küldöttei!

A prófétának üzenete van, az apostolnak feladata.

APOSTOL

     Elsőként maga Jézus adta ezt a megbízást, hatalmat a tanítványainak, így a tizenkét tanítványt nevezi apostoloknak az ige. Fontos látni és megérteni, hogy itt a Jézustól kapott hatalommal (miatt) kiküldött tanítványok neveztetnek apostoloknak.                                                               Mt. 10, 1-5.

                                                                               4      

1. vers: „Magához hívta a tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtlenséget.”   

     Az első versben tanítványokat olvasunk, a második vers már apostolokról beszél az Ige.

2. vers: „A tizenkét apostol nevei pedig ezek:…”  És felsorolja a tanítványai nevét.  

  

Majd ezek után a 7. verstől ismerteti a feladatukat („munkaköri leírásukat”) :

„ Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.  Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz- pénzt a ti erszényetekbe, se útitáskát, se két ruhát, se pálcát, …”

 Úgy gondolom, hogy az apostoloknak ma is ugyanaz a szolgálati feladatuk, amit Jézus akkor elmondott, s melyet láthatunk is az igében működni: Pl. Apcs. 14, 7-10.  Apcs. 16,13-18.  Apcs. 20, 7-12. stb.   

                                                                   

     Másképpen pedig az apostol az az ember, akit egy gyülekezet által a Szent Szellem kirendel, kiküld egy bizonyos területre, egy bizonyos munka, vagy feladat elvégzésére, emberek szellemi szükségeinek betöltésére. Mivel a gyülekezet a megbízó, a megbízott apostol tájékoztatja a kiküldő gyülekezetet alkalmanként, a reá bízott feladatok végzésével kapcsolatosan. Beszámol a gyülekezetnek.

       Az apostol alá van rendelve egy konkrét kiküldő gyülekezet tekintélyének. Ap. csel. 14, 27. Felhatalmazás és elszámoltathatóság, ez a bibliai gondolkozás.

   (Az apostol tehát egy gyülekezet kirendeltje, nem irányítója vagy vezetője, sőt ő tartozik a kirendelő gyülekezet felé beszámolással.)                                                                                              

       Az apostolok fő szolgálata: gyülekezetet plántálni, imádkozni, könyörögni és Isten igéjével szolgálni az emberek felé, szükségeket betölteni, vezetők, tanítványok nevelése, későbbiekben tanácsolni!!! - ahogy azt a korábban megjelölt igehelyeken olvashattuk.

      Az apostolság jelei:

Pál azt mondja a 2. Kor. 12,12-ben: „Apostolságom jelei megnyilvánultak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is.” (Ma is ezek alapján kerestetnek az apostolok!)

     Elsőként, mint jelt, az apostol a tűrést nevezi, ami a jellem.

  „Az apostoli hatalom valódi forrása az alázatos hozzáállás az igazsághoz…”                  Ken Blue

 „Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát?”        I. kor. 6,9.

        Ma az egyházban nagyon kevés tanítás hallható a jellemről (magánélet).    Annál többet  hallunk  a              

csodákról, gyógyulásokról, a jellem nem tűnik olyan fontosnak, pedig „Istent jobban érdekli az, hogy kik vagyunk, mint az, hogy mit csinálunk.”  Szolgálunk, vagy nekünk szolgálnak.

     Jézus beszél a tanítványainak, hogy a pogányok, hitetlen fejedelmek, hogyan uralkodnak. Ezért azt mondja nekik: „De ne így legyen közöttetek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok, és aki első akar lenni, mindenki rabszolgája.”                                                  Mt. 20, 26.                                 

      Van még egy fontos dolog, a szolgáló élettel kapcsolatban, ami nagy veszélyt jelent ma az egyházban (szinte mindannyian tudjuk, miről beszélek): ez pedig a manipuláció, ami varázslás.

