Derek Prince Varázslás

Derek Prince: A varázslás  

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Az angol nyelv általában három szót használ a sátáni erők különböző megnyilvánulásainak a leírására:

varázslás, jövendőmondás és boszorkányság.

A varázslás alapvetően az uralkodás ereje.

Az az erő, amely rabul ejt, amely ellenőrzés alatt tart, s személyes uralkodáson keresztül valósul meg.

S hadd mondjam meg rögtön az elején, hogy soha nem Isten akarata, hogy egy személy elnyomja a

másikat. Minden ilyen esetben a mögötte lévő erő gonosz! Soha nem Isten akarata, hogy a férj

uralkodjék a feleségén, a feleség a férjén, a szülők a gyermekeken vagy a szolgáló testvérek a

gyülekezeten. Ahányszor ez megtörténik, a mögötte lévő erő mindig gonosz! Nagyon gyakran

valóságos varázslás. Nincs mód ezúttal különösebb részletezésre, de a szellemi egészen más, mint a

lelki.

A (hús)testi vagy lelki ember nem tudja felfogni Isten Szellemének dolgait.

Jakab 3,14-15: „Ha pedig keserű irigység és viszály van szívetekben, nehogy dicsekedjetek és

hazudjatok az igazság ellen, ez nem fölülről jövő bölcsesség, hanem földönlevő, a lélekből fakadó

démoni”. Tehát ez „lecsúszás” a földi szintre, majd onnan a lelki szintre, végül az utolsó fokozat: a

démoni. S amikor valaki elhatározza, hogy a saját akaraterejével rávesz egy másik embert valamire,

akkor lelki erőt használ, s ezzel könnyen megnyitja magát a démoni erőknek.

Azt kell mondanom, hogy sok ima lelki. Az ima nem eszköze annak, hogy rávegyük Istent arra, amit

akarunk. Amely ima ilyen alapra épül, az lelki. Annak sem eszköze az ima, hogy másokkal

végeztessük el azt, amire vágyunk. A motiváció ebben az esetben is lelki, vagyis ezek olyan imák,

amelyekben nincs Isten Szellemének a vezetése. Ellenkezőleg, lenyomó erő van bennük: lelki, földi,

ördögi. Amikor egy személy (rendszerint nő) szellemi helyett csak lelki, és elhatározza, hogy másokat

a maga uralkodása alá von, akkor varázsol.

Kétféle varázsló van: az egyik tudja, hogy az, és az is akar lenni; ő a Sátán erejét használja. Sok ilyet

láttam Új-Zélandon (néhányan meg is szabadultak). A másik bizonyos szempontból veszélyesebb,

mert ő maga sem tudja, hogy varázsló, s nem tudják róla mások sem. A múltkoriban valaki

megkérdezte tőlem: „Vannak-e pünkösdi varázslónők?” „Igen – válaszoltam neki –, sőt vannak

karizmatikus varázslónők is. Mi a különbség? Az, hogy a pünkösdi varázslónők a pünkösdi

gyülekezetekben próbálják irányítani a pásztort és a gyülekezetet, a karizmatikus varázslónők, pedig

otthoni imakörökben uralkodnak, és általában a férjük is ott van.” Néhány pillanatig hallgatott, majd

azt mondta: „Akkor most már tudom, hogy az a személy, aki nálunk van, karizmatikus varázslónő.”

Ez talán furcsának tűnik, de én a legalapvetőbb élményről beszélek, amit megtapasztaltam. Néhány

példát is elmondok. Egyszer egy összejövetelen tartottam előadást, és Isten megnyitotta a szememet

egy olyan dologban, amiről nem prédikáltam még. Arról kezdtem el beszélni, hogy mennyi asszony

uralkodik a férjén, a családján – tulajdonképpen akaratán kívül. Megpróbál mindenkit az uralma alá

hajtani. Rámutattam, hogy az ilyen otthonokban a férfi nem tudja elfoglalni azt a helyét, amit Istentől

kapott. Lehet sikeres az üzleti életben, a munkahelyén, de soha nem lesz teljesen kifejlett szellemi

ember, mégpedig azért nem, mert állandó nyomás alatt él otthon, s ez a feleségétől jön. A benne lévő

varázslástól. Rámutattam, hogy ez általában lázadást okoz a gyermekekben, s széttöri az otthont.

A varázslás a világon az első számú romboló erő

Az Egyesült Államokban több ilyen varázslás történik, mint bárhol a világon. Itt a válások és a

szétesett családok száma egyenes arányban van a varázslás erejével. Ennek a tanításnak a végén egy

nő, akit ismertem, akinek férje és gyermekei vannak, és mindnyájan Szent Szellemmel betöltekezett

keresztények, odajött hozzám, és azt mondta: „Most láttam meg először, mi van bennem! Prince

testvér, engem írtál le! Én pünkösdi varázslónő vagyok. Imádkoznál értem? Az egész családom meg

van keresztelkedve Szent Szellemmel, de nincs békesség az otthonunkban.” Elkezdtem imádkozni

érte, s elcsodálkoztam a sátáni erők megnyilvánulásán ebben az asszonyban. A kezét a hátgerincére

tette, valami fájdalom volt ott, ami nem akarta elhagyni a testét. Dicsőség az Úrnak, hogy a végén

mégis megszabadult! Ekkor Isten megnyitotta a szememet.

2

Említhetek egy másik példát is. Körülbelül öt évvel ezelőtt egy barátom, aki evangélista, segítségért

fordult hozzám, s beszélgetésre kért. Először ebédeltünk, aztán felmentünk a szállodai szobájába, ahol

elmesélte családja és saját szellemi problémáit. Majd kérte a véleményemet. „Testvérem – mondtam –,

csak egy információ–forrásom van, a Biblia, s ha ez nem megbízható, akkor az egész diagnózisom

sem az. De amit elmondtál, abból azt látom, hogy édesanyád varázslónő.” „Ezt mondja a feleségem is!

Az anyja jó pünkösdi hívő, egy gyülekezet tagja, szólt nyelveken. Imádkoznál értem?” „Igen” –

feleltem. Rátettem a kezemet, és imádkoztam. Körülbelül húsz percen keresztül valami nyúlós anyagot

öklendezett ki magából. Mikor befejeződött, megjegyezte: „Ez nagyon furcsa és figyelemre méltó.

Ebédre csirkét ettem, de ami eltávozott belőlem, az egészen más dolog. És nem a gyomromból jött.”

Majd arról kérdezett: mit tegyenek a lányukkal, aki teljesen ellenőrizhetetlen és nevelhetetlen.

Esténként eljár otthonról, csavarog, férfiakkal ismerkedik, és így tovább. „Azt tanácsolom, hogy

böjtölj és imádkozz! S amikor igazán érzed Isten erejét, akkor fogj egy ruhadarabot, amit a lányod a

leggyakrabban hord, tedd rá a kezedet és dorgáld meg a Sátáni erőt.” Egy évvel később találkoztunk.

„Hogy van a lányod?” - kérdeztem tőle. „Megtettem, amit tanácsoltál, mondta boldogan. Imádkoztam

és böjtöltem, s aztán volt egy ruhadarab, amit a lányom nagyon szeretett hordani, rátettem a kezemet,

és megdorgáltam az ellenséget. Később felvette, és – hogy most egy kicsit rövidebbre fogjam –

nagyon rendes, jóravaló lány lett, minden tantárgyból jeles az eredménye.” „De nem ez az egésznek a

vége – folytatta –, mert egy nap eljött hozzánk anyám, és olyasmit tett, amit aligha lehetett elvárni

tőle: a feleségemnek akart segíteni mosni. S akár hiszed, akár nem, amióta anyám kimosta a többi

között ezt a ruhadarabot is, már ő sem volt ugyanaz a személy.” Néhány részlettel egészíteném ki ezt a

történetet, hogy érthetőbb legyen. Ismerősöm anyja pünkösdi varázslónő volt, s az ő hatása alatt

csaknem tönkrement az egész család. Nagyon gyakori, hogy az ilyen nőnek van egy kedvenc unokája,

aki varázslásának tárgya lesz. S ez sajnos szörnyű a gyermek számára.

