A lány, aki legyőzte az Iszlám Államot

A lány, aki legyőzte az Iszlám Államot

Sebestyén István 2016. 04. 15. (XX/15)

A 18 éves Farída Khalaf több hónapnyi szexrabszolgaság után néhány társával sikeresen megszökött az Iszlám Állam fennhatósága alól. A történetet feldolgozó könyv (Az Iszlám Állam rabszolgája voltam – Farída szökése, Libri, 2016) nemcsak az akciófilmbe illő jelenetekben bővelkedik, hanem bepillantást enged a halálszekta mindennapjaiba is.

„A mi történetünk az üldöztetés és a szenvedés története. Minket mindenki üldözött: a muszlim kurdok, az iráni sah és az oszmán szultánok helytartói. Hetvenkétszer mészárolták le a népünket. Számtalanszor elrabolták asszonyainkat, elűztek otthonainkból, és karddal kényszerítettek vallásunk megtagadására” – magyarázta nagyapja a tinédzserkorba lépő Farídának. Kocsóban, ebben az alig kétezres észak-iraki faluban ekkor még semmi nem utalt a közelgő katasztrófára, ám a jazidi vallású kurd családban „alapesetben” is a nevelés része volt a szenvedésre való felkészítés. A fiatal lány – és négy fiútestvére – a sikeres élethez még egy fontos útravalót kapott:  „A vallás a legfontosabb gyerekek. Mindegy, mit csinálnak velünk” – hangoztatta apjuk, akinek a vezetésével mindannyian rendszeresen együtt imádkoztak Melek Táwúszhoz, vallásuk főangyalához. A helyi középosztályhoz tartozó család határőrként dolgozó feje összes gyermekét taníttatta, és maga is megosztott velük praktikus ismereteket: a legidősebb fiú után a 15 éves Farída is megtanulta kezelni a Kalasnyikovot, amiből három is volt a háznál.

Az ősi perzsa vallás mellett a judaizmusból, a kereszténységből és az iszlámból is merítő jazidiek, illetve a környéken élő muzulmánok, ha nem is keveredtek egymással, de baráti és főként üzleti kapcsolatot ápoltak, sőt, a falubeli fiúk mindegyikének volt egy muszlim „keresztapja”, amolyan patrónusa. A Farída által részletesen leírt idillnek a térséget meghódító Iszlám Állam vetett véget. A környék halálszektával kollaboráló muzulmán emírje ugyan először azt ígérte, hogy amennyiben a lakosok nem menekülnek el, az egész falunak megkegyelmeznek, később ezt az ígéretet a fegyverek beszolgáltatásához és az iszlámra való áttéréshez kötötték. Az első két feltételt a helyiek többsége betöltötte, ám az áttérést egyetlenegy család sem vállalta. Annak ellenére sem, hogy az iskolába összeterelt helybeliek már sejtették: kegyelemre nem számíthatnak. A férfiakat teherautóval szállították el – családtagjaik nem sokkal később hallották a falu határában eldörrenő lövéseket. Farída apja és két fivére is az elhurcoltak között volt – az egyik fiú csodával határos módon túlélte a kivégzést.

A terrorszervezet harcosai a lányokat Moszulba vitték, a kisgyerekeket és anyukáikat pedig egy közeli városba hurcolták. A lányokból szexrabszolgák lettek – még az egészen kicsi, 10-12 évesekből is, mondván, Mohamed próféta legifjabb felesége is csak 9 éves volt. Farída elbeszéléséből kiderül, hogy fogvatartóik a Koránra hivatkoztak: „Öljétek meg a hitetleneket. És vegyétek magatokhoz asszonyaikat.”  Szerintük a kivégzett jazidik megérdemelték a halált, mivel magát az ördögöt imádták. Bár jobb bánásmódot ígérve ezúttal is felajánlották a lányoknak, hogy térjenek át az iszlám hitre, és harcoljanak egy „kegyes, igazságos államért”, a lehetőséggel senki nem élt, így egyenesen a rakkai rabszolgapiacra kerültek.

A félszáz szerencsétlent további nyolcvan, szintén jazidi lánnyal együtt állatvásárhoz hasonló módon kínálták eladásra az Iszlám Állam nemcsak vérre, de fiatal lányokra is éhező potentátjainak. A 18 éves Farída és a néhány évvel idősebb barátnője, Evin szerencséje éppen az volt, hogy már meghaladták az „ideális” életkort, így eleinte nem voltak „kelendőek”. Végül „nyomott áron” adtak túl rajtuk, miután a kuncsaftokat megharapó, epilepsziás rohamoktól szenvedő, sőt, szökést megkísérlő Farída egyre inkább elrémisztette az érdeklődőket.

A fiatal lány – legtöbb társához hasonlóan – nem adta könnyen magát. Új „gazdájánál” – mielőtt az megbecsteleníthette volna – öngyilkosságot kísérelt meg, majd amikor a férfi túladott rajta egy lánykereskedőnek, kétszer is megpróbált megszökni. Evinnel végül Amír Zijádhoz, a szíriai sivatagban állomásozó „vérebek” líbiai parancsnokához kerültek.

A két jazidi lány ezúttal is inkább választotta volna a halált, mintsem hogy elvegyék ártatlanságukat – ám a kísérletet fogva tartóik megakadályozták. Miután erőszakot tettek rajtuk, Farída újból véget akart vetni az életének, kísérleteit azonban a parancsnok úgy torolta meg, hogy kis híján agyonverte – majd odaajándékozta egy harcosnak.

A szerencsének köszönhetően újból egy helyre kerültek Evinnel: a szíriai sivatagba, egy stratégiai fontosságú gázmező mellett felállított katonai táborba. Itt új gazdája 50 dollárért adott túl Farídán, akit hosszú ideig kórházi kezelésben kellett részesíteni. Bár több helyszínt is megjárt már rabszolgaként, a fiatal lány sehol sem találkozott olyan férfiakkal vagy asszonyokkal, akik konkrét segítséget nyújtottak volna neki – még akkor sem, ha az illető maga sem értett egyet az iszlamisták tetteivel. Orvosa is – aki nem volt tagja az Iszlám Államnak – legfeljebb addig merészkedett, hogy a lehető leghosszabb időre elrendelte az orvosi kezelést.

A táborban több lányt is fogva tartottak, volt aki áttért az iszlám hitre – a többség azonban erre továbbra sem volt hajlandó. Sőt, Farída és társai rendszeresen provokálták az őket napi ötszöri imádságra kényszerítő, az iszlám tanairól szónokoló dzsihadistákat: „nincs kényszer a vallásban” – szembesítették őket a Korán parancsával, vagy éppen fátyol nélkül jelentek meg az imán. Ez utóbbi nagy riadalmat keltett a fiatal harcosok körében, akik tényleg komolyan vették az Iszlám Állam ideológiáját. Eközben azonban a legvallásosabbak egyfajta „istentiszteletnek” tekintették a lányok megerőszakolását – előtte akkurátusan kihajtották az imaszőnyegüket, térdre ereszkedtek, és imádkozni kezdtek.

A szabadulás lehetősége azt követően nyílt meg Farídáék előtt, hogy a táborban szert tettek egy mobiltelefonra, amelyről felhívták Evin Németországban élő nagybátyját, aki kapcsolatba lépett egy embercsempésszel. A döntő lépés azonban a lányokra várt: meg kellett szökniük. Erre végül egy olyan éjszakán szánták el magukat, amikor a harcok miatt szinte mindenki elhagyta a tábort. Két társuk mellett az eső is segítségükre volt, hogy hatan – köztük egy 12 éves gyerek – kijátsszák az őröket, és szinte egész éjszaka menekülve lakott területre érjenek. Ott egy muszlim család befogadta őket, és értesíteni tudták az embercsempész ismerőst is.