                                                                              5

      Leginkább a gyülekezet vezetőit kísértheti ez a bűn, különösen a kiskorúságban tartott gyülekezetekben fordul elő.  D. Prince ezt nagyon jól fogalmazza meg:

        „A varázslás az a törekvés, hogy másokat irányítsunk és rábírjuk őket arra, hogy azt csinálják, amit mi akarunk, olyan szellemek használatával, amelyek nem Istentől vannak.

       Ha valakiben van egy olyan szellem, amit használni tud, az nem a Szent Szellem. A Szent Szellem ugyanis Isten, és Istent senki nem használhatja.  Valójában nagyon sok gyülekezetben vannak emberek (leginkább vezetők), akik irányítani akarnak másokat…”                         D. Prince                                                                           

     Ha viszont ily módon nem tudják elérni céljukat, következik a fenyegetőzés, megfélemlítés, kiközösítés, és akit így sem tudtak saját szolgálatukba állítani, azokat egyszerűen „eltapossák”, kizárják.

     „Amikor valaki apostolnak mondja magát, a mi feladatunk, a mi felelősségünk megpróbálni, megvizsgálni őket. Nem csak úgy elfogadni, hogy ők mit mondanak magukról.”              D.   Prince

               

 A jézusi élet ma is a tiszta, szent és szolgáló élet.                                                  

„Aki a Jézus stílus szerint vezet, az nem kényszerít másokat, és tekintélyének gyakorlásában nem a hatalmi pozíciójára támaszkodik, hanem másokat szolgálva válik előljáróvá, mert a többiek felismerik képességeit (ajándékait), és önkéntkövetik. A követők viszont mindenképpen olyanokká válnak, mint a vezetőjük – akár jó, akár rossz példával jár előttük.”

                                                                                     Gayle D. Ervin: A Jézus stílusból.  (Jak. 3, 13.)   

     „Nincsenek többé “nagyfőnökök”. Az apostolok Krisztus rabszolgái és kell, hogy az alázatosság feddhetetlen példaképei legyenek. Az igazi apostolok nem gyakorolnak felülről-lefelé irányuló – hierarchikus – hatalmat a gyülekezetek felett. Ők igazi szolgaként legalul vannak, mint akik a gyülekezetet szolgálják.”                                                                                  Lee Grady

     Isten ma is szentségben és tisztaságban akarja látni és nevelni az ő népét, az ő szolgáit, az apostolokat, a prófétákat, pásztorokat, az egyházát.                                                   Efézus 4:11-12.

A szentség jele: tisztánlátás, a tisztán látás jele: a bűn leleplezése!!      Itt kezdődik a változás!! 

Látásom szerint nem csak struktúra váltásra, vagy szemléletváltásra  van ma szükség az egyházban, bár vissza kell térnünk - a siker, vagy a jóléti evangélium helyett, - a  kereszt üzenetéhez, de főleg  a szívünkben kell változásnak történni!

  

 A második a csodák, természetfeletti jelek.

„Olyan szolgálatot, amely soha nem eredményez csodákat, nem nevezhetjük apostoli szolgálatnak.”              .                                                                                                                                                Derek P.

      Ha megfigyeljük Pál apostol szolgálatát, láthatjuk, hogy nyilvánvalóan megmutatkozott Isten Szellemének jelenléte és ereje az életében. (A korábban megjelölt helyeken túl:          Apcs. 28, 1-9.)

                                                                              6                                                                                                                                             

      Ha a csodákról beszélünk, talán leginkább a Pünkösd csodája jut eszünkbe, amikor az apostolok az összegyűlt tömegnek hirdetik az üdvösséget, amikor „mindenki a maga nyelvén hallotta őket szólni.” Ha jól megvizsgáljuk, mi történt itt az események végén, azon túl, hogy háromezren megtértek, bemerítkeztek, sőt hozzájuk csatlakoztak: „Mindnyájan, akik hittek együtt voltak, mindenük közös volt: és jószágaikat, marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt.”                                                     Ap.csel. 2, 44,45.                                                                                       

     Itt a legnagyobb csoda, a szeretet ilyen mértékű kiáradása. Nem maga a csoda volt a legnagyobb, hanem ami azon keresztül történt - a szeretet kiáradása. Ha ez nem történt volna meg, a csodát a csodáért cselekedték volna. De itt sokkal több történt ennél: háromezer lélek találta meg az üdvösségét, menekült meg az örök kárhozattól.