A teljes evangéliumi üzletemberek egyik találkozóján St. Luisban volt egy dél-kaliforniai család: apa,

anya, vő, leány és a kisfiuk. Valójában az volt a céljuk, hogy összehozzanak a vővel, mert sok

problémája volt a feleségével is. Ahogy ott ültem, és hallgattam őt, megláttam: az anyós (annak

látszatával, hogy ő szellemi) az egész családot uralta. S azok a családtagok, akik nem tudtak kikerülni

a befolyása alól, tönkrementek. A lányának sajnos a legkisebb képessége sem volt meg arra, hogy

kiszabadítsa magát az anyja uralma alól, az unokát pedig nehezen nevelhetőnek minősítették.

Mindezek mögött tehát az anya, illetve a nagyanya konok, uralkodó befolyása volt. Ezt az asszonynak

nagyon őszintén meg is mondtam: „Varázslónő vagy. Nem vetted észre, s tönkretetted a családodat, az

otthonodat.” A férje nagyon sikeres üzletember volt, de két helyen kudarcot vallott: otthon és a

gyülekezetben. Mert a felesége befolyása nem engedte ezt az embert, hogy kibontakozzon szellemileg.

A fiatal pár elfogadta, amit mondtam, a férj is. Az egyedüli, aki – amikor közöltem vele is ezt a tényt –

fel volt háborodva, a nagymama volt. Végül a fiatalok megkérdezték tőlem: „Úgy gondolod, jó lenne,

ha külön élnénk tőle, és kikerülnénk a befolyása alól?” „Meggyőződésem, hogy ezt kell tennetek! Az

Ige azt mondja, hogy az ember elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez. Ha két fiatal

összeházasodik, a szülőnek semmiféle beleszólása nincs már azok életébe.” Így aztán a szülők egyedül

tértek haza, a fiatal pár is külön utazott el. Nagyon figyelemre méltó, amit ez a fiatalember egy évvel

később nekem levélben írt (én addigra már el is felejtettem az egészet). Vázlatosan ismertette, mi

történt velük azóta, amióta egyedül élnek. Minden dologban jobbra fordult a család sorsa. A kisfiút

nem sorolják már a problémás gyerekek közé, a fiatal anya érett, erős bizonyságtevő, szellemi

keresztény lett, ő – a férj – pedig szolgálatot kezdett el az Úrban, és megalapozta magát abban. S

mindez kilenc hónap alatt történt, miután megszabadultak a rossz befolyástól. Nagyon sok hasonló

eset van az Egyesül Államokban. Egyiket a másik után hallom, s tudom, hogy az ilyen családban élő

férfi sosem lehet azzá, amire Isten kirendelte: sem az otthonában, sem Isten gyülekezetében. Lehet

sikeres bármilyen területen, de otthon nem tudja magát megértetni, sem azt megérteni, hogy miért van

elnyomva, és miért képtelen fejlődni. Személyes meggyőződésem, hogy ez ma a legfenyegetőbb

probléma az Egyesült Államokban. S azt hiszem, hogy ennek a problémának a megoldása lenne a

legnagyobb forradalom is.

Az USA alapvetően nők által irányított nemzet (Magyarország is! – megj.)

Sokfelé utaztam, de sehol máshol nem tapasztaltam a nők ilyen nagymértékű uralkodását. A nemzeti

tőke 80%–a a nők kezében van, és a gyülekezetekben 10:1 az aktívan tevékenykedő nők–férfiak

3

aránya. A gyülekezet és az otthon, a két fő szellemi terület, legnagyobb részt a nők kezében van. Nem

mondom, hogy ezek az asszonyok valamennyien varázslónők, de állítom, hogy ebben a nemzetben a

varázslás ereje a férfiakat lent tartja, a nőket pedig olyan helyzetbe emeli, amelyhez nincs meg a

képességük, és amelyre Isten nem rendelte őket. Ezen felül azt is hiszem, hogy a varázslás a legelső

politikai, nemzeti veszély. Én csak látogatóként költöztem az USA–ba – és megköszönöm az

állampolgárságot! – nincs személyes közöm az amerikai történelemhez, de a legutóbbi időben

megismertem annak néhány részletét, s úgy látom, hogy két nagy áramlat alakítja.

Az egyik Isten igazsága, olyan mértékben, ahogyan Izráelen kívül egyetlen nemzetet sem befolyásolt.

A másik a Sátán ellentámadása. Ez a kettő egymással harcban áll. S a nemzet sorsát az határozza meg,

hogy e két ellentmondásos erő harcának mi lesz a kimenetele. Minden amerikai tudja, hogy 1850. óta

az elnökök közül sokan nagyon furcsa és tragikus körülmények között haltak meg. Az első Abraham

Lincoln volt. Nagyon csodálom őt, és tudom, hogy keresztény volt. Egyik könyvemben – melynek

címe „Történelemformálás ima és böjt által” – írtam Abraham Lincolnról, aki az egész nemzetet imára

és böjtre hívta fel, s kiáltványában csodálatraméltóan írt például arról, hogy egyedül az a nemzet

sikeres, amelynek Isten az Ura. Ugyanebben a könyvben több olyan vezető, orvos, ügyvéd példáját is

említettem, akik a „megalázkodás napjaiban” imádkoztak és böjtöltek a nemzetért. (Washington is

olyan személy volt, aki hitt az ima és a böjt erejében. Voltak időszakok, például 1773–ban is, amikor

napokat töltött imában és böjtben.) De Abraham Lincoln felesége mélyen belemerült az

okkultizmusba, rávette férjét, hogy engedélyezze szeánszok rendezését a Fehér Házban. Lincoln ugyan

nem vett részt aktívan ezekben, de jelen volt. Mélységes meggyőződésem, hogy ennek rendkívüli

kihatásai voltak az akkori amerikai történelemre, és annak további alakulására. Ezzel átok alá került a

Fehér Ház, s a mai napig átok alatt van. Valószínűleg a keresztények rendkívüli imájára van szükség

ahhoz, hogy ez az átok megtörjön. Ami keveset tudok az USA történelméről, annak alapján úgy látom,

hogy hatalmas konfliktus van a két erő között: a világosság és a sötétség erői között. Lezárva ezt a

részt, szeretnék nektek röviden képet adni a varázslásról magából az Igéből.

Az Újszövetségből

Apostolok Cselekedetei 8,5-7 „Fülöp Szamária városába ment alá, és azoknak hirdette a Krisztust. A

tömeg egy indulattal figyelt azokra a dolgokra, melyeket Fülöp mondott, hallgatták szavát, és

szemlélték a jeleket, melyeket tett. Sokakból, akikben tisztátalan szellemek voltak, azok hangos

kiáltással mentek ki, sok szélütött és sánta meggyógyult.”