Farída 2015 nyara óta Németországban él, ahová anyja és három öccse is követhették egy menekültprogram részeként. A lány, aki legyőzte az Iszlám Államot, most önmagával folytat kemény küzdelmet. Azért küzd, hogy elfogadja a múltja részének a szörnyű élményeket, és emelt fővel élje tovább az életét – írja róla a történetet lejegyző újságíró, Andrea C. Hoffmann.

http://www.hetek.hu/hatter/201604/a_lany_aki_legyozte_az_iszlam_allamot

„Ne ítélj...” - mit mond a Biblia az ítélkezésről és a megítélésről?

„Ne ítélj...” - mit mond a Biblia az ítélkezésről és

a megítélésről?

Természetszerűleg szeretetlen-e a megítélés? Azonos-e a megítélés az elítéléssel? Láthatja-e bárki is azt, hogy mi van a másik ember szívében és megítélheti-e, illetve meg kell-e ítélnie ez alapján vagy ez egyedül csak Istenre tartozik? A következő írásunkból kiderül, hogy miért hisszük és hogyan értjük, hogy a megítélésnek helye van az Istennel való kapcsolatban és a gyülekezeti életben.

Tartalom

•    1 Bevezetés

•    2 Különbség a megítélés és az elítélés között

•    3 A megítélés helye az Istennel való kapcsolatban

•    4 A megítélés helye a gyülekezeti életben

1     Bevezetés

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!" - hallani gyakran a különböző, keresztény jellegű felekezetekhez tartozók köreiben: Mindenkinek magának kell megállnia Isten előtt, és ember nem nyilváníthat objektív véleményt mások életéről és tetteiről - főleg üdvösségi vonatkozásban nem. Mások - elsősorban - vallásos élete egyfajta magánterületet képez, amely a kívülállók számára teljesen, vagy jelentős mértékben tabunak minősül. Így tehát bármiféle kritika ítélkezésnek és tolakodásnak, e „szent terület" jogtalan megsértésének színében tűnik fel. Nagyon hasonló a helyzet a különböző vallásos csoportok hitvallásának értékelésével kapcsolatban is, hiszen ha valaki(k) véleményét tévelygésnek mondjuk, szükségszerű következtetés az is, hogy tévúton jár(nak). Az alábbi gondolatokkal arra szeretnénk választ adni, hogyan áll ez a felfogás a jézusi keresztény tanítás és életpélda fényében.

2     Különbség a megítélés és az elítélés között

A megítélést sokan azonosnak tekintik az ítélkezéssel, pedig a két fogalom között nagy különbség van. A megítélés fogalma nem feltétlen negatív jellegű, hiszen önmagában csupán állásfoglalást jelent jó és rossz között: a Bibliában kinyilatkoztatott alapelvek gyakorlati alkalmazását. Ez pedig ugyanúgy fontos a földi dolgokkal kapcsolatban, mint a szellemi életben. Sok emberben a bíráskodás, elítélés, illetve ítélkezés fogalma negatív asszociációkat szül és eleve rossz lelkületet feltételez, amennyiben nem Isten az, aki ítél, elítél stb. A megítélés azonban az igazság és a jó megismerése iránti vágyból fakad, és segíteni akar azzal, míg e cél hiányában teljesen jogos és igaz vélemény is szeretetlen és könyörtelen bíráskodássá válik. A Bibliában több olyan részt lehet találni, melyek az ítélkezés mint önigazult farizeusi magatartás ellen szólnak (pl. Máté 9:9-13; Lukács 18:9-14 stb.). Jézus a következő, jól ismert - és sajnos gyakran rosszul értelmezett - figyelmeztetésével éppen ezt a szeretetlen lelkületet veti el:

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?

Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát. (Máté 7:1-5)

A példázat címzettje a gőgös és önmagát igaznak tartó, képmutató ember, aki mások bűneire nagy hangsúlyt fektet anélkül, hogy a maga vétkeit észrevenné. A példázat nem arról szól, hogy ne vehetnénk ki a szálkát a testvérünk szeméből. Jézus, a példázatában körülírt helyzetben csupán ennek módját, az ítélkező lelkületet ítélte el.

Jézus őszinte, alázatos önkritikára és a bűneinkből való megtérésre hívott fel. Így válunk alkalmassá arra, hogy segítsünk a testvéreinknek: „[...] akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát." Maga a példázatban felhozott hasonlat sem felel meg annak az elterjedt gondolkozásnak, miszerint nem szabad egymás „szálkáit", azaz bűneit háborgatni, hiszen a szálka senki szemében sem kellemes. Szeretetlen és gondatlan lenne benne hagyni.

A Máté 7:1-5 párhuzama a Lukács 6:37-42-ben található:

„Ne ítéljetek és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok és nem lesz kárhoztatásotok.

Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik." (Lukács 6:37)

Jézus a fenti igében összeköti az ítélkezés és a kárhoztatás elleni figyelmeztetést, valamint a mások iránti megbocsátó lelkületre való felhívást. Ezek a párhuzamok mutatják, hogy az ítéletre mint kárhoztatásra, a megbocsátás visszatartására gondolt. Két verssel később (39. vers) Jézus felteszi a kérdést, hogy „A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe?"Mondanivalója az, hogy ha valaki nem ismeri be saját bűnösségét, nem nyerheti el Isten megbocsátását. Így képtelen arra, hogy másoknak közvetítse Isten kegyelmét és szeretetét, megmutatva számukra a bűneikből kivezető utat. Ha viszont belátja bűneit, megbocsátást nyer Istentől, aki alkalmassá teszi őt erre. Ezen az alapon segít embertársainak, hogy megbékéljenek Istennel, ami természetes módon fakad a szeretetből:

Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. [...] Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. (Zsoltár 51:4-6.14-15)

Így a Lukács 6:37-42-beli párhuzam még világosabbá teszi, hogy Jézus a Máté 7:1-5-ben is csupán a képmutató és szeretetlen ítélkezés ellen figyelmeztetett.

A Máté és Lukács evangéliumból idézett részek szövegkörnyezetében található egyéb példázatok is (pl. Máté 7:6.15-23, Lukács 6:43-46) a józan kritikára és megítélésre bátorítanak. Fel kell tennünk a kérdést magunknak:

Kik méltatlanok arra, hogy nekik adjuk a gyöngyeinket [1] ; Kik nem mennek be Isten országába?; Kik a hamis próféták, akikről Jézus azt mondja, hogy a gyümölcseik alapján fogjuk felismerni őket?; Stb. Jézus tehát biztos nem a kritika és megítélés elvetéséről beszélt.

3     A megítélés helye az Istennel való kapcsolatban

A bűntől megromlott világban semmi és senki sem olyan biztos, hogy mélyebb vizsgálódás nélkül rá lehetne hagyatkozni. Pál apostol erőteljesen fejezte ki a megtévesztés veszélyét:

Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz. (2 Korinthus levél 11:14-15)

Isten azonban kegyelméből és szeretetéből kinyilatkoztatta és elérhetővé tette az emberiségnek a Hozzá vezető utat és leleplezte a gonoszságot és a bűnt (János 15:22-24).

Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. (János 15:14-15)

Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük; most azonban látták azokat, és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is.

(János 15:22-24)

Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (János 8:31-32)

Csakis úgy lehet Istennel élni, ha az ember elfogadja ezt a kegyelmet és az igazságban akar élni, amit Isten alapként lefektetett (Róma levél 12:1-2). Az igazság megtalálása (és nem utolsó sorban: gyakorlatba ültetése) és a hamisság leleplezése (illetve az attól való tartózkodás) tehát létszükséglet: ezek hiányában el lehet téveszteni az örök élethez vezető utat.

Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják. (Máté 7:13-14)

[...] De eljön az óra és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban

imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. (János 4:23-24)

Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk a munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok. Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincsen benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is,

meg a Fiú is. (2 János levél 8-9)

A következő hasonlat segíthet megérteni pontosabban, hogy mire gondolunk:

Ha valaki gombapörköltet készít, nem fog először alaposan megvizsgálni minden egyes felhasznált gombát, hogy ehető-e, vagy sem? A válasz egyértelmű. Mennyivel fontosabb hát gondosan megvizsgálni mindent, ami az Istennel való kapcsolatunkat és az üdvösségünket érinti! Ha két különböző, egymásnak ellentmondó véleményt hallunk ugyanarról a kérdésről, nem lehet mindkettő igaz. Ez ugyanúgy érvényes a bibliai tanításra, ahogyan ezt a következő példák is mutatják:

Isten elrendeli-e az ember örök sorsát (predesztináció / eleve elrendelés tanítása), vagy szabad akaratunk van? Létezik-e a pokol, vagy minden ember Istenhez kerül? Személy-e a Szent Szellem, vagy csak személytelen erő? Elveszítheti-e valaki az üdvösségét, vagy ez teljességgel lehetetlen?

