A SZOLGÁLÓ TANÍTVÁNYSÁG ÚTJA
Juan Carlos Ortiz
TARTALOMJEGYZÉK
1. Rész: Az új bor
Oldal
1.Az ötödik evangélium 3
2.Az evangélium Isten országáról 7
3.Isten országa szolgái 10
4.Hogyan élünk Isten országában 14
5.Isten országa életének légköre 17
6.Szeretet a felebarát iránt 20
7.A testvéri szeretet 23
8.Egyek a szeretekben 26
9.Isten országának nyelve 28
10. Megnyílt szemek 33
2.Rész: Az új tömlők
11.Maradjunk gyermekek? 37
12.Növekedés 43
13.Tagtársak vagy tanítványok 47
14.A tanítványok kialakítása 50
15.A szent protestáns tradíciók 55
16.Szabadulás a tradícióktól 59
17.Többek legyünk, mint vasárnapi keresztyének .. 63
18.A sejt 68
19.Az Atya Ígérete: Új szív 73
20.Az Atya Ígérete: Új erő 76
ELŐSZÓ
Ez a könyv nem mindenkinek való. Csak azokhoz szól, akik
készek arra, hogy Isten országát befogadják életükbe, csa-
ládjukba és gyülekezetükbe.
Nem szabad ügy tekintenünk ezt, mintha "Isten országa
üzemeltetési utasitása" lenne. Nem módszerekről van benne
szó, hanem elvekről. Hogy felfedezzük Isten módszerét, annak
egyetlen módja az, hogy használjuk fel ezeket az elveket,
ahogyan azt Ortiz lelkész átültette gyakorlatba, mégpedig:
Ismerd fel, hogy szükség van változásra.
Tarts bűnbánatot a régi módszereid és a tradíciókhoz
kötözöttséged miatt.
Légy készen arra, hogy Isten dicsőségéért elveszíts
mindent.
Rendeld alá magadat Isten más embereinek.
Engedd magadat itt a földön Isten eszközeként hasz-
nálni.
Rendeld alá magadat Jézus uralmának.
Ha hibát vétesz, ismerd be, és kezdjed előlről.
Várj legalább öt esztendeig, vagy még tovább is ezzel
a hitvallásoddal: "Ez a helyes út, ebben kövessetek."
Szabadítson meg Isten bennünket olyanoktól, akik no készek arra, hogy imádságban, böjtölésben és Isten előtti várakozásban levonják ezekből saját következtetéseiket.
Jamie Buckingham
1.R é s z
Az Új Bor
Ki tanítvány? Tanítvány az, aki követi Jézus Krisztust.
De nem minden hívő keresztyén feltétlenül tanítványa már Jézusnak, még ha Isten országához tartozik is. Krisztust követni annyit jelent, mint őt Úrnak elismerni, úgy szolgálni Neki, mint rabszolgája, öt szeretni és imádni.
Ezekről szól ennek a könyvnek az első része.
1. Az ötödik evangélium
"Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem cselekszitek, amiket mondok?"
Lukács 6,46
A mi spanyol szavunk az "Úr"-ra érdekes problémát takar, "Úr" spanyolul "Senor", amit egyben megszólításként is használnak. így mondjuk pl. Senor Miller, Senor Schmidt és Senor Jézus.
Ezáltal spanyolban az "Úr szó jelentése megerőtlenült. Jézust spanyolul "Senor"-nak hívni, az ö Úr voltának mindent meghaladó valóságához képest, nem egészen helyes. /De így van ez a németben, és a magyarban is, probléma ez sok nyelvben. /
Az első keresztyének korában a rabszolgák a görög urukat "kyrios"-nak szólították /kisbetűvel írva/. Ha ezt a szót azután nagy kezdőbetűvel Írták le, akkor az az egész római világbirodalomban csupán egyetlen személyre vonatkozott. A római császár volt "az Úr". Ha római hivatalnokok vagy katonák az utcán találkoztak, a köszönésük ez volt: "Caesár az Úr!"
Ebből azután a keresztyének számára probléma keletkezett. Amikor "Caesár az Úr"-ral köszöntötték őket, azt felelték, ügy viszonozták: "Nem, hanem Jézus Krisztus az Úr!" És ez azonnal bajba hozta őket. Nem mintha a császár nevéről lett volna itt szó. Sokkal mélyebb oka volt annak. A császár tudta, hogy a keresztyének egy más tekintélyt sokkal többre becsülnek, mint őt, és hogy az ő életük számára Jézus Krisztus sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint a császár. A viszonyulásuk ez volt: "Császár, amíg a lelkiismeretünk megengedi, készek vagyunk neked szolgálni. De ha arra kényszerítenek, hogy válasszunk, akkor mi Jézus oldalára állunk, mert övé az életünk, ö a mi Urunk, számunkra a legfőbb tekintély." Nem csoda hát, ha a császár üldözte a keresztyéneket.
- 3 -
Az evangélium, amit a Bibliában kaptunk, az Isten országáról szóló híradás. Az úgy mutatja be nekünk Jézust, mint Királyt, mint Urat, mint legfőbb Tekintélyt, ö a középpont. Az Isten országa evangéliuma krisztocentrikus evangélium.
Egy idő óta azonban hirdetnek egy másik evangéliumot, amelyben az ember áll a középpontban. Úgy felmagasztaljak:, mint valami slágerárut, amit nem lehet mellőzni. Ügy mondják: "Emberek, ha el akarjátok fogadni Jézust.,.". Látják, már itt találkozunk a problémával: hiszen mégiscsak Jézus az, Aki elfogad minket, és nem fordítva! így aztán az embert állítják a középpontba.
Sok evangélista ezt mondja: "Lásd meg, hogyan kopogtat Jézus a szíved ajtaján. Nyisd meg Neki, kérlek. Nem látod-e, amint ott kívül áll a szörnyű téli hidegben? Szegény Jézus, - nyiss ajtót Neki!" - Nem csoda hát, ha a hallgató úgy gondolja, hogy Jézus tetszésére teszi, ha megtér?
Úgy mondtuk az embereknek: "Ha befogadjátok Jézust, akkor örömötök, békességetek lesz, egészségetek, jólétetek... Adjatok Jézusnak tíz forintot, húszat kaptok, vissza " Mindig
az emberi érdekekről beszéltünk. Jézus értem Megváltó, értem orvos, értem visszajövő Király. Az evangélium középpontjába az Én-t állítottuk.
Összejöveteleink is nem a legmesszebbmenően az emberre irányulnak? Sok lelkész az istentisztelet kialakításakor nem többet gondol-e az emberre, mint Istenre? Az első ének alatt áll az egész gyülekezet, a másodiknál viszont már leül, hiszen az éneklés alatt kifáradna. Utána énekelnek egy kis duettet, hogy egy kis változatosságot vigyünk bele, majd mindig valami mást csinálunk - és mindezt beleszorítjuk egyetlen órába, nehogy kifáradjanak az emberek! Hol marad hát itt Jézus, az Úr?
De ugyanígy van néhány énekünkben is: "Jézussal meg vagyok elégedve" - "Jézus Krisztus az enyém" - "Ő elégíti ki vágyamat." Imádságaink is embervonatkozásuak: "Áldd meg,
Uram, házam népét, rokonságomat, tehenemet. A Jézus nevében. Ámen." Egy ilyen imádságot sokkal inkább magunkért mondunk, mint Jézusért! Eközben helyes szavakat használunk, csakhogy ellenkező értelemben. Ezzel aztán magunkat csaljuk meg.
A mi evangéliumunk hasonlít Aladdin csodalámpájához. Megrázzuk, és úgy gondoljuk, hogy megkapunk mindent, amit csak kivártunk. Nem csoda, hogy Marx Károly a vallást a népiek ópiuménak mondta. Lehet, hogy igaza is volt. Tudta, hogy a vallás sokszor a menekülés útja az emberek számára.