„Az Apostolok cselekedeteiben a Pünkösd sokkal inkább a szeretet és szentség kifejezője, mint az erőé.”                                                                                                                          David Wilkerson       

     Teljesen egyértelmű ez, az apostolok cselekedeteit látva az igében, a későbbiekben is, hogy mi volt a feladata egy-egy csodának:  Ap.cs. 8, 17-25.  Ap.cs. 9, 33-42. Ap.cs. 13, 9-11. stb.

       Úgy gondolom, hogy egyre többen ismerjük fel, hogy milyen veszélyes időkben élünk ma: „Borzalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: a próféták hamisan prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekszenek majd az utolsó napon?!”                .                                                                                                                                          Jer. 5, 30,31.

   „…ugyanis sokan csak az erőt hajlandóak keresni annak érdekében, hogy csodákat vigyenek véghez, hogy felhívják magukra az emberek figyelmét.”                                                Derek Prince

      A jelek és csodák nem mindig bizonyítják egyértelműen Isten jelenlétét, amit Isten igéjéből több helyen is tudunk. Pl. A fáraó varázslói. II. Mózes 7, 11.  Vagy: Máté 24, 24-ben: „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Előre megmondtam nektek: vigyázzatok!”

     „A karizmatikus mozgalomban ma sajnos nagyon sokan úgy gondolják, hogy minden, ami természetfölötti, Istentől kell, hogy legyen. Ennek azonban nincs igei alapja.”              Derek Prince

    Egyetlen dolgot kell  tennünk, amit Jézus tanácsol: vigyázzunk!

      Vizsgáljuk meg a próféciákat, a csodákat, a tanításokat (kegyelem tanítás)! „Mindent megvizsgáljatok, és ami jó azt megtartsátok.”

                

 Hűtlen pásztorok (tanítók):

         Mint ahogy az elején már említettem, hogy mindig voltak, vannak és lesznek hamis próféták, apostolok, ugyanúgy van ez a pásztorokkal is: mindig voltak hűtlen pásztorok a pásztorok között.

                                                                               7

    A Biblia erről is nagyon nyíltan és őszintén beszél, mint ahogy minden másról, ami megjelent mint bűn: mammon, karrier építés, bálványimádás, hamis tanítás stb. Isten népe között.

      „Voltak a nép között hamis próféták is, amiképpen ti közöttetek is lesznek hamis tanítók, … és sokan fogják követni azoknak romlottságát: akik miatt az igazság útja káromoltatni fog.”                   .                                                                                                                                          2. Pét. 2, 1,2.                                                                                                                                                       

Mindenekelőtt nézzük meg, Jézus szerint milyen a jó pásztor:

     „És amikor kiereszti az ő juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.

      Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látva a farkast jönni,  elhagyja a juhokat, és  elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.”                                                              János 10: 4, 12.

De az ige nyíltan és őszintén beszél a hűtlen pásztorokról is: „Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik nem legeltetik az én népemet: ti szélesztettétek szét az én juhaimat és űztétek el őket, és nem néztetek utánuk, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr”          Jer. 23, 1-2.

     „Így szólt az Úr hozzám: Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nekik a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?                                                            Ez. 34, 2.

A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek, a nyájat nem legeltettétek. A gyengéket nem erősítettétek és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk: szétszóródtak hát pásztor nélkül…”                             Ez. 34, 1-5.   

    „Ezért ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománnyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagukat, és az én nyájamat nem legeltették. Ezért így szól az Úr Isten: Ímé megyek a pásztorok ellen, és elő kérem nyájamat az ő kezükből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől …”                                                                                                                                     .                                                                                                                                          Ez. 34, 7-10.

