Gyülekezeti összejövetel – Ron McKenzie

Gyülekezeti összejövetel – Ron McKenzie

Church Meeting – Ron McKenzie http://kingwatch.co.nz/Church_Ministry/church_meetings.htm

Időpazarlás     Ma a legtöbb gyülekezeti összejövetel idő és energiapazarlás, legyen az akár egy nagy mega gyülekezet vagy egy kis házi közösség. A legtöbb ok, amit az ilyen összejövetelek védelmében felhoznak, valójában nem állja meg a helyét.

1. Dicsőítés/imádás      A legtöbb keresztyén azt gondolja, hogy a dicsőítés/imádás egy olyan dolog, amit vasárnap teszünk. Ez nem igaz. Az egész életünkkel Krisztust kell dicsőíteni, ill. imádni. Egy nagy csoportban dicsőíteni és imádni Istent különösen bátorító, de nem nélkülözhetetlen.

2. Tanítás     Egyetlen ige sem beszél róla a Szentírásban, ami azt javasolná, hogy a keresztyéneknek hetente egy órás jó tanítást kellene hallgatniuk egész életükben. Egy új keresztyén, aki komolyan követni akarja Jézust, a keresztyén hit alapjait néhány héten belül megtanulhatja. Onnantól fogva képesnek kell lennie a Szent Szellem hangjára hallgatni. A heti egyszeri tanítás fő célja, hogy lehetőséget biztosítson a tanítónak az előadásra. Ha egy keresztyénben valamilyen kérdés merül fel, megkeresheti a választ a Szentírásban, vagy utána nézhet az interneten. A mai modern keresztyének már olyan sok tanítást hallottak, hogy bele fulladnak. Amire valóban szükségük lenne az egy kicsivel több cselekedet, de arra nincs lehetőség a gyülekezeti összejöveteleken.

3. Felvigyázás     A legtöbb keresztyén tisztában van vele, hogyan vegyen fel egy szent álarcot a gyülekezeti összejövetelek ideje alatt. Általában a vének felelősek a felvigyázásért, de fogalmuk sincs róla, hogy a hívők hogyan élik a mindennapi életüket. Egy hiteles felvigyázás biztosításához egy vénnek látnia kellene, hogy egy keresztyén hogyan éli meg az életét a családjában és a munkahelyén. A legjobb módszer egy személy szellemi állapotának megítélésére, ha megbízzuk őket valamilyen szolgálattal a világban.

4. Képzés     Az összejövetelek látogatása passzivitásra neveli a keresztyéneket. A legjobb képzési mód az, ahogyan Jézus képezte ki a tanítványait. Vigyél magaddal néhány embert a világba és cselekedd azt, amit Jézus tett, akkor meg fogják látni, hogy működnek a dolgok. Amikor egy ideig már megfigyelték egy érett szolgáló munkáját, meg kell engedni nekik hadd foglalkozzanak a könnyebb esetekkel a szolgáló felügyelete mellet. Ha szükséges, akkor a szolgáló be tud avatkozni és segít, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan kellene. Amikor már ők is alkalmassá válnak a szolgálatra, meg kell kérni őket, hogy kezdjenek el ők is kiképezni másokat. Ez fogja valóban hatásossá tenni a szolgálatukat.

5. A szellemi ajándékok    Néhány ember problémájának megoldásában csak az segít, ha több ember egyidejűleg mozdul az egymást kiegészítő szellemi ajándékokban. Ez megtörténhet egy gyülekezeti összejövetel alkalmával is, de az rendszerint kevésbé hatékony lesz, mert ott egyetlen szupersztár a szolgáló. A Szent Szellem hatékonyabban tud munkálkodni, ha keresztyén barátok egy lakás nappalijában jönnek össze. A Szent Szellem jobban szereti, ha egymást szerető emberek csoportja között áramolva munkálkodhat.

6. Az ajándékok működésének megtanulása.   Egy összejövetel nem a legjobb hely a szellemi ajándékok működésének megtanulásához. Jobb környezet ehhez egy barátságos otthon néhány megbízható emberrel. Amikor a keresztyének már megtanulták az ajándékaik használatát, a következő lépés nem az, hogy kiálljanak a gyülekezeti közösség elé, hanem hogy kimenjenek a világba szolgálni néhány baráttal.

A Zsidókhoz írt levél    Sokan a Zsidó 10:24-25-ben leírt összegyülekezésre hivatkoznak. „És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást”. Az „összegyülekezésre” használt görög szó "episunagogue". Nem találunk az Újszövetségben arra vonatkozó javaslatot, ami csak szabályos összejövetelekre vonatkozna. Jézus ugyanazt a szót használta az összegyülekezésre, mint amikor arról beszélt, hogy egy tyúk összegyűjti a csibéit a szárnyai alatt. Ez értelmezhető egy szabályos összejövetelre, de gyakran nem. A Zsidó levél írója figyelmeztet a többi hívőtől való elkülönülés veszélyére. Jézus azt akarja, hogy a keresztyének „ügyeljenek (vigyázzanak) egymásra”. Ez megtörténhet bárhol, de ritkán történik meg a nagy összejöveteleken, ahol az emberek csak sok „noszogatásban” részesülnek az igehirdetőktől.

Látogatók vagy követők    Amikor egy személy Jézus Krisztusban hitre jut, az elterjedt szokás az, hogy az új keresztyén csatlakozzon egy jó gyülekezethez. Akik a gyülekezetbe hívják, azt feltételezik, hogy ha az új hívők hetente egyszer a gyülekezeti alkalmat látogatják, akkor minden rendben lesz; mintha az összejövetelek megoldást jelentenének mindenre. De ez nem így van. Keresztyének milliói látogatják a gyülekezeti összejöveteleket sok éven keresztül, és mégis hitben gyermekek és kevésbé hatékonyak maradnak. Azok a dolgok, amik megoldódnak Jézus követésének első néhány hónapjában, azokat az életük hátralévő részében is folyamatosan rendben kell tartani. Jobb lenne, ha azt mondanánk az új keresztyénnek, hogy találjon valakit, akit követhet (ez a Páli megközelítés). Ha az új keresztyénnek egy pásztori hajlama van, akkor találnia kell valakit, aki eredményesen működik a pásztori ajándékban és követni őt mindaddig, míg hatékony szolgálóvá nem válik. Akinek evangélista elhívása van, annak pedig találnia kell egy eredményes evangélistát és követni őt mindaddig, míg hatékony evangélistává nem válik. Ha az új keresztyén prófétikus hajlamú, akkor egy hitelesen működő prófétát kell találnia, követni őt és megtanulni tőle, hogyan válhat hiteles prófétává. Ha az új keresztyén nincs tisztában az elhívásával és nem a megfelelő személyt választja, akit követ, akkor ez rövid időn belül nyilvánvalóvá fog válni és választhat egy másik személyt, akit követnie kell, amikor az elhívása már világossá fog válni. Egy érett keresztyén követése messze hatékonyabb stratégia egy új keresztyén számára, hogy megtanulja Jézus dolgait,mint egy gyülekezethez csatlakozva az összejövetelek látogatása. Nem azt kellene erőltetnünk, hogy az új keresztyén csatlakozzon egy gyülekezethez. Helyette azt kellene mondanunk: „kövess engem” vagy „kövesd Jánost” vagy „kövesd Istvánt”.

Azt cselekedni, amit Jézus cselekedett Három éven keresztül látogattam egy szemináriumot, hogy előadásokat hallgassak minden nap. Mindent egybevetve annyit tanultam meg, hogyan prédikáljak egy összejövetelen. Nem azt tanultam meg hogyan cselekedjem Jézus dolgait. Megtanultam azt is, hogyan vezessek le összejöveteleket. Sok év után már egész jól ment. Képes voltam egy összejövetelt „fél szemmel odafigyelve és mindkét kezemet hátratéve” levezetni, de nem történtek olyan események, amiket Jézus az evangéliumokban cselekedett. A gyülekezeti összejövetelek tele vannak passzív és erőtlen emberekkel. Véget kell vetni ennek a szellemileg szegényes körforgásnak, mielőtt a következő generáció színre lép. Ez nem az összejöveteleken múlik, hanem akkor fog megtörténni, amikor új keresztyének elkezdenek valakit követni, aki Jézust követi. Jézus arra hívott el tizenkét embert, hogy kövessék őt. A tanítványok mindenhová követték Jézust és közben megtanulták azt cselekedni, amit Ő cselekedett. Amint képesek voltak megcselekedni azt, amit Ő cselekedett, Jézus hagyta őket hadd tegyék önállóan a dolgukat, de figyelt rájuk, hogy beavatkozzon, ha rosszra fordulnának a dolgok. Amikor gyakorlatot szereztek az önálló szolgálatban, Jézus kiküldte őket, hogy mások őket követve tanuljanak. Leragadni a közömbösségben Amikor egy gyülekezet összejövetelt tart, az olyan, mint egy autó, aminek jár a motorja, de a sebességváltó kar a „0” helyzetben van. Ez nem hangzik rosszul, csak éppen az autó nem megy sehova.

Részlet „Az eljövendő nagy reformáció” című könyvből

 IMÁDSÁG  ÉS  ÉBREDÉS

 

      Mi hozza az ébredést? Milyen feltételek mellett jön létre? Vajon   lehetséges-e bármely lelkipásztor részére ébredés, aki igazán akarja?

      Úgy látom, hogy a pünkösdi ébredéstől kezdve minden ébredésnél vannak azonos dolgok, imádság, prédikálás és megtérés. Pünkösd előtt tiz napig imádkoztak. Péter apostol prédikálására pünkösd napján háromezer lélek megtért.Bármely ébredés, amely következtében nem térnek meg az emberek, nem a mennyből származik. Mióta Isten elhívott az Ige hirdetésére 45 évvel ezelőtt, néha visszagondoltam, különféle szolgálati helyeimre és föltettem magamban ezt a kérdést: „Mi hozta az ébredést, és a feltételei azonosak voltak-e? A nagy amerikai ébredést imádkozás előzte meg, mielőtt Edward Jonathán hatalmas erővel elmondta megrázó prédikációját:

                           

 

 

  „Bűnösök a haragvó Isten kezében.”

 

 

      Ez a prédikáció annyira összetört az embereket, hogy megkapaszkodtak az előttük lévő padokba mert úgy érezték, hogy alázuhannak a kárhozatba (pokolba). Némelyek pedig kérlelték őt, hogy hagyja abba, ne folytassa tovább. De előzőleg egy imádkozó csoport az egész éjszakát imádságban töltötte és most is ott ült a templomban imádkozva. Kérték Istent, hogy áldja meg az igehirdetést. Kezdete volt ez annak a nagy ébredésnek, amely elterjedt egész Amerikában, mint egy préri (erdő) tűz.

 

                           D.L. Moody ébredés, imádság által jött.  

 

    A Moody által vezetett ébredés mögött nem csak egy imádkozó csoport volt, hanem százak és ezrek, akiket ő választott ki az országban és az egész világon, akikkel megbízottai által tartott fent. Ezeket kérte, hogy imádkozzanak érte, amikor valami különösebb küldetése volt.

     Moody maga is tudta, mit jelent egész éjszakát imádságban tölteni. A norfieldy konferenciákat szinte mindenkor az imádság jellemezte. Minden különleges küldetés alkalmával, amikor Moody prédikált, az előkészülethez mindennél fontosabbnak tartotta az imádságban való előkészületet.

     Így volt ez Finneynél is. Amikor ez a nagy evangélizátor megérkezett egy városba, a legelső kérdése ez volt: „Ki az, ebben a városban, aki tudja, hogyan kell imádkozni?” Emlékszem rá, egyszer csak három embert gyűjtött össze…  Ezekkel imádkozott minden nap, amíg az áldás hatalmas erővel le nem szállt.

 

 

     Dr. Torrey által vezetett ébredések is imádság által jöttek létre.

 

     Az ébredés mögött egy imádkozó csoport volt. Melynek magam is tagja lehettem. Minden szombat este tizórakor egy kis férfi csoport összejöttünk a felházban, a Moody templom közelében és imádkoztunk Isten áldásáért, a következő nap prédikátoráért. Néha maga Torrey is jelen volt az imaórákon. Ez a kis csoport igen gyakran észre sem vette, mikor jött fel a nap. Nem mentek reggelizni sem, abból a helységből mentek az igehirdetés helyére. Krisztus legforróbb szeretetével megtelve.