Álljunk meg itt egy pillanatra! Egy kis kommentárt fűzök hozzá azok számára, akik kételkednek. Don

Basham pünkösdi prédikátor barátom és én elmentünk valahová (nem az USA-ban), ahol egyik este

Don Basham vezette a szabadító szolgálatot. Nos, egy pünkösdi barátunk nagyon felháborodott, és

megkérdezte, hol szerepel az Újszövetségben ilyen fajta szolgálat? Don Basham – nagyon finom és

szelíd ember – azt mondta neki: „Hát mi van leírva az Apostolok Cselekedetei 8–ban? A tisztátalan

szellemek nagy hangon kiáltva kimentek, a sánták és a bénák meggyógyultak… Itt is pontosan ez

történt.” Kedves pünkösdi testvérünket nem elégítette ki a válasz, és tovább háborgott. A terem

végében azonban ült egy anglikán teológiai rektor, aki az összejövetel után odajött hozzánk, s azt

mondta a pünkösdi prédikátorról: „Hát nem furcsa, hogy itt a szeme előtt történik, és mégsem hiszi?!”

Elcsodálkoztam, hogy ez a rektor jobban megértette a történteket, mint a pünkösdi prédikátor, aki

bizonyára csak az olyan típusú istentiszteletet tartja igeinek, amilyet ő ismer. Himnusz, bevezetés,

bizonyságtevés, üzenet stb. és befejezésül egy áldásmondás. Jól elfogadott menetrend. Azt gondoltam

magamban: „Vajon hol van az Újszövetségben ilyenféle istentisztelet?” Válaszom az, hogy sehol!

Ezzel nem azt mondom, hogy ez rossz, mindössze azt, hogy nevetséges erőltetni, mint az istentisztelet

egyetlen lehetséges módját. De sajnos így van ez sokhelyütt. Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy ez az

egyedüli, elfogadható istentiszteleti forma. De térjünk vissza Filephez.

ApCsel 8,8-9 „Úgyhogy nagy öröm támadt abban a városban. Egy Simon nevű férfi már korábban ott

tartózkodott a városban, s mint mágus, varázslást folytatott, annyira, hogy a szamáriai nemzet magán

kívül volt a csodálattól. Simon magát valami nagynak mondotta”

Biztos jele a Sátán szolgájának az, hogy magát nagy személynek állítja. Az egész város az uralma alá

került a varázslás ereje által, s mindaddig a kötelékében volt, amíg nem jött Filep, és nem prédikálta

Krisztust, s nem vezette a szabadítás szolgálatát. S miért volt ilyen hatalmas megnyilvánulása a

4

jeleknek? Mert a varázslás ereje is olyan nagy volt. Minden esetben, amikor a varázslás ereje nagy, a

szabadító szolgálat alatt hatalmas megnyilvánulások kísérik az Isten királysága s a Sátán királysága

közötti erők ütközetét.

Nyolc évig voltam Afrikában, Indiában születtem, s jártam Új-Zélandon és Ausztráliában is. Sokfelé

utaztam, s nem ismerek egyetlen helyet sem a világon, ahol nagyobb lenne a varázslás ereje, mint az

Egyesült Államokban. Afrikában sokkal kisebb mértékű. Ezért nagyon fontos a szabadítás szolgálata,

de emiatt van nagy konfliktus is, amikor a szabadulás megtörténik, úgy, mint Samáriában. S

olvashatjuk Simonról, hogy amikor látta Isten erejét így megnyilatkozni, akkor azt mondta, hogy ő is

akar abból, és azt fogja követni. Hitt és megkeresztelkedett. Majd jött Péter és János, az emberek

megkapták a Szent Szellemet. S amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent

Szellem, pénzt ajánlott fel az apostoloknak, mondván: adjátok nekem az erőt. Látnunk kell, ha Simon

a mai modern gyülekezetekben lenne, akkor 10 centet sem ajánlana föl. Természetesen rosszul

számított, de volt ott valami, ami pénzt ért volna a számára az ő gondolkodásmódja szerint. S vegyük

észre, amit Péter mondott neki:

Ap.Csel.8,20-24 „Péter azonban ezt mondta neki: “Vesszen el ezüstöd veled együtt azért, hogy azt

gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet szerezni. Nincs neked részed, sem örök juttatásod

ebben a dologban, hiszen szíved nem egyenes az Istennel szemben.”

Ez az ember megkeresztelkedett, hitt, s mégsem volt igaz a szíve Isten előtt! Péter így folytatta: „Térj

hát más felismerésre, fordulj el ettől a gonoszságtól, és könyörögj az Úrhoz, hátha elengedi majd

neked szíved gonosz szándékát. Mert úgy látom, hogy keserű epébe és a hamisság bilincsébe jutottál

bele.” “Könyörögjetek értem az Úrhoz – szólt erre Simon –, hogy abból, amit mondottatok, semmi

rám ne szálljon.”

Tudjátok miért tipikus? Mert aki mélyen benne van az okkultizmusban, annak nagyon nehéz az igazi,

teljes megfordulás, megtérés. Továbbra is a romlott, régi úton akar haladni, s nem érzi a bűnbánat

igazi jelentőségét. Ezért mondta Simon mágus: ti imádkozzatok! Sokszor mondják nekem az emberek:

Prince testvér, imádkozz a szabadulásomért! Nem azt mondom, hogy akik okkultizmussal

foglalkoztak, azok nem szabadulhatnak meg, de sokszor nagyon nehéz mindazoknak a dolgoknak a

teljes megtagadása, amiben benne voltak. Ezek után olvassuk el az ApCsel 13–at. Pál és Barnabás első

missziós útjukon vannak.

Ap.Csel.13,6-12 „Mikor az egész sziget bejárása után Páfuszba érkeztek, egy emberre bukkantak ott,

aki mágus, hamis próféta volt, s neve Bárjézu volt. Ez a férfi egy mély belátású férfiúnak, Szergiusz

Paulusz helytartónak udvarában tartózkodott, ki Barnabást és Sault magához hívatta, és azon volt,

hogy Isten igéjét hallgathassa.”

Az okkultizmus híveinek jellemzője az is, hogy igyekeznek közelebb jutni a politikai hatalomhoz és

tekintélyhez, így gyakorolva saját hatalmukat. Nos, „Elimász, a mágus azonban ellenállt nekik – így

értelmezik tudniillik a nevét –, és igyekezett a helytartót a hittől elfordítani.” Figyeljétek meg:

Az okkultizmus

Mindig azt igyekszik megakadályozni, hogy az igazság prédikáltassék. Igyekszik hátráltatni azt, és

elfordítani az embereket az igazságtól. Nagyon sokan jönnek, és azt mondják: „Prince testvér, nem

tudom mi az oka, de nem vagyok képes olvasni a Bibliát. Valahányszor leülök, mintha jönne valami,

és attól kezdve nem értem meg az Igét.” Ilyenkor a háttér majdnem kivétel nélkül az okkultizmussal

kapcsolatos.

Don Basham könyvében, amelynek a címe: „Szabadíts meg a gonosztól”, van egy történet egy

személyről. Mind a ketten szolgáltunk feléje, mert fokozatos volt a szabadulása. Vasárnapi iskolákban

is prédikált, de igazán mégsem tudta olvasni a Bibliát; évekig nem tudta élvezni. Egy nap Don Basham

egy szállodában prédikált, s a szolgálat közepén valami olyan történt ennek az asszonynak az

elméjében, mint egy villanás, s azt mondta: „Asztaltáncoltatás, asztaltáncoltatás…” Nem tudott a

helyén maradni. Felkelt, kirohant a mosdóba, és kihányt valamit, ami már majdnem megfojtotta.