    Emiatt az egész nyáj elfordul Istentől, de az „istentisztelet”, vallásoskodás és az ünneplés folyik tovább. Ezért azt mondja Isten: „bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.”                      Ésaiás 1, 13.                                                                                                                                                                                          

  „És eljönnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jönni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár.”                                                                                  Ezékiel 33, 31.

     (Ezért:) „Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom, hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.                                                                      Ámós 5, 21-24.

     Lehet, hogy elkezdődött egy nagy, megtisztuláson alapuló ébredés (szakadás) ma az egyházban?  El kell döntened hamarosan, mit teszel: kifutsz, vagy maradsz a bűneihez ragaszkodó gyülekezetedben, ahol nem szabad beszélni sem a hibákról, sem a mulasztásokról, vagyis a bűnökről.                                                               8

     Isten ereje a szentségben rejlik, jelenik meg, és ha a pásztorok, vezetők nem töltenek elég időt Istennel a csendes kamrájukban, az üzenetet sem tudják átvenni, továbbítani. Ma egy pásztor, tanító a csendes kamrájában, a térdein (netán arcra borulva) kellene, hogy a Szent Istentől elvegye a gyülekezetnek küldött konkrét – megítélő, bátorító, aktuális, mai – üzenetet. Vagyis egyetlen egy feladatuk van: az így kapott üzenettel, bevinni a gyülekezetet Isten szent jelenlétébe!                                                                                

     Én azt mondom, hogy nekünk mennyből kapott igehirdetésekre van szükségünk, amely a bűnről, az igazságról, és az ítéletről szól, hogy felébredjen  és bűnbánatra jusson Isten népe. Ehelyett sok esetben, sajnos családi történeteket, anekdotákat, „meséket,” vicceket, egyházi történeteket hallhatunk a tanítók szájából, akik sokszor csak mulattatják, szórakoztatják a gyülekezetet.

                                                                                   

     „A pásztorok, akik nem imádkoznak, elveszítik a kapcsolatot Istennel, így elveszítik a kapcsolatot a gyülekezettel és a szükségben lévőkkel is. ( Ezért hagyják ott sokan a gyülekezetüket)  

    Ma ezrével menekülnek az emberek az intézményes gyülekezetekből, nem azért, mert elveszítették a hitüket, hanem azért, hogy megtarthassák a hitüket.”                                                       Lee Grady

   Addig nem lesz megújulás, ébredés, nem lesz változás, amíg nem jutunk bűnbánatra, amíg a bűneinket nem rendezzük el Istennel és embertársainkkal. Hiába imádkozunk, hiába böjtölünk, hiába szervezünk konferenciákat, programokat, őszinte bűnbánat, mély alázat nélkül nem lesz kimozdulás jelen helyzetünkből.   

Wesley ezt írta:

“A szeretet és a kegyelem kihirdetése előtt hirdetni kell a bűnt, a törvényt és az ítéletet.”

     John Wesley – más korai metodista igehirdetőkhöz hasonlóan – bátor szónok volt és élő példája a megszentelt életnek. Wesley szakadatlan buzgalommal hirdette, hogy teljes szentség az elsődleges fontosságú gyümölcse egy Krisztusban való élő hitnek. Más szolgálónak tanácsot adva Wesley a következőt írta:

“. . .mindaddig, amíg nem tesztek meg mindent azért, hogy a hívőktől elvárjátok a bűnökből való teljes megtérést, addig nem számíthattok semmiféle ébredésre.”

A bűn elválaszt Istentől és vakká tesz.