     Egyik éjszaka két órakor, Dr. Torrey is jelen volt az elkezdtek azért imádkozni, hogy az Úr küldje el az egész világra az evangéliummal őt, és egész másnap reggelig imádkoztak ezért. Ezekre az imádságokra kapott válaszként, Isten elküldte Torreyt. Néhány hét múlva egy alkalommal egy küldetés várt Torreyre és arra kérték, hogy menjen ki és tartson evangélizáló összejöveteleket. Mi akik őt jól ismertük,nem úgy láttuk, hogy különösen az evangélizálás  szolgálatára volna elhívatása, habár nagy bibliai tanító volt és a bibliai igazságok nagy képviselője. De az imacsoport imádságban fogott össze Torreyért, és bár merre is ment a világon, ezeknek a testvéreknek az imádsága követte őt a világon. Ez az imaközösség nem egy kábel-táviratot kapott a világ különböző részeiből, amikor nehézségeket kellett leküzdenie. Tehát minden egyes ébredés mögött imádkozó lélek van. Moody beszélte, hogy amikor a legelső alkalommal Londonba ment az  Isten  Szentlelke   annyira  alászállott  a   halhatóságra   az  egyik templomba,  hogy  Moody  nem értette. Az utó összejöveteleken 400 vágyakozó lélek fogadta el az Urat. Ő maga sem értette, hogyan  tört elő  az  erő.  Később  tudta  meg, hogy  egy rokkant  asszony  hallott róla, hogy ő másnap prédikál, nem ette meg az ebédjét, hogy minden idejét  imádságban töltse el Istennel, hogy  áldja meg Moodyt az esti összejövetelen, és  küldjön ébredést  szolgálata  által. Ez volt Moody angliai szolgálatának kezdete.

 

 

                 Ébredés egyetlen asszony imádságára való feleletként  

 

          Végig  gondoltam  a  saját  életem  tapasztalatait,  és  azt  hiszem, lelkipásztorkodásom  kezdetén  ébredés jött egy asszony imádságára való   feleletképpen.   DÉL   KAROLINA   erdejében  volt,  ahol   9 hónapot  töltöttem   mielőtt   a   teológiai   szemináriumba   mentem.

     Utazást  kaptam,  hogy  prédikáljak  egy  falusi  gyülekezetben – egyik iskolában  – vasárnap  délután.  Igen  esett  az  eső  és  mindössze  7 ember  volt  jelen,  de  a  mennyei  harmat  leszállt arra a kis seregre. Ketten  közülük  már  megvoltak  mentve  és  a  többi  átadta   életét Krisztusnak  mielőtt  véget  ért  az  összejövetel.  Befejezés  után  az egyik felállt és így szólt:  „Lesz szíves ma este is itt  prédikálni?  Ha igen   akkor   megyek   és   megmondom   a   szomszédaimnak.”  Én beleegyeztem  és  kb.  25-en  jöttek.  Ébredés  kezdődött,  amelynek eredménye képpen közel 100 ember tért meg.

     Az  utolsó  vasárnap összejövetelén egy asszony jött oda  hozzám, és azt  mondta: Drága  fiam,  ez  az  én otthonom, és azok akiket ön ma reggel   bemerített,  azok   mindnyájan  az  én   rokonaim,   barátaim, szomszédaim.

 

          Amikor két héttel ezelőtt meghallottam, hogy ön vasárnap este itt prédikál,  azt  mondtam:  „Imádkozni  fogok  azért  a  fiatalemberért, hogy  Isten  mentse  meg  az én barátaimat.”  Tanítónő vagyok innen hatvan  kilométernyi  távolságra.   Amint  az  unokahúgom   megírta, hogy maga itt fog prédikálni, pár perccel előtte fejeztem be a tanítást, hogy imádsággal tölthessem el az időt. Most eljöttem, hogy megnézzem, mit cselekedett Isten imádságaimra való feleletképpen. Ő megmentette a fivéreket, az unokaöcsémet, az unokahúgomat, és ötven vagy hatvan szomszédomat, barátaimat. Így hallgatta meg az Isten hatvan kilométernyi távolságban lévő asszony imádságát és teljesítette az én szívem kívánságát.

 

           Ébredés egy kollégiumban imádságban való feleletként.

 

      Meghívtak, hogy prédikáljak egy kollégiumban a hálaadás napján. Azt írta az igazgató, hogy megtéréseket várnak azon a napon. Megtéréseket a diákok között. Ez évben a felsőbb osztály tanulói nem voltak megmentettek, csupán egy-két megtért volt közöttük. Az osztályban kb. 15-en voltak. Szeretnénk, ha úgy készülne fel, hogy az üdvösségről prédikálna – írta – nem szeretnénk ezeket az ifjakat úgy kibocsájtani, a kollégiumból, hogy nincsenek megtérve, megmentve.

     „Igen,- mondta az igazgató, és hogyha Isten nem segít, akkor bizonyosan vereséget szenvedünk. De közülünk néhányan imádkoztak, és én hiszem, hogy Isten segítségemre jön.” És ez a nagy erős férfi ott állt és sírt.

     Amikor prédikáltam, olyan volt, mint amikor valaki gumilabdát dobál a márvány falra. Körben ültek a diákok, könyökükkel lökdösték néha egymást. Olyan kemények voltak mint a kő. S mikor felszólítottam, hogy azok akik döntöttek Krisztus mellett, és szeretnék, hogy imádkozzunk értük,álljanak föl. Csupán egyetlen kisfiú állt föl, aki előttem ült. Ez a fiú kint lakott a faluban és olyan jelentéktelen volt, hogy a kör vezetője elfelejtette őt bevonni az összeesküvésbe.

 

   Délután az igazgató és az intézet hívő diákjai ima összejövetelt tartottak.

    Ilyen imádkozást más iskolában még sohasem hallottam, olyan összetört szívvel és annyira erőtlenségük tudatában, annyira az Istentől való  függés   tudatában.  –  Amikor  elhagytam  ezt  az  imaórát,  amely        másfélóra hosszat tartott, úgy éreztem, hogy Isten cselekszik.

     Visszaemlékeztem  a  DÉL KAROLINAI  eredményemre és úgy  

éreztem, hogy az az Isten, aki ott felelt, itt is válaszolni fog.

     Este  sokkal  könnyebb  volt prédikálnom, de  ők  elfogták  ezt  a  kisfiúcskát és ott ült hátul az összeesküvők között.

     Csodálkozott  azon,  hogy őt  így  megtisztelték  az  öreg  fiuk,  hogy most azok között ülhet, akik ellene voltak az egész összejövetelnek. Olyan komolyan prédikáltam, ahogy csak  tudtam. Kértem, hogy béküljenek meg az  Istennel. Majd felszólítottam őket a döntésre - és egyetlen egy sem volt közülük, aki döntött.

     Elmondtam a záró áldást és a halhatóság csendben eltávozott.

     Az  igazgatót  együtt találtam  a  tanárok  csoportjával,  még  mindig imádkoztak.  A drága  testvéreknek   ömlött  a  könny  a  szemükből, amikor imádkoztak, hogy valamiképpen érintse meg Isten a szívüket a  legfelsőbb  osztály tanulóinak és a  többi diákjainak. Már öt perce, tíz  perce  voltunk  együtt,  és  egyszerre  kitárult az  ajtó  és az egyik fiatalember  jött  be  bátortalanul  s  így szólt: „Szabad lenne valamit mondanom? Amikor   kilépett  az  ajtón,  megtört  a  pokollal  való szövetségem.   Azért   jöttem,  hogy  imádkozzon  értem,  mert  hívő szeretnék lenni.”

     Mialatt mutattuk neki az utat Krisztushoz, az ajtó újra kinyílt és egy  másik  fiú  lépett  be,  meg  megint  egy  másik. Éjjel  egy  óráig voltunk ott és mielőtt elhagytuk azt a termet, a kollégiumnak minden diákja   ugyan   így   bejött, -  kettő    kivételével    és   kérték,   hogy imádkozzunk értük. Ezek mindannyian elfogadták Krisztust.   

A Szellemi Bántalmazás Elemei Gondolatok a teológiáról

A Szellemi Bántalmazás Elemei  Gondolatok a teológiáról

 

 

      Közel húsz évvel ezelőtt (1991-ben) adták ki David Johnson és Jeff VanVonderen „A szellemi bántalmazás rafinált hatása” (eredeti angol: „The subtle power of spiritual abuse”) című könyvüket. Ennek az volt az alapja, hogy egyre több lelkigondozottjuk akadt, aki áldozatul esett káros kontrolnak mind gyülekezetekben, mind szektákban, és ennek következtében komoly pszichés problémákkal küszködtek.

Ha foglalkozunk a szellemi bántalmazás témájával, gyakran találkozunk olyan emberekkel, akiknek ártott többek között a törvényeskedés, az önkényeskedő vezetés, a manipuláció, a túlzott fenyítés, a szellemi megfélemlítés.

     Lehetne sok időt azzal tölteni, hogy jó definíciót találjunk a „szellemi bántalmazás” fogalmára, vagy fel lehetne sorolni a közös jellemzőit a jelenségnek, de talán nem azt kéne megkérdezni, hogy MI EZ, hanem inkább azt, hogy MIÉRT VAN? Miért maradnak emberek bántalmazó kapcsolatokban? Vagy, hogyan kerülnek egyáltalán ezekbe bele? A szerzők azt tételezik fel, hogy az emberek tanulnak áldozatok lenni, vagy megtanulják a tehetetlenséget, mert megtapasztalnak olyan kapcsolatokat, amelyek felkészítik őket, hogy bántalmazzák, ill. nem készítik fel őket, hogy ellenálljanak a bántásnak. Ezek a kapcsolatok az úgy-nevezett „szégyen alapúak”.
     „A szégyen alapú kapcsolatok, azok olyan kapcsolatok, amelyek a meggyalázás üzenetén alapulnak: olyan gyenge és fogyatékos vagy, hogy e kapcsolat nélkül nem vagy senki. A szégyen lesz az a ragasztó, amely mindent összetart. Az lesz a mozgatóerő, amely az embert motiválja, hogy bizonyos dolgokat tegye, ill. másokat ne tegye.” (55. o.)

     Ha szégyen alapú a család, a csoport, vagy a gyülekezet, akkor valószínűleg olyan üzeneteket küld a tagjainak, hogy: nem szeretnek téged, nem fogadnak el, mert nem is vagy szeretetre méltó se nem elfogadható. Csak akkor szeretünk és elfogadunk, mikor jól viselkedsz. Nem vagy képes semmire, nem vagy értékes, és nem érdemes veled foglalkozni. Egyedül vagy, nem tartozol sehova, semmihez, senkinek.” (55. o.)

    „A szellemi bántalmazás rafinált hatása” című könyv 56.-59. oldalán, a szerzők felsorolják a szégyen alapú kapcsolatoknak a következő hét jellemzőjét, amelyek segítenek megmagyarázni azt, hogy miért „tartják fogságban” az embereket a bántalmazó kapcsolatok:

1. NYÍLT MEGSZÉGYENÍTÉS. Dinamikája: Ez a becsmérlés eredetű „szégyelld magad.” Olyan hangosan elhangzott üzenet, amely azt közli, hogy: „veled valami nincsen rendben.”
Hatása: Negatív önkép, akár öngyűlölet.

2. TELJESÍTMÉNYRE VALÓ ÖSSZPONTOSÍTÁS. Dinamikája: Az ember viselkedése fontosabb, mint a személye. A szeretetet és az elfogadást meg kell nyerni azzal, hogy tesz, ill. nem tesz, bizonyos dolgokat.

Hatása: Maximalista lesz, vagy igyekvés nélkül bedobja a törülközőt. Olyan istenképe lesz, hogy az Urat jobban érdekli, mit tesz, mint hitéből származó szeretete. Nem szabad segítséget kérni. Szüksége lesz mások helyeslésére.

3. MANIPULÁCIÓ. Dinamikája: A kapcsolatokat és a viselkedési formákat manipulálják nagyon erőteljes de ki- nem-fejezett szabályok. A ki-nem- fejezett szabályok, viszont, többek között ezeket a meggyalázó üzeneteket közlik.

Kódolás: Az üzeneteket verbális kód által küldik, és a másik embernek kell ezt megfejteni. Például: „Bizonyos emberek nem nagyon törekednek az egységre” azt jelenti, hogy „Csináld meg azt, amit én mondok.”

Harmadik fél használata: Ez azt jelenti, hogy nem mondják meg a dolgokat az illetőnek, hanem üzeneteket küldenek egy harmadik emberrel.

