A lány, aki legyőzte az Iszlám Államot

A lány, aki legyőzte az Iszlám Államot

Sebestyén István 2016. 04. 15. (XX/15)

A 18 éves Farída Khalaf több hónapnyi szexrabszolgaság után néhány társával sikeresen megszökött az Iszlám Állam fennhatósága alól. A történetet feldolgozó könyv (Az Iszlám Állam rabszolgája voltam – Farída szökése, Libri, 2016) nemcsak az akciófilmbe illő jelenetekben bővelkedik, hanem bepillantást enged a halálszekta mindennapjaiba is.

„A mi történetünk az üldöztetés és a szenvedés története. Minket mindenki üldözött: a muszlim kurdok, az iráni sah és az oszmán szultánok helytartói. Hetvenkétszer mészárolták le a népünket. Számtalanszor elrabolták asszonyainkat, elűztek otthonainkból, és karddal kényszerítettek vallásunk megtagadására” – magyarázta nagyapja a tinédzserkorba lépő Farídának. Kocsóban, ebben az alig kétezres észak-iraki faluban ekkor még semmi nem utalt a közelgő katasztrófára, ám a jazidi vallású kurd családban „alapesetben” is a nevelés része volt a szenvedésre való felkészítés. A fiatal lány – és négy fiútestvére – a sikeres élethez még egy fontos útravalót kapott:  „A vallás a legfontosabb gyerekek. Mindegy, mit csinálnak velünk” – hangoztatta apjuk, akinek a vezetésével mindannyian rendszeresen együtt imádkoztak Melek Táwúszhoz, vallásuk főangyalához. A helyi középosztályhoz tartozó család határőrként dolgozó feje összes gyermekét taníttatta, és maga is megosztott velük praktikus ismereteket: a legidősebb fiú után a 15 éves Farída is megtanulta kezelni a Kalasnyikovot, amiből három is volt a háznál.

Az ősi perzsa vallás mellett a judaizmusból, a kereszténységből és az iszlámból is merítő jazidiek, illetve a környéken élő muzulmánok, ha nem is keveredtek egymással, de baráti és főként üzleti kapcsolatot ápoltak, sőt, a falubeli fiúk mindegyikének volt egy muszlim „keresztapja”, amolyan patrónusa. A Farída által részletesen leírt idillnek a térséget meghódító Iszlám Állam vetett véget. A környék halálszektával kollaboráló muzulmán emírje ugyan először azt ígérte, hogy amennyiben a lakosok nem menekülnek el, az egész falunak megkegyelmeznek, később ezt az ígéretet a fegyverek beszolgáltatásához és az iszlámra való áttéréshez kötötték. Az első két feltételt a helyiek többsége betöltötte, ám az áttérést egyetlenegy család sem vállalta. Annak ellenére sem, hogy az iskolába összeterelt helybeliek már sejtették: kegyelemre nem számíthatnak. A férfiakat teherautóval szállították el – családtagjaik nem sokkal később hallották a falu határában eldörrenő lövéseket. Farída apja és két fivére is az elhurcoltak között volt – az egyik fiú csodával határos módon túlélte a kivégzést.

A terrorszervezet harcosai a lányokat Moszulba vitték, a kisgyerekeket és anyukáikat pedig egy közeli városba hurcolták. A lányokból szexrabszolgák lettek – még az egészen kicsi, 10-12 évesekből is, mondván, Mohamed próféta legifjabb felesége is csak 9 éves volt. Farída elbeszéléséből kiderül, hogy fogvatartóik a Koránra hivatkoztak: „Öljétek meg a hitetleneket. És vegyétek magatokhoz asszonyaikat.”  Szerintük a kivégzett jazidik megérdemelték a halált, mivel magát az ördögöt imádták. Bár jobb bánásmódot ígérve ezúttal is felajánlották a lányoknak, hogy térjenek át az iszlám hitre, és harcoljanak egy „kegyes, igazságos államért”, a lehetőséggel senki nem élt, így egyenesen a rakkai rabszolgapiacra kerültek.