Pedig Jézus nem kábítószer. Ő Úr! Ha Jézushoz mégy és kiszolgáltatod Neki magadat, akkor teljesítened kell a követeléseit is, ha Ő, mint Úr szól hozzád.
Ha a rendőrség, vagy hatóság fenyegetné lelki vezetőinket, amint akkor az apostolokkal történt, kicsoda ne próbálna így imádkozni: "Ó, Atyánk, könyörülj rajtunk. Segíts meg bennünket, Urunk! Légy kegyelmes Péterhez és Jánoshoz. Ne
- 4 -
engedd, hogy a katonák ártsanak nekik. Mutass nekünk valami kiutat. Kímélj meg a szenvedésektől. Lásd meg, hogyan bánnak ezek velünk, ó. Utunk, parancsolj megállást nekik, hogy ne árthassanak nekünk...!" Minekünk - minket - engem...!
De ha az Ap. Csel. 4. részét olvassuk, láthatjuk, hogy ott egészen másképp imádkoztak. Figyeljük csak meg, hányszor mondták a tanítványok ezt "Te", a "Tiéd":
"Ezt hallván mindnyájan egy szívvel-lélekkel felemeltek szavukat az Istenhez, és így imádkoztak: Urunk, Te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van. Te mondottad a mi atyánknak, Dávidnak, a Te szolgádnak szavával a Szentlélek által: Miért zúgolódnak a pogányok, és gondolnak hiábavalóságokat a népek? Felkeltek a föld királyai és a fejedelmek összefogtak az Úr ellen és az S Krisztusa ellen. Mert valóban összefogtak Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével e városban a Te szent Fiad, a Jézus ellen, Akit Te felkentél, hogy véghez vigyék mindazt, amiről a Te kezed és tanácsod eleve elvégezte, hogy - megtörténjék. Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg a Te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a Te Igédet. Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyítások, jelek és csodák történjenek a Te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. Amint így könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összegyűltek, és megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten Igéjét bátorsággal hirdették.” /Csel. 4,24-31./
Nem csoda. Hogyan lehetett volna másként egy ilyen imára, amelyik teljesen Istent tette a középpontba?
Nem a valóság ellen akarok itt beszélni, hanem sokkal inkább egy nagy problémáról szólni, amely a hívők közt mutatkozik: a belső beállítottságunkról. Nem elegendő, ha más szavakat és más kifejezéseket használunk. Istennek egész gondolkozásmódunkat alaposan meg kell tisztítania. Más mértéket kell kapnunk.
A középkor embereihez hasonlítunk, akik a földet tekintették a világmindenség középpontjának. Tévedtek. De tévedünk mi is, amikor ügy viselkedünk, mintha mi volnánk a mindenség középpontja, és Istennek, és Jézus Krisztusnak, és az angyaloknak kellene mi körülöttünk forogniuk, a mennyet értünk teremtették volna, és minden csak a mi hasznunkra lenne.
Nekünk kell megtalálnunk a középpontot, különben magunkat csaljuk meg! Isten a középpont, ő a Nap, mi pedig körülötte forgunk, keringünk.
De igen nehéz megváltozni. Hiszen az evangélizációknál is az ember áll törekvésünk középpontjában. Jól emlékszem még, hogyan mondták nekünk kiképzésünk során: "Testvérek, gondoljatok az elveszett lelkekre. Azok a romlásuk felé rohannak. Minden percben ennyi, meg ennyi ember megy a pokolba. Nem éreztek-e irántuk semmi irgalmat?" Mi pedig sírtunk. Azt mondtuk: "Szegény emberek! Menjünk és mentsük meg őket!"
- 5 -
és így mentünk ki, nem Jézusért, hanem az elveszett lelkekért.
Miközben pedig úgy látszik, mintha mégis ez lenne a helyes. Pedig ez így fonák dolog, ha az indítóoka nem mindenek előtt és első sorban Krisztus. Mi nem az elveszett lelkeknek prédikálunk, mivel azok el vannak veszve. Isten országa építésében segédkezünk, mivel Isten parancsolta azt így nekünk; már pedig Ő az Úr !
Én ezt a mi modem evangéliumunkat nevezem az ötödik- evangéliumnak. Meg volt eddig a Máté, Márk, és Lukács evangéliuma, valamint a Jánosé, azután pedig lett az "evangéliumok evangéliuma." Ez utóbbi olyan versekből tevődik össze, amiket a többi evangéliumokból veszünk ki innen-onnan. Azok a versek ezek, amelyek Ígérnek nekünk valamit - a János 3,16., a János 5,24 és hasonlóak. Ezzel egy szisztematikus teológiát építünk fel, miközben elfeledkezünk azokról a versekről, amelyek Jézus Krisztus követelményeivel állítanak szembe bennünket.
Ki hatalmazott fel minket erre? Ki adott nekünk erre engedélyt, hogy Jézusnak csak az egyik oldalát fogadjuk el? Képzeljünk el egy esküvőt. Elérkezett a házassági Ígéret fontos pillanata, az "eskü." A vőlegény ezt mondja: "Igen, én nőül veszem X. Y.-t mint szakácsnőmet." Hogyan? a-menyasszony közbeszól: "Egy pillanatra: Igen, én leszek .a szakácsnőd. Tisztán tartani a házadat. De én nem cselédlányod vagyok - a feleséged leszek, és így a szeretetedet, a szívedet akarón - mindent!"
így van ez Jézussal is. Bizonyos, hogy S a Megváltónk, az orvosunk. De mi nem oszthatjuk fel Jézust, hogy csak azt vegyük el belőle, ami nekünk leginkább tetszik. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akiknek lekváros kenyeret adnak. Lenyalják a lekvárt, a kenyeret pedig visszaadják. Akkor újra kennek rá lekvárt, ők megint csak az édességet nyalják le, a többit pedig visszaadják.
Az Úr Jézus az élet kenyere, a mennyet pedig talán hasonlíthatnánk a kenyérre kent édességhez. Nekünk nemcsak a lekvárt kell akarnunk, hanem meg kell ennünk a kenyeret is.
Érdekes volna egyszer látni, mi történne, ha egy nagy teológus tanácskozáson eldöntenék, hogy nincsen sem mennyország, sem pokol. Hányan maradnának meg akkor az egyházunkban? Úgy vélem, igen kevesen. "Mi keresni valónk van még itt, ha nincs se mennyország, se pokol?" Hiszen ők csak az édes ráadásért, a saját érdekükért jöttek ide - hogy üdvözüljenek, hogy megmeneküljenek a pokoltól, és a mennybe jussanak. Ezek az ötödik evangélium szerint élnek.
Amikor Péter befejezte pünkösdi prédikációját, nyilvánvalóvá tette: "Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek" /Csel. 2, 36./. Ez volt a
- 6 -
tórája. Amikor világossá lett az emberek előtt, hogy Jézus valóban az Úr, "mintha szívén találták volna őket" /37 .vers/ és megrendültek. "Mit cselekedjünk, atyámfiai?" - kérdezték.
A felelet: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát" /38. vers/.
Pál az evangéliumot a Róma 10,9-ben így foglalta össze: "Mert ha száddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halottak közül, akkor üdvözülsz!" Ő több, mint üdvözítő, Ő az Úr.
Szeretnék egy példát mondani erre az ötödik evangéliumra. A Lukács 12,32-ben ez áll: "Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot." Ki ne ismerné ezt a verset? Én is már sokszor prédikáltam róla.
De hogyan állunk a következő verssel-. "Adjátok el, amitek van, és osszátok szét alamizsnaként." Erről viszont még sohasem hallottam prédikálni. Hiszen nincs is benne az ötödik evangéliumban, - de mégis Jézus követelése ez.
Jézus azt parancsolja nekünk, hogy ne öljünk.
Jézus parancsa felénk, hogy szeressük felebarátainkat.
Jézus parancsa, hogy ne csüngjünk a vagyonon, hanem legyünk adakozók.