Hatása: Nagyszerű „radar” – érezzük a feszültséget helyzetekben és kapcsolatokban; meg tudjuk fejteni a kódolt beszédet; beszélünk emberekről, de nem ővelük; nehezen bízunk emberekben.
4. BÁLVÁNYIMÁDÁS. Dinamikája: A szégyen alapú kapcsolatrendszer által szolgált „isten” egy olyan bíró, akinek lehetetlen tetszeni, megfelelni. Ezt az istent kitalálták, hogy ráerőltessék a viselkedési normákat.

Hatása: Eltorzult istenkép; szorongás; szükség arra, hogy az ember mások gondolatait, érzéseit, viselkedését irányítsa.

5. FÓKUSZ A HIÁNYOSSÁGOKRA ÉS A SZEMREHÁNYÁSRA. Dinamikája: Gyorsan és mérgesen reagálnak azok ellen, akik nem a rendszer által jóváhagyott módon viselkednek. Nem a felelősségről és a megbízhatóságról van itt szó, hanem a hibáztatásról és a szemrehányásról. A szégyen alapú rendszerben követelik a bűnvallást, hogy tudják, kit gyalázzanak meg.
Hatása: Az az érzés, hogy ha valami nincsen rendben, vagy ha valaki felindult, akkor te vagy az oka. Szükséged van arra, hogy megbüntessenek a hibáidért, hogy jól (ill. legalább „rendben”) érezzed magad. Nem tudsz magadnak megbocsátani.

6. ELHOMÁLYOSULT VALÓSÁG. Dinamikája: A tagoknak az a dolguk, hogy megtagadjanak minden gondolatot, amely eltér a hatalomban levők tanításától. Mindent meg kell tagadni, semmit nem szabad észrevenni, amely szégyent hozhatna a hatalomban levőkre. Kapcsolatot tartani a rendszeren kívüli emberekkel, vagy elmenni a rendszeren kívüli helyekre meg veszélyezteti a rendet. Ennek következtében, nem is lehet rájönni, hogy mi a „normális”. A problémákról nem szabad beszélni, tehát, nem oldódnak meg.

Hatása: Feldolgozatlan érzések, szükségek, gondolatok; nem figyelsz a „radarra”, mert „túl kritikus” vagy; úgy érzed, senki nem ért téged; a sajátodtól eltérő véleménytől félsz, vagy veszélyt jelent neked; gyanakvás, félelem másokkal szemben.

7. EGYENSÚLYOZATLAN KÖLCSÖNVISZONYOK. Dinamikája: Vagy túl sokat, vagy túl keveset foglalkozunk egymással. Ebből kifolyólag, a szabályok helyettesítik az emberrel való törődést. Nincsen kapcsolatrendszer, ahol tanulhatunk a cselekvésről és annak következményeiről. Itt az emberek csak egyedül és véletlenül tanulnak az életről.

Hatása: Attól félünk, hogy cserbenhagynak; igényeljük a merev struktúrát; azt érezzük, ha van probléma, nekünk kell ezt megoldanunk; önzőnek érezzük magunkat, ha vannak szükségeink; gátat emelünk „biztonságos” emberek ellen; bűnösnek érezzük magunkat akkor is, ha nem tettünk semmi rosszat.
Ha megértékeljük a szégyen alapú rendszerek által létrehozott érzelmi alapokat, világossá válik, hogy a kapcsolatokban aláaknázzák az őszinteséget és a bizalmat. Ez szintén gátolja az embert abban, hogy növekedjen az Istennel való kapcsolatában. A kölcsönös függőség, ill. az, hogy függünk egy személytől vagy csapattól, megerősödhet egy olyan típusú szégyen alapú rendszerben. Végeredményben, az ember elveszítheti a helyes valóságképét, mert az egyetlen valóság, amelyet ismeri az, amely a szégyen alapú rendszerben található. 

Utolsó gondolatként, néhány megjegyzés: Csak olyan valaki előtt kell szégyenkeznünk, akit feljogosítottunk arra, hogy megítéljen minket! Végső soron ez egyedül ISTEN kiváltsága, mert csak Ő ismer igazán! Ha valaki másnak engedjük át ezt az előjogot, nem pedig Istennek, bálványimádást követünk el. Egy hamis isten nem lesz képes alapvető szükségeinket betölteni, ill. bennünket arra képesíteni, hogy valójában belülről tiszták, szentek legyünk, tehát, azért éljük át a veszteség, fájdalom és szégyen érzését. A csalódott vágyakozás miatt, méltatlan bizalom fájdalma jelentkezik. A szégyen a bizalom kudarcának az eredménye! A jogos szégyen különbözik ettől: mert ha elismerjük, hogy egyedül ISTENNEK áll hatalmában meghatározni elfogadhatóságunkat, akkor csak fájdalmat, nem pedig szégyent érzünk egy veszteség, vagy csalódás miatt! A jogos szégyen az ATYÁHOZ való visszatérés alapja, mert szembesültünk azzal, hogy nem bíztunk ISTENBEN.

Források:

Johnson, David és VanVonderen, Jeff, The subtle power of spiritual abuse, Bethany House

Publishers, 1991.

Elements of spiritual abuse, Watchman fellowship, Inc., 2000, online:

2012 - az antikrisztus felemelkedése?

1.1 Miért éppen 2012 a nagy dátum?

Miért olyan jelentős a 2012-es évszám a bukott angyalok és okkult követőik számára?  

Tisztában kell lennünk azzal, hogy Sátán nem egy ostoba lény, nagyon jól ismeri a Szentírás üzenetét, így tudatában van annak is, hogy Isten egy meghatározott időben véget kíván vetni az ő földünk fölötti uralmának. Tudja, Krisztus az, Aki méltóvá vált arra, hogy átvegye bolygónk és az emberiség vezetését, és pontosan e célból fog visszatérni a földre egy hozzávetőleg meghatározható időben. Sátán ugyanis tisztában van azzal, hogy Isten mikor teremtette meg Ádámot és Évát, így pontosan tudja azt is, hogy mikor jár le a neki adatott 6000 éves uralmi korszak az Isten által elrendelt naptárszámítás szerint. Emellett Sátán hihetetlen tudással és ismeretekkel lett megteremtve (v.ö. Ezék. 28:12), pontosan ismeri az univerzum működési rendszerét, így az asztronómiát és annak  minden törvényszerűségét is. Mindezeket az ismereteket fel is használja a maga érdekében azzal a szándékkal, hogy Krisztus visszatérését megakadályozza, illetve megnyerje magának az emberiség hódolatát. A dátum egy hosszú távú sátáni terv utolsó fázisának a kibontakozását rejti. 

A nagy Ellenfél, briliáns mivoltához mérten a lehető legnagyobb alapossággal készült fel erre a nagy találkozásra, illetve az utolsó napok gigászi küzdelmére. Legfőbb célja az, hogy e világnak az emberiség által elfogadott és kikiáltott istene legyen, hiszen ha az emberiség istenévé fogadja és imádja őt, akkor azzal megtagadja a visszatérő Krisztust. E munkában felhasználja hűséges emberi eszközeit, az ő ivadékait, vagyis azt az általa elplántált konkolyt (Mát. 13:25-30; lásd még A Sátán zsinagógája cikksorozatot), ami céltudatosan őt, és az ő érdekeit szolgálja e világban. Általuk hozott működésbe egy olyan rendszert még a történelem hajnalán, aminek végcélja az egész emberiség - s amennyiben ez lehetséges, még Isten választottainak is - teljes mértékű megtévesztése. Ez a gazdasági, politikai és vallásrendszer az utolsó időkben egy világméretű diktatúrába torkollik, ami uralni fogja az emberiség életének minden aspektusát. Ez a rendszer tehát azért lett létrehozva, hogy  az adott időben teljes rabságba vonja az emberiséget, Sátánt istenné kiáltsák, illetve hogy harcoljon a visszatérő Krisztus és szentjei ellen (Jel. 16:13-14; 19:19).  

Természetesen Sátán a maga rendszerén belül kellően ellátja az ő szolgáit a szükséges információkkal és ismeretekkel, sőt utasításokkal, amit az okkultizmus formájában ad át nekik. Sátán pontos stratégiájára és annak időkereteire ő maga vet fényt a szolgáinak adott kinyilatkozásai által, melyeket aztán "próféciákként" és titkos ismeretekként hirdetnek az okkult tudományokon keresztül. A nagy Ellenség tervét és stratégiáját tehát ezek az okkult rendszerek, illetve azok mesterei, a Sátán legelkötelezettebb követői és "prófétái" (a Sátán zsinagógájának) tárják fel. Ily módon ezeket a titkos ismereteket nyugodtan elnevezhetjük a Sátán apokalipszisének, hiszen ezek mutatják meg, vagy jelenítik meg Sátánnak az  utolsó időkre szabott programját (az apokalipszis jelentése: megjelentetés, feltárás, felfedés). Lényegében ez ad választ arra a kérdésre, hogy miért van oly sok pogány kultuszban jelentősége pl. ugyanazon dátumoknak és szimbólumoknak, stb. tudniillik az univerzum szerkezetének (a nagy órának) a működése Isten által lett létrehozva, és az idők megszabása ezek által történik (1Móz. 1:14).  Ahogyan a Korszakok Ura által kidolgozott nagy tervnek a mozzanatai is dátum szerint mennek végbe, úgy Sátán, a nagy hamisító tervei is dátumokhoz kötődnek.  Az okkultizmusban ezért van oly nagy jelentősége az asztronómiának.

Mielőtt tovább mennénk, egy dolgot nyomatékosan le kell szögeznünk: 2012 nem a bibliai kereszténység bármely ága által meghatározott időpont, noha számos felekezetet foglalkoztat a dátum és a vele kapcsolatos témakör. Ez az időpont a sátáni szellemvilág által lett kitűzve a globalizmus megvalósítására, valamint a világ egyesítésére a hamarosan visszatérő Krisztus ellen. Ez alapján 2012 tehát a sátáni terv egyik kulcsdátuma.

Ami mindennél lényegesebb, 2012  nem a világ végét jelenti,  mint inkább a vég kezdetét. Ez azért is fontos, mert sokak állítása szerint 2012 egyben Jákob nyomorúságának a kezdete, sőt, vannak, akik Krisztus visszatérését is erre az időpontra teszik. Ezeknek az állításoknak az alaptalansága kézenfekvő. Tudjuk pl. hogy mielőtt Krisztus visszatér, a két zsákruhát viselő tanúbizonyság 1263 napon át prófétál Jeruzsálemben, szembeszállva az antikrisztussal. Sem a próféták, sem az antikrisztus nincs még a színen. A nagy nyomorúság az izraelita nemzetek és az egyház szisztematikus üldözését és pusztítását hozza el, ami pedig csak akkor veszi kezdetét, miután az antikrisztus megszilárdítja az uralmát.  Mindezek előtt pedig meg kell jelennie a hamis prófétának is, aki elősegíti az antikrisztus uralomra jutását. Az okkult rendszerek 2012-re várt kiemelkedő egyéniségei a nagy hamis próféta és az antikrisztus lesz, s akik nincsenek ezzel tisztában, a megtévesztés áldozatai lesznek. Az alábbiakban meg fogjuk vizsgálni néhány jelentősebb okkult rendszer dátumait és próféciáit, és azt, hogy ezek miként kapcsolódnak a sátáni titkos erők programjához. 

 (*  *  *  *  *   Itt néhány bekezdést kihagytam!)

1.8 A Zohar és 2012 

A kabbalizmus (zsidó  miszticizmus, okkultizmus) szent írásait a Zohar nevű könyv foglalja magában. Az egy aránylag közismert tény, hogy a háttérhatalmi elit jelentős része mindenkor kabbalistákból állt. Sokak számára talán ez új, de a Zohar is megemlíti a 2012-es dátumot, ugyanis annak "Vaera" részében (3. fej. 34. rész) a Messiás eljövetelét a zsidó naptár szerinti 5773. év végére prognosztizálják. Ez természetesen 2012-re esik! A maya naptárban 2012. dec. 21.-e van megjelölve pontos dátumként, tehát szintén az év vége. Mivel a mélyen okkultista kabbalizmus nem fogadja el Jézus Krisztust a Messiásnak, így ez a messiás nem lehet más, mint az antimessiás, vagyis az antikrisztus. Így tehát több okkultista, és bukott szellemek által sugallott munka is azt érzékelteti, hogy fejedelmüknek (az antikrisztusnak) a megjelenését 2012. végére várják.  