A félszáz szerencsétlent további nyolcvan, szintén jazidi lánnyal együtt állatvásárhoz hasonló módon kínálták eladásra az Iszlám Állam nemcsak vérre, de fiatal lányokra is éhező potentátjainak. A 18 éves Farída és a néhány évvel idősebb barátnője, Evin szerencséje éppen az volt, hogy már meghaladták az „ideális” életkort, így eleinte nem voltak „kelendőek”. Végül „nyomott áron” adtak túl rajtuk, miután a kuncsaftokat megharapó, epilepsziás rohamoktól szenvedő, sőt, szökést megkísérlő Farída egyre inkább elrémisztette az érdeklődőket.

A fiatal lány – legtöbb társához hasonlóan – nem adta könnyen magát. Új „gazdájánál” – mielőtt az megbecsteleníthette volna – öngyilkosságot kísérelt meg, majd amikor a férfi túladott rajta egy lánykereskedőnek, kétszer is megpróbált megszökni. Evinnel végül Amír Zijádhoz, a szíriai sivatagban állomásozó „vérebek” líbiai parancsnokához kerültek.

A két jazidi lány ezúttal is inkább választotta volna a halált, mintsem hogy elvegyék ártatlanságukat – ám a kísérletet fogva tartóik megakadályozták. Miután erőszakot tettek rajtuk, Farída újból véget akart vetni az életének, kísérleteit azonban a parancsnok úgy torolta meg, hogy kis híján agyonverte – majd odaajándékozta egy harcosnak.

A szerencsének köszönhetően újból egy helyre kerültek Evinnel: a szíriai sivatagba, egy stratégiai fontosságú gázmező mellett felállított katonai táborba. Itt új gazdája 50 dollárért adott túl Farídán, akit hosszú ideig kórházi kezelésben kellett részesíteni. Bár több helyszínt is megjárt már rabszolgaként, a fiatal lány sehol sem találkozott olyan férfiakkal vagy asszonyokkal, akik konkrét segítséget nyújtottak volna neki – még akkor sem, ha az illető maga sem értett egyet az iszlamisták tetteivel. Orvosa is – aki nem volt tagja az Iszlám Államnak – legfeljebb addig merészkedett, hogy a lehető leghosszabb időre elrendelte az orvosi kezelést.

A táborban több lányt is fogva tartottak, volt aki áttért az iszlám hitre – a többség azonban erre továbbra sem volt hajlandó. Sőt, Farída és társai rendszeresen provokálták az őket napi ötszöri imádságra kényszerítő, az iszlám tanairól szónokoló dzsihadistákat: „nincs kényszer a vallásban” – szembesítették őket a Korán parancsával, vagy éppen fátyol nélkül jelentek meg az imán. Ez utóbbi nagy riadalmat keltett a fiatal harcosok körében, akik tényleg komolyan vették az Iszlám Állam ideológiáját. Eközben azonban a legvallásosabbak egyfajta „istentiszteletnek” tekintették a lányok megerőszakolását – előtte akkurátusan kihajtották az imaszőnyegüket, térdre ereszkedtek, és imádkozni kezdtek.

A szabadulás lehetősége azt követően nyílt meg Farídáék előtt, hogy a táborban szert tettek egy mobiltelefonra, amelyről felhívták Evin Németországban élő nagybátyját, aki kapcsolatba lépett egy embercsempésszel. A döntő lépés azonban a lányokra várt: meg kellett szökniük. Erre végül egy olyan éjszakán szánták el magukat, amikor a harcok miatt szinte mindenki elhagyta a tábort. Két társuk mellett az eső is segítségükre volt, hogy hatan – köztük egy 12 éves gyerek – kijátsszák az őröket, és szinte egész éjszaka menekülve lakott területre érjenek. Ott egy muszlim család befogadta őket, és értesíteni tudták az embercsempész ismerőst is.

Farída 2015 nyara óta Németországban él, ahová anyja és három öccse is követhették egy menekültprogram részeként. A lány, aki legyőzte az Iszlám Államot, most önmagával folytat kemény küzdelmet. Azért küzd, hogy elfogadja a múltja részének a szörnyű élményeket, és emelt fővel élje tovább az életét – írja róla a történetet lejegyző újságíró, Andrea C. Hoffmann.

http://www.hetek.hu/hatter/201604/a_lany_aki_legyozte_az_iszlam_allamot