Kinek van joga arra, hogy eldöntse, melyik parancs kötelező és melyik nem kötelező érvényű? Látod,az ötödik evangélium különleges dolgot művelt: egy parancsolatot, aminek betartása tetszésünkre van bízva! Ha megfelel neked, betartod, de ha nem tartod be, akkor is jól van.
Csakhogy ez nem az Isten országa evangéliuma!
2. Az evangélium Isten országáról
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok néktek. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én alázatos szívű vagyok, és megnyugvást találtok.
Máté 11,28-29.
Az első két verset szívesen hallgatjuk. Ellenben Jézusnak az a felhívása, hogy "az én igámat vegyétek magatokra," nem népszerű.
A megváltás nem csupán a terhektől és problémáktól való szabadulást jelenti. A bűn igájától megszabadultál. De helyébe egy másik iga lépett, a Jézus igája. Ő megszabadít téged a régi terhedtől, hogy bevigyen országába. Elveszi problémáidat, hogy megoszthasd ővele az ő problémáit. Most a Királynak élsz, és nem önmagadnak.
Amit ötödik evangéliumnak neveztem, az azokból a versekből tevődik össze, amiket a Bibliánkban aláhúzkodtunk.
- 7 -
De ha az Isten országáról szóló teljes evangéliumot akarod olvasni, akkor kezdd el még egyszer elölről, és olvasd el mindazokat a bibliai verseket, amiket nem húztál alá. Akkor megtalálod azokat az igazságokat, amiket nem vettél figyelembe. Én magam nem húzok többé alá semmit a Bibliámban, mert azáltal a bibliai verseket első és második osztályba soroltam. Azelőtt ehhez különböző színeket használtam, de most ugyanabban a színben hagyom mindegyiket. Minden bibliavers fontos.
Az ószövetségben Jézus, mint eljövendő Megváltó és Úr van bemutatva. Nagyobb Ő, mint Mózes, Dávid, és az angyalok. Dávid így nevezte őt: "az én Uram” /Zsolt. 110,1/.
Amikor Jézus embereket hívott a maga követségébe, az nem kérés formájában történt, hanem felszólításként. Így volt ez Zákeusnál. Neki kellett most eldöntenie, mit tegyen ezzel a felszólítással: engedelmeskedjék-e neki, vagy nem. Az engedelmesség annak elismerését jelenti, hogy Jézus az Úr.
Zákeus úgy döntött, hogy engedelmeskedik. Lejött a fáról, Jézust és az apostolokat bevezette házába, és megvendégelte őket. Senki sem tárta fel előtte Isten üdvtervét. És mégis üdvözölt. Mikor történt ez? Amikor engedelmeskedett az Úrnak. Amikor a fáról lejött, alárendelte magát Jézus Uraságának.
Ugyanez történt Máténál, az adószedőnél, a vámosnál. Jézus ezt mondta neki: "Kövess engem!" Ez nem hívás volt. Hanem parancs! Máténak kellett döntenie, akar-e engedelmeskedni, vagy nem. Az Isten országáról szóló evangéliumban arról van szó: "térj meg, és higgy!" Vagy teszed ezt, vagy nem teszed.
A gazdag ifjúnál sem volt ez másként, ő azt kérdezte:
"Jó Mester, mit kell tennem, hogy az örök életet elnyerjem?" /Luk. 18,18/. ö már mindent megpróbált.
Jézus azt felelte: "Még egy fogyatkozás van benned. Add el minden vagyonodat... és jöjj, kövess engem!" /22./
A fiatalember szomorúan ment haza.
Mit tettünk volna mi most? Valószínűleg utána futottunk volna, és rábeszéltük volna: "Fiatalember, ne vedd ezt olyan tragikusan. Gyere csak nyugodtan velünk. Majd csak találunk valami..."
Ez azt jelentette volna, hogy bár követte volna Jézust, de a saját feltételei mellett.
Bár szerette őt Jézus, mégis hagyta elmenni. Ha megerőtlenítette volna a feltételeit, az ifjú valóban sohasem szabadult volna meg önmagától.
Egy másik embert Jézus arra szólított fel, hogy kövesse Őt azonnal. Ez azt felelte: "Engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem atyámat" /Luk. 9,59/. Nem! - felelte Jézus, másoknak kell arról gondoskodniuk, Ő fontosabb volt, mint egy meghalt apa, vagy bárki más. Ez az ember beleegyezett ugyan, hogy kövesse Jézust, de "engedd meg nekem, hogy
- 8 -
előbb..." Ez is olyan valaki volt, aki Jézust a saját elképzelése szerint akarta követni. És Jézus erre is nemet mondott. Természetesen elengedhette volna őt Jézus, hogy eltemesse apját. Viszont itt alapvető kérdésről volt szó.
Nem azáltal vagyunk megmentve, ha kijelentjük, hogy bizonyos tanítással, vagy egy bibliai hitvallással egyetértünk. Akkor vagyunk megmentve üdvösségre, ha megtesszük, amit Jézus kíván. Jézus csak annyit mond: "Kövess engem!", nem pedig azt, hogyan fog bennünket azért megjutalmazni. Ő egyszerűen parancsol.
A megtérésre felhívás parancs. Isten azt akarja, hogy mindnyájan üdvözöljünk, mert mindnyájan vétkeztünk. Ezért parancsolja nekünk, hogy térjünk meg. Ha ez nem történik meg, akkor Istennel szemben engedetlenek vagyunk. Ezért jutnak Ítéletre azok, akik nem bánták meg bűneiket. Nem így lenne ez akkor, ha csupán valami meghívásról lenne szó.
"Térj meg!" nem hívogatás, hanem parancs.
Ha Jézus a gazdag ifjút vagyona eladása nélkül fogadta volna be követésébe, akkor egy elkényeztetett tanítványa lett volna kíséretében. Valahányszor Jézus azt parancsolta volna neki, hogy tegyen meg valamit, a fiatalember gondolkodott volna rajta: megtegyem, vagy ne? Gyülekezeteinkben vannak ilyen hívők, mert az ötödik evangéliumnál tartanak.
Megtérni azt jelenti, hogy magunkat alárendeljük Krisztusnak. Lehet, hogy sok biblia-teológiai fogalom nem világos előtted. De az biztosan világos, mit jelent alárendelni magadat az Úrnak. Az Ő országa polgára leszel. Téged Ő a maga oltalmába vesz.
De mit jelent, amikor a Miatyánkban ezt mondjuk: "Jöjjön el a Te országod; legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is?" Azt jelenti, hogy nekem le kell lépnem az életem trónjáról, hogy ezt a helyet Jézus foglalhassa el. Mielőtt Jézust ismertem volna, én határoztam az életem fölött. Mióta pedig ismerem őt, Ő határoz fölötte.
"Legyen meg a Te akaratod a földön," ez itt és ma vonatkozik ránk, nem pedig holnap, vagy valamikor a jövendőben.
Jézus mondja: "Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nékünk" /Máté 6,33/. Mit ért az "ezek mind" alatt? Az összefüggésből világosan kitűnik: élelem, ruházat, lakás, az élet nélkülözhetetlen feltételei. Sokszor imádkozunk így: "Uram, adj nekem egy jobb munkahelyet -, Uram, add meg nekem ezt, add meg nekem azt!" Miért kell ilyen dolgokért imádkoznunk? Mert nem Isten országát keressük először.
A "mind ezeket" azoknak Ígérte az Úr, akik először az Ő országát keresik. Az én összes teendőm annyi, hogy az Ő országát tegyem az első helyre. Utána azután csodálkozom, és kérdem: "Honnan jött mindez az áldás életembe?" Mindezek a dolgok kell, hogy kijussanak nekem, mialatt Isten országát
- 9 -
kerestem!
Ha látjuk, hogyan él sok hívő, azt hihetnénk, hogy ezeknek azt mondta Jézus: "Keressétek először azt, mit egyetek, mibe öltözzetek, milyen házat és milyen autót vegyetek magatoknak, kivel házasodjatok össze, milyen munkát keressetek - és azután, ha még van egy kis szabad időtök, és nem esik túl nehezetekre, tegyetek, kérlek, valamit Isten országáért is."