1.10 2012 az iszlámban 

Horn megemlít egy érdekes iszlám vonatkozású nézetet is a könyvében. Egy jelentősebb muszlim próféciaértelmező, az Iszlám Ébredés nevű szervezet egyik írója, Safar Ibn ‘Abd Al-Rahman Al-Hawali a The Day of Wrath (A harag napja) című könyvében az alábbiakat írja:

"Amikor Dániel meghatározta a nyomor és a megkönnyebbülés, a gyötrődés és áldás között időszakot, azt negyvenöt évben adta meg! Azt már láttuk, hogy az általa a pusztító utálatosságra megadott időszak pontosan 1967-ben történt. Így tehát a vég, illetve a vég kezdete az 1967+45, azaz 2012-ben történik meg." 

Megjegyeznénk, hogy ez a próféciai fejtegetés és számlálgatás csupán Dániel próféciáinak a muszlim értelmezését tükrözi (keresztény szempontból természetesen tévesen). Ám amennyiben az iszlám értelmezés 1967-re vonatkozik, azaz Jeruzsálem zsidókézre kerülésében látja a pusztító utálatosságot, amit 45 év elteltével az áldások követnek, úgy egy 2012-ben megjelenő személyiségben ők egyféle megváltót láthatnak. Más szóval, az iszlám egyes elemei eleve felültetik magukat az antikrisztus megtévesztésének…

1.11 2012 és a Vatikán 

A katolikus egyházban szintén felütötte fejét a sátánizmus, ami eléri a Vatikán legfelsőbb köreit is (erről külön írásban foglalkozunk a Sátánizmus a Vatikánban címmel).  Itt csupán egy a dátummal kapcsolatba hozható rítusról teszünk említést. A katolikus egyház által véghezvitt sátáni ceremóniáról Malachi Martin, egykori jezsuita szerzetes és a vatikáni felső körök bennfentese adott egy pontos leírást az általa megírt, és nagy sikert arató Szélsöpörte ház (Windswept House, Broadway, NY. 1996) című könyvében. Ebben a munkában Martin arról tesz jelentést, hogy a Vatikán vezető köreit az utóbbi évtizedekben mélyen átitatta a sátánizmus, aminek egy jellemző megnyilvánulása volt a szóban forgó, Dél-Karolina államban 1963. június 29.-én végbement esemény is, amit szimbolikusan a 33. szélességi fokon tartottak meg. Tudni kell, hogy a 33. szélességi fokon fekvő Charleston, a hírhedt Albert Pike otthona hosszú időn át egyféle sátánista főhadiszállásnak számított, ahol Baphomet (Sátán) szobrát is felállították. 

Magának a szertartásnak a hivatalos oka VI. Pál pápává avatása volt, ami viszont egy sátáni próféciához kapcsolódik, miszerint a "herceg" (antikrisztus)  eljöveteléhez az fog közvetlenül elvezetni, hogy egy pápa felveszi Pál apostol nevét. Ez a pápa volt VI. Pál, és ezzel megkezdődik az ún. Várakozási, vagy kivárási idő (értsd a "herceg" megjelenésének kivárása). János Pál pápa alatt tovább folyt ez a várakozási idő, ami 1963-tól számítva egy jubileumi periódust, 49.5 évet foglal magában 2012. dec. 21.-ig. (a korrekt 50 éves jubileumi számítással 2013. júniusában, a kígyó évében jár le). Ennek, és a lokáció megválasztásának fényében a katolikus egyházat is okkult rendszerek részének tekinthetjük. 

Ha figyelembe vesszük a híres XII. századi katolikus próféta, az Armagh-i Malakiás (1094-1148) pápákat érintő jövendöléseit, akkor a következő pápa ("Péter a római") az utolsó pápa lesz, aki Róma pusztulásának  idején fog uralkodni. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi pápa az utolsó előtti, s ez igencsak 2012, illetve az azt közvetlenül követő periódus távlatába hozza Malakiás próféciáját, miszerint az utolsó pápa papjainak holttestei fölött hagyja el az elpusztult Rómát. A katolikus értelmezések szerint ez a pápa az antikrisztus eljövetelének idején fog regnálni, amikor Sátán behatol az egyházba.

(Saját megjegyzésem: János Pál után volt egy öreg pápa, s az ő lemondása után, ugyebár, már Ferenc pápa ül a pápai trónon…) 

1.13 Egyéb utalások a dátumra 

A 2012-es évnek természetes módon nagy jelentőséget tulajdonítanak a különböző okkultista hátterű titkos társaságok, így pl. a szabadkőművesek is.

Számos kommentátor szerint 2012 annak a korszaknak lesz a vége, amire Krisztus utalt a Máté 24 verseiben, amikor égi jelek lesznek láthatók, és olyan különös események történnek, mint amelyek Noé idejében is végbementek.

A Kali Yuga naptára hozzávetőleg a maya naptár ötödik nagy ciklusával kezdődik, és 2012-re szintén előjelez egy hatalmas globális kataklizmát. Egy az utóbbi időkben nagy népszerűségnek örvendő hindu guru, Vijay Kumar többek között az alábbi előrejelzéseket teszi 2012-vel kapcsolatban:

Az adharma (a törvénytelenség) végleg felszámoltatik. 2012 és az azt követő időszak a szellemi felemelkedés időszaka lesz. 2012-vel egy arany korszak köszönt ránk, 2012 után pedig megvalósul az egyetemes harmónia és béke.

A kimagasló  egyének tudatos áldozatokat hoznak, hogy megtisztítsák a társadalmat a betegségeitől 2012-ben … sokan lesznek, akik magukat áldozzák fel Isten oltárán. … Az ártatlanok vérét kiontják. Nincs más módja a gyógyulásnak …

2012 az Avatar éve, a korszak éve (isten megnyilvánul emberi test formájában) lesz… az emberek visszatartott lélegzettel várják Bhagwan Kalki eljövetelét, aki megmenti az emberiséget a jelenlegi bajaitól. Bhagtwan Kalkiban a legmagasabb rendű szellemi tanító és egy okos diktátor halálos párosulása jön el.

Amennyiben Vijay Kumar nézetei szélesebb körű befogadást nyernek a hindu világban, úgy az nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a hinduk, ha ideiglenesen is, de elfogadják a bibliai fenevad fennhatóságát maguk fölött. Maga a "diktatórikus szellemi mester" természetesen az antikrisztus lesz, az aranykorszak pedig az ő "igazságosságos uralma". Mindez rámutat arra, hogy a világ szinte valamennyi vallásában felkészítik a híveiket a megtévesztő elfogadására, s lényegében ez a célja a vallásokat szinkretizáló "New Age" mozgalomnak… 

  

 ***************************************************************************

III. Lépés: A Harmadik Világháború. Az Albert Pike által hirdetett program szerint a harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy kiszélesítse, majd megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust. A két oldal kölcsönösen kimerítené egymást, és ez előkészítené a háttérerők illuminátus világközpontjának az átfogó és teljes hatalomátvételét.

Megjegyzések: Ennek beteljesedéséhez szükség volt Izrael államának létrehozatalára, amit az e célból kidolgozott politikai cionizmus által valósítottak meg. Albert Pike tehát azért tudta 1871-ben, hogy ez az állam létre fog jönni, mert tervükben volt annak létrehozatala, és az azzal járó konfliktusok kiélesítése. Ez a bibliai jelenhez hoz bennünket, ahol a formálódó Észak (Európa és szövetségesei, köztük izraelita nemzetek is (v.ö. Dán. 11:14) és Dél (muszlim föderáció) királyai háborúba keverednek elsősorban Izrael állama miatt. Irán megtámadásával kiszélesedik a konfliktus, és lényegében kezdetét veszi a Harmadik Világháború, amit természetesen az Antikrisztus fog "megoldani", Jeruzsálembe való bevonulásával (Dán. 11:40-41).

A világháborúk közötti békeperiódusokban pedig tovább szélesedik a társadalmak bomlasztása, a nemzetek gazdasági tönkretétele, valamint az okkultizmus térnyerése és egyetemes befogadása is (lásd még a New Age kihívása című írást). A kirobbantott háborúk (Irak, Afganisztán stb.) végképp kimerítik a szóbanforgó nemzetek maradék anyagi, fizikai és szellemi tartalékait.

1871. augusztus 15-én Pike egy levelet írt Mazzininak, amelyben kevélyen azt ecsetelte, hogy a harmadik világháború milyen velejáró, nagy horderejű változásokat fog hozni a világtörténelemben. Ez az elhíresült levél a mai napig megtalálható a londoni British Museum Library-ben a katalogizált levelek között:

"A szabadjára engedett nihilisták és ateisták segítségével olyan félelmetes társadalmi kataklizmát provokálunk, amely szörnyűségében meg fogja mutatni a nemzeteknek az abszolút ateizmus, a barbárság, és a legvéresebb felfordulás hatékonyságát. A polgárok ekkor mindenütt rákényszerülnek, hogy védelmezzék önmagukat a forradalmárok kisebbsége ellen, és meg fogják semmisíteni a civilizáció lerombolóit. A többség, amelynek istenhívő szelleme ettől kezdve iránytű nélkül marad, kiábrándul a kereszténységből. Ezek a kiábrándult keresztények - vágyódva egy ideálért, de nem tudva hová forduljanak imádatukkal - el fogják fogadni az igazi fényt a tiszta luciferi doktrína egyetemes megnyilvánulásán keresztül, amely ekkor végre széles körben ismertté válik. Ez a megvilágosodás annak az általános mozgalomnak lesz az eredménye, amely a kereszténység és az ateizmus lerombolását vagy elpusztítását fogja követni, amelyek egyidejűleg lesznek legyőzve és megsemmisítve."

Zseniális ördögi csapda: a céltudatosan kifosztott, kimerített és szellemileg tönkretett embereknek biztosítják mindazt, amire azok leginkább vágynak. A luciferi fényben eljövő Antikrisztus elhozza majd a gazdasági, anyagi jólétet, megadja a biztonságérzetet, sőt még egy szellemi megújulást is nyújt a világnak - mindezt természetesen feltételekkel! Ezzel a nyilatkozattal kibújt a szög a zsákból. A végcél sohasem az egyetemes ateizmus és teljes káoszba, anarchiába torkolló liberalizmus bevezetése, vagy a demokratikus rend volt (ezek csupán ideiglenes eszközként szolgáltak), mint inkább a kereszténység megsemmisítése és a luciferi tanok egyetemes elfogadtatása. S végül, Sátán istenné való kikiáltása és követése. 

A problémákat azért kreálták, hogy aztán azok megoldásait ők szolgáltathassák. A társadalmak, a világgazdaság, az erkölcs és minden érték szétzilálása tudatosan történt, hogy a megfelelő időben az antikrisztus előállhasson a problémák megoldásaival, amiért imádatot és odaadást követel. 

Pike írásai minden kétséget eloszlatnak afelől, hogy a legfelsőbb háttérhatalmi elit tagsága szó szerint értelmezendő luciferiánusokból áll. A 28.-ik és 32.-ik fokozatok között már nyilvánvalóvá teszik a tagság számára, hogy Lucifert imádják és szolgálják. Pike 1889. július 14-én, vagyis a nagy francia forradalom 100. évfordulóján levelet írt a Palladian Tanácsokhoz, amelyekben ismerteti azt a tanítást, amit egyébként fő művében a „Morals and Dogma" című könyvében is részletesen kifejtett. Albert Pike szóban forgó levelében ez áll:

"Amit a tömegnek mondunk, az az, hogy ’mi az istent imádjuk’, de ez az isten az, akit az ember babona nélkül imád. Valamennyi magas fokozatú beavatottnak a luciferi doktrína tisztaságában kell megtartania a vallást... Igen! Lucifer isten. És szerencsétlenségünkre Adonai (a Biblia Istene) is isten... minthogy az abszolút csak, mint két isten létezhet. Így, a sátánizmus doktrínája eretnekség: és az igaz, tiszta filozófiai vallás, az Adonai-val egyenlő Luciferben való hit: de Lucifer, a fény istene, és a jó istene, harcol az emberiségért Adonai ellen, a sötétség és a rossz istene ellen."

Egy további idézet a Morals and Dogma című munkából: 

"A kabbalisták azt mondják, hogy Lucifer igazi neve, Yahweh megfordítva: mert Sátán nem egy sötét isten, hanem Isten megtagadása ... A szabadság és szabad akarata eszköze ...  LUCIFER, a fény hordozója! Különös és misztikus név ez, amivel a Sötétség Szellemét nevezik! Lucifer, a Hajnal Fia (Hajnalcsillag)! Ő az, aki a fényt hozza, melynek elviselhetetlen ragyogása elvakítja a gyenge, érzéki vagy önző lelkeket? Ebben ne kételkedjünk!" 