Számos példát lehetne még sorolni a különböző vallásos csoportok és egyházak tanításaiból, amelyek - mint ahogy azt az előbbi példák is mutatták - nem csupán elvont, teológiai fejtegetések, hanem gyökeresen befolyásolják az életünket. Az ilyen ellentmondások minden őszinte igazságkereső emberben felvetik, hogy „Mi az igazság?", „Milyen Isten?", „Hogyan lehet Számára kedvesen élni?", „Hogyan találhatok valódi békére és megelégedésre Istenben?" Válaszként számos felszólítást találhatunk a Bibliában arra, hogy mindent és mindenkit vizsgáljunk és ítéljünk meg.

Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. (Efezus levél 5:8-11)

A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.

(1 Thesszalonika levél 5:19-22)

Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. (Máté 7:15-20)

4      A megítélés helye a gyülekezeti életben

A megítélés a szeretet elengedhetetlen mozzanata: ahhoz, hogy azt a segítséget adjuk, amire Isten szerint valóban szükség van, képet kell alkotnunk mások Istennel való kapcsolatáról - illetve annak hiányosságairól - az életük és a tetteik alapján. Az emberek többsége azonban büszke és emiatt igen érzékenyen fogadják, ha valamiben kritika éri őket. Minden bizonnyal egyszerűbb mindenki számára, ha egy lehetséges konfliktus elkerülése végett lemondunk arról, hogy a másikat szembeállítsuk eltévelyedéseivel, és változásra hívjuk őt. Ez a könnyebb út azonban az első századi keresztény gyülekezeteket több drasztikus változáshoz vezette:

•  A keresztények élete testvéreik számára bezárult és természetellenessé vált a nyílt testvéri közeledés és szeretet. Innentől kezdve senki sem lehet biztos abban, ki hogyan áll Isten előtt.

•  Az intés és a gyülekezeti fegyelem gyakorlásának érzékelhető elmaradozásával párhuzamosan egyre alacsonyabb szintre süllyedt a megszentelődésért vívott harc: a „kisebb" bűnök rejtve maradtak és a gyülekezetek már csak a nyilvánvaló, sokszor világi szintű kihágásoknál nyúltak szigorúbb eszközökhöz.

•  A szükséges segítség, intés és bátorítás, valamint e megkeményedett bűnözők kizárására való készség hiánya a bűnök melegágya lett, és lehetségessé vált a képmutató keresztény élet gyülekezeten belüli megvalósítása, vagyis a gyülekezet felhígult álkeresztényekkel és hitetlenekkel.

•  Tettrekész és jó szervezőképességű emberek, akik alapvetően pozitív benyomást keltenek, nagy befolyásra, „vezetői posztra" tehettek szert a gyülekezetekben anélkül, hogy döntéseiket és tetteiket mások különösebben felülvizsgálták/felülvizsgálhatták volna.

•  Ezeknek következményeként a kereszténység nyitottá vált a tévtanok és hamis istenkép befogadására, és a gyülekezet megszűnt a világot megítélő és életre hívó példa lenni.

Mintegy előre látva ezeket a veszélyeket, a Bibliában sok buzdítást találunk a testvéreink iránt gyakorolt felelősségvállalásra, intésre és bátorításra. Így lehetséges volt, hogy a keresztény gyülekezetekben fennmaradjon az Isten akarata szerinti szeretet, fegyelem és tisztaság.

Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. (Zsidó levél 3:12-13)

Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád,

megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. (Máté 18:15-17)

Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet? A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül. (1 Korinthus levél 5:11-13, Károli Gáspár fordítás)

A testvéreink bátorítására való felszólítások mellett sok példát találhatunk arra is, hogy a keresztények hogyan őrködtek az „igazság oszlopának és erős alapjának” (1 Timóteus levél 3:15), az egyháznak a tanítása felett:

Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba [...] Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét. (1 János levél 4:1.6)

Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. (Jelenések könyve 2:2)

A következő részletből jól látszik, hogy az első századi gyülekezetekben teljesen természetes volt, hogy a keresztények megvizsgálták és megítélték azokat, akiket megtérésre akartak segíteni

De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy be nem avatott, annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja, és így szívének titkai nyílvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy az Isten valóban közöttetek van. (1 Korinthus levél 14:24-25)

Maga Jézus is világosan rámutatott azokra a dolgokra, amelyek az embereket elválasztották Istentől (például Máté 23:13-36 és 19:16-22), habár tudta, hogy ezzel ellenségeket is szerez magának.

Ha mi is segíteni akarunk másoknak abban, hogy megtalálják Istent, követnünk kell Jézus példáját, még ha ez - úgy mint az ő esetében - konfliktusokkal és elutasítással is jár (2 Timóteus levél 4:14-15).

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a megítélés bibliai értelemben azt jelenti, hogy szeretetből és Isten igéje alapján, embertársaink számára világossá tesszük Isten akaratát és azt, hogy hol térnek el attól. Nemcsak Jézus maga tette ezt, hanem tanítványait és mindenki mást is erre hívott, aki csak követni akarja őt. Ennek az az alapja, hogy saját életünket is megítéljük a Biblia mércéje szerint, és alázattal, engedelmesen alárendeljük magunkat Istennek. Az Újszövetségben számos igehely támasztja alá ezt a gyakorlatot. A megítélés tehát önmagában semmiképpen sem negatív fogalom, hanem elválaszthatatlanul hozzátartozik a keresztény testvér-, igazság- és emberszeretethez.

Kapcsolódó írások

A látható egyház

Végjegyzet

1. Máté evangélium 7:6

***

© 2016 keresztenyek.hu - Minden jog fenntartva.

E dokumentum változatlan és teljes formában történő sokszorosítása magánhasználatra megengedett.

Minden más jellegű felhasználás, illetve a kiadás bármely formája csak írásos beleegyezésünkkel lehetséges.

Ha másként nem jelöljük, a weboldalunkon található írásainkban közölt bibliai részeket az 1975. évi Újfordítású Biblia javított kiadásából
(Budapest, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 1990), valamint a Revideált új fordításból (RÚF 2014. Budapest,

Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2014) idé

A Menny és a pokol titkai 3. - Emmanuel Senayon

Emmanuel Senayon       A Menny és a pokol titkai

III. rész

A világvége hamarosan eljön. Ezért vegyük komolyan az imádkozást. Hálát adok Istennek a kegyelemért amit életemre kaptam. Az Úr az én erőm és pajzsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt. (Zsolt. 28;7) Az Úr megígérte, hogy harmadszorra is meglátogat és ezt 2013 február 9.-én meg is tette. Ő mindig hűséges Isten.

Ezen a napon úgy 13:00 óra körül lefeküdtem az ágyamra, hogy pihenjek egyet, amikor meghallottam az Úr hangját hogy ezt mondja: „Itt az idő fiam, készülj fel!” Ekkor kértem Jézust, hogy tisztítson meg az ő vérével, és ezután hirtelen álomba is zuhantam. Amikor kinyitottam a szememet, ugyanabban a szobában találtam magam mint amikor előzőleg is megjelent nekem Jézus Krisztus. Láttam amint belépet és ezt mondta: „Fiam, ma több dolgot is meg akarok mutatni neked és ez az utolsó alkalom hogy meglátogattalak téged. El kell mondanod másoknak, mindazt amiket mutattam neked. Eddig még kevés embernek mondtad el amiket korábban láthattál.” Az Úr sírni kezdett és én is szomorú lettem emiatt.

Amikor kiment az Úr a szobából így szólt nekem: „Fiam jöjj! Hadd mutassam meg neked a nagy ítéletet” - és ezzel egy nagy Trón elé érkeztünk meg.