Megkérdeztem egyszer valakitől: "Miért dolgozik ön?" "Azért dolgozom, hogy legyen mit ennem. Ha nem dolgozom, nincs ennivalóm sem."
"És miért eszik?”, kérdeztem tovább.
"Hogy erőm legyen a munkához."
"És miért dolgozik aztán újra?"
"Hát azért kell tovább dolgoznom, hogy tovább is ehessek, hogy tudjak dolgozni, hogy megint ehessek..."
Az ilyen életnek nem sok értelme van, öncélúvá lett.
Egy napon megértettem: az én életcélom az, hogy terjedjen Isten országa. Jézus mondja: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön" /Máté 28,18/. Az Atya adta neki azt a feladatot, hogy minden ellenségét vesse lábai alá. És miként az Atya küldte a Fiút, úgy küldi most Jézus a tanítványait is, hogy legyen részük abban, hogy Isten országát felállítsák a földön: "Menjetek el azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet; kereszteljétek meg őket az Atyának, és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, és tanítsátok őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek" /Máté 28, 19-20/.
Besegíthetek lépésről-lépésre, hogy építsük Isten országát. És hogy ezt tehessen, ennem kell; hogy ehessek, dolgoznom kell. De mindezek mögött ott van a szándék, hogy az én Uram országát kiterjesszük.
Nemcsak azért állok munkahelyemen, hogy fedezni tudjam kiadásaimat, hanem hogy ott Istenért helytálljak. Bár alá vagyok rendelve földi munkaadómnak, de az én igazi Uram, Jézus.
Különben abba kellene hagynom, hogy az Ő nevét kimondjam. Hiszen Jézus kérdezi: "Miért mondjátok nekem, Uram, Uram, ha nem cselekszitek, amiket mondok?" /Lukács 6,46./
3. Isten országa szolgái
"Kicsoda az közületek, akinek ha szolgája szánt, vagy legeltet, mihelyt a mezőről megjön, tüstént azt mondja neki: jöjj hamar, ülj az asztalhoz!? Sőt nem azt mondja-e neki: készíts nekem vacsorára valót és övezd fel magadat, szolgálj ki engem, amíg eszem és iszom, s azután egyél, igyál magad is? Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy megtette, amit
- 10 -
neki parancsolt?"
Lukács 17,7-9.
Láttuk mit jelent az "Úr". De hát mi a szolga?
Jézus olyan embereknek beszélt, akik előtt ismert volt a rabszolga szó tulajdonképpeni jelentése. Ma már nincsenek rabszolgák. Leginkább megközelíthetjük ezt a fogalmat, ha egy alkalmazotthoz hasonlítjuk, aki bérért dolgozik, munkaszerződése van, és hozzátartozik egy szakszervezethez.
De az I. századbeli rabszolga még igazi rabszolga volt - olyan ember, aki mindenét elvesztette ezen a világon: szabadságát, döntési lehetőségét, sőt a nevét is. Mint valami barmot árusították a vásáron. Nyakán lógott az eladási ára, és az érdeklődő vevők alkudtak rá. Végül valaki megvette, hazavitte magával, a fülébe lyukat fúrt és abba egy karikát fűzött a gazdája nevével. Ezzel elveszítette a saját nevét. Ezután már nem János vagy Péter volt, hanem Müller úr rabszolgája.
A munkájáért nem kapott bért. Minden szabadságát elveszítette. Ha a gazdája azt mondta neki: "Hat órakor kelj föl!", akkor azt tette. Ha pedig a tulajdonos azt parancsolta neki, hogy négy órakor keljen, akkor pont négykor kelt. Ha éjfélkor adott neki valami munkát, a rabszolgának teljesítenie kellett azt. Nem volt választása, nem volt szabadsága - hiszen rabszolga volt.
A rabszolgának először mindig az urát kellett kiszolgálnia, és csak azután ehetett ő, ami megmaradt. Amikor Jézus megkérdezte: "Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy megtette, amit neki parancsolt?", a hallgatók ezt felelték: "Természetes, hogy nem!" Jézus pedig így fejezte be: "Azért hát ti is, ha minden parancsot teljesítette tel', mondjátok ezt: haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, amivel tartoztunk" /Luk. 17,10/.
Lehet, hogy ezt nem szívesen hallgatjuk, pedig az igazság az: a Jézus Krisztus szolgái vagyunk, ő fizetett meg értünk! Pál előtt ez világos volt, amikor ezt írta: "Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem él önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Ezért akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és elevenedett meg Krisztus, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék /Úr legyen felettük/" /Róma 14,7-9/.
Igen sokszor hallottuk, hogy Jézus a mi bűneinkért halt meg. Pedig ez csak az egyik oldala. Azért halt meg, és támadott föl, mondja Pál, hogy valamennyiünknek, mint rabszolgáinak. Ura legyen. Nyomatékosan magyarázza ezt a II. Kor. 5, 15-ben: "Azért halt meg /Jézus/ mindenkiért, hogy akik" élnék, ezután ne maguknak éljenek, hanem Annak, Aki érettünk meghalt
- 11 -
és feltámadott."
Áron vétettünk meg. Ezért van mindenütt az Újtestamentumban: "Pál, Jézus Krisztus szolgája..." - "Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája..." - "Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola...". Sőt Mária is "az Út szolgálóleányának" nevezte magát /Lukács 1,38/.
Elveszettek voltunk, és úton a pokolra, mielőtt a tulajdonosunk megtalált minket. És mi most is elveszettek vagyunk! Csakhogy amíg azelőtt a bűnben és a Sátán karmaiban voltunk elveszettek, most Jézusban vagyunk elveszve!
Sokan úgy hiszik, hogy a megváltás szabaddá tesz: "Dicsőség az Úrnak! Szabad vagyok, szabad, szabad...!" Na igen, szabadok vagyunk. De aztán megint csak nem vagyunk szabadok. "És miután megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek." /Róma 6,18/.
lét uralkodó van a világon, és mindegyiknek meg van a maga országa. Azelőtt a sötétség országában éltünk. Az önzés országának polgárai voltunk, ahol mindenki azt teszi, amit akar. Ilyen módszerrel kormányozza a Sátán a maga birodalmát. “...egykor mi is mindnyájan ezek között forgolódtunk testünk kívánságaiban, és cselekedtük a testnek és indulatainknak akaratát" /Efézus 2,3/.
Úgy éltünk, ahogy tetszett. Mi volt hát a különbség? A sötétség országa olyan, mint egy léket kapott hajó, amelynek kapitánya, minthogy tudja, hogy az gyorsan süllyed, és a hajója el van veszve, odamegy az utasokhoz és azt mondja nekik: "Aki a második osztályon utazik, nyugodtan átmehet az első osztályra. Tegyék azt, ami csak tetszik önöknek. Aki inni akar, a bárban kiszolgálhatja magát. Fizetni nem kell semmit. Ha arra van kedvük, hogy a játékteremben futballozzanak, ne feszélyezzék magukat, csinálják. Ne okozzon gondot, ha néhány lámpát összetörnek."
Az utasok el vannak ragadtatva: "Príma ember ez a mi kapitányunk! Hiszen itt azt csinálhatunk, amit csak akarunk!"
De ez a kielégülésük nem tart sokáig!
A sötétség országában elkábíthatod magadat kábítószerekkel, élvezetekkel, amennyi csak tetszik. De el vagy veszve. Úgy gondolod, hogy a magad ura vagy. Eközben pedig az önzés szelleme hajt, ami ott, a sötétség birodalmában uralkodik.
És csak idő kérdése ez.
Miből áll hát akkor a megváltás? Ez a jelentése: "Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és vitt át az ő szeretett Fiának országába" /Kolossé 1,13/. Azelőtt a Sátán uralma alatt éltél. Most pedig a Jézus Krisztus uralma alatt élsz.
Ebben az új országban nem teheted azt, ami neked tetszik. Most Isten királyságához tartozol. Ő a Király itt. Ő uralkodik. Mi pedig úgy élünk, amint Ő óhajtja és akarja.