Ne gondoljuk, hogy akik kiterveztek és véghezvittek egy ilyen bonyolult, szellemi háttérből irányított munkát, nem is fogják befejezni azt.  Annuit Coeptis! – [Lucifer] sikerre viszi vállalkozásunkat! Ráadásul még a Szentírás is megerősíti, hogy elérik céljaikat, és ideiglenesen sikerrel járnak, hiszen Isten maga ad nekik hatalmat erre (Jel. 13:7) egy bizonyos ideig…

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

2.7 A világgazdaság céltudatos összeomlasztása az antikrisztus közvetlen eljövetelének előkészítése 

A 2008-ban kezdődött, és jelenleg is folyamatban lévő nemzetközi pénzügyi válság egy előre kitervelt sátáni stratégia fontos része, aminek célja a világ jelenlegi gazdasági struktúrájának a teljes összeomlasztása. Ez az utolsó fázisa annak a tervnek, ami már közvetlenül vezet az új gazdasági, politikai és szellemi vonatkozású új világrend létrejöttéhez, illetve a nagy, minden bajt orvosló "vezér" megjelenéséhez…

Az elmúlt két  évben ugyanis egy gigantikus pénzhatalmi szemfényvesztés és kifosztás áldozata volt a világ. Az eseményeket a dátum közeledtével némileg fel kellett gyorsítani, így 2008-ban a világ pénzhatalmi oligarchiái azzal lettek megbízva, hogy egy mesterséges hisztériát keltve lényegében megzsarolják a világ államait. A zsarolás lényege abból állt, hogy amennyiben a nemzetek nem tesznek megfelelő lépéseket, akkor az globális összeomláshoz, teljes káoszhoz és polgárháborúkhoz vezet. A csőbe húzott kormányzatok eddig körülbelül 12.000 milliárd dollárt kitevő segélycsomaggal próbálták meg kielégíteni zsarolóikat, akik az így befolyt pénzből legelőször busás bonuszokkal jutalmazták meg magukat, a maradék pénzt pedig jegybankokba helyezték, hogy kamatozzon nekik. A kormányzatok deficitje így erősen megnövekedett, ami viszont elidegenítette a befektetőket, vagyis a "piacot". Az elképesztő deficitet természetesen a már így is teljesen kiszipolyozott adófizetőkkel fizettetik meg. A teljes összeomlás elkerülhetetlen, hiszen eleve ez volt a cél. A nemzetek teljes kifosztása, a jelenlegi gazdasági rend felszámolása, egy új globális pénzegység bevezetése, ezek végül a föld minden lakóját közvetlenül a háttérhatalom teljes kiszolgáltatottjává teszik.  

2010 és 2012 között a világ gazdasági és pénzügyi válságait addig fokozzák egy előre meghatározott terv szerint, amíg a megoldásokkal kecsegtető világkormány beiktatását fenntartások nélkül elfogadják a kivéreztetett nemzetek. A dollár kiiktatása erőteljesen folyamatban van, amivel megkezdődik az USA és egyéb angolszász nemzetek teljes összeomlása (lásd A Sátán zsinagógája és A születési jog áldásai című írást). Az Euro szintén megszűnik, és helyet ad az új globális pénzegységnek. Ennek az előre kitervezett gazdasági világválságnak további áldozatai lesznek, a fejlett világban tovább fog növekedni a munkanélküliség, tovább csökken az életszínvonal, az elmaradt országokban pedig fokozódik az eddig is kritikus mértékű éhínség. Maga az európai kontinens az új világrend gazdasági dinamójának a szerepét kapja. Az emberiség nagy része azonban fölöslegessé válik, s megkezdődik a mesterségesen előidézett népességcsökkentés.  

Időközben a hollywoodi kabbalisták sem tétlenkedtek, és kihasználva a 2012-es dátummal kapcsolatos rendkívüli érdeklődést, a témára irányították a filmipart, Sátán e jól bevált propagandagépezetét. Az utóbbi években szinte dömpingként árasztották a rettenetes katasztrófákkal, a földönkívüli lények megjelenésével és  genetikailag manipulált szuperhősökkel foglalkozó filmeket. 

2.8 Retrovírusok, járványok és génmanipuláció 

A Szentírás kinyilatkoztatásai szerint az utolsó időkben milliárdok, vagyis az emberiség nagy része el fog pusztulni különböző járványok és betegségek által, valamint háborúkban, illetve éhínség következtében. Ám mindennek okai, illetve okozói vannak. A háttérben működő erők gyakran mesterségesen idéznek elő olyan járványokat, éhínségeket és háborúkat, amelyek által el kívánják érni a nagyméretű népességcsökkentési programjukat. Nem titkolt utalások szerint a cél a föld lakosságát mindössze 500 milliós népességre csökkenteni, ez pedig hozzávetőleg hatmilliárd embert fölöslegessé tesz.  

Alattvalóiknak, vagyis azok számára, akik eladják lelküket és behódolnak a rendszernek, a maguk módján kívánják biztosítani az örök élet reményét, elsősorban a különböző génmanipulációk által.

Amikor az angyalok elhagyták lakhelyüket, s alászálltak a mennyből, hogy paráználkodjanak az emberek leányaival (1Móz. 6:2,4; Júd. 1:6), a kapcsolatból hibrid lények jöttek létre. Más szóval, ezzel az idegen genetikai berontással megváltozott az ádámi emberiség genetikai arculata, és Isten özönvíz általi pusztulásra ítélte a testileg és szellemileg megromlott emberiséget. A keveredésből óriások és félig ember, félig állati lények (Kentaur, Minotaurusz stb.) jöttek létre, amiről számos ókori forrás tesz bizonyságot, mint Énok könyve (10:3-8), a Jubileumok könyve, Báruk apokalipszisei, a Genezis Apokrifon, valamint Philo és Josephus munkái, s végül Az igazak könyve is (Szefer haJasher) 4:18. Modern nyelvezettel élve ezt nyugodtan nevezhetjük egyféle génmanipulációnak. A Szentírás szóhasználata egyértelművé teszi, hogy egyedül Noé és családja maradt genetikailag tiszta (1Móz. 6:9), s Isten e család által tartotta meg az ádámi emberiséget. Mivel az angyalok megfertőzték az állatvilág genetikáját is, Istennek gondja volt arra, hogy minden állatból megmentsen legalább egy sértetlen párt, amelyeket szintén a bárkára vezetett, hogy túléljék a vízözön pusztítását, majd újra szaporodásnak induljanak (lásd még A Nefilim és a démonok című írást). 

Pontosan az emberi és állati genetika megrontása miatt került elpusztításra az özönvíz előtti világ. A genetikai manipulálás sajnos korunkban újra napirendre került, ha némileg más formában is, a modern tudomány köntösébe bújtatva. Természetesen azt sem zárhatjuk ki, hogy a közeljövőben "az istenek visszatérésével" újra megismétlődik a közvetlen keveredés.  Mindenesetre a tudományos módszerekkel történő génváltoztatások lényegében ugyanazt az eredményt és ítéletet vonják maguk után, mint amit a bukott angyalok paráznasága okozott. 

Ne legyen semmi kétségünk afelől, hogy a tudomány és a technológiai fejlődés a sátáni rend szolgálatában áll, így végső soron mindenben a sátáni célokat szolgálják. Az emberiség egy része ma a modern géntudományok felhasználásában látja az emberi képességek növelését, sőt, az örök élet reményét. 

Horn szintén foglalkozik ezzel a kérdéssel az általa megírt munkában, sőt, idézi bizonyos vezető szerepet betöltő okkultista  egyének idevonatkozó utalásait: 

"Ozirisz ragyogó pompában fog feltámadni a halálból, és azon bölcsek és filozófusok által uralja majd a világot, akikben megtestesült a bölcsesség" (Manly P. Hall, 33.-ik fokozatú Szabadkőműves). 

"A világ hamarosan hozzánk fordul, hogy uralkodói és pápái legyünk.  Mi alkotjuk majd meg az univerzum egyensúlyát, és mi leszünk a világ Mesterei" (Albert Pike, A Skót rítusú szabadkőművesség uralkodó nagymestere).  

„Én vagyok a Tegnap és én vagyok a Ma, és hatalmamban áll megszületni egy második alkalommal is" (Ozirisz szavai az Egyiptomi Holtak Könyvéből (ahogy Horn idézte munkájának 181. oldalán)).  

Sátán tehát elhiteti emberi imádóival és eszközeivel azt, hogy a genetikai tudományok által képes lesz elérhetővé tenni számukra az örök életet. Az eljövendő küzdelem, ahogy Noé idejében is, a teremtés egészéért és tisztaságáért fog folyni…

2.9 A végjáték

Sátán jelenleg még ennek a világnak [korszaknak] az uralkodója (2Kor. 4:4), és mint láttuk, neki is megvannak a maga alárendelt emberi eszközei, a "hadvezérei", akik a Föld hatalmasai és irányítói (vö. 2Kor. 11:14-15), s akik az általa kapott hatalmat (Jel. 12:3) az ő ügyének szolgálatában használják fel. Ahogy Istennek van egy egyháza, úgy Sátánnak is megvan a maga "gyülekezete", vagy "zsinagógája". Közvetve segítséget kap még az uralma alatt álló, megtévesztett tömegektől is, akik akarva-akaratlanul, de szintén az ő ügyét segítik elő, elsősorban ügynökeinek manipulálása által. Amikor az emberek éheznek vagy fáznak, családjuk létbiztonságáért aggódnak, akkor szinte mindent elfogadnak, ami eledelt, meleget és biztonságot nyújt számukra. A Sátán hatalmában álló emberi eszközei pedig könnyűszerrel előidézik az élelem- és energiahiányt, vagy az egészségügy széthullását okozzák, s végül háborúkat robbantanak ki.

Más szóval, ez a különböző titkos társaságokba tömörült elit oly módon vezérli a világ eseményeit, hogy az végveszélybe sodorja az egész emberiség és bolygónk létét. Mesteri módon olyan körülményeket hoztak létre a világban, hogy még az áldozataik is önszántukból vetik alá magukat ennek az Új Világrendnek. És való igaz, az áldozatok – az egész emberiség, kivéve a választottakat – örömmel veszik majd az Új Világrend létrejöttét, s egyféle megváltást látnak majd abban.

Minden nyilvánvaló  bizonyíték és jelek ellenére mégis csak kevesen hiszik azt el, hogy a világ jelenlegi kaotikus állapotát nagyon régen megtervezték. Tény viszont, hogy mindez csakis akkor valósulhat meg, amikor Isten meghatározta, hogy eljött az ideje a megváltó tervének menetrendje szerint.

A választottaknak nagyon oda kell figyelniük az egyre gyorsabban pörgő eseményekre, és szilárdan kell megállniuk a hitben. A végidők sátáni megtévesztése annyira meggyőző lesz, hogy megingattathatja még a választottakat is (Mát. 24:24). Aki nem a Sziklára épített, azt elsöpri az áradat (5Móz. 32:4; Zsolt 18:3; 96:7; Mát. 7:24-27). 

Abban teljesen biztosak lehetünk, hogy az Ellenfél nem vesztegetne oly sok időt és energiát az itt bemutatott egybehangzó okkult szimbolizmusokkal, tervekkel és jövendölésekkel, ha mindez nem lenne számára rendkívül fontos, az utolsó idők eseményeit,  és különösen az ekkorra szánt megtévesztést illetően.

Az okkult világerő programjai idézték elő azokat a jelenlegi állapotokat, amelyeket a Szentírás az utolsó idők jeleiként mutat be. Azok az államfők és politikusok, akik az új világrend eljövetelén dolgoznak, vagy Sátán elkötelezettjei, vagy pedig megtévesztett és megvezetett ostoba érdekpolitikusok, akiknek szigorúan felelniük kell minden tettükért. Ezeknek az embereknek, és mindenkinek, akiket megtévesztettek, már csak rövid idő áll rendelkezésre a megtéréshez. Amikor a Fenevad uralma eljön, az megköveteli Sátán imádatát, s vele a választást: mártírhalál vagy annak  bélyegének felvétele, ami kárhozatot hoz viselőjére. E kor utolsó nemzedékének szembe kell néznie ezzel a választással. Az az idő pedig gyorsan közeledik, s a homokra épült házat elsodorja az áradat. 