     Honnan jött Isten szolgáira ez a vakság? ” A pásztorok szívében lévő bűn és a hívők életében lévő bűn az, ami Isten házában a tisztánlátás hiányát létrehozza.”                                   Lee Grady

     János az utolsó idők laodíceai gyülekezetéről prófétált, amely teljesen vak volt, anélkül, hogy tudatában lett volna. "Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen."             .                                                                                                                                    (Jelenések 3:17).                                                                                  

                                                                           9        

„A karizmatikus gyülekezet nem tudja, hogy minden áldása ellenére a vaksága elkezdődik!

     A világ Isten házában szinte mindent megérint és megfertőz és csak kevesen veszik észre.”                   .                                                                                                                                                                 .                                                                                                                                    David Wilkerson                                                                                                                                        

      „ A Szent Szellem kenetének célja, hogy felhatalmazzon bennünket, hogy elérjünk másokat. Ma egy keresztútnál vagyunk: vagy folytatjuk a látványosságra törekvő karizmatikus szórakoztatást, vagy belevetjük magunkat az evangelizálásba, gyülekezetplántálásba, misszióba, és könyörületességi szolgálatokba, ami segít a szegények helyzetének megoldásában és harcol az igazságért.

       Barátaim! Mi tehát az igazi keresztyénség lényege, amelyet pedig elvesztettünk? A Jakab levele nagyon egyszerűen így írja le: “Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jakab 1:27). Ámen.”                                                                            Lee Grady                                                                                                               

      Úgy érzem, elveszítettük Jézust, sőt ha megjelenne közöttünk, nagyon rövid időn belül kizárnánk Őt a gyülekezetünkből, bűnös gondolkodásunk miatt. 

A bűneink rendezése: felismerés, beismerés, elhagyás.

 A felismerés, Istentől van, és ha Isten Szelleme nyugtalanít téged, (megmutatja bűneidet) ne engedd, hogy bárki megnyugtasson.

A beismerés, a mi feladatunk. „Míg elhallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt, míg éjjel-nappal rám nehezedett kezed, életerőm ellankadt, a nyár hevében. Vétkemet bevallottam néked, bűnömet el nem fedeztem.Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak- és te elvetted rólam bűneimnek terhét.   ( Bűnbánat – bűnbocsánat - kegyelem.)              Zsolt. 32, 3-5.

 Az elhagyás, együtt Istennel. Csak az Ő segítségével lesz erőnk erre.

Röviden: Ő megmutatja bűneinket, hogy mi bevalljuk azokat, és szabadságban éljünk. Jn. 8, 36.

     Ezzel szemben ma mi egy könnyebb utat választottunk: megtanultuk a bűneinket megmagyarázni, elfogadtatni magunkkal és másokkal. (A bűnt hibának, tévedésnek nevezzük.) Így a bűn meghonosodott a gyülekezetben, és kiszorítja a szentséget, mert vagy a bűn szorítja ki a szentséget, vagy a szentség szorítja ki a bűnt a szívünkből, a gyülekezetünkből. Ez szellemi törvényszerűség. Ma az egyház alszik, vagyis bűnben él, összekeveredett a világgal, ami azt jelenti, hogyaz egyház a világban él, és a világ az egyházban él, mert nincs szentség és ez így nincs jól. A vezetőknek, pásztoroknak, tanítóknak ki kell vezetni Isten népét ebből a helyzetből.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      

Ismeretlen próféta naplójából. Wendy Alice Felszólítás:  

     „Úgy hogy figyeljetek pásztorok, figyeljetek szellemi vezetők - titeket akarlak most megszólítani, és hozzátok könyörgök esedezve! Készítsétek fel magatokat! Készítsétek embereiteket, készítsétek gyülekezeteiteket háborúra! Mert kevés bennük a kitartás, és nem lettek megtanítva, hogy nehézségekben kitartsanak.

Megtanítottátok őket bővölködni, a legfinomabb búzát enni, és szép épületeiteket megépíteni, de tejjel tápláltátok őket, ami pedig nem fogja őket az elkövetkezendő időkben megtartani.