Abban a pillanatban szabadult meg az asztaltáncoltatás kötelékéből, amelybe még az édesapja!!!! vitte

5

bele. Attól kezdve már könnyen tudta szeretni a férjét, gyermekeit, tudott örvendezni a megváltásban,

s tudta élvezni a Bibliát is. Az akadályt elmozdították. Az okkultizmus mindig akadályt állít a

keresztény élet élvezésébe. Például az emberek együtt vannak, imádják Istent, s mikor már majdnem

megérintik őt, hirtelen valami korlát keletkezik. Sokan mások is úgy vélekednek, hogy ez az

okkultizmussal van összefüggésben. Emlékszem egy katolikus hátterű emberre. Egyszer odajött

hozzám (tanult, művelt személy), beszélgettem vele, s megkérdeztem: „Meg vagy keresztelve Szent

Szellemmel” „Igen, de…” Már tudom, mit jelent ez. Az „igen, de…” azt jelenti, hogy nem szól

nyelveken. „Szeretnéd, hogy szólj nyelveken?” – kérdeztem. „Igen – válaszolta –, de valahogyan nem

tudom megtenni.” „Nem voltál jósnőnél?” – faggattam tovább. „De voltam, 15 éves koromban, de az

csak tréfa volt! Nem gondoltam komolyan.” „De mégis elmentél – mondtam. S megtagadtad már?”

„Nyíltan nem.” Akkor elmondattam vele a megtagadás imáját, s a végén, ahogy elválasztotta magát

ettől a bűntől, rátettem a kezemet és ő folyékonyan beszélni kezdett egy ismeretlen nyelven. Az

akadályt elmozdítottuk. Ilyen sötét, láthatatlan erők hátráltatják sok ember életében a Biblia

tanulmányozását, az imaéletet és még sok mindent. Elimás az evangélium prédikátorai és a hatalmat

gyakorló tiszttartó közé állt. Dicsőség Istennek azért, ami történt: „Saul erre, aki Pál is, Szent

Szellemmel megtelve, rászögezte szemét” – vegyétek észre a Szent Szellem hűségét, ahogy a konfliktus

pillanatában feltöltötte Pált erővel a helyzet megoldásához! – azt mondta a mágusnak, annak az

okkultista hamis prófétának (s most figyeljétek meg Isten Igéjének nyelvezetét, mennyire erős!): „és

így szólt: Óh, te mindenfajta ármánnyal és minden könnyelműséggel megtöltött ember, a vádlónak fia,

mindenféle igazságosságnak ellensége…”

Nagyon erőteljes nyelv, de igaz minden ilyen személyre. Tele vannak álnoksággal és minden

gonoszsággal, az ördög gyermekei, és minden igazságnak ellenségei. Én nem szeretnék ebbe a

kategóriába tartozni! Ezután azt mondja Pál: „nem hagyod abba, hogy az Úr egyenes útjait elforgasd?

Lásd, most rád súlyosodik az Úr keze: Vak leszel, és egy ideig nem látod a napot.” Azonnal köd és

sötétség borult reá, és keringve vezetőket keresett. Ekkor a helytartó, mert látta, hogy mi történt, hitt,

megdöbbentette őt az Úrnak tanítása.” Tehát a tiszttartó elcsodálkozva hitt a páli tanításoknak. Ilyen

körülmények között más is hitt volna! Szükség van sok ilyen tanításra!

Ap.Csel.16,16 Pál és Silás Filippiben csatlakozott a nők imacsoportjához, s a Sátán itt is tett valamit.

Don Bashamnak nagyon jó üzenete van erről, ezt szeretném elmondani. „De történt, hogy amikor

éppen az imádkozásra mentünk, egy fiatal rabszolgálóval találkoztunk, akiben jós szellem volt, ki

jósolgatásával nagy nyereséget szerzett gazdáinak.”

Az Újszövetség görög szövege szerint a python szelleme volt benne. A python óriáskígyót jelent, ami

nem méreggel öli meg áldozatát, hanem köréje csavarodik, és összeroppantja a testét. A

rabszolgalányban ez a pythonszellem volt, azaz a jövendőmondás szelleme. S ha abban a városban az

emberek elvesztettek valamit, az a lány megmondta, hogy hol van. A Sátánnak van természetfölötti

ismerete, s azt ő elérhetővé teszi szolgáinak. Néha ezek a jövendőmondások be is következnek. Egy

történetet el is mondok erről, amiből az a tanulság, hogy amikor elmész egy jövendőmondóhoz, akkor

– akár tudod ezt, akár nem –, a Sátán szolgájához mész segítségért (holott segítséget csak Istentől

szabad kérni!). S mihelyt ezt megteszed, valójában a Sátánt teszed isteneddé a jövendőmondó

személyében, s ha elhiszed, amit mond, akkor aláveted magad a Sátán végzésének az életedre

vonatkozóan. S ilyenkor a Sátánnak hatalma lesz fölötted.

Egyszer magánúton voltam Chicagóban, s egy nő jött oda hozzám. Azt kérdezte, hogy imádkoznék-e

érte szabadulásért. Ránéztem, s azt feleltem: „Nem imádkozom érted, mert médium vagy.” Elment, de

később visszajött, s azt mondta, hogy megbánta, s kérte, hogy imádkozzam érte. Láttam, hogy valóban

megtért, nem akartam hát visszautasítani, s elkezdtem imádkozni érte. Néhány szellem látszólag

elhagyta. Egy kicsit elfáradtam, s az oltárra támaszkodtam. A nő ott állt mellettem, s amikor én

lehajoltam, ő rám nézett, és azt mondta: „Látlak egy kocsiban, ami nekiment egy fának.” Dicsőség

Istennek, hogy éber voltam. Ez a Sátán terve volt számomra. Gyorsan kimondtam: „Te jövendőmondó

szellem, ezt elutasítom, nem fogadom el, és nem leszek egyetlen kocsiban sem, amely nekimegy a

fának. Jézus Nevében!” De ha azt mondtam volna „Jaj…”, akkor azonnal alárendeltem volna magamat

a Sátán végzésének, amit az életemben el akart érni. Tudok egy másik esetről is, egy orvos feleségéről.

Szabadulásért jött. Akkor is Chicagóban voltam. A hölgy az a típus volt, akire ha az ember ránéz,

azonnal azt kérdezi: „Teljesen megszabadultam?” Ezt nem nekem kell tudni – volt a válaszom.

6

„Teljesen megszabadultam?” - kérdezte ő újból. „Hát egyébként nem vagyok egészen biztos, hogy

megszabadultál.” Aztán visszajött harmadszor is. Akkor azt mondtam: „ha azt akarod, hogy őszinte

legyek, nem hiszem, hogy szabad vagy.” „Miért nem?” – érdeklődött. „Érzem, hogy valahol tilos

területre léptél. Kapcsolatod volt a Sátán valamiféle képviselőjével.” Nagyon fölháborodott. Elment a

barátaihoz, azokhoz, akik elhozták az összejövetelre, s panaszkodott nekik: „Prince testvér nem akart

nekem segíteni”. A házaspár azonban azt tanácsolta neki: „Hát miért nem imádkozol, és kéred Istent,

hogy mutassa meg, vajon igazat mondott-e?” Másnap reggel letérdelt egyedül a lakásban, és

fohászkodott: „Istenem, ha valóban igaz, hogy én átléptem tilos területre, akkor kérlek, mutasd meg!”