Egy gyilkos

Amikor odaértünk éppen egy nő állt a hatalmas Trón előtt aki sírva ezt mondta: „Nagyon sajnálom.” Ekkor ezt mondta az Úr nekem: „Nézd ezt a nőt hogy sír! Tudja, hogy nem mehet be a Mennybe és ezért sír.” Kértem az Urat, hogy mondja el, mi az oka ennek. Az Úr így válaszolt: „Fiam íme lásd meg.” Láttam ennek a nőnek az életének történetét. Keresztény volt mikor még a Földön élt. Nagyon szeretett volna férjhez menni, de az Úr mondta neki, hogy legyen még türelemmel. De a vágya hatalmába kerítette és nem várta meg az Isten időzítését hanem a barátnőjét megmérgezte azért, hogy hozzámehessen annak a férjéhez. A mérgezésbe a barátnője belehalt, ő pedig hozzáment az elhunytnak férjéhez. Később a férje rájött, hogy ő a felelős az első feleségének a haláláért ezért megmérgezte őt és ez a nő is meghalt. Ezért sírt az asszony az Isten ítélőszéke előtt.

„Én figyelmeztettem őt, hogy ne tegye” - mondta az ÚR - „de nem hallgatott rám és most még egy esélyért könyörög. Nem lehet. Az Én Királyságom szent hely. Itt nincs helye a gyilkosoknak. Én szóltam neki, bánja meg és térjen meg, de ő nem hallgatott rám egyszer sem. Most már túl késő számára!” Az Úr ezt mondta neki: „Távozz Tőlem!” Ekkor egy nagy vihar felkapta és elragadta őt, az örök büntetésre. Ne ölj, mert aki gyilkos azt az örök büntetés fenyegeti! Térjetek meg, hogy megmenekülhessetek! Ezután elhagytuk ezt a helyet.

Értsd meg kérlek, hogy Krisztus eljövetelét hűségesen, kitartóan és éberen kell várni. Nem elég csak egyszerűen várni Őt, hanem minden pillanatban úgy kell élni. hogy készen legyünk az Ő eljövetelére. Naponta úgy kell élni hogy elérd az örökkévalóságot! Ez az egyetlen dolog, ami igazán számít ebben az életben. Nem elég csak másokat meglátni és figyelmeztetni. Saját magadra is ügyelned kell, törődni a lelked üdvösségével. Amikor a Krisztus visszajövetelének a gondolatára megrémülsz és félsz, az azt mutatja, hogy még mindig valami baj van benned és a Szent Szellem a munkáját még el kell, hogy végezze benned. (Fil 2: 12-13).

Ha nem zárkózol fel, akkor elragadtatás után kivágnak. Ha lemaradsz az elragadtatásról az Antikrisztus ki fogja gúnyolni hitedet, és meg fognak büntetni, amiért nem vetted komolyan az igazságot. De mi van akkor ha még az elragadtatás előtt meghalsz? Mindig készen kell állnod az Úr eljövetelére. Ha meghalsz és egy folttól is szennyes lesz a ruhád, akkor hajótörést szenvedsz. Ha folytatod és továbbra is vétkezel Isten ellen és azt gondolod van még idő, akkor becsapod önmagad. Jobb most megbánni a bűnödet, mert holnap lehet már késő lesz. Ne ölj!

250 éve a pokolban

Ezután az Úr elvitt a pokolba. Ugyanazon az alagúton mentünk le mint az előző utazásaim során. A pokol azóta megnagyobbodott, mert az ördögök keményen dolgoztak.

Láttam egy embert a tűzben aki felénk kiabált mondván: „Hát itt vagy, hogy megments engem? Már 250 éve itt vagyok. Vártam hátha jön valaki, hogy megmentsen és én már feladtam. De most hogy megláttalak, téged hiszem, hogy azért vagy itt, hogy megments engem innen!

Ám az Úr ezt felelte neki: „Sokszor küldtem hozzád az én szolgáimat, hogy elmondjam, térj meg, de te sohasem hallgattál rám. Elmondták neked azt is, hogy valóságos a pokol tüze, de te azt válaszoltad, hogy ez nem igaz és csak egy vicc és azt gondoltad, hogy ahogy élsz az neked a legjobb. Csak az italozáson járt az eszed és hogy egyik hotelből a másikba menj, hogy paráználkodjál. Mikor súlyos beteg lettél, nem engedtem meg, hogy meghalj hanem küldtem hozzád, hogy megbánd a bűneidet, hogy megmentsenek téged, de te még csak a nevemet se akartad, hogy megemlítsék neked! Most pedig megmentőt keresel..? Nem tudlak többé megmenteni téged! Számodra már túl késő!” (Példabeszédek 1: 24-33)

Az Úr sírt míg beszélt ehhez az emberhez, mert ő nem gyönyörködik a bűnösök halálában. (Ezékiel 18:30-32) Csak a Földön van rá lehetőségünk, hogy a bűneinket megbánjuk mert a halál után már nincs többé módja a megtérésnek. A lehetőség olyan akár lélegzet. Ezután elhagytuk ezt a helyet.

15 éves lány a pokolban

Egy másik helyre vitt el az Úr a pokolban. Láttam ott egy lányt aki sírt. Teste tele volt férgekkel és rovarokkal. A férgeket szedte magából, de ahogy kihúzott egy férget, attól csak még több jött annak a helyére. Mikor meglátott minket, segítségért kiáltott. Megkérdeztem tőle miért van itt? Elmondta életének a történetét: „Mikor még a Földön voltam szerettem a diszkókba és a klubokba járni és táncolni. Szüleim nem szóltak érte, mert én voltam az egyetlen gyermekük. Szerettem a fiúkat és a szexet. Hallottam, hogy van pokol, de nem akartam erről tudni. Barátaim közül sokan mondták hogy térjek meg, de én megutáltam őket emiatt. Aztán terhes lettem, de anyám a karrieremre ösztönzött, hogy ügyvéd legyek. Ezért a terhességet megszakítottam, és ebbe haltam bele és mikor véget ért fent életem, itt találtam magam ebben a tűzben. Tíz éve már, hogy itt vagyok ebben a tűzben, miközben kínoznak! Ha eltávolítok egy férget csak még több jön a helyére! Segíts nekem! Kész vagyok megbánni minden bűnömet!”

Nagyon szomorú voltam mikor meghallottam a történetét. Az Úr megmondta neki, hogy nem tudja már megmenteni. Túl késő már számára. Az Úr mélyen sírt de nem menthette meg őt. A lány visított: „Nem!! Nem!! Nem!! Nem bírom! Ez túl forró! Meg akarok halni!” De a lány nem tudott sehogy sem meghalni. Kértem az Urat, hogy vigyen vissza mert már nem bírom látni és elviselni a látványát ahogyan ezt a lányt kínozták.

Szülők hallgassatok meg! Tanítsátok gyermekeiteket az Úrnak útjára! Tanítsátok nekik Isten beszédét! Korrigáljátok őket, ha valami rosszat tettek az Úr ellen. Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól. (Példabesz. 22;6)

Egy 14 éves lány a pokolban

Óvatosnak kell lennünk és tisztán kell tartani magunkat, ebben a bűnös világban mert a fantáziálás élményei tisztátalanokká tehetnek bennünket az Isten előtt! (Prédikátor 7:29) Az Úr mutatott nekem egy másik lányt is a pokol lángjaiban. A lány kiabált, miközben szörnyű kínokat szenvedett: „Elég!! Elég!! Kérem vigyen ki innen!!” Bal kezével a fülét fogta be, jobb kezével pedig egy izzó tárgyal, maszturbált. Keservesen sírt, ám sehogy sem tudta megállítani a maszturbálást.