- 12 -
Sok embernek ez a felfogása, hogy az az ismertetőjele Isten országának, hogy például ott nem szabad sem dohányozni, sem inni. Pedig sokkal mélyebb az. Isten országában azt tesszük, amit Isten mond. Ő az Ura ennek a királyságnak.
Sokaknak persze nem tetszik ez a világos egyértelműség.
Úgy élnek, és úgy gondolkodnak, mintha nem két, hanem három út volna. A széles út a bűnösöké, amelyen a pokolba jutnak.
A keskeny út, prédikátoroké és misszionáriusoké. Utána aztán van még egy harmadik út - nem annyira széles, de nem is túl keskeny, - egy középút a többi hívő számára! Persze a Bibliában erről egy szó sincs. A valóság mégis az, amiben sokan élnék.
A középút emberi kitalálás. Vagy a sötétség országában élünk, és a saját akaratunk szerint cselekszünk, vagy pedig Isten országában élünk, és akkor az Isten akaratát cselekszünk. Közbenső lehetőség nincs! Voltaképpen egyáltalán nem könnyű átmenni egyik országból a másikba. Itt nincs útlevél, vagy vízum. A saját bűneink rabszolgái vagyunk.
Nem egykönnyen tudunk attól megszabadulni, - erre egy rabszolga sem képes.
Egyetlen lehetőség, hogy a rabszolgaságból szabadulhassunk, ha meghalunk. Miért énekeltek az amerikai rabszolgák olyan sokat a mennyek országáról? Mert csak ez volt egyetlen reménységük a szabadságra.Így a bűntől is csak a halálon át lehet megszabadulni.
De van itt még egy másik nehézség is: Isten országában nem létezik honosítás, állampolgárság megszerzése. Isten országába bele kell születnünk.
Hogyan lesz hát valaki Isten országa polgárává? A megoldást Jézus hozta. S meghalt a kereszten, majd feltámadt: ez azt jelenti, hogy minden rabszolga, aki felnéz a keresztre, hiheti, hogy az a halál a saját halála, ő meghal, és így a Sátán hatalmából megszabadul.
Utána következik a feltámadás. Ez helyez át bennünket az új királyságba. A feltámadás éppen olyan fontos, mint a kereszt. A halál által feloldódott az egyik királyhoz való viszonyunk, a feltámadás vagy újjászületés által kerülök a másik uralma alá.
Ez az értelme a keresztségnek is. Valahányszor embereket kereszteltem, számomra sokáig csak ceremónia volt, minden egyéb szép körülményével együtt.
Ez volt addig, amíg Isten az ébredést nem adta nekünk. Most felismerjük, hogy a keresztségnek mély értelme van. A keresztségnek meg kell történnie, mihelyt valaki beleszületett Isten országába. Az alámerítés által jól érthető módon ábrázolódik ki Jézus halála és feltámadása. Mi belesüllyesztjük a megkeresztelendőt a vízbe. De nem hagyjuk ott. újra a felszínre emeljük.
Ez nem csupán a mi, vagy az apostolok ötlete volt. A keresztségnek "az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében" kell
- 13 -
végbemennie. Valójában Isten a keresztelő, akit egy ember képvisel, aki az Ő nevében cselekszik.
A keresztség jelentését talán egy bankjeggyel illusztrálhatnám. Annak két értéke van. Az egyik az anyagi értéke, a papírnak, a színes nyomdafestékeknek, stb. értéke, ami igen kicsiny. Ezt az anyagot néhány fillérért megszerezhetnénk az üzletben.
De van azután a bankjegynek egy másik értéke, amely az állami bankban levő aranytartalékra alapozódik. Ez az érték akkor kerül alkalmazásba, amikor a boltban sok mindent veszünk érte.
Így vagyunk a keresztséggel is. A víznek és a cselekménynek, mint olyannak nincs különös értéke. De a keresztelés, mint eljárás, abból kapja nagy jelentőségét, amit Jézus Krisztus nagypénteken és húsvétkor cselekedett. A keresztség azt bizonyítja a keresztelendő számára, hogy átment a halálból az életre. Ezért a keresztelést időileg sohase válasszuk el a megtéréstől.
Ez a felfogás nem tőlem származik. Az ősgyülekezet az új megtérteket nyilván gyakran a megtérés órájában megkeresztelte. Ha valaki éjszaka tért meg, mint a filippi-i börtönőr, /Csel. 16/ akkor azt az éjszaka meg is keresztelték.
Ezért Argentinéban mi valakit csak akkor tekintünk válójában megtértnek, ha meg lett keresztelve. Nem mintha számunkra a keresztség jelentené, mint ilyen, a fontosságot, hanem az engedelmességért. Ha hisz valaki, de mégsem engedi megkeresztelni magát, kétségbe vonjuk a Krisztusnak átadott voltát. Mert a megtérés lényege az engedelmesség.
A keresztség tehát igen fontos leckét tanít nekünk. Ha megfelelő időben elvégezzük, sokkal jobban megértik az új megtértek, hogy mit tesznek. Kimenekültek a sötétség országából, és beleszülettek az Isten országába.
4. Hogyan élünk Isten országában?
"Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, az megtalálja azt."
Máté 16,24-25.
Ki kell menekülnünk a sötétségből, és az önzés országából, ahol mindenki a saját hasznára, és a saját akarata szerint él. Keresnünk kell a bemenetelt Isten országába, ahol mindenki Istennek, és Isten akarata szerint él.
Isten országában meg kell halnia a mi ÉN-életünknek. De vannak sokan megtértek, akik még nem értették meg, hogy ők rabszolgák.
- 14 -
Szeretnének továbbra is a maguk akarata szerint élni. Ez nem megy!
Ezért mondja Jézus, hogy el kell veszítened az életedet, hogy megnyerjed azt. Sokan azért jönnek a gyülekezetbe, mert meg akarják menteni az életüket. De ha csak ennél maradnak meg, akkor az azt jelenti, hogy nem ismerik Jézust. Pedig ebben az országban ő az Úr!
A Máté 13-ban Jézus az Isten országát egy kereskedőhöz hasonlítja, aki gyöngyöket keresett. Amikor megtalált egy értékes gyöngyöt, eladta mindenét amije csak volt, hogy megvehesse azt.
Sok hívő úgy hiszi, hogy ebben a példázatban mi vagyunk az értékes gyöngy, és Jézusnak kellett feladnia mindent, hogy minket megváltson. A valóság viszont az, hogy ő a drágagyöngy. Mi vagyunk a kereskedők, akik mindig keresésben vagyunk a boldogság, a biztonság és elismerés után.
Ha megtaláljuk Jézust, megér nekünk mindent. Nála van boldogság, békesség, öröm, gyógyulás, elrejtettség, örök élet minden. Ha Ő lesz Úr életünk fölött, akkor minden az Ővé, amink csak van. Igényt tart ő mindenre.
Amikor Buenos Airesben elkezdtük a tanitványságnak ezekről a feltételeiről prédikálni, a gyülekezeteink készek voltak az engedelmességre. Gyülekezeteink tagjai közül sokan a gyülekezet rendelkezésére bocsátották lakásaikat, házaikat. /Országunkban az infláció olyan gyorsan növekszik, hogy nem éri meg pénzt takarékosságból a bankba tenni. Helyette dologi értékeket szereznek, amiknek ára az infláció arányában emelkedik. Ide tartoznak a lakások is.
Most aztán nem tudtuk, mit kezdjünk ezekkel az ingatlanokkal és lakástulajdonokkal. A lelkészek összejöttek, hogy megtanácskozzák. Az egyik ajánlotta, hogy adjuk el, és a bevételből épitsünk a városban egy nagy templomot. Mások úgy vélték, hogy nem az lehet Isten akarata.