Abban a pillanatban eszébe jutott, hogy mielőtt megtért volna, egy bizonyos hagyományos metodista

gyülekezet tagja volt. S egyszer egy úgynevezett „szellemi” beállítottságú nő odament hozzá: „Hadd

nézzem meg a tenyeredet! Jövendölök neked.” S ő alárendelte magát az illetőnek, s meghallgatta: „Te

halott gyermeket fogsz szülni.” Ő el is hitte, és később valóban halva született a gyermeke; a nyaka

köré csavarodott a köldökzsinór, de úgy, hogy az orvos, aki segédkezett a szülésnél, azt mondta, hogy

ő még nem látott ilyen furcsa esetet. Amikor imádkozott a lakásban, ez mind újra eszébe jutott, s

rájött, hogy valóban átlépett tiltott területre, amikor hagyta, hogy az a valaki jövendőt mondjon neki, s

hogy a Sátán terve megvalósuljon az életében. Igen, alárendelte magát a Sátánnak. S amikor

megtagadta ezt, és elutasította magától, akkor rendkívül erős fizikai jelenség kíséretében hirtelen

megszabadult. A jövendőmondás természetfölötti (de nem isteni!) kijelentésen alapszik. Konkrét

formái: az álomfejtés, a tenyérjóslás, az asztaltáncoltatás és még sok más is. A boszorkányság

tárgyakon – fétisek, amulettek, karkötők stb. – keresztül működik, amelyek fizikai hatásokat és egyéb

rossz dolgokat eredményeznek az érintett személyekben. Az emberek nagyon sokszor – anélkül, hogy

arról tudnának – sátáni eredetű tárgyat birtokolnak, és azok hatása alá kerülnek. Hadd illusztráljam ezt

egy példával: néhány éve egy barátom egy szállodában tartott összejövetelen szolgált embereknek.

Isten erejével űzte ki a gonosz szellemeket. Volt ott egy fiatalember is a sorban. Amikor a szolgáló

testvér eléje ért, észrevette, hogy az egyik lábát nem tudja behajlítani, ugyanakkor azt is észrevette,

hogy a fiatalembernek van egy karkötője. Megkérdezte, honnan kapta, ő azt válaszolta, hogy egy

barátjától. „Van valami különleges jelentősége ennek a karkötőnek?” „Nincs, egyáltalán nincs.” „S a

barátod számára?” „Nem tudom.” „Nem jelképezett ez valamiféle lázadást a barátod részéről?” „De

igen.” „Levennéd ezt a karkötőt?” A fiatalember levette, s abban a pillanatban, minden ima nélkül

rendbejött a lába. A Sátán megkötözte őt azon a tárgyon keresztül.

A gonosz erők zenén, sőt táncokon keresztül is működhetnek. Nagyon sok zenét sátáni,

természetfölötti erők irányítanak, gonosz szellemek energizálnak. Láttam szabadulásokat ilyenekből.

De térjünk vissza az Igéhez. Itt van ez a lány a jövendőmondás szellemével. Jövendőmondó démon

volt benne – s ő Pált és Silást követte, és azt kiáltozta, hogy ezek az emberek a Magasságos Istennek a

szolgái, kik néktek az üdvösség útját hirdetik. Két dolgot jegyezzetek meg. Az első: minden szó, amit

mondott, igaz volt. A második: ő volt a legelső személy Filippiben, aki ezt felismerte. S ezt egy

gonosz szellem hatása alatt mondta. Megkérdezheti valaki naivan: „De hiszen igazat mondott!?”

Sosem szabad elfelejtenünk, hogy a Sátán keveri az igazságot a hazugsággal. Ha csak hazugságot

mondana, senki nem hinne neki. De mond mindig egy morzsányit az igazságból, és azt körülkeríti

hazugsággal. Pált és Silást pedig sok napon át zaklatta ez a lány, mert követte őket. Egyesek azt

mondják, hogy hívő volt, mások szerint nem volt az. Aztán a Szent Szellem megmutatta Pálnak, hogy

mit tegyen: Pál megfordult, és nem a lányhoz beszélt, hanem a jövendőmondás szelleméhez a lányban,

és azt mondta: „A Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle! S kiment belőle

abban az órában”, s ezzel elvesztette azt a képességét, hogy jövendőt mondjon. A gazdái pedig

megharagudtak, mert ez nekik sok pénzt hozott, s Pált és Silást megverették, s börtönbe csukatták.

Don Basham üzenete erről így folytatódik: Ott ülnek a börtönben, és Silás körülbelül azt mondhatta

volna Pálnak: „Látod, Pál, ha nem csináltál volna szabadító szolgálatot, most minden rendben lenne.”

Gondoljátok meg, hogy van ebben igazság. Ha arra gondolok, hogy egy rabszolgalány elvesztette a

jövendőmondás képességét, s emiatt egy egész város felzendült – fantasztikus! Ebben több volt, mint

természetes lázadás. E mögött a lány mögött ott volt a sötétség egész birodalma. S Pál ezt kihívta, s

erre a sötétség egész birodalma ellene mozdult. Nagyon mély igazság van ebben!

Ap.Csel.19,11-12 „Az Isten Pál kezén át hatalmának nem mindennapi jeleit is adta… (hála az Úrnak a

közönséges csodákért is! Hiszem ugyanakkor, hogy ma is vannak nem közönséges csodák!)

…úgyhogy az elerőtlenültek Pál testéről a keszkenőket és a kötényeket is elvitték, mire elhagyták őket

7

a betegségek, a rossz szellemek is kimentek belőlük.” Látnunk kell, hogy a gonosz szellemek és a

betegségek nagyon közel állnak egymáshoz! Sokszor a gyógyulás csak akkor következhet be, ha

szabadulás is van a betegség szellemétől. Vannak ördögűzők – magukat így nevezik –, akik azt

mondják, hogy képesek megszabadítani másokat a gonosz szellemektől. Sok efféle van az egész

világon. A zsidók is űzték a gonosz szellemeket, a muzulmánok is. Például a muzulmánoknál ennek

egyik módja az, hogy forró vasat tesznek a beteg testrészre, azt gondolva, hogy ezzel a gonosz

szellemek eltávoznak. Láttam embereken súlyos sebeket, mert az ördögűzők össze–vissza égették, de

ez nem hozott szabadulást számukra. Azt mégis jelzi, hogy minden pogány nép tudja, hogy igenis

léteznek gonosz szellemek. Csak azt nem tudják, hogyan kell tőlük megszabadulni.

Ap.Csel.19,13-16 „Még a szerte csatangoló zsidó ördögűzők közül is némelyek elkezdték az Úrnak,

Jézusnak a nevét megnevezni azok fölött, akikben rossz szellemek voltak.” – Arra a Jézusra

kényszerítlek titeket – mondták –, akit Pál hirdet.” Szkévász zsidó főpapnak hét fia cselekedett így. A

rossz szellem azonban ezt felelte nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de hát ti kik vagytok?” Erre

az az ember, akiben a rossz szellem volt, nekiugrott, s miután mindkettőn úrrá lett, erőszakoskodni

kezdett rajtuk, úgyhogy meztelenül és megsebesítve menekültek ki abból a házból.”

Egy ember, akiben gonosz szellemek vannak, nagy természetfölötti erővel rendelkezhet. Ő is képes

volt egyedül megverni hét embert. Hallottam egy nőről, aki antikrisztus szellemétől szabadult. Egy

gyülekezetben történt. A hölgy előrement, hogy imádkozzanak érte. Amikor elkezdtek imádkozni érte

– a pásztor a padnak az egyik szélén ült, a felesége pedig a másik szélén –, olyan erővel nyilvánult

meg a gonosz szellem, hogy ez a nő padostul felemelte a pásztort és a feleségét. Pedig egy törékeny

asszony volt. Tehát amit a Biblia mond, az időszerű most is!

Ap.Csel.19,17-18 „Ezt azután megtudta minden zsidó és hellén, aki Efézusban lakott, és félelem szállta

meg mindnyájukat, és magasztalták az Úrnak, Jézusnak nevét.… (ezek tehát hívők voltak, és nem

hitetlenek!) … Azok közül, akik hívőkké lettek, sokan eljöttek, vallomást tettek, és számot adtak

cselekedeteikről. Azok közül, akik varázslásokkal foglalkoztak, tekintélyes számú ember összehordta a

könyveket, és mindenkinek szeme láttára elégette. Megszámolták értéküket, s azt ötvenezer

ezüstpénznek találták.”