Hamarosan eljön annak az ideje is, amikor főbenjáró bűn lesz Jézus Krisztus nevének és a Benne való hitnek a megvallása, és megszívlelendő Krisztus idevonatkozó figyelmeztetése: 

Máté  10:32-33 32 Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. 33 De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.

Forrás: http://churchofgod.hu/

Ötven ország, ahol életveszélyes kereszténynek lenni

Az Open Doors nemzetközi keresztény szervezet a napokban ismerteti Üldözés a világon című éves kutatását, amely egy komplex szempontrendszer szerint (magán­élet, család, társadalom, civil és egy­házi szerveződés), országonként monito­rozza a keresztényüldözés mértékét. Egy százas skálán elnyerhető pont­szám alapján a szervezet évről évre kiállítja a keresztények számára biztosított vallásszabadság terén legrosszabbul teljesítő ötven ország listáját.
A „szégyenlista” első helyezettje idén is Észak-Korea, ahol a szervezet becslései szerint 300-400 ezer keresztény élhet, közülük 40-60 ezer munkatáborban raboskodik. A következő kilenc helyezett mind muzulmán ország, Szaúd-Arábiával, Afganisztánnal és Irakkal az élen. Az 50 országból 24 esetében nemcsak a kormányok vagy a hagyományos elnyomó – vallási vagy nem vallási típusú – rendszerek üldözik a keresztényeket, hanem iszlamista típusú terrorszervezetek, félkatonai egységek is, amelyek nyíltan és egyértelműen vallási jellegű tisztogatást hajtanak végre. Egyre gyakoribb jelenség, hogy keresztény többségű országokban még akkor is erősödő keresztényüldözés tapasztalható az iszlamista terrorszervezetek részéről, ha a társadalom és a kormány egyáltalán nem ellenségesek.

A Le Monde francia napilap szerint az idei ranglista két legfontosabb következtetése „az afrikai keresztények ellen elkövetett iszlamista típusú erőszakos cselekmények nyugtalanító száma”, illetve hogy olyan országok robbantak be hirtelen az ötvenes „toplistába”, amelyekben korábban elképzelhetetlen volt a keresztényüldözés. A keresztény és az iszlám civilizációk „törésvonalain” valóban egyre markánsabban rajzolódik ki egyes térségek (leginkább Fekete-Afrika) radikalizálódása és az erőszakos iszlamizáció jelei. A képzeletbeli „iszlamizációs folyosó” általában hagyományos muzulmán országokból indul, és azokra a szomszédos régiókra terjed ki, ahol ez a két világvallás közötti civilizációs törésvonal megtalálható.
Megjegyzendő, hogy az iszlám társadalmak radikalizálódása nemcsak helyi vagy országos (gazdasági, szociális, demográfiai) tényezőkre vezethető vissza, hanem olyan terrorszervezetek, iszlamista milíciák megjelenésére is, amelyeket külföldi (közel-keleti) hatalmak pénzelnek, illetve indítottak útnak, általában az „afgán veteránok” igénybevételével. (Népirtások az atomkorszakban. Hetek, 2011. december 16.; Kereszténymentes világot. Hetek, 2012. február 3.)
Az Open Doors kutatásából kiolvasható első iszlamizációs folyosó Nyugat-Afrikában található: Algériából (29. hely), Marokkóból (39. hely) és Tunéziából (30. hely) indul, áthalad a radikalizálódó Nigeren, Mauritánián át egészen Maliig (7. hely) és Nigériáig (13. hely). Mali először idén került fel a listára, miután 2012 áprilisában egy olyan radikális tuareg iszlám köztársaság alakult az országban, amely minden keresztény jelenlét eltüntetését tűzte ki célul. Mali egyébként egy rendkívül békés, hagyományos fekete-afrikai, muzulmán többségű ország volt, ahol a keresztény kisebbség ugyan korlátozott jogokkal rendelkezett, de békében élt. A jelentés szerint északon „nagyon sok keresztény kénytelen volt menekülni, a gyülekezeti házakat porig égették”.
Az ezredforduló óta az egyébként keresztény többségű Nigériában is rendkívüli feszültség alatt élnek a keresztények. Északon és Közép-Nigériában összesen tizenkét szövetségi államban van érvényben a saría, ahol pedig még nincs, a Boko Haram elnevezésű terrormozgalom terrorizálja szisztematikusan a keresztényeket. Ez elsősorban pásztorok és közösségi vezetők elleni merényletekben nyilvánul meg, valamint a keresztény lakosság elleni pogromokban. 2012. január 1-jén a Boko Haram minden északon élő keresztényt felszólított lakhelye elhagyására. Azóta számos szövetségi államban katonai szükségállapot van érvényben, és eddig több mint háromezren haltak meg a támadásokban.
A másik nagy iszlamizációs folyosó Kelet-Afrikában található. Líbiából (17. hely), illetve Egyiptomból (25. hely) indul, és Szudánnal (12. hely), Eritreával (10. hely), Etiópiával (15. hely), Szomáliával (5. hely) folytatódik. A keresztény többségű, kifejezetten békés Tanzánia soha nem szerepelt a ranglistán, mégis hirtelen a 24. helyen találta magát a Zanzibár szigetcsoport miatt. A jelentős önkormányzati szabadsággal rendelkező, muzulmán többségű Zanzibárban a helyi hatóságok képtelenek megfékezni a keresztények elleni szervezett erőszakot, ezért a keresztények fokozatosan menekülnek a szigetcsoportról.
Több év után a szomszédos Kenya is visszakerült a listára. A 40. helyet azért érdemelte ki, mert a határos Szomáliából az iszlamista al-Sábáb milícia gyakran átlépi a határt, hogy keresztények ellen támadásokat intézzen a 83 százalékban keresztény többségű országban. Uganda – főleg a fiatal muzulmánok radikalizálódása miatt – szintén először szerepel a listán (47. hely), annak ellenére, hogy a muzulmán lakosság csak 12 százalékos. A muzulmán kisebbség nyomására mind Kenyában, mind Ugandában felállították az iszlám bíráskodást alkalmazó családügyi bíróságokat, ami főleg a muzulmán háttérből származó keresztényeket aggasztja.
További  iszlamizációs folyosókat találunk Közép- és Délkelet-Ázsiában. Előbbi elsősorban Afganisztánból (3. hely) indul, és a Szovjetunióból kivált kis-ázsiai köztársaságokat érinti: Üzbegisztán (16. hely), Türkmenisztán (19. hely), Tádzsikisztán (44. hely), Kazahsztán (48. hely). Pontszámuk alapján tavalyhoz képest mindegyikben romlott a keresztények helyzete.
Ami Délkelet-Ázsiát illeti, itt a muzulmán többségű Indonéziában (45. hely) ugyan jelentős alkotmányos jogokkal rendelkezik a keresztények 38 milliós kisebbsége, mégis szaporodnak ellenük az iszlamista támadások. Sőt, a helyi hatóságok az alkotmány megsértésével a saríát alkalmazzák egyes körzetekben, és a központi kormánynak – egyelőre legalábbis – nem sikerült helyreállítani a rendet. Malajziában (42. hely) az ország nyugati részén gyakorlatilag a saría van érvényben, az iszlamizáció pedig akadálytalanul folyik az animisták és keresztények által lakott keleti részen.
Külön említést érdemelnek az „arab tavasz” országai, ideértve Irakot is, amely elvileg nem tartozik a csoporthoz, de mégiscsak a régi típusú arab diktátorok leváltását szorgalmazó hullám kiindulópontja. Irak 2003 óta folyamatosan előrébb kerül az Open Doors listáján. 2004-ben sztenderd arab diktatúraként a 21. helyen szerepelt, az idei évre azonban feltornázta magát a 4. helyre. Szíriával (tavaly a 36., idén a 11. helyen áll) és Líbiával (a 26. helyről a 17.-re került) bővült tovább azoknak az országoknak a sora, ahol egyes fegyveres csoportok nyíltan vallási tisztogatást folytatnak a keresztényekkel szemben, és azok fizikai megsemmisítését szorgalmazzák. Tunéziában (35. hely) romlott a vallásszabadság helyzete, s ezzel majdnem utoléri a 25. helyen álló Egyiptomot. Irán (8. hely) és Pakisztán (14. hely) továbbra is az üldöző országok listájának első harmadában foglal helyet. Három muzulmán többségű ország kikerült viszont az ötvenes szégyenlistából: a Csecsen Köztársaság, Törökország és Banglades.
A kommunista világ országai közül Kuba idén először maradt ki a listából. Úgy látszik, Kínában tartósnak bizonyul a javulás: tíz évvel ezelőtt még a top 10-ben volt. Idén hasonló pontszámot ért el, mint tavaly, de a globális helyzet romlása miatt a tavalyi 21. helyről lecsúszott a 37. helyre. A főleg az etnikai kisebbséghez tartozó keresztényekkel szemben zajló üldözés ugyan még messze nem szűnt meg, a kínai keresztények mégis hatalmas győzelmet arattak az Open Doors hivatalos értékelése szerint: „Mostantól semmi kétség nem fér hozzá, hogy a kormány de facto megtűri a házi gyülekezeteket, ahova olyan han (a fő nemzetiség) kínaiak milliói látogatnak el, akik az állam által hivatalosnak nyilvánított egyházakkal szemben ezt a gyülekezési formát választják.”
Laosz (8. hely) és Vietnam (21. hely) esetében tavalyhoz képest nem tapasztalható javulás a pontszám alapján, de tíz évvel ezelőtt a két kommunista diktatúra még az első öt ország között szerepelt.
A buddhista–hinduista civilizációhoz tartozó országok a harmincadik körüli helyeket tapossák (India a 31., Bhután a 28., Mianmar (Burma) a 32. helyen). Annak ellenére, hogy India jogállam, és alkotmányos jogokat biztosít a keresztényeknek, évről évre erősödnek az ellenséges hinduista csoportok, és ahogyan Indonézia esetében is megfigyelhető, a központi kormány nem biztosítja megfelelő szinten a keresztény kisebbség védelmét, hanem passzívan tűri üldöztetésüket. Még tovább bonyolítja a keresztények helyzetét, hogy nemcsak a hinduista fegyveres csoportoktól kell tartaniuk, hanem a több szövetségi államban jelen lévő maoista milíciáktól is.
A területén dúló maoista gerillaháború miatt Kolumbia az egyetlen dél-amerikai ország, amely bekerült az ötven ország közé (46. hely), és esetében is javulás figyelhető meg a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest. Ez az első év, amikor a listában nem szerepel további dél-amerikai ország. Idén először egyébként Fehéroroszország is kimaradt, ami azt jelenti, hogy a keleti ortodox világban is javuló tendenciáknak örülhetünk.

Savval öntötték le, megbocsátott

Umar Mulinde ugandai pásztor fejére 2011 decemberében ismeretlenek „Allah Akbar” kiáltással savat öntöttek. Ez volt a kilencedik merénylet személye ellen, miután muzulmán hitét hátrahagyva keresztény lett. A zsidóság támogatásáról ismert pásztort Izraelbe szállították, ahol megmentették az életét. Ma újból Ugandában él feleségével és hat gyermekével. Az Üldözés a világon című kutatás bemutatása alkalmából élőben nyilatkozott az egyik francia regionális tévének: „A hitem nem engedi a gyűlöletet. Nincs bennem bosszúvágy. Teljes mértékben megbocsátottam” – mondta a keresztény lelkész.

1. 
   