Megkérdeztem tőle hogy miért csinálja ezt? A lány elmondta történetét: „14 éves voltam mikor meghaltam. Amikor még éltem, nagyon szerettem a világi zenéket és mindig mikor hallgattam, szexuális vágyaim lettek és maszturbálásra késztettek. Halottam erről a gyötrelmes helyről, de soha nem hittem, hogy ez valóság. Isten szolgái szóltak a világi zenéért, de én bolondnak tartottam őket. Figyelmeztettek igehirdetéseikben, hogy a maszturbálás bűn, de én azt mondtam, hogy Isten irgalmas. Most már tudom, hogy nem ők voltak a bolondok! Azért fogom be a fülem, mert folyton hallom a zenét ami arra kényszerít, hogy amint a Földön tettem, most úgy itt is egy tárggyal maszturbáljak, ami itt szörnyű fájdalmat okoz nekem! Kérem segítsen, mert ez nagyon fáj! Nem tudom megállítani! Nagyon fáj!”

„Nem tehetek többé már semmit sem érted. A Földön eltékozoltad a kegyelmem, ezen a helyen pedig már nincs több kegyelem. Túl késő számodra már ezt megbánni!” Ezeket a szavakat hallva sikított, de az Úr azt mondta neki: „Szavaimat nem tudom megváltoztatni. Meg van írva, hogy az én beszédem örökre megáll!” (Máté 24:35) (Máté 13:31)

Kérlek benneteket szülők vigyázzatok gyermekeitekre! Ne feledjétek, hogy az Isten haragja az engedetlen gyerekeket is utolérheti! (Kolossé 3: 6) Ezek után otthagytuk ezt a helyet, hogy máshova menjünk.

25 éves férfi a pokolban

Egy másik helyre érkeztünk meg, ahol a tűzben egy férfi így kiabált: „Kész vagyok most már hallgatni! Figyelni fogok! Hallgatni fogok a szóra!” Megkérdeztem tőle, hogy miért került ide és ezt mondta: „Amikor én a Földön éltem, szerettem a nőket és a szexet.. Főleg a prostituáltakat. Egy barátom figyelmeztetett, hogy térjek meg és tartsak bűnbánatot, hogy megmenekülhessek, de én azt mondtam, hogy nem akarom ezt hallgatni, nekem ne prédikáljon bolondságot, készen állok arra a tűzre mert én igaz ember vagyok, hagyjon már engem békén.” Most már kész vagyok hallgatni és kész vagyok megtérni! Kérlek! Kérlek, segíts nekem!

Az Úr azt válaszolta neki: „25 éves korodig míg meg nem haltál, kaptál kegyelmet, de te soha nem hallgattál a figyelmeztetésekre. Most könyörögsz, hogy hallgatni fogsz szóra? Túl késő már számodra! Itt mindenki csak egyet szeretne, kijutni innen de itt már senki sem beszélhet neked Rólam. Túl késő! A test nem a paráznaságnak rendeltetett! (IThessz 4: 3) (1Kor 06:13) A férfi felüvöltött. Kértem az Urat, hogy vigyen el erről a helyről mert már nem bírtam nézni mindezt.

Isten országa

Ezek után elvitt az Úr fel a Mennybe. Dicsőség az Úrnak! Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, örökkön örökké! Ámen és Ámen ( Zsoltárok 41:13 ).

A Mennyország nagyon szép! A Földünk olyan mint egy tükör. Nagyon boldog voltam és azt gondoltam soha nem hagyom el ezt a helyet. Hallottam amint az angyalok csodálatos hangon dicsőítették az Istent. (Zsoltárok 103: 1-3) Az Úr így szólt hozzám: „Mond meg az én népemnek, hogy az Én országon nagyon is valóságos, boldogok akik öröklik azt.” Sok szép csodálatos virágokat láttam ott.

Az élet fája

Az Úr elvitt egy helyre a Mennyben ahol távolban láttam az Életnek fáját. Nagyon szép volt és aranyként csillogó gyümölcsök lógtak rajta. „Megőriztem az Én népemnek az Életnek fáját. Mondd meg nekik, hogy boldogok, a kik az Én parancsolataimat megtartják, hogy joguk legyen az Életnek fájához!” (Jelenések 22:14)

A gyermekek

Ezután az Úr elvitt a Mennyben egy hatalmas terembe ahol láttam sok kisgyereket akik tele voltak Isten dicsőségével. Dicsérték az Istent. „Ezek azok a gyerekek akiket a nők abortusszal elvetettek. Az enyémek, és az Én dicsőséges királyságomban lesznek.” Aztán elhagytuk ezt a helyet.

Gábriel angyal látogatása

Amíg az Úr velem beszélt, megláttam egy angyalt. Magas és jóképű volt, koronával a fején. Az Úr bemutatta: „Ő Gábriel angyal.” Nagyon örültem, hogy találkozhattam vele és az Úr arra kérte hogy vigyen el sok más helyre a Mennyben, hogy elmondjam majd másoknak is mindazt amiket láttam.

Dávid király a Mennyben

Gábriel elvitt egy nagyon nagy házba a Mennyben. „Ez Dávid királynak a háza.” mondta Gábriel. „Szeretném látni Dávid királyt, szemtől szembe!”- mondtam Gábrielnek. Beléptünk egy terembe, ahol láttam, hogy zsoltárokkal és tánccal dicsérte a Istent. Köszöntöttem őt és ő a nevemen szólított: „Senayon szívesen látlak téged.” Meglepődtem, hogy ismerte a nevemet. „Senayon nem dicséred az Istent és sosem táncolsz neki. Pedig ha dicsérnéd Őt és táncolnál Neki, a kegyelme még közelebb lehetne hozzád!” „Honnan tudod te ezt?” kérdeztem meg. „Te látsz engem a Földön? Tudod hogy mi történik a Földön lent?”

Dávid nevetett és azt mondta: „Nem magamtól mondom ezt” Ekkor felismertem, hogy Isten szól hozzám rajta keresztül. Adott nekem egy kis könyvet ezt mondván: "Edd meg. Egyél.” Amikor megettem a, könyvet, nagyon szomjas lettem tőle és mondtam: "Szomjas vagyok! Szomjas vagyok!” Jézus vérét nyújtotta, hogy igyam meg azt. Amikor megittam több mint öt percig úgy remegtem tőle, mint amikor fázom.

Miközben remegtem, Gábriel angyal és Dávid király letérdeltek, és dicsérték Istent: „Dicsőség Istennek!” Miután a remegésem megszűnt, így szólt hozzám Dávid király: „Most már fogsz tudni dicsérni és táncolni Istennek. Mond meg az embereknek hogy dicsérjék a Mindenhatót és a kegyelme közelebb lesz hozzájuk!” Gábriel ekkor így szólt: „Senayon még sok mindent kell látnod, induljunk.” „Kérlek maradjunk, én nem akarom itt hagyni Dávid királyt!” feleltem Gábrielnek, de ő nem törődött ezzel és így elhagytuk Dávid király házát.

Illés próféta házában

Ezután elindultunk egy másik nagyon szép házhoz. Azt mondta Gábriel, hogy ez Illés prófétának a háza. Nagyon boldog voltam. „Látni akarom őt!” - mondtam neki és odavitt Gábriel a házhoz ahonnan egy nagyon jóképű fiatalember lépett ki. „ Üdvözöllek Senayon!” - szólított meg. Nagyon örültem, hogy láthatom őt! „Te a Földön nagyon erős voltál!” mondtam neki. „Olvastam rólad a Bibliában.”

„Te, nálam is erősebb lehetsz, mert a tűz a szívedben ég.” - felelte Illés. Majd több velem kapcsolatos dolgot is elmondott. De ismét szólt Gábriel angyal: „Senayon nekünk most távoznunk kell, mert sok dolog van, amit meg kell hogy láss még.” Ezzel elhagytuk a Illés házát.

Pál apostol háza

Ismét egy nagy házhoz vitt Gábriel angyal. Aranyból volt és drágakövekkel volt kirakva. „Ez Pál apostol háza” - mondta Gábriel. „Látni szeretném Pált!” kértem őt. Ő sok keresztény példaképe. Gábriel bevitt a házba és láttam, hogy egy fiatalember egy szép szobában éppen pihen. „Senayon! Örülök, hogy itt vagy! Szívesen látlak téged!” Meglepődtem, hogy ő is tudta a nevemet. Nem kellet senkinek bemutatkoznom, mindenki tudta a nevemet, mert Isten dicsőségével voltak telve.