Az okkult könyveket elégették. Mert az említett emberek hirtelen meglátták annak a konfliktusnak az

igazi megvalósulását, amely Isten királysága és a Sátán királysága között volt. S ezek után már nem

találták érdemesnek, hogy megtartsák az ördögi irományokat. Állítom, hogy Jézus Krisztus

gyülekezeteinek szüksége van egy szó szerinti háztisztításra! Keresztények ezreinek lenne szüksége

arra, hogy átfésüljék könyvtárukat, és kidobják, elégessék a Sátántól ihletett, okkult könyvek tömegeit.

Az 5.Mózes 7,26–ban Isten figyelmeztette Izráelt, hogy ha te utálatosságot viszel be a házadba, magad

is utálatossá, átkozottá leszel. Erre is nagyon sok példát idézhetnék. De amire az Efezusban történtek

alapján fel szeretném hívni a figyelmeteket: azok az emberek hívők voltak, azonban csak egyik lábuk

volt az Úr táborában, a másik lábuk még az ördög táborában vesztegelt. S úgy gondolták, hogy így is

meglehet élni. Felemás módon! De amikor látták a Sátán erejét igazán megnyilvánulni, akkor

komolyan leszámoltak életük ördögi vonatkozásaival.

Jött hozzám egy nő New Englandből, amely a varázslás központja. Előtte írt egy nagyon komoly

levelet, s mint elmondta, amikor a levelet vitte a postára, úgy érezte, hogy nem ér oda élve. „Én a

teozófia doktora vagyok – mesélte –, s éveket töltöttem az okkultizmus tanulmányozásával.

Szükségem van a segítségedre.” „Rendben van” – megállapodtunk, találkozzunk itt és itt, egy

imatáborban. A feleségemmel órákig szolgáltunk feléje. Volt egy bizonyos szabadulása, de végül azt

mondtam neki: „Isten nem fogja befejezni a szabadítást, amíg a könyveidet el nem dobod! Mert ez egy

horgony, amely fogva tart téged.” „A könyveim 8-9 ezer dollárt érnek!” – érvelt az illető. Tudtommal

sohasem vált meg az okkult könyveitől, és valószínűleg mint elveszett lélek fogja befejezni a 8-9 ezer

dollár értékű könyvek miatt. Mindazok, amiket a Bibliában olvasunk, ma is ugyanúgy igazak! De

haladjunk tovább!

A Galata 1,6 (Pál valóban felindult a Galatákon!) azt mondja: „Csodálkozom, hogy attól, aki a

Krisztus kegyelmével elhívott titeket, ilyen hamar másféle örömüzenethez pártoltatok.” Tehát egy

hamis evangélium volt a baj, amit a galaták – miután megtértek és megkeresztelkedtek Szent

8

Szellemben –, elkezdtek befogadni. Pált rendkívül zavarta az állapotuk, s ezeket írta nekik a Galata

3,1-ben: „Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket?”

Figyeljük meg, hogy ott egy hamis evangéliumot hirdettek – márpedig ha egy hamis evangéliumnak

hiszünk, varázslás alá kerülünk. Pedig ők Szent Szellemben keresztelt hívők voltak, mert azt mondja

Pál a 2. versben, hogy befogadták a Szent Szellemet. S mégis elfordultak az igazságtól, mert

elfogadtak egy hamis evangéliumot. Így igézet alá kerültek.

A Galata 4,9-ben ez áll: „De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert

titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra

kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni?” A modern fordítás azt mondja: gyarló és erőtlen

szellemekhez, elemi szellemekhez. S az elemi szellemeket kezdték el imádni. Elkezdték figyelni a

napokat, a hónapokat és az esztendőket. Ez megnyílást jelentett a horoszkópok felé. Hány keresztény

tartozik ma ebbe a kategóriába?

2.Timótheus 3,6-9 + 13 „Közülük valók tudniillik azok, akik beférkőznek a házakba, s foglyul ejtik a

vétkektől elhalmozott, sokféle kívánságtól űzött asszonykákat, kik mindig tanulnak, de soha az igazság

megismerésére eljutni nem képesek.” Pál aztán továbbmegy, és visszatekint Izráel történetére, az

Egyiptomból való szabadulás idejére, és azt a konfliktust említi, amikor a szabadulás előtt Jánnes és

Jámbres, az egyiptomi varázslók ellene álltak Mózesnek. „Amilyen módon Jannész és Jambrész

állottak ellene Mózesnek, úgy állnak ellene ezek is az igazságnak, értelmükben megromlott, a hit

dolgában próbát nem álló emberek.”

Ahogy az egyiptomi varázslók ellene álltak Mózesnek, ugyanúgy az okkultizmus gyakorlói is ellene

állnak az Evangéliumnak. S nagyon szeretem a következő verset: „Szemfényvesztő, rossz emberek

előre törik magukat, hogy még rosszabbra jussanak. Tévelyítenek és eltévelyednek.”

Már eljutottunk oda, hogy Krisztus és a Sátán erői között nyílt konfliktus van, s ez természetfölötti

síkon zajlik. Dicsőség Istennek, a Biblia kimondja, hogy az ő esztelenségük, vagyis a Sátán

embereinek esztelensége, nyilvánvalóvá lesz mindenki szeme előtt. Hiszem, hogy ez meg fog történni

a következő időkben. Ez a Szent Szellem és az okkult erők összecsapásának nyilvános bemutatása

lesz. Hála Istennek, hogy mi a győztes oldalon vagyunk.

A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén. Ez

a korunk végéről szóló kép – s a görögben mágusokról, varázslókról van itt szó. Tehát amikor az idők

végére érünk, egyre több gonosz ember lesz, egyre többen lesznek az okkultizmus képviselői, akik

becsapnak másokat, de magukat is megcsalják. S nincs olyan hely a világon, ahol ez ma jobban

megnyilvánulna, mint Dél-Kaliforniában. Ezek a szavak pontosan, szóról–szóra beteljesednek. A

gonosz emberek és a varázslók, akik az okkultizmust űzik, egyre rosszabb állapotba kerülnek. Az

Ószövetségben Isten megmutatta nekem, hogy minden alkalommal, amikor Ő valami hatalmasat

készül cselekedni a népéért, akkor a Sátán ellenállása Istennel szemben természetfölötti okkult erőn

keresztül nyilvánul meg. Ez a Sátán utolsó kísérlete, hogy Isten tervét keresztülhúzza.

2.Mózes 7,5-8 Mózest Isten elküldte, hogy szabadítsa meg Izráelt az ellenség kezéből, és jeleket adott:

az egyik volt a bot, amely kígyóvá változott a földön egy bizonyos ideig. Isten azt mondta: ’Menj el a

Fáraóhoz, s cselekedj így, s mondd, hogy Én küldtelek téged.’ Mózes bement a Fáraóhoz, ledobta a

botját a földre, és a bot kígyóvá változott. Nagyon figyelemreméltó, ami történt, érdemes ezen

elgondolkozni. Mert mit tett a Fáraó? Elküldött a varázslóiért, s elmondta nekik, hogy mit csinált

Mózes. Erre a varázslók is ledobták az ő botjukat, és az is kígyóvá lett. De van ebben az igerészben

egy szerencsés részlet: Mózes kígyója megette a varázslók kígyóit. Sokszor gondolok erre, amikor

szellemi konfliktusban vagyok, s azt látom, hogy az ellenség ereje megnyilvánul. De Isten ereje sokkal

nagyobb, s Isten kígyója megeszi az ellenség kígyóit. Vegyétek észre a lényeget: A varázslók meg

tudták csinálni a természetfölötti jeleket a Sátán ereje által. S aztán azt mondta Isten Mózesnek: ’Tedd

a következő jelet: változtasd vérré a vizeket. Nyújtsd ki a botodat a vizek fölé, s azok vérré válnak.’ S

mit tett a Fáraó? Azt mondta: ’Küldjetek a varázslókért. Ezt cselekedte Mózes, ti mit tudnátok tenni?’