Miután hat hónapon át imádkoztunk azért, megmutatta az Úr nekünk, mit tegyünk. Egybehívtuk a gyülekezeti tagokat, és tudomásukra hoztuk: "Mindegyikőtöknek visszaadjuk a saját tulajdonát. Az Úr azt mutatta nekünk, hogy ő nem akarja a ti üres házaitokat. Akar olyan házakat és otthonokat, amelyeket ti laktok és gondoztok. De ne felejtsétek el, hogy most mindenetek az övé. Az autótok is az övé, a sofőrötökkel együtt."
Most nálunk nyitva áll minden ház és minden család. Ha látogatók érkeznék gyülekezetünkbe, nem kell előbb megkérdeznünk őket: "Ki tudja befogadni ezeket a testvéreket?”
Ehelyett odafordulunk valakihez, és ezt mondjuk neki: "Testvér, te ezeket a testvéreket hazaviszed magaddal." Többé nem kérjük őket, hanem egyszerűen utasítást adhatunk, mivel az a ház már Istené.
- 15 -
A hívők most Istennek azt köszönik meg, hogy lakhatnak az ő házában.
Szokatlan, új út ez. De teljesen normális, ha egyszer világossá lett, hogy Isten országa rabszolgái vagyunk.
Isten országát lehet egy menyegzőhöz hasonlítani. Amikor egy nő férjhez megy egy férfihez,az övé lesz; és amije csak van a férjének, az az övé is. A nevét viszont eközben elveszíti.
Sokszor hangoztatjuk, hogy mindaz, ami Jézusé, a miénk is. De csak ritkán gondolunk arra, hogy mindaz, ami a miénk, az az Úré! Csak akkor lehet valósággá az Ő urasága fölöttünk.
Jézus mondja: "Bár hideg volnál, vagy hév! így, mivel langymeleg vagy,, sem hideg, sem meleg: kiköplek a számból" /Jel.3.15-16/.
Tudod, mit jelent ez? Bocsássák meg nekem ezt a példát, de hiszen Jézus használta. Mi mit köpünk ki? Amit nem tudunk megemészteni. Akiket Jézus kiköp a szájából, olyan emberek, akik nem akarnak Őbenne megemésztődni. Őbenne megemésztetni azt jelenti, hogy véget ér a tulajdon életünk. Eggyé leszel Ő vele.
Amint az étel, amit megrágok és lenyelek, a gyomornedveim által megemésztetik, és testem alkotórészévé alakul át, úgy kell nekünk is, ha "Krisztusban akarunk lenni és maradni, őbenne megemésztetnünk. Rajtunk múlik, hogy ez megtörténhessék. Hogy Jézusban maradjunk, el kell vesztenünk mindent, és az ő részévé válnunk. Elveszítjük életünket. Mint annál a szolgánál, akiről a Lukács 17-ben olvasunk, a mi időnk is az Ővé; az a nyolc óra, amit dolgozunk, a nyolc óra, amit alszunk, valamint a többi nyolc óra is.
Sok hívő mondja magának: "Na, mára megtettem a munkámat. Most hazamegyek, letussolok. Utána még egy kicsit tévézek, majd lefekszem. Na igen, igen, tudom, hogy ma este még bibliaóra is van. De elvégre nekem is jogom van arra, hogy egyszer kipihenjem magam!"
De mire föl, rabszolga úr? Semmire sincs jogod! Jézus Krisztus megszerzett téged, és az övé minden napod minden egyes órája, amit Isten neked ajándékozott!
Amikor a szolga Jézus példázatában készen lett a szántással, ő sem gondolt arra: Na lássuk, mit csináljak magamnak enni. Hanem: mit tálaljak az uramnak? Rizst és babot? Nem, azt tegnap evett. Vagy marhabélszint hasábburgonyával? Nem, azt hiszem, jobban szereti a kifőtt tésztát...
"Drágám, ma este elmegyek az összejövetelre. Ki prédikál tulajdonképpen?"
"Úgy hiszem, X. Y. testvér fog beszélni."
"Úgy? Na, akkor inkább itthon maradok."
Ilyen fonákul megy ez nálunk. Mi határozzuk meg, ha nekünk megfelel. Jézust pedig úgy kezeljük, mint valami szolgát, akinek rendelkezésünkre kell állnia, kívánságaink teljesítésére. A rabszolgák nem mondják ezt; "Uram, tedd ezt, tedd azt."
- 16 -
A szolgák így mondják "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”
A szolga megelégedett, ha urát megelégedettnek látja. Csoda hát ha a gyülekezet nem jut előbbre? Mi aztán igazán keveset gondolunk arra, hogy valóban Jézusnak szolgálunk. S csak akkor megelégedett, ha személyesen megkap bennünket. Pál a Róma 12,1-ben mondja, hogy a mi okos istentiszteletünk abban áll, hogy átadjuk őneki a mi testünket.
Jézus a Lukács 17-beli példázatot ezekkel a szavakkal fejezi be: "Ha mindent teljesítettetek, ami nektek parancsolva volt, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, amivel tartoztunk."
Mondhatod te azt valóban, hogy megtettél mindent, amit az Úr neked mondott? Ha igen, akkor nyerheted el a "haszontalan szolga" kitüntetést
Isten segítsen minket arra, hogy örömmel végezzük egy rabszolga munkáját Isten országában!
5. Isten országa életének légköre
"Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek."
János 13,34-35
Hogy ne félj Jézus rabszolgája lenni, beszélgessünk most Isten országa légköréről, - a szeretetről."
Hosszú ideig úgy tekintetem a szeretetet, mint a hívő élet erényét. Prédikációmban azt mondtam az embereknek, hogy ez egyike a legfontosabbaknak.
De azután megtapasztaltam, mi az igazi szeretet. A szeretet sokkal több, mint a hívő élet egyik erénye, - a szeretet maga a hívő élet. Tehát nemcsak az egyik legfontosabb, - mert anélkül az összes többi sem ér semmit.
Amikor örök életről beszélünk, rendszerint időtartamban képzeljük el azt - éveket, éveket, és újra csak éveket. Eközben igen keveset gondolunk annak lényegére. Ha az örök élet csak egy soha meg nem szűnő élet lenne, akkor a pokol is csak az egyik formája lenne az örök életnek!
De annak az örök életnek a lényege - amit Jézus ajándékoz - a szeretet. Ez az oxigénje annak. Nélküle nincsen élet. A szeretet az egyetlen örök elem. Az egyéb fontos elemek, mint az ismeret, a prófétálás, a nyelveken szólás /I.Kor.13/
- elmúlnak, megszűnnek. Az egyetlen, ami megmarad a halálon át is, a szeretet.
A szeretet Isten országának a világossága.
- 17 -
A Biblia jól fogalmazza meg ezt, amikor azt mondja, hogy az Isten világosság és szeretet. János így írja: "Ha azonban világosságban járunk, amint ő maga is világosság, közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." /I. Ján. 1,7/
Nem tudom, hogy világosság alatt miért értünk mindig tudást és ismeretet. Talán azzal van összefüggésben, hogy szokták mondani, amikor valamit kezdünk megérteni: "Most már dereng valami..
De a Biblia szerinti világosság, a szeretet. "Aki szereti az ő atyjafiát, az világosságban marad... Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, sötétségben van és sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította a szemét", mondja az I. János 2,10-11.
Mi a sötétség? Egészen egyszerűen: a világosság hiánya.
A sötétséget nem kell megvásárolni előbb, majd otthon, a szobában kirázni a zsákból. Csak kikapcsoljuk a világítást, és máris ott van. Így van ez a sötétség országával is. Az egyedüllét érzetét kelti. Hazánkban esténként sokszor van áramkimaradás. Igehirdetés közben egyszercsak kialszik a fény. És már súgják is az asszonyok a férjüknek: "Itt vagy, drágám? Add ide a kezedet!" - Pedig úgy van minden, mint azelőtt, a sötétséget kivéve. Mégis hirtelen egyedül érzik magukat az emberek, bár ott vannak a többiek is.