Elkezdte elbeszélni az élettörténetét nekem, úgy amint meg van írva az Apostolok cselekedeteinek a könyvében. Amikor befejezte ezt mondta: „Abban a kegyelemben éltem, amit Jézus adott és az Ő kegyelmét soha nem tettem haszontalanná.” Ekkor ideadott egy katonakönyvet ezt mondta: „Edd meg ezt.” Mikor ezt megettem nem lettem tőle szomjas. Ez nagyon édes volt. Majd ezt mondta Pál apostol: „Most már hirdetni fogod az Evangéliumot és tanítani Krisztus bizonyságait. Tanítani fogsz abból a levelekből is amiket én írtam.” Ezután Gábriel és Pál együtt dicsérni kezdték az Istent, majd elhagytuk a házat. Nagyon boldog voltam! A Mennyország annyira csodálatos, mindenütt tele van Isten dicsőségével!

Ábrahám atya házában

Ezután Gábriel angyal elvitt egy másik helyre ahol egy nagyon gyönyörű ház volt ami drágakövekkel és virágokkal volt díszítve. „Ez a ház Ábrahám atyáé” - mondta Gábriel. Megkértem, hogy vigyen őhozzá mert látni szeretném őt is. Bementünk hozzá és mikor megláttam így szóltam: „Ábrahám atyám! Hit atyja! Ekkor elkezdett az életemmel kapcsolatos több dolgokban is tanácsokat adni. „Mindig bíznod kell az Atyában és mindenkor Őt kérdezned, és légy türelmes minden helyzetben. Az igazak mindig hisznek.” (Mt. 21;21-22) Ezután onnan is távoztunk.

Trombiták és öt táncoló angyal

Majd Gábriel angyal elvitt egy másik helyre ahol láttam öt angyalt akik nagy örömmel táncoltak. Láttam még hét másik angyalt is kürtökkel. Megkértem Gábriel angyalt, hogy beszéljen nekem ezeknek az angyaloknak a feladataikról, hogy mi is az ő dolguk. Ő így válaszolt: „Ha egy lélek az életét átadja Krisztusnak, akkor ez a hét angyal megfújja a trombitát annak jelélül hogy az megtértek. Ekkor az öt másik angyal táncolni kezd és az egész Menny örül. Akkor is ha egy lélek a Mennybe érkezik, ők megfújják a trombitát és minden angyal örvendezik ezért a lélekért. Nagy öröm van a Mennyben egy bűnösnek a megtérése fölött.” (Luk. 15:7-10)

A győztesek

Ezt követően Gábriel egy hatalmas csarnokba vitt be engem. Egy kardot adott nekem hogy azt emeljem fel. Mikor ezt megtettem egy harctéren találtam magam. Láttam számtalan sok embert akik meg voltak láncolva. A láncokat démonok tették rá ezekre az emberekre. Volt ott néhány ember akik fel voltak szerelkezve fegyverekkel. A hátukra az volt írva hogy: „Győztesek”. Ők a démonok ellen harcoltak, azért hogy megszabadítsák tőlük a megláncolt embereket. Akik sikeresen megszabadultak azok egy úgynevezett „Magasságos rejteke” helyre szaladtak el.

Megkértem Gábrielt, hogy értelmezze ezt nekem és ő ezt mondta: „A Győztesek, az igaz keresztények (1Jn 5:4-5) Akik pedig vannak láncolva azok a bűnösök. Ezeknek a démonoknak a küldetésük az, hogy a pokolba vonszolják le a bűnösöket. Harc a démonok ellen azt jelenti, mikor imádkoznak a keresztények bűnösökért és prédikálnak nekik. Az a hely ahová futottak a megszabadultak, az Jézus Krisztus. (Zsolt 91) Neked kell keményen imádkoznod őértük de Isten fogja majd őket megszabadítani a démonoktól, hogy ne tudják azok az ő céljaikat elérni, hogy a pokolba vigyék le őket.”

A megszentelődés

Ezt követően egy másik csodálatos helyre vitt el Gábriel angyal a Mennyben, amit nagyon sok tiszta arannyal díszítettek fel, alattunk a talaj pedig átlátszó üveg volt. Sok szép virág és drágakő is volt ezen a helyen. Láttam, hogy az aranyak le voltak rögzítve. Mondtam Gábrielnek, hogy szeretném megérinteni az aranyat. De ő felvett a vállára és nem engedte meg, hogy megérintsem az ott lévő aranyakat. Könyörögtem Gábrielnek, hogy nem akarom elhagyni ezt a helyet. Sírtam mert annyira szép volt. De Gábriel azt felelte: „Nem, mert sok dolog van még amit látnod kell és fontos, hogy meglásd őket.”

„Nem akarok már a világban élni! Kérlek tégy valamit hogy ne menjek vissza” - könyörögtem Gábrielnek. „Senayon, gyere menjünk!” - mondta Gábriel angyal. Eltávoztunk onnan és egy medencéhez érkeztünk, amiben Jézus Krisztus vére volt. „Emlékszel erre a helyre, Senayon?” - kérdezte meg tőlem. „Igen! Jézussal való első találkozásom alkalmával már láttam ezt a vérnek medencéjét.” - válaszoltam. „Igen így van.” - mondta Gábriel. Több mint öt percet álltunk ott némán csendben. Ekkor hirtelen megláttam egy tiszta kék fényt. Ez belevitt abba a medencébe ahol egy láthatatlan kéz elkezdett alaposan megmosni engem a vérrel. Ez fájt nekem és ezért sírtam. Könyörögtem Gábrielnek, hogy segítsen ki onnan, de ő csak térdelt, miközben dicsőítette az Istent: Dicsőség Istennek örökkön örökké! Ő a Királyok Királya és az istenek Istene! (Zsoltár 95:1-6)

Ekkor megláttam a földi testemet, amint az feküdt az ágyamban. Meglepődve láttam, hogy egy sötét dolog jött ki a testemből. Amikor a láthatatlan kéz befejezte a mosdatást, a tiszta fény kivett engem a medencéből. Íme ekkor egy hangot hallottam, mint valami hangos mennydörgés olyan volt, amint ezt mondta: „Most már emlékezni fogsz arra amit láttál és aszerint fogsz élni ahogy Én akarom és többé nem leszel hétköznapi ember, mert Én megszenteltelek téged!”

Majd ez a hang beszélni kezdett hozzám egy olyan testvérről aki engem, az Úr útjára tanított a neve Ijawjaw Eamon Mark. Az Úr sok vele kapcsolatos dolgot mondott el nekem, hogy be fogja teljesíteni a szövetségét és hogy felöltözteti őt a tökéletesség ruhájába. Ez a hang több emberrel kapcsolatos dolgot is elmondott még nekem. „Látni akarom őt, akinek a hangját hallom!” - kértem Gábriel angyalt. „Nekem nincs meg a hatalmam ahhoz, hogy odavigyelek, gyere utánam.” - mondta Gábriel.

Az Atya trónja

Gábriel visszavitt Jézus Krisztushoz. Elmondta Jézusnak, hogy szeretném látni az Atyát. Ekkor jöttem rá, hogy vérnek medencéjénél az Atya hangja szólt hozzám. Jézus rám mosolygott majd megfogta a kezemet, mondván: „Szeretnéd látni az Atyát?” „Igen!” - válaszoltam.

Útközben ahogy mentünk az Atyához egy termen mentünk át, ahol nagyon sok angyal volt. Hirtelen letérdeltek és ezt mondták: „Dicsőség Istennek!” (Zsoltárok 84:11) Amikor elhagytuk a termet íme, láttam egy trónt amelyből erős fény áradt. Mint az égő tűznek olyan volt a fénye. Bár még sok mérföldre lehettünk a tróntól mégis úgy éreztem, hogy azonnal összeesek. Nem volt erőm a trón felé menni. „Kérlek vigyél vissza engem Uram! - mondtam Jézusnak. „Ő az Atya. Vigyelek vissza, nem akarsz találkozni vele?” - kérdezte meg az Úr tőlem „Igen kérlek, mert belehalok, levegőt venni is alig bírok már. ” - válaszoltam. Jézus mosolygott majd visszavitt Gábriel angyalhoz.