S ugyanazt tették, mint Mózes. A harmadik jelként Isten mondta Mózesnek, hívja fel a kígyókat,

békákat Egyiptom minden folyójából. S feljöttek a kígyók, békák, és elárasztották a fáraónak még az

ágyát is, mindenét, s mindenfelé csak békák voltak. S a fáraó nem volt különösebben megdöbbenve,

elküldött a varázslókért, s azt mondta: ’Ezt tette Mózes, ti mit tudtok tenni?’ S mondták: ’Ugyanezt.’ S

9

felhívták a békákat. A lényeg: a Sátán emberei sokszor utánozzák Isten természetfölötti jeleit. Azután

Isten azt mondta Mózesnek: ’Nyújtsd ki a kezedet Egyiptom fölé, és tetvekké változik a por.’ Ezt is

megtette Mózes. A fáraó is hivatta a varázslókat, megpróbálták azok is megcsinálni, de ez már nem

ment. Mózes tehát az ellenség fölé kerekedett. S akkor azt mondták a varázslók a fáraónak: ’Ez Isten

ujja! Ez olyan, amit mi nem tudunk megcsinálni.’ Fontos látnunk, hogy a Sátán utolsó kísérlete,

amivel megpróbálta megakadályozni Izráel népének a kiszabadulását, a saját okkult, természetfölötti

erejének a bevetése volt.

Valamivel később, amikor Izráel úton volt, hogy bemenjen az Ígéret Földjére, Bálák, Moáb királya

meg akarta ezt akadályozni, s mivel csatában nem tudta ezt elérni, egy mágushoz fordult. Bálám, aki

ismert volt, elment Bálákhoz, annak ellenére, hogy az Úr mondta neki, hogy ne menjen! (Neki volt

kapcsolata Istennel, s ez egy nagyon érdekes momentum, ám most erre nem tudok kitérni.) Bálám

megkérdezte: ’Menjek, Uram?’ Az Úr azt mondta: ’Ne!’ Megüzente hát Báláknak, hogy nem mehet.

Erre Bálák visszaüzent, hogy felemeli a honoráriumot, kétszer annyit fizet! Bálám azt mondta: Nem

mehetek, de mégis érdekelni kezdte a pénz, s akkor megkérdezte Istent másodszor (ez a történet a

4.Mózes 22-24. fejezetében található). Isten azt mondta: ’Ha küldenek érted, menj el velük.’ Nem

jöttek, hogy hívják, de ő mégis elment. Aztán egy nagyon kedves jelenet jön. Egy angyal keresztbe áll

az úton, a szamár megszólal, s azt mondja Bálámnak, hogy engedetlen és lázadó. Aztán elér Bálám a

királyhoz, és ő azt kéri Bálámtól: ’Átkozd meg Izráelt!’ Erre Bálám azt felelte: ’Előre figyelmeztetlek,

Bálák, hogy semmit sem mondhatok, csak amit Isten mond nekem.’ S akkor a király kérte újra, hogy

átkozza meg Izráelt, de amikor Bálám kinyitotta a száját, abból áldás jött ki. Bálák céljai tehát

meghiúsultak Izráellel szemben. De látnunk kell, hogy az utolsó ’fegyveres’ nem földi volt, hanem

okkult.

Most nézzük meg az 1.Királyok 18-at, ahol egy konfliktus, az Illés és a Baál prófétái közötti

konfliktus van leírva. Négyszáz hamis próféta volt az egyik csoportban, a másikban pedig

négyszázötven. Összesen 850 gonosz próféta. A Sátántól kapott gonosz hatalommal rendelkező

próféták. Illés pedig azt mondta: ’Gyertek, majd meglátjuk, melyik Isten fog tűz által felelni! Vegyetek

egy tulkot, én is veszek egy tulkot. Ti sokan vagytok, hát ti kezdtek.’ Ami ebben a történetben

megragadott, az az, hogy a hamis próféták valóban hitték, hogy tudnak tüzet lehozni az égből, mert

különben nem egyeztek volna bele. Ugráltak az oltár körül, s vagdosták magukat, amíg a vérük ki nem

csordult; pontosan úgy viselkedtek, mint a dervisek Közel–Keleten, s nagyon akarták, hogy kapjanak

természetfölötti sátáni erőt. De nem ment! Miért nem ment? Illés jelenléte miatt! Az ő ereje

visszatartotta a Sátán természetfölötti erejét.

A Jelenések könyve 13,13-ban azt írja az Ige, hogy a hamis próféta tüzet fog lehozni az égből. És

nagyon sok más csodát is fog művelni. A csodatevés képessége tehát még nem jelenti azt, hogy az

ember Isten embere! Azután Illés lehívta a tüzet, és a tűz lejött. Az emberek pedig az arcukra borultak,

és azt mondták, hogy az Úr az Isten! Tehát mind az Ószövetség, mind az Újszövetség megmutatja,

hogy minden kritikus helyzetben a természetfölötti beavatkozás a sátáni ellenállás legbiztosabb jele.

Két várost említ az Újszövetség, amelyek kifejezik a varázslás erejét: az egyik Ninive, a másik

Babilon. Nézzük meg röviden azokat az Igéket, amelyeket Náhum próféta írt: A Náhum 3:4 Ninivéről

szól: „Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna, szépséges és bűbájos asszony (a hitetés

mesternője), aki népeket ejtett rabul paráznaságával, és nemzetségeket bűbájával.” Ezt teszi a

varázslás! Nemzeteket ejt meg, és családokat. Ninive a varázslás, a sátáni hatalom tudatos

gyakorlásának a központja volt.

Az Ésaiás 47,1 Babilonról szól: „Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz leánya.” Isten előre kijelentette

Babilon ítéletét az Ésaiás 47,9-ben: „Pedig megéred mindkettőt hirtelen, egyetlen napon: rád

nehezedik teljes súllyal a gyermektelenség és az özvegység, hiába a sok varázslás, a nagy hatású

varázsige!” Babilon híres volt a Sátán tiszteletéről, hatalmának gyakorlásáról.

Ésaiás 47,12-13 „Állj elő varázsigéiddel és sok varázslásoddal, amellyel ifjúságod óta vesződtél, hátha

segíthetsz magadon, hátha elriasztod a bajt! Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel. Álljanak elő, és

segítsenek meg, akik az eget vizsgálják, a csillagokat nézik, és újhold napján előre megmondják, mi

történik veled.” Ez teljesen az asztrológia, a horoszkóp leírása. Babilon mindezeknek a központja volt.

10

Az Újszövetségben Babilon a neve az utolsó utálatos, vallásos csoportnak, amely paráznává lesz. A

Jelenések könyvének a végén a hamis egyháznak ez lesz a neve.