Nappal járunk mindenhová, még a temetőbe is. De ki jár éjszaka a temetőbe? És miért nem? Hiszen a halottak éjjel is ugyanúgy halottak, mint nappal. Sötétben mégsem járunk ilyen helyre.
A sötétség individualizmus, önzés. A világosság pedig: szeretet, közösség. Ha világosságban járunk, közösségünk van, mert megismerjük egymást testvérként.
Az előbb idézett igei melyen van az is; "Aki szereti az ő atyjafiát, abban nincsen botránkoztató", nincsen harag. Mi hívők mindig botránkozunk másokon. De amikor jön a Szentlélek, és meggyőz bennünket, be kell ismernünk, hogy milyen sokszor megütköztünk másokon, és nem a szeretet világosságában jártunk. Amikor az egyik testvér világosságban jár, a másik pedig nem, nem szükséges összeütközniük,hiszen az egyik tudja vezetni a másikat! De még jobb, ha mindketten világosságban járnak!
De menjünk tovább. A szeretet a bizonyítéka megváltott voltunknak. Vannak, akik ezt abból akarják látni, hogy hogyan öltözködünk, dohányzunk-e, teszünk, vagy nem teszünk-e egy csomó dolgot. Pontos mindez, de szeretet nélkül nem ér semmit. Ha a szeretetre tennénk olyan hangsúlyt, mint egyéb dolgokra, akkor minden másként lenne. A szeretet a bizonyítéka annak, hogy megváltottak vagyunk-e, vagy sem.
Halljuk csak, mit mond János: "Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van; és mindenki, aki szereti testvérét, felebarátját, az Istentől született, és ismeri az Istent.
- 18 -
Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet" /I. Ján. 4,7-8/. Ezt megelőzően így ír János: "Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életre, mert szeretjük a mi atyánkfiait; aki nem szereti az atyjafiát, a halálban marad" /I. János 3,14/.
Sokszor jön valaki lelkigondozásra, és ezt mondja:
"Nincs üdvbizonyosságom. Kétségek kínoznak. Hogyan tudhatom, hogy valóban meg vagyok váltva?"
Van ennek egy igen egyszerű próbaköve, még pedig ebben: szereted-e az atyádfiát? Ha nem szereted az atyádfiát, akkor a János apostol mértéke szerint nem vagy megváltva. Lehet helyes hitbeli látásod a nagy nyomorúságról és az ezeréves birodalomról, de hogy átmentél-e a halálból az életre, a sötétségbe! A világosságra, ebben nem a saját tudásod dönt, hanem az Istennek benned levő szeretete.
Sőt, még egy lépéssel tovább kell mennünk. Remélem, nem értesz félre: ha úgy szeretnénk, amint Isten akarja, nem volnánk annyira ráutalva Istennek a Bibliában levő parancsolataira. "A törvény teljes betöltése a szeretet" /Róma 13,
10/. Ezért van így az újszövetségben: "Törvényemet az Ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe íróm be..." /Jer.31,33/.
Ha szeretet tölt be minket, az megold minden problémát. A lélek gyümölcse a szeretet, - ugyanúgy, mint az öröm, békesség, béke tűrés, szívesség, jóság, hit, szelídség, mértékletesség, /Gál. 5,22-23/. A szeretet maga az élet.
Sokan becsapják magukat azzal, hogy a Lélek ajándékait keresik, nem pedig a Lélek gyümölcseit. Bár ismerjük a lelki ajándékok jelentőségét, ügyelnünk kell arra, hova tesszük a súlypontot. Jézus soha sem mondta: "Ajándékaikról ismeritek meg őket", hanem így:"gyümölcseikről ismeritek meg őket"
/Máté 7,20/. Maguk az ajándékok még nem igazolják lelki nagykorúságodat. Egy olyan népes városban, mint Buenos Aires, nem lehet sok fát látni. A legtöbb karácsonyfánk is mesterségesen, drótból és papírból készül. Ezt 2-3 dollárért meg lehet venni. Azután felállítják, teleaggasztják mindenféle dísszel, ajándékkal. Egészen jól néznek ki, pedig nem igazi fák. De ha karácsony után kilépünk az ajtón, ezeket a karácsonyfákat mindenfelé ott látjuk heverni a szeméttárolók mellett. Tegnap még drága ajándékokkal voltak teleaggatva, ma pedig már a szemétben hevernek. A fát ékesítő ajándékok minőségéből nem lehetett következtetni a fa minőségére.
Az ajándékok nem engedték, hogy felismerjük;, miféle fák azok.
Csak a gyümölcséről lehet felismerni a fát. Ha jó az alma, akkor mondhatjuk a fát jó almafának.
Azt meg lehet bocsátani, ha valakinek nincs ajándéka. De nem bocsátható meg az, ha a hívő életében nincsenek valakinek gyümölcsei. Nincs mentség számukra, ha nincs bennük szeretet. Ha viszont be vagyunk teljesedve Szentlélekkel, akkor
- 19 -
a szeretet egészen természetessé lesz számunkra.
Sok minden másként lett volna Isten országában, ha egyoldalúan nemcsak az Ap. csel. 2, 4-et hangsúlyozták volna, hanem legalább éppen annyira a Galata 5, 22-t is. Legalábbis nem lett volna annyi szakadás a hívők között.
Nem mondta Jézus soha: "Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha új nyelveken beszéltek. Bár én magam szólok nyelveken, mégis ki kell mondanom, hogy a szeretettől, mint jelből ismeri fel a világ, hogy Jézus tanítványai vagyunk. Itt az ideje, hogy arra tegyük a hangsúlyt, ahová azt Isten akarja.
Sámsonnak voltak ajándékai - és mégis egy testies, érzéki ember volt. Izráel első királya, Saul, karizmatikus volt - prófétáit. De testi volt. Pál így mondja: ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólna is, de szeretet nem volna benne, nem lenne egyéb csengő ércnél. Még a hit ajándéka is semmi lenne szeretet nélkül.
Ha valakit lelki ajándékkal látsz szolgálni, ne fuss gyorsan utána, még ha halottakat támaszt is fel! Lépj közelebb hozzá, és keresd az ajándékai mögött a gyümölcsöket.
A mostani zűrzavaros időkben Isten népének nagyon bölcsnek kell lenni. Mindkettőre szükség van, a lélek ajándékaira is, de gyümölcseire is.
Tudatossá lett előtted valóban, hogy mennyire fontos a szeretet? Mert csak ha ebben világosan látsz, akkor tudsz valóban megnyílni Isten Lelke számára. Úgy van ez, mint a liszt a kalácsban. Kalácsot tudsz sütni tojás és só nélkül, de liszt nélkül nem! Kívánatos sok dolog, ilyenek az adományok és az áldások, de a szeretet nélkülözhetetlen. Mert az maga az élet!
6. Szeretet a felebarát iránt
"Szeresd felebarátodat, mint magadat."
III. Mózes 19,18
A szeretetnek ez az első foka az Ótestamentum szerint, a minimum. Ez nem a Jézus gyülekezete számára parancs, hanem egy általános parancsolat. Egy része ez az Isteni erkölcs- törvénynek.
Mit jelent ez a törvény? Azt jelenti, hogy ugyanazt kívánóm a szomszédomnak, amit magamnak.És azon kell fáradoznom, hogy a szomszédom is megkapja, amit magamnak akarok.
Ha van mit ennem, a szomszédomnak pedig nincs, akkor ugyanígy fáradozom azon, hogy ő is kapjon enni, mint ahogyan én fáradozom a táplálékomért. Ha erre nem vagyok képes, akkor az enyémnek felét neki adom. Ez a szeretet. Ha nekem két öltönyön van, neki meg egy sem, segítek neki, hogy kap-
- 20 -
jon ő is egyet. Ha az én gyermekeim jól tápláltak, és jól vannak öltöztetve, az övéi pedig nem, akkor törődöm azzal, hogy az ő gyermekei is úgy legyenek ellátva, mint az enyémek.
Ezt jelenti, hogy szeressük a felebarátot úgy, mint önmagunkat. Tudod-e, hogy sok hívő közülünk még ezt az ótestamentumi parancsot sem teljesíti?