                                                                              10

     Tanítsátok őket pásztorok, tanítsátok őket, hogy az Én nevemért megpróbáltatásokat tudjanak elszenvedni! Tanítsátok őket szellemi vezetők! Tanítsátok őket a nehézségekben való kitartásra, tanítsátok őket az Én nevemért való szenvedésre, és hogy ne törődjenek a saját jó hírükkel! Az Én népem közül sokan, nagyon sokan drágábbnak tartják saját jó hírüket az Én jó híremnél.                                                                              

Ők nem fognak az elkövetkező időkben megállni.

       Az Én vezetőimről beszélek, az Én tábornokaimról, az Én papjaimról - azokról, akik nagyon is jártasak Én bennem. Én most az apostolokról, a prófétákról, a pásztorokról, a tanítókról és az evangélistákról beszélek. És azt mondom neked, gyermekem, hogy hatalmas és szörnyű elhidegülés szabadult el - a szív elhidegülése, mely átitatja és megfertőzi az Én bajnokaim szellemét. Amint meg van írva: ”Elesnek még a kiválasztottak is." "És így testvér kel majd fel testvér ellen, szellemi vezető szellemi vezető ellen, fiak atyák ellen, férjek feleségek ellen, és elkezdődik a nagy elpártolás, de először az Én saját házam népén kezdődik el."  

        Jézus kis szünetet tartott. "És azokon fog elkezdődni, akik Hozzánk a legközelebb voltak."

„És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket és megszabadítom földjüket.”                                                                                           II. Krónika 7, 14.

    Úgy gondolom, az ige alapján a pásztorok felelőssége a legnagyobb, ahogy azt korábban láthattuk: „Ímé megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezükből…”           Ez. 34, 10.

     „ A mai  gyülekezeteknek a legtöbbje  olyan, mint egy ‘tároló akol’ az elkárhozottak számára – ahol is azt mondják az embereknek, hogy minden rendben van, amikor pedig valójában lejtmenetben haladnak a pokol felé! Én személy szerint úgy látom, hogy ez iszonyú nagy probléma. Mit fog Isten tenni azokkal az igehirdetőkkel, pásztorokkal, akik ilyen módon alvó állapotban tartják a nyájat?”        Andrew Strom

      Ha a pásztorok és vezetők, elöljárók, (elöl menők) elveszítik a tekintélyüket kijelentéseik, döntéseik, és életvitelük miatt, a gyülekezet szellemileg elsorvad.

    „Minden liberális, érzéki, szép szólamú prédikáció olyan pásztorok szívéből jön, akik megkötözöttek saját bűneik által. Teljes szívükből a megalkuvást hirdetik. Nem tudják őszintén megmutatni Isten népének, hogy mik a bűneik, a saját szívükben mélyen eltemetett bűnök miatt.”                                                                                                                                                                                                                

     Ha ma egy olyan mozgalmat látunk, amelynek nem része a keresztről szóló, vagy a bűnökre rámutató, vagy az Isten szentségéről szóló erőteljes prédikálás, akkor biztosan tudhatjuk, hogy az a mozgalom nem valódi ébredés.”                                                                                      David Wilkerson                                                                                  

    Ma egy más evangéliumot hallgatunk, egy modern, könnyű, kereszt nélküli, jóléti, siker központú evangéliumot, és ez halált hoz a gyülekezetekre.

       „Az igazi ébredés Isten gyermekeit a térdeikre kényszeríti. De ezután a mély megtisztulás után nagyon sok ébredés átfordult egy túláradó örömbe, dicséretbe és ünneplésbe, melyet a bűneiktől megtisztult és bűnbocsánatot kapott emberek éltek át olyannyira, hogy az ott csupán szemlélődő embereket sokszor megdöbbentették a hangos hála-kiáltások Isten felé, a túláradó, erőteljes dicséret és éneklés, és így tovább.

     Fontos azonban észben tartanunk azt, hogy ez az „igazság, békesség és öröm a Szent Szellemben” csak azok között valósul meg igazán, akik a szívbeli, mély megtérés és összetörtség után kerültek ebbe az állapotba. A „feltámadást” meg kell, hogy előzze a „halál”.