Szeretnék rámutatni a Jelenések 18-ból arra, hogy az igazi Egyháznak mindig a hamis egyház a

legnagyobb ellensége. A legnagyobb, legkegyetlenebb ellensége! Ez így volt az emberi történelem

kezdetétől fogva, s ez így lesz a történelem végéig. Ez nem változik meg. Az első jelenet, a hamis és

az igaz egyház első képe, a két áldozat: Káiné és Ábelé. Ábel az istenhitet jelképezi, a vérontással való

áldozatot, Káin pedig a jó cselekedetek emberi vallását. A ’helyettesítő’ áldozatok bemutatását olyan

gyümölcsökből, amelyeket Isten megátkozott a földön. Ábel vallása a mártírt adta, Káin vallása pedig

a gyilkost. S ez így volt végig az emberi történelemben, hogy Isten szentjeinek nagy üldözői a hamis

vallás képviselői voltak.

A Jelenések 18-ban azt látjuk, hogy Isten ítélete van a gonosz valláson, amelyet Babilonnak hívnak.

Jelenések 18,2 „Erős hangon kiáltotta: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon, ördögi szellemnek

lakóhelyévé vált, mindenféle tisztátalan szellemnek tömlöcévé, mindenféle tisztátalan és gyűlöletes

madárnak tömlöcévé,” Babilon lett a központja minden démonnak, tisztátalan szellemnek.

Jelenések 18,10-11 „Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj, jaj! Te nagy

város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el az ítéleted! A föld kalmárai is siratják és

jajgatják őt, mert az ő áruikat immár senki nem veszi.” Babilon az idők végén a Sátán csalásainak a

középpontja.

Jelenések 18,23-24 „…mécsnek fénye nem fénylik többé benned, vőlegénynek és menyasszonynak a

szavát nem hallják többé benned. Mert kalmáraid voltak a föld nagyjai, varázslásod tévelyítette el

mind a nemzeteket, prófétáknak és szenteknek vérét találták benned, mindazokét, akiket megöltek a

földön.” Ez nem fejeződött még be. Egy hatalmas konfliktusnak még be kell következnie. Tisztában

kell lennünk, mint már említettem, hogy az igei Egyháznak ki az igazi ellensége. Nem a kommunisták,

hanem a hamis egyház. A hamis egyház egyre inkább tele lesz okkult erőkkel. Ez a konfliktus és

kontraszt nyílt lesz, hogy lássa mindenki. Isten nyilvánosan fogja ezt bemutatni!

Van egy személy, aki a Bibliában mintegy megtestesítője a varázslásnak: Jézabel. Hétszer említi őt az

Ószövetség, és egyszer az Újszövetség. Az 1.Királyok 16,30-31-ben olvassuk, hogy Omri fia, Akháb,

gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt. Akháb Isten népének volt a királya, s az történt, hogy ő

Jeroboám bűneiben járt. De nemcsak ezt tette, hanem elment, és elvette Ethbaálnak, a sidonbeli

királynak a lányát, Jézabelt. S elment, és Baálnak szolgált felesége, Jézabel hatására. A Sátán

mestermunkát végzett Jézabelben, mert őt Izráel politikai feje mellé helyezte. Akháb viszont gyenge

ember volt, s teljesen a felesége uralkodása alá került. Ez nagyon jellemző kép, s a jelenkori

politikusok némelyikénél ugyanígy van. A Sátán megpróbál egy egész nemzetet magával ragadni a

varázslás által, amely a politikai vezetőkben is munkálkodik. Jézabel mindenre elszánt, könyörtelen

kényura volt Isten szolgáinak.

Az 1.Királyok 19,2-3-ban pedig ezt olvassuk: „Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy

bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal

történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét,…”

Isten ezen a történeten keresztül megmutatta nekem a varázslás erejét egy nőben, Jézabelben. Ha

rágondolok, hogy még Illés is elfutott előle! Ennek a gonosz erőnek a hatalmára igazán akkor jöttem

rá, amikor ezt olvastam. Mert ha volt valaha Istennek nagy embere (az erő, a bátorság embere), akkor

az Illés volt, de még ő is elfutott Jézabeltől, a varázslónőtől. Addig, amíg az emberek, a férfiak szeme

nem nyílik fel arra, hogy meglássák, miben vannak, addig nem tudnak szembeszállni a

varázslónőkkel. Nem tudják megharcolni ezt a csatát. S azt látjuk, hogy ahol a varázslás működik, ott

a férfi szellemileg tönkremegy!

Az 1.Királyok 21,5-16-ban olvassuk, hogyan idézte elő Jézabel hamis tanúkkal Nábótnak, Isten igaz

szolgájának a halálát. Az 1.Királyok 21,25-26 pedig az összefoglalása Jézabel Akhábra gyakorolt

hatásának. „Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit

rossznak lát az ÚR, mint Aháb, mert félrevezette (elcsábította, felbujtotta) a felesége, Jezábel. Igen

utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött

az ÚR Izráel fiai elől.” Akháb azt tette, amit Jézabel mondott neki. S az mindig rossz, amikor egy

11

férjet a feleség irányít. Különösen egy olyan feleség, aki mindig gonosz. (Talán hallottatok már arról

az emberről, aki elmondta a barátainak, hogy milyen jól él a feleségével, nincs semmi bajuk

egymással. Mert amikor összeházasodtak, megállapodtak, hogy ő hozza a nagy döntéseket, a felesége

pedig a kicsiket. S nem volt soha problémájuk, mert nem volt soha nagy döntésük!)

2.Királyok 9,22 Ez Jéhu beszéde (ezúttal nem vizsgáljuk meg a hátteret), azt mondta: „Hogy lehetne

békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása (boszorkánysága) tart?!”

Jézabel parázna és varázslónő volt. A kettő általában együtt van. S Jéhu, Isten bosszúálló eszköze, azt

mondta, hogy ennek a királyságnak soha nem lesz békessége addig, amíg Jézabel folytatja a

paráznaságát, erkölcstelenségét, züllött életét és varázslását. Nagyon jellemző az utolsó jelenet is: Jéhu

bejön a városba, s Jézabel ráébred, hogy eljött az ítélete, s még egy utolsó kísérletet tesz. (Milyen igaz

ez az emberi életben!)

2.Királyok 9,30 „Azután Jéhú megérkezett Jezréelbe. Amikor Jezábel ezt meghallotta, kifestette a

szemét, feldíszítette a fejét, és kinézett az ablakon.” Mit tett ő valójában? Megpróbált szexuális vonzást

gyakorolni Jéhura, hogy őt is uralma alá hajtsa. Nem vagyok vaskalapos a nők arcfestését illetően,

nem is veszem észre, hogy tetszik-e vagy sem; nem így nézek az asszonyainkra. De amikor az Ige azt

mondja, hogy Jézabel megékesítette magát, merem állítani, tudom mit jelent ez. Azt jelenti szó szerint,

hogy a szemhéján keresztül húzott egy csíkot a szeme sarkába. Ha keleti országokba utazom, ott ez

általános gyakorlat, szinte minden hindu lányon látni már három–négy éves kortól. Azt hiszik, hogy ez

távol tartja a gonosz szellemeket! Engem nem zavar, ha a nők szemfestéket, rúzst vagy ilyesmit

használnak, de óvatosnak kell lenni, mert van, amikor a nők azért festik ki magukat, hogy ezzel

varázsoljanak. S egy keresztény nő ezt nem teheti meg! Összefoglalásként tehát azt emelhetjük ki,

amit a bevezetőben is hangsúlyoztunk:

- Soha nem Isten akarata, hogy egy személy uralkodjon a másikon,

- vagy a szolgálótestvérek a gyülekezeten,

- vagy a férj uralkodjon a feleségén, vagy a feleség a férjén, a szülők a gyermekeken, esetleg fordítva.

Ahányszor ez megtörténik, a mögötte levő erő: gonosz!

Forrás: www.radiosansz.hu