Könyvek az angyalok előtt

Gábriel angyal elvitt ezután egy nagy terembe, ahol az angyaloknak egy csoportja volt. Könyvek voltak előttük és egyes angyalok neveket írtak bele azokba, míg mások meg neveket töröltek ki azokból. Megkértem Gábrielt, hogy magyarázza meg ezt nekem, ő rám mosolygott és ezt mondta: „Az első angyal akivel beszéltem, ő vezeti az Élet könyvét. Ebbe a könyvben a megváltott keresztények nevei vannak beleírva, azoknak a nevei, akik valóban újjászületett hívőkké lettek.” (Jel. 3;5)

Majd megkértem őt, hogy mondja el mi az oka annak, hogy némelyek nevét kitörlik a könyvből? „Ők visszaestek” - felelte. „ Úgy érted nevük örökre ki lesz törölve?” kérdeztem meg, mire ő megint mosolygott és ezt mondta: „Nem. Viszont ez egy Szent könyv és a bűnösöknek a nevei nem lehetnek benne.” Ismét megkérdeztem tőle: „Mond meg nekem, hogy azoknak a nevei hová lesznek beírva akiket kitörölt az angyal?” Akkor elvitt egy másik angyalhoz aki szintén írt és neveket törölt.

„Ez azoknak a könyve akik visszaestek. Ebbe a könyvbe kerülnek bele azoknak a nevei, akik elfordultak az Úrtól. Hogy némelyek neveit kitörli belőle az angyal annak az az oka, hogy visszajöttek az Úrhoz és az ő nevük így az Élet könyvébe lesz ismét beírva.” - világosított fel Gábriel

Ezután egy másik angyalhoz vitt engem aki serényen dolgozott. Azonban ő csak neveket írt be, de nem törölt ki senkit. „Ez azoknak a könyve akik életük végén a kárhozat tüzére jutottak mindenkorra. Ez az ítélet könyve. Ebbe a könyvbe csak azoknak a nevei kerülnek bele, akik bűneikben haltak meg, anélkül Jézus Krisztus befogadták volna életükben.” - mondta Gábriel angyal. Eztán elhagytuk ezt a helyet és egy másik angyalhoz vitt engem oda. Ez az angyal is neveket írt be egy könyvbe, de törölni ő sem törölt ki senkit sem. „Ez a könyv azoknak a neveit tartalmazza akik fizetik a tizedet.” Mondta Gábriel angyal. (Malakiás 3:8-12) Az angyal aki a neveket írta így kiáltott: „Ő Fizetett! Fizetett!” Láttam amint azonnal egy másik angyal jött, aki kinyitott egy szép termet, ahol ahol sok szép és értékes aranytárgyak voltak, dobozokban. Az angyal bement ebbe a terembe, magához vett ezekből az aranytárgyakból és elment. Megkértem Gábrielt, hogy mondja el nekem, hogy mi volt abban a dobozban, amit az angyal elvitt. „Ez az Úr áldása mindazoknak akik hűségesen fizetik a tizedet.” válaszolta Gábriel és ezzel otthagytuk ezt a helyet is.

Egy másik terembe érkeztünk, ahol sok angyal volt akik ezt mondták: „ Uram itt az idő! Engedd meg népednek hogy idejöjjenek!” Láttam amint az Úr sírt akár egy gyerek és ezt mondta: „Adjunk nekik még öt percet!” Ezután Gábriel angyal megmutatta a nagy elragadtatás előkészületét. Már minden készen állott a Mennyben már csak a zöld jelzést várta Jézus az Atyától. (2Thessz 5: 2-6) Ezt követve átvitt Gábriel egy másik terembe, ahol sok szép ruhák voltak. Drága arany ékesítette ezeket a csodálatos és dicsőséges ruhákat. Megkérdeztem Gábrielt: "Kiké ezek csodálatos ruhák?” Ő ezt válaszolta: "Ezek a ruhák azoké, akik ott lesznek a Bárány menyegzőjén." (Jel 19: 7-9)

Ekkor megkértem Gábrielt, hogy mutassa meg nekem a saját ruhámat. Rámutatott egy ruhára és azt mondta: „Ez a ruha a tiéd!” Izgatottan így szóltam magamban „Akkor én nem kerülök a pokolba.” Erre azonnal egy hang válaszolt hangosan: "Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat!" (Jelenések 3:11). Megrettentem ettől a mondattól, mert ez azt jelenti, hogy aki azt gondolja, hogy áll, az vigyázzon, hogy el ne essék! (1Korinthus 10:12) Ezután eljöttünk erről a helyről.

Látogatás Uriel angyalnál

Egy nagyon szép házhoz vitt el Gabriel angyal. Amikor odaértünk leültünk egy helyre. Hirtelen egy fontos értesítés hangzott fel a Mennyben és az angyalok letérdeltek, és elkezdték mondni: „Dicsőség Istennek! Méltó, hogy Tiéd legyen minden dicsőség! Ámen!” Ekkor így szólt hozzám az angyal: „Nézd!” Hirtelen megpillantottam egy angyalt aki futott és kiabált: „Győzelem! Győzelem! Győzelem!” Az angyal odafutott Jézushoz és közölte vele: „Megcsinálta! Megcsinálta!” Ekkor egy embert láttam Istenhez odamenni. Angyalok siettek hozzá, hogy támogassák őt mert már nagyon fáradt volt és már alig bírt menni, de legalább ment!

Az angyal aki kiáltotta, hogy „győzelem!” ő annak az embernek volt az őrangyala és azért örvendezett az egész Menny annak az embernek, mert végigcsinálta és a Mennybe jutott.” Majd kijővén Gábriel a szobából ezt mondta: „Senayon szeretettel várunk!” ezután átadott Uriel angyalnak, hogy mutasson meg nekem, néhány más dolgot is még a Mennyben.

Egy másik helyre vitt el Uriel angyal és azt mondta: „Oda nézz!” és ekkor megláttam a Sátán királyságát. A Sátán feladatokat osztott ki a démonoknak, hogy támadják meg a keresztényeket, amiért az az ember a Mennybe jutott és üdvözült. Az ördög azt mondta: „Senkinek sem engedjük meg, hogy elkerülje jól kitervelt csapdáinkat, hogy üdvözülhessen! Nekünk kell megnyernünk a lelkűket!” Láttam amint az démonok teljes sebességre kapcsolnak, amiért az a lélek a Mennyországba bejutott.

Ezután elvitt Uriel angyal egy másik helyre és ott ezt mondta: „Nézd meg a Földet!” Láttam a Földet, kicsi volt és tele szeméttel, akár egy szemetesvödör. Ekkor hirtelen sok nyílvessző kezdett a Földre esni. Láttam egy idős korú embert akit néhány nyílvessző eltalált, míg más nyílvesszők a Földön élő embereket találták el. Ismét láttam, amint tűz száll le a Földre, de az öreg megállította a tüzet és visszafordította oda ahonnét jött. Megkértem Urielt, hogy értelmezze nekem ezt a titkot. Az angyal ezt mondta: „Az öreg akit láttál az Jézus Krisztus volt, és a nyilak amelyek a testét eltalálták, azt az ördög lőtte ki az Ő gyermekeire. Azok a nyilak pedig amelyek eltaláltak némelyeket, azok a bűnös emberek, akik ellen lőtte az ördög a nyilait. A tűz amit láttál, a gonosznak az a terve, hogy elpusztítsa a Földet, de Krisztus soha nem engedi meg hogy ez megtörténjen.