    

                                                                            

                                                                              11

  A Krisztusban feltámadt emberek mindig komoly szellemi támadásoknak, megpróbáltatásoknak voltak kitéve, amely az Ő egyházát erősítette. Így lesz ez az utolsó időkben (napjainkban) is - erről nagyon kevés szó esik manapság-, ahogy azt David W. leírta az 1973-as látomásában, melyen keresztül Isten készíti az övéit az előttünk álló nehéz időkre:

     „Mindemellett láttam egy új világrend létezését és helytállását, egy Egyházfeletti Gyülekezetet. Olyan emberek közösségét, akiket betöltött a Szent Szellem, és akik, mint jó alapra, ráálltak Isten Igéjére. Itt nem lesz katolikus, protestáns, fekete és fehér között különbség . A hívők szent közössége „földalatti gyülekezet” lesz, de igen elhatalmasodik.  (házigyülekezet-rendszer, ami elkezdődött – szerk.)  

    Ahogy az ökumenikus világegyház világszervezetként legnagyobb politikai hatalommá lesz, úgy a valóságos eklézsiának roppantul megnő a szellemi hatalma a Szent Szellem által. Az üldözés, amely még ezután jön, a sokféle keresztyéneket szorosabbra összekovácsolja Jézussal és egymással. Őket a legkevésbé érdekli, hogy mi megy végbe a földön. Csak egyetlen dolog érdekli őket: Jézus Krisztus eljövetele. Az Eklézsia az elkövetkező időben gyakorlatilag láthatatlan lesz. Minél nagyobbra fokozódik az üldözés, az igazi hívőkből álló Krisztus Teste annál radikálisabban hirdeti a valódi és teljes evangéliumot. Jézus Krisztus gyülekezete természetfeletti erőket kap, és Krisztus üzenete hirdettetik a világ minden táján.”                                                                                     

„Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette.”                                                                                                  Filippi 1, 29.

    (Túl keveset, vagy egyáltalán nem hallunk ezekről a témákról: utolsó idők, szentség, a fenevad bélyege a chip?,  katolikusok lettünk??? új egyháztörvény, stb.) 

       Isten mindig kegyelmet ígért a tőle eltávolodott népének, egyetlen feltétellel: „Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtlenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, …”             Jer. 3, 13. 

Ima:

„Ó, ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságainkról, imé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.”                                                                             És. 64, 8.

     Atyánk!!! Az Úr Jézus Krisztus nevében jövünk hozzád, bűnbánattal megalázzuk magunkat és kérünk, hogy könyörülj rajtunk, mert eltévedtünk, elhagytunk Téged, a mi saját gonosz utunkra tértünk! Kérünk, mutasd meg a bűneinket, ami elválaszt Tőled, hogy egy igazi, bensőséges kapcsolatunk legyen Veled, és ne a világhoz ragaszkodjunk, hanem hozzád!

Bocsásd meg nekünk, hogy minden más fontosabb, mert megnehezedett a szívünk az élet gondjaitól, és  nem vágyakozunk Veled időt tölteni, nem hiányzik a Veled való szent közelség!...

Atyánk! Kérünk tekints le ránk, szánj meg minket és tisztítsd meg a szívünket, és töltsd be azt istenfélelemmel, alázattal és szentség utáni szomjúsággal, egymás iránti szeretetettel, hogy így megismerjen a világ, hogy a tieid vagyunk!     

Adj erőt a pásztorainknak, és mindannyiunknak a bűn elleni harcban, hogy tudjunk tisztán és szentül élni a mai úttévesztős időszakban, jelentsd ki magad, nekünk, mert hozzád ragaszkodunk, és Téged keresünk!     Ámen.

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával:  http://mennydorges.blogspot.hu/2016/01/igaz-vagy-hamis-profetak-apostolok.html