Bábel tornya - Lehtzky Józsi

                                       ifj. Lehtzky Jozsi, Bábel tornya c. irasa    




Bábel tornya ?? Isten temploma!? 1Móz.10,8-12. „Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a Földön. Hatalmas vadász volt ő az Úr előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Országa először Bábelben, Erekben, Akkádban és Kalneában, Sineár földjén volt. Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbot-art, Kelahot és Resent, ezt a nagyvárost Ninive és Kelah között.” 1 Móz.11,1-9. „Az egész Földnek egy nyelve és egy beszéde volt. Amikor útnak indultak keletről, Sineár földén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek a teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész Föld színén. Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a tornyot, amelyet az emberek építettek. Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghez vigyék mindazt, amit elterveznek. Menjünk csak le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész Föld színére, és abbahagyták a város építését. Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész Föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész Föld felszínére.” Noé egyik fia volt Khám, aki tiszteletlen volt vele, ezért Noé megátkozta őt. Khám fia volt Kus, aki nemzette Nimródot. Tehát Nimród Noé dédunokája hatalmaskodni kezdett a többi ember felett. Ez volt az első a Bibliában, ahol hatalmaskodásról van szó. Azóta minden emberi rendszer azon alapszik, hogy az egyik ember a másikon hatalmaskodik. Ám Isten országában ennek nem így kellene lennie. Itt nyolc város neve szerepel, amiket Nimród épített. Nyilván ő uralkodott is ezekben, ez volt az ő országa. A városok közé tartozott Ninive is, aminek későbbi történetét ismerjük Jónás könyvéből. Nézzük a történetben megbúvó szándékokat, s hogy mi a tanulság belőlük az Eklézsia számára ma. Először az egész Földnek egy nyelve volt. Igen jó lehetett. Mindenki értette egymás nyelvét. A Pünkösdi csoda által mintha Isten ezt állította volna helyre, illetve ízelítőt adott abból a csodálatos egységből, mely egykor lehetett. Az első gyülekezetben Istennek a jelenléte és az Ő vezetése irányította és tartotta össze a hívőket. Az Ige azt mondja: „Szívük, lelkük egy volt.” Mint ahogy Bábelben egy nyelvet beszéltek. Az Úr első utasítása Noé számára az volt, hogy széledjenek szét, és hajtsák uralmuk alá a Földet. Ez az utasítás nagyon hasonlít arra, amit Jézus mondott tanítványainak a Mt.28,19- 20.-ban (misszióparancs) azaz, hogy „menjetek széles e világra, és hirdessétek az evangéliumot ...” Az első tanítványok ezt is tették. Így jutott el az evangélium az egész akkor ismert világba. Később a missziói aktivitás csökkent, és az evangéliumnak a világ minden tájára való eljuttatása helyett az összegyülekezés vált elsődleges céllá. Hogy a hívők ne széledjenek szét, a vezetők igyekeztek emberi eszközökkel összetartani a közösségeket. Hasonlóan ahhoz, ahogy Noé dédunokája (Nimród) idejében az emberek már letelepedtek. Az Úrban való bizalom helyébe az emberi biztonság keresése lépett. Ez megérthető, hiszen a 2. és 3. században igen erőteljes üldözés érte a hívőket. Minden ember biztonságra vágyik, és szüksége is van rá. Míg az ember (Ádám) Istennel jó kapcsolatban volt, Isten 5 biztonságot adott neki, nem vette észre, hogy meztelen (kiszolgáltatott), hiszen az Úr gondoskodott róla. A bűneset óta az emberek állandóan emberi biztonságot igyekeznek keresni. Ezért alkotnak különböző szervezeteket. A torony építésnek is ez az egyik indítéka. Miután Nimródék letelepedtek, azt mondták: „Szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk a Földön!” Úgy gondolták, hogy valami külső dologgal biztosíthatják az egységüket, a fennmaradásukat és az „identitásukat”. Ez jelenthet számukra biztonságot. Az ember becsvágya jut kifejezésre abban, amikor magának nevet akar szerezni. Az édenkerti kísértésnek is ez volt az egyik összetevője, és hasonló történt szellemileg az Eklézsiával is. Az egységesített szervezet lett a gyülekezet biztonsága. Biztonság a támadások ellen. A tömegben az ember biztonságban érzi magát, de ez egy hamis biztonságérzet. A történelem is azt bizonyítja, hogy a tömegek általában nem jól döntenek, nem a jó dolgok mellé állnak, és a vezetők által nagymértékben manipulálhatók. Az apostoloknak nem ez jelentette a biztonságot: a börtönből angyal szabadította ki Pétert; Pált a megkövezés után a szentek imáira Isten feltámasztotta. Az élő Isten jelentette az egyedüli biztonságot, a megtartó, és egyben összetartó erőt. Nem külső erő, nem teológia (dogmák), vagy jól szervezett közösség, vagy akár közös anyagi célok jelentették az egységet. Szívük, lelkük volt egy; köztük valóság volt, hogy „egy testbe merítkeztek be” és „egy Szellemmel itattattak meg”. Kívülvalók így tettek bizonyságot erről: „Az Isten van közöttetek”, és nem tudtak újjászületés nélkül csatlakozni a gyülekezethez. Még látásbeli különbségek sem tudták őket szétválasztani vagy egymással szembefordítani, ahogy ezt Péterék és Pál közt is látjuk: A különbözőség ellenére egységben maradtak. Az első század végén már mutatkoztak az elhajlás jelei. Erről az Igében is olvashatunk, hiszen a Szentírás említést tesz arról, hogy némelyek nem tiszta szívből, hanem versengésből hirdették az evangéliumot. Voltak, akik a gyülekezetben különbnek kezdték tartani magukat a többieknél. A 3Ján.9.-ben olvassuk, hogy Diotrefész elsőbbségre vágyott, és ezért másokat kizárt a gyülekezetből. Még János apostolt sem fogadta el. Mindez párhuzamba hozható azzal a történelmi helyzettel, amikor Nimród hatalmaskodni kezdett az emberek fölött a korabeli világban.


 Az Ige azt írja, hogy Bábel volt az ő országának a kezdete. (1Móz.10,10.) Tehát az ő hatalomra való törekvése és Bábel tornyának építése szorosan összefüggött. A korai gyülekezetben hasonló folyamatok mentek végbe: a presbitériumokban némelyek a többiek véleményét elnyomva diktálni kezdtek. Erről ír Pál a 2Kor.11,19-21. „Hiszen ti okosak vagytok, mégis szívesen eltűritek az eszteleneket: mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. Szégyenkezve írok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk.” Egyre többen kezdtek a hívők közül evilági gazdagságra, elismerésre szert tenni. Egyre kevesebben voltak, akik teljes erővel szolgálták az Urat. Így azokat, akik ezt tették, különbnek tartották. Ami mindenkinél természetes kellett volna, hogy legyen; - hogy teljes odaszántsággal szolgálja az Urat, és az Úr bizonyságot tesz jelekkel és csodákkal - az egyre kevesebbek kiváltsága lett. Őket különleges felkenteknek kezdték tekinteni. A Jelenések könyvében a gyülekezeteknek szóló részekben olvasunk a nikolaitákról. Watchman Nee: A hét gyülekezet című könyvében részletesen kifejti, hogy a „nikolaosz” szó jelentése az, hogy a „népet legyőzni, uralkodni”. Az efézusi gyülekezetnek azt üzeni az Úr, hogy „az megvan benned, hogy gyűlölöd a Nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök.” (Jel.2:6) A pergamoni gyülekezetnek azt írja: „Nálad is vannak olyanok, akik szintén a Nikolaiták tanítását tartják. Térj meg tehát!” (Jel.2:15) Két dologról olvasunk itt: cselekedetekről ill. tanításról. Tehát a Nikolaiták cselekedetei, amikor egyesek különleges felkentnek tartva magukat, a véleményükkel elnyomják mások vélekedéseit. A folyamat így alakult a századok során is: először némelyek kezdtek 6 mások felett uralkodni, majd később a Bibliából tanításokat hoztak arra, hogy rajtuk keresztül Isten különleges módon tapasztalható meg, ami őket a többi hívő fölé helyezi. Sőt aki nem ért egyet velük, az Isten ellen lázad. Azt tanítják, hogy Kóré fiaihoz, illetve Mirjámhoz hasonlóan, betegségek, sőt még halál is lehet ennek a következménye. Isten a Jelenések könyvében határozottan kifejezi, hogy Ő ezeket a cselekedeteket gyűlöli, és hogy ezekből a tanításokból meg kell térni. Az apostoloknál ennek a cselekedetnek, és tanításnak nyomát sem találjuk, pedig ők mindenkinél különbnek tarthatták volna magukat, hiszen együtt jártak Jézussal, ismerték Őt személyesen. A folyamat ma is általában így zajlik, hogy mások kezdik a sikeres szolgálónak mondani, hogy az Úr rajtad keresztül különlegesen cselekszik, és Ő talán gyenge ezeknek a testvéreknek azt mondani, hogy ne mondjatok ilyeneket, mert nem akarja őket megsérteni. Mivel aztán sokan mondják ezt, kezdi elhinni, és kezd egyre arrogánsabban vezetni. Mások eleve hatalomvágyból ragadják meg a vezetést. Pál kicsit ironikusan Péteréket fő-fő apostoloknak nevezi, és azt mondja: velük én nem törődtem, hanem azt tettem, amit Isten mondott. Nyilván nem Péterék tartották magukat fő-fő apostolnak, hanem a testies testvérek, és Pált sokszor hozzájuk hasonlították, és lenézték, mivel testileg nem ismerte Jézust. Ma is sokszor a gyülekezetnövekedési ambíciók mögött a vezetők hatalomvágya áll, ahogy Nimród hatalomvágya összefüggött a torony építésével. Nyilván ha egy vezető mögött egy nagy gyülekezet áll, az nagyobb tekintélyt jelent az emberek előtt, hiszen a demokráciában a szavazatok száma a döntő, s így a népszerűség igen fontos. Jézus ellenben azt mondja: „Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek!” Jézus a Mt.20,25-27.-ben (Mk.10,42-43.) azt mondja: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.” Péter pedig ennek értelmében így ír: (1Pét.5,1-4.) „...Legeltessétek az Isten közöttetek lévő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.” Az Istenhit önkéntes, arra senkit sem lehet kényszeríteni, mert ezáltal értelmét veszti. Aki helytelen indítékból fogadja el a keresztyén tanítást, és az Isten országát nyerészkedésre akarja használni, az nem lehet kedves az Úr előtt. Isten nem a külsőt nézi, hanem látja az ember szívét, legrejtettebb szándékait. Még magadat is be tudod csapni, de Őt nem lehet becsapni. Keresztyénné válni elsősorban nem külső változást jelent. Az csak következménye a belső szabadulásnak.