Angyalok akik rossz híreket jelentenek

Ezután máshová vitt el Uriel angyal ahol láttam sok angyalt akik rossz híreket vittek az Úrnak. Az első angyal jött és ezt mondta: „Sajnos elvesztette a lelkét.. Figyelmeztettem őt, de ő nem hallgatott rám.” Majd egy másik angyal is jött aki meg ezt mondta: „Mester, ez az ember házasságtörést követett el. Figyelmeztettem őt, hogy ne tegye azt, de ő megengedte a gonosznak, hogy rabul ejtse a szívét.” Az Úr megkérdezte az angyalt: „Mondtad neki, hogy vallja meg a vétkét?” Az angyal így válaszolt: „Igen, de mikor meg akarta vallani, az a hölgy akivel a házasságtörést elkövette, mindig megjelent és emiatt nem vallotta meg még egyszer sem!” „Továbbra is mond neki, hogy ha megvallja és elhagyja, akkor megszabadul!” (Példabesz. 28:13) - mondta az Úr. „Értettem Mester!” - felelte az angyal és sietve eltávozott.

Harmadik angyal jött, aki Kumuyi pásztor őrangyala volt és ezt mondta az Úrnak: „Mester az ördög küldött néhány gonosz tagot a Kumuyi pásztor gyülekezetébe. Mit tegyek?” Az Úr így válaszolt: „Mond meg az Kumuyi pásztornak az én szolgámnak, hogy legyen kitartó az imádságban és én győzelmet fogok neki adni!” „Értettem Mester!” mondta az angyal és ezzel elment. (1Thessalonians 5:17).

Sok angyal jött még oda és a leggyakoribb dolog volt amit mondtak: „..és végül elvesztette lelkét” vagy „..végül a lelke elveszett”

E. A. Adeboye pásztor otthona

Amikor elment Kumuyi pásztor őrangyala aki a jelentést tette, megkérdeztem az Urat, hogy E. A. Adeboye pásztor az ő szolgája-e vagy nem? „Igen! Adeboye az én szolgám és én vagyok alapítója és Istene a 'Megváltott Keresztény Gyülekezetnek' (Redeemed Christian Church). Nézd meg a házát!” - mondta az Úr. Megláttam egy igen nagy házat a Mennyben. Az Úr így folytatta: „Ez a ház Adeboye pásztoré aki az én szolgám.” Felkiáltottam: „Micsoda hatalmas ház! Biztos, hogy az övé is lesz ez?” - kérdeztem meg. „Igen ha továbbra is az én akaratomat cselekszi és további hőstetteket visz véghez az én Királyságomért. (Máté 28: 19-20)

Kértem az Urat, hogy mutassa meg az én házamat is. Az Úr elmosolyodott és azt mondta: „Lásd meg gyermekem.” - és megláttam egy szép kis házat. Az Úr azt mondta hogy ez a saját házam. Örömömben nevettem és azt mondtam: „De Uram én még soha nem fizettem tizedet!” Az Úr ismét elmosolyodott és azt mondta: „Nem csak a tized miatt építenek házakat. Hanem azért is épül jutalomképpen ház, ha beszélsz rólam az embereknek, vagy ha megnyersz nekem egy lelket, ezekért is jutalom jár és házat építenek érte neked, valamint amikor az emberekért imádkozol, vagy amikor jót teszel másokkal, azért is jutalomból építik a házadat. Ha az enyéim azt akarják, hogy házuk legyen itt, akkor nekik engedelmeskedniük kell annak amit most éppen elmagyaráztam neked. Neked azért van itt ez a házad, mert több időt vállalsz és töltesz azzal, hogy imádkozz másokért, főleg a 'Győztes Csapat' házi csoportért amit én hoztam létre és amiért beszéltél rólam az embereknek és ezzel lelkeket nyertél meg nekem.” (Márk 1:15)

Ezek után Uriel angyal visszavitt Gábrielhez aki a világban következendő tanúságtevésemmel kapcsolatban mutatott meg nekem dolgokat, de sok magammal kapcsolatos személyes dolgot is elmondott még. Majd ezután elvitt egy hatalmas terembe ahol láttam sok angyalt akik dicséretet énekeltek az Úrnak. Számos hangszeren játszottak, és dicsőítették a magasságos Isten nevét. Én is hozzájuk csatlakoztam dicsérni az Urat. A dicséret annyira dallamos volt és az angyalok hangja gyönyörű volt. A Mennyben nem volt szégyen. Az angyalok táncoltak. Néhányan akik repültek, hirtelen a térdükre ereszkedtek, és elkezdték kiáltani: „Dicsőség Istennek!” Annyira boldog voltam hogy köztük lehettem, örökre ott kívántam maradni és dicsérni Istent. De távoznunk kellet. Gábriel angyal visszavitt Jézushoz. Jézus így szólt hozzám: „Fiam mond meg mit szeretnél látni, mi az amit megmutassak neked míg itt vagy?” „ Uram azt akarom amit te és te mindent tudsz és tudod mi az amit még látnom kell.” válaszoltam az Úrnak és ő rám mosolygott és azt mondta: „Fiam, gyere velem!”

A Szent Szellem gyümölcse

Az Úr elvitt egy helyre engem, a Mennyben ahol volt egy hatalmas képernyő amire a Szent Szellem kilenc gyümölcse volt felírva. „A kilenc gyümölcsnek együtt kell lennie” - mondta az Úr” - „és ha csak egy is hiányzik ezekből és nincs jelen, az olyan személy nem tud belépni az én Királyságomba mert az én szabályom a Mennyben örökké áll.” (Galata. 5:22-23)

Az elragadtatás

Krisztus hirtelen megjelenése és hogy ezzel a levegőégben elváltozzon és megdicsőüljön az ember teste, ez minden hívő legfőbb reménysége. Bizonyos, hogy aki addigra nem lesz készen erre, az le fog maradni erről az eseményről. (Máté 24:42-44)

Az Úr azt mondta: "Fiam, gyere hadd mutassam meg, hogyan lesz meg az elragadtatás. Nézd meg, nagyon jól." Íme! Láttam egy hatalmas gyülekezetet a Földön. 3 millió felett lehettek jelen ebben az óriási gyülekezetben. Olyan volt mintha egy hatalmas konferenciát tartottak volna. Ekkor egy szempillantás alatt az elragadtatásra került a sor, de csak három diák volt aki elragadtatott. Az összes többi ottmaradt. (Márk 13: 30-37)

Láttam a gyülekezet alapítóját aki szintén ottmaradt és letérdelt és azt mondta: „Ó Uram kétszáz gyülekezet is volt alattam, de én soha sem hirdettem nekik az igazságot és most itt maradtam, kérlek hogy bocsáss meg nekem!”

De az Úr azt felelte: „Túl késő már a számodra! Csak akkor van esélyed, ha kibírod, hogy megtagadd a Fenevad bélyegét!” (Jelenések 13: 16-18) (Jelenések 19:20)

Ha te pásztori vezetésben szolgálsz, de soha nem hirdeted az igazságot, ne feledd semmi mentséged nem lesz majd az Úr előtt amivel megvédhetnéd magadat. Szintén láttam egy olyan iskolát ahol az igazgató éppen beszélt a diákokkal. Hirtelen az igazgató elragadtatott de a diákok ott maradtak. Láttam egy tanárt is aki éppen diákokat tanított. Hirtelen három diák elragadtatott, de a tanár és a többi diák ottmaradt. (2 Peter 3:9-14)

Láttam egy terhes nőt is aki éppen hazafelé tartott és hirtelen a terhessége megszűnt, mert a baba őbelőle elragadtatott. Nagy volt a szomorúság és bánat a világ minden táján. Sok keresztény maradt hátra a rossz hozzáállásuk és bűnös dolgaik miatt. (Zsolt 106: 39-40) „Így fog megtörténni az elragadtatás.” - mondta az Úr. „Itt az idő hogy visszamenj a Földre. A kinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Vigyázzatok és imádkozzatok!” Mindezek után visszaküldött az Úr a Földre.

Ébredjetek fel keresztények!

Emmanuel Senayon Kapcsolat Info:

Email: EMMANUELSAMPSONJUDE@GMAIL.COM Facebook: Emmanuel samsonjude Twitter: Overcomers9

Telefon: +2347038404005 és +2348103988522 Skype név: EMMANUEL.SAMSONJUDE.COM.18