Ismeretes, hogy Jézus nemcsak azt parancsolta nekünk, hogy úgy szeressük egymást, mint felebarátot, hanem mint testvért. Ha a gyülekezetben legalább helyesen szeretnénk egymást, mint felebarátot, már az is forradalmat okozna.
Vannak a gyülekezetben olyanok, akiknek többjük van, mint amire szükségük van. És vannak ott olyanok, akiknek nincs annyijuk, amire szükségük volna. Mindkettő közösen énekel arról, mennyire szeretik ők egymást! És amikor vége van az összejövetelnek, elbúcsúznak egymástól: "Isten áldjon meg téged, testvér!", és megy mindegyik a maga útján...
Amikor Jézust megkérdezték: "Ki az én felebarátom?", az irgalmas samaritánus példázatával felelt rá /Lukács l0/.
Milyen sokszor prédikáltam én magam is erről, mégpedig, el- szellemesitve! Jeruzsálem volt a gyülekezet. Jerikó volt a világ. Az ember, aki Jerikóba ment alá, volt a hívő, aki elhagyja gyülekezetét, és elmegy a világba. A rablók a Sátán és démonai voltak, az irgalmas samaritánus pedig volt az a testvér, aki visszavitte őt a gyülekezetbe. Vagy magyaráztam a példázatot úgy is: Jeruzsálem az Éden kertje, Jerikó a bűnbeesés, és Jézus az irgalmas samaritánus. A textus engedi, hogy ilyen sokféleképpen magyarázzuk! Jézus bevégezte a példázatot, és a kérdés feltevőjét felszólította: "Menj el és te is akképpen cselekedj!" /37.v./. Úgy értette ezt, hogy ha bajban látunk valakit, segítsünk rajta. Ez nyilvánvaló. Éppenséggel nem kell "elszellemesiteni" a textust.
Ha szenvedni látunk valakit, bizonyára részvétet érzünk iránta. De a legtöbbször ez minden.
A samaritánus semmi különöset sem cselekedett. Mi elneveztük őt "irgalmas" samaritánusnak - de Jézus ezt nem tette. Csak azt mondta: "Arra ment egy samaritánus, és hozzá ment..." /33 /. Ez az ember egyszerűen csak az ősi parancsot teljesítette. Elegendő pénzt hagyott a sérült további ápolására, és azután ment a maga dolga után.
Egyszer ezt mondta nekem egy lelkész: "Gyere , Ortiz testvér, szeretném bemutatni neked egyik testvéremet. Nagyon jó diakónus". Miután megismertem, megkérdeztem a kollégát: "Miért mondtad, hogy nagyon jó diakónus ez?" - "Mert eljár minden összejövetelre és istentiszteletre. Hűségesen fizeti a tizedet, mindig kész arra, hogy tegyen valamit, ha megkérem rá."
Ez a testvér azért nem egy jó diakónus, - egyszerűen egy diakónus! Hát ha normálisan viselkedik valaki, akkor azt
- 21 -
már "jónak" mondjuk? Isten már annak örülne, ha mi már kezdettől fogva mindnyájan normális samaritánusok lehetnénk.
Jézus ezt mondja: "Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" /Máté 5,16/. Mi a világosság?
Mi hozza elő a jó cselekedeteket? A szeretet? Már korábban láttuk, hogy Isten világossága a szeretet.
Ennél a pontnál még konkrét és gyakorlati emberekké kell lennünk, mert különben csak beszélünk a szeretettől és egyéb bibliai dolgokról, és mégsem történik semmi, éppen úgy van ez, mintha varrni akarsz anélkül, hogy előbb csomót kötnél a cérna végére. Csinálhatsz öltést,öltés után, a végén azonban minden úgy marad, amint volt. A ruhán a szakadást így nem varród be, mert a fáradozásod eredményességét nem biztosítottad.
Nem így mondja Isten: "Szeresd felebarátaidat" /többes- számban/. Gyakorlatilag nem tudod megmutatni szeretetedet az egész világnak. Hanem ezt mondja: "Szeresd a felebarátodat". Kezdd el egy személynél, egyetlen családnál. Kezdj el imádkozni ezért a családért. Nézd meg közelebbről a problémáikat és szükségleteit - a szellemieket, az anyagiakat és a lelkieket.
Ne egy traktátust adj most nekik, mert akkor talán egy házaló benyomását kelted bennük. Add nekik magadat. Hadd érezzék meg, hogy szereted őket. Ajánld fel nekik a segítségedet.
Van nálunk Argentínában egy idősebb hölgy, aki "soha egyetlen lelket sem tudott megnyerni Jézusnak", amint mondta. Már régóta járt a gyülekezetbe. De egy napon kijelentette neki az Úr a szeretetnek ezt a fajtáját. Felismerte, hogy Isten a mennyből nem egy traktátust küldött le, hanem a Fiát, aki ott élt az emberek között, és gyógyította a népet. Megosztotta velünk életünket, és segített rajtunk.
Ez a nővérünk elhatározta, hogy hasonlóképpen cselekszik.
A szomszédságában volt egy kiadó ház. Amikor az új bérlők beköltöztek, akkor lépett akcióba. Vette a kávét és a kalácsot, átvitte nekik és ezt mondta: "Hoztam önöknek valami ennivalót. Hiszen csak most költöztek be, és biztosan még nem tudtak főzni. Később még visszajövök, és elviszem az edényt,
- nem kell, hogy önök elmossák, van most egyéb tennivalójuk! Egyébként pedig, ha tudni akarjak, hol van a legközelebbi élelmiszerbolt, ott találják meg pont áttellenben, a sarkon..." Nem húzott ki a táskájából egyetlen traktátust sem. Egyszerűen enni vitt nekik.
Kis idő múlva visszament, hogy elvigye az edényt. Azt mondta nekik: "Tehetek még önökért valamit? Ha bármiképpen segíteni tudnák, igen szívesen teszem."
Ezeknek az embereknek sohasem "prédikált" Jézusról. De egy hónap múlva az egész család megkeresztelkedett. Ez volt
- 22 -
az a világosság, amit ez az idős nővér vitt oda nekik!
Jézus nem mondta ezt: "A ti szájatok úgy szóljon az emberekhez, hogy azok hallják szép szavaitokat, és dicsőítsék mennyei Atyátokat." Hanem így mondta: "úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt" - a szeretetetek!
Sokunknál fennáll ebben bizonyos nehézség, mert elutasítjuk a katolikus felfogást a "jó cselekedetekről." Nem a jó cselekedet által üdvözülünk, szoktuk mondani. Ez igaz, de ez csak az egyik oldala. Mert az is meg van írva, hogy mi a "Krisztus Jézusban jó cselekedetekre vagyunk teremtve" /Efézus 2,10/.
A jó cselekedetek a bizonyítékai szeretetüknek. Sokszor túl "misztikusak" vagyunk: szeretetünk semmi másból nem áll, mint mosolyból, átölelésből, testvéri csókból.
A jó cselekedetek alatt ténylegesen jó cselekedeteket ért a Szentírás, és nemcsak semmitmondó szimpátia megnyilvánulásokat. A jó cselekedetekhez tartozik, hogy megnyissuk a pénztárcánkat is.
Természetesen különbség van abban, hogy a jó cselekedeteket valóságos szeretetből tettük-e, vagy csak a test erejéből. Ha minden vagyonom a szegényeknek adnám is, de szeretet nem volna bennem, semmit sem érek,írja Pál apostol. Ezért nem tud nekünk a marxizmus sem megoldást hozni, jóllehet felmutat bizonyos figyelemreméltó eredményeket. A kommunizmus sok okos dolgot mond a szociális igazságosságról, és mégis ellentéte annak, amit Jézus tanít nekünk.
Ne felejtsük el: szeretnünk kell felebarátainkat - mégpedig ma!
Folytatást végzem kérlek nézz vissza Isten Áldjon Meg!
ncsubi