 A harmadik századra egy-egy ember került a gyülekezetek élére. Írásos feljegyzések szerint a keresztények Róma püspökét kezdték az egyház legfőbb vezetőjének tartani. Nagy Konstantin idejére az elhajlás olyan mértékű volt, hogy a türelmi rendeletet, mint Istentől jövő áldást üdvözölték. A politikailag megváltozott helyzetben a hívők gazdasági és politikai előnyre tehettek szert, ezért egyre többen csatlakoztak a gyülekezethez érdekből. Már nem az újjászületés és a megváltozott élet volt a gyülekezethez való tartozás kritériuma, hanem bizonyos hitbeli nézetek elfogadása, a keresztvíz felvétele, mely megtérés nélkül is lehetséges volt. Ezután egy hatalmas, világméretű szervezet jött létre, mely politikai és gazdasági nagyhatalommá vált, és minden másképpen gondolkozót üldözött. Több évszázaddal később, mikor teljes volt az elhajlás Isten Igéjétől (a Biblia tiltott volt az egyházban!), a reformáció által Isten egy megújulást hozott. Ám sajnos ugyanezek a negatív folyamatok az újdonsült egyházakban is nagyon rövid idő alatt végbementek, és a mai napig sajnos megfigyelhetőek minden új megújulási mozgalom életében. Bábelben egy torony építéséről gondolták, hogy majd összefogja őket. Azt mondták: „Olyan tornyot építsünk, melynek teteje az eget érje!” Biztos, hogy nem csak a 7 természettudományokban való járatlanságuk mondatta ezt velük. Szándékuk hasonló volt ahhoz, mint amikor az emberek saját cselekedeteik által akarják Istent elérni. A különböző egyházakban ez más és más módon jut kifejezésre, ám mindegyikben fellelhető. Bábelben a tornyot égetett téglából építették. Isten ez által a leírás által nem technológiai ismereteket akart velünk közölni. A téglavetés példája is szellemi tanulsággal szolgál a Gyülekezet számára. Mint tudjuk, Isten gyülekezetét az Ige Isten templomához hasonlítja, mely nem fizikai, hanem szellemi ház. Érdemes akkor megnéznünk, hogy Isten templomának építéséhez milyen építőanyagot használtak! Az 1Kir.5,31. tanúsága szerint faragott kövekből építették fel Isten templomát. Péter mondja, hogy mi magunk is ÉLŐ kövek vagyunk. (1Pét.2,5.) Hasonlítsuk össze a kiégetett téglát és a faragott követ! A tégla úgy készül, hogy az alapanyagból képlékeny masszát készítenek, azt sablonba döngölik, majd magas hőfokon kiégetik. Így egyforma alakú „téglákat” nyernek. A téglákat nagyüzemben lehet előállítani, és gyorsan lehet belőlük építkezni, hiszen egyformák, mindegyik mindegyikhez illeszthető. Ezért gondolták azt, hogy ebből olyan hatalmas tornyot tudnak majd építeni, hogy teteje az eget éri. Mit jelent mindez szellemileg? A képlékeny massza a gyülekezet építésénél úgy készül, hogy az emberek személyiségét megtörik. Sokszor nem tiszta, és világi módszerek segítségével érik ezt el: erős, tekintélyen alapuló tanítások, ezek tréningszerű sulykolása, managertréning jellegű tanfolyamok tartása, jelmondatok hangoztatása, megfélemlítés, nyilvános megszégyenítések Isten Igéjére és a Szent Szellem vezetésére való hivatkozással, lázadónak való kikiáltás, barátságok szétválasztása, beavatkozás az emberek magánéletébe Isten akaratára való hivatkozással, és még sorolhatnánk. Például egy magyarországi gyülekezetben a “Főpásztor” a vezetőkkel havonta kitöltetett egy kérdőívet (checkup), melyben még a szexuális életükről is számot kellett adniuk. Később az egyikük ellen az volt a fő vád, és a lázadásának bizonyítéka, hogy nem töltötte ki ezt rendszeresen. A cél, hogy így a tag a gyülekezetben uralkodó értékrendet, teológiai nézeteket és viselkedési formákat teljes mértékben magáévá tegye, olyannyira, hogy úgy érezze, ez ad neki szilárdságot. Sablonosan kezd gondolkozni, hinni, viselkedni, és fél is ezeket a sablonokat elhagyni. Szinte kiégetődik, és egy vallásos keménység (bigottság) jellemzi. Nem csak a történelmi egyházakban, hanem a leghaladóbb karizmatikus gyülekezetekben is megfigyelhető ez. Az így tanított hívők bármilyen feladatot szívesen ellátnak, melyet vezetőik rájuk osztanak, mivel úgy tekintik a feladatot, mint Istentől számukra rendelt küldetést. Jobban figyelnek a vezetőikre, mint az Úrra. „A pásztor azt mondta!” kijelentés nagyobb tekintéllyel bír a szívükben, mint „az Úr azt mondta” vagy „a Bibliában ez áll”. Sokszor az emberek közti szimpátiát, barátságokat, „lelki kapcsolatokat” károsnak tartják. A szervezet céljai és érdekei a személyes kiteljesedés elé kerülnek. S valóban sokan kiégettekké válnak. A vezetők azon igyekeznek, hogy mindenki ugyanúgy gondolkozzon, és viselkedjen, mert ezt gondolják egységnek. Így gondolják sikeresnek a gyülekezetet. Ez egy hamis, látszat egység, sablonosság. Pál nem használta emberi tekintélyét a tanításnál, hanem természetesnek vette, hogy a Bérea beliek „naponta kutatják az Írásokat, hogy így vannak-e ezek”, ahogy Pál tanítja. Őket az Ige „nemesebb lelkűnek” mondja. (Apcs.17,11.) Péter, mikor a jeruzsálemi testvérek számon kérték, hogy miért ment be egy pogány (Kornéliusz) házába, készségesen beszámolt az ott történtekről. Természetesnek vette, hogy el kell számolnia a tetteivel a testvéreknek. Mikor látták, hogy Isten cselekedett Kornéliusz házában, megváltoztatták egész teológiájukat, amit gyerekkoruktól kezdve tanultak, és dicsérték az Istent, mivel a pogányokra is kitöltetett a Szent Szellem. (Apcs.11,2-3.) Mindez azt mutatja, hogy alázattal voltak Isten és emberek előtt. Sajnos ma sok vezető úgy gondolja, hogy azáltal építhet nagy gyülekezetet és 8 biztosíthatja a gyülekezete egységét és növekedését, ha egyszemélyben vezeti, mint egy „diktátor”. Sokszor már azt is lázadásnak tartják, ha a testvérek felvetik, hogy miért hozott bizonyos döntéseket. 


Úgy gondolják, hogy nem kötelesek az „egyszerű tagoknak” magyarázattal szolgálni, mert úgysem értenék meg az Isten vezetését. Ebből alakult ki az a tanítás, miszerint csak bizonyos beavatottak, hozzáértők, „felkentek” képesek megtudni mit mond Isten, és hogyan kell érteni Isten Igéjét. Ezzel szemben Isten temploma faragott kövekből épült. Mit jelent ez? Azt, hogy a kőnek az állagát nem változtatja meg az Úr, csupán a felesleget faragja le róla, formálja. A kövek különböző méretűek és alakúak lehetnek. A hasznosságuk nem attól függ, hogy mekkorák és milyen alakúak, mennyire látványosak, hanem hogy a helyükön vannak-e. Mindegyik követ külön-külön faragja a mester a terve szerint, attól függően, hogy milyen funkciót fog az adott kő az épületben betölteni. Azért kell őket egyenként faragni, hogy a mellettük levő kövekkel minél jobban összepasszoljanak. Egy-egy kő csak a maga helyére illik. Ha nem kerül oda, hiányzik az épületből, és ugyanakkor haszontalanná is válik. Ez szellemileg tekintve azt jelenti, hogy az emberek személyiségét nem kell megváltoztatni, hiszen az Istentől való, veleszületett képességekkel és adottságokkal. Ő elhívott minket már a világ megalapítása előtt. Már az anyaméhben ismert mindnyájunkat. Isten mindenkit egyenként a kezébe vesz és átformál az Ő terve szerint, megszabadít a bűntől, kötelékektől, lelki gyógyulást ad. Az emberek közt különbségek vannak mind mentalitásban, mind képességekben, gondolkodásmódban, még az Isten megismerésében is. Ezek nem gyengítik az épületet; a fontos az, hogy mindenki kiformálódjon Isten terve szerint, arra a feladatra és elhívásra, amit Isten neki szánt az Ő templomában. Arra kell segíteni egymást, hogy Isten akaratát megtaláljuk és minél jobban be tudjuk tölteni. Ahogy egy követ sokféle eszközzel formálnak, úgy az Úrnak is sokféle eszköze van a mi átformálásunkra. Legfontosabb eszköze az IGE. A kövek közti kapcsolat létfontosságú az épület szilárdsága szempontjából. Mennél inkább egymáshoz simulnak a kövek, illenek egymáshoz, annál erősebben kötődnek egymáshoz. A templomépítésnél beszámol az Ige egy rendkívüli dologról: 1Kir.6,7. „Minthogy a templom építésekor már készen kifaragott kövekből építettek, sem kalapácsnak, sem vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak a zaja nem hallatszott a templom építésekor.” Vajon ez miért így történt, és mit jelenthet ez szellemileg az eklézsiának? Ha folytatjuk a gondolatmenetet, megláthatjuk, hogy a testvéreket nem a gyülekezeti munkások faragják, hanem az Úr alakít mindenkit, és a gyülekezet felépüléséhez már nem kell alakítani a tagokat a gyülekezet vezetőjének terve szerint, hanem segíteni kell megtalálni a helyüket. Az a rengeteg viszály, feszültség, szakadások az eklézsiában olyan, mint a kalapácsok és vasszerszámok hangja, mely abból adódik, hogy alakítani próbálják az embereket. Ezek sajnos megbotránkoztatják a kívülvalókat, és sokakat tartanak távol a hittől. Isten temploma csendben, zajok nélkül kell, hogy épüljön, mivel az Úr alakítja a tagokat, és helyezi el a gyülekezetben, ahogy Ő akarja. Jobban kellene az Úrra figyelnünk és Benne bízni. Pál bízott benne, hogy a jó munkát, amit elkezdett az Úr bennünk, azt be is fejezi az Ő eljöveteléig. A szolgálók dolga, hogy Isten eszközei legyenek és szolgáljanak. Ha ezzel a látással és Úrra figyeléssel lennénk, akkor ez a csoda megtörténne Krisztus teste épülésénél is, hogy más szervezetekkel ellentétben a gyülekezet nem lenne hangos a belső összeütközésektől, viszályoktól, szakadásoktól. Az Úrra kell bíznunk az alakító munkát, és hagynunk kell, hogy Ő alakítson minket. A jól ismert Ige, az Ef.4,16. pont erről beszél: „Az egész test pedig az Ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” 9 Azt hiszem, minden keresztyén vágya, hogy így épüljön az eklézsia, csendben, szeretetben, az Úr jelenlétében, nem emberek által, hanem Isten által. A Zsid.11,10.16. arról beszél, hogy Ábrahám, aki hite miatt minden hívő atyja, „...várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.” A templom lett a példája az Úr által tervezett és alkotott Isten egyházának, míg Bábel az emberek által alkotott szervezeteknek, egyházaknak, amelyeket Isten elérésének szándékával hoztak létre. Ne mondjuk azt, hogy a mi gyülekezetünk nem lehet Bábel, mivel Jézusban hiszünk, vagy a Szent Szellemmel betöltekeztünk. Mindaz, amiben emberi ambíciók érvényesülhetnek Isten vezetése helyett, az hasonlóvá lett Bábelhez. Ez nem a külső megjelenéstől, az istentiszteleti rendtől függ, hanem a szívekben dől el. Isten országa nem láthatóan jön el, hanem a szívünkben van. Tisztítsuk hát meg a szívünket, és térjünk vissza az Úrhoz, Őrá bízva mindent, és szolgáljunk alázattal az Ő testében. Nézzük tovább, milyen tanulságokkal szolgál az Ige nekünk. „A földi szurok lett a habarcsuk”, vagyis az tartotta össze a téglákat. Szükség volt valami külső összetartó erőre a tagok között, és a földi szurok volt ez. Ma is valóban földi, és sokszor nem éppen tiszta (szent) dolgokkal igyekeznek az egyházat összetartani. Ezek lehetnek nagy szervezetek, szervezeti szabályzatok, fennkölt beszédek, szép műsorok, kellemes időtöltések, anyagi érdekek, segélyek, pozíciók adása, fizetett álláslehetőségek, jó baráti társaság, klubok, üdvösség ígérete, áldás ígérete, vagy megfélemlítés, kitagadás, stb. Ezzel szemben a faragott (élő) köveket nem kell semmi külső erővel összetartani, mert belső erő (gravitáció), a SZERETET tartja őket össze.


 Ez az Úr templomának az egyetlen összetartó ereje, és ha ez nincs, akkor szétesik. Ez a személyes kapcsolatokban jut kifejezésre, és nem valami tömeghatásban, „csordaszellemben”. Isten nem tömegként kezeli a Test tagjait, hanem egyenként foglalkozik mindenkivel, tervezi és alakítja mindannyiunk életét, és a gyülekezet egybeépítését. Ef.4,15-16. A tisztátalan földi szurkot leplezi le az Ef.4,14. „...akik mindenféle tanítás szelében ideoda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától....” Az Ef.4,11-16.-ban ezeket állítja szembe Isten Igéje, és leírja az Eklézsia felépülésének módját, ahogy az Úr építi: „És Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Istenfia megismerésének az egységére, a felnőtt korra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ideoda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestül Őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az Ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” Olvassuk el ezt újból figyelmesen! Amelyik gyülekezet nem így épül és működik, az máris Bábellé vált. Itt értünk el az Úr válaszlépéséhez. Összezavarta a beszédjüket, hogy ne értsék egymást, s így ne tudják befejezni a torony építését. Az első gyülekezetben „szívük, lelkük egy volt”. De később viszályok kezdődtek, mintha nem értenék egymás nyelvét. Sokáig azt hittem, hogy az a sok szakadás az Ördög támadása és munkája. Lehet, hogy te is ezt hiszed? Nem értettem, hogy vajon a Sátán hogyan lehet ilyen erős, hogy ilyen hatásosan tud gyülekezeteket szétszakítani? Hiszen Jézus azt mondta, hogy az Eklézsián a 10 Pokol kapui sem vesznek diadalt. Az Úr világosan mondta nekem: „A szakadások nem a Sátán műve. Isten szállt le és zavarta össze a gyülekezetek építőinek nyelvét, hogy ne értsék egymás szavát, ne értsék meg egymást, és szétszélesztette őket, hogy ne építhessék tovább Bábelt. Mindegyik megújulási mozgalom Istentől indult, de később bejött a világgal való barátság, a világ szeretete, mely ellenségeskedés Istennel. Bejöttek emberi ambíciók, pozíciók, dogmák, szokások, és így váltak Bábellé, ezért szakadásokat támasztott az Úr, hogy ne győzhessen az emberek dicsőségvágya, „...hogy egyetlen ember se dicsekedhessék az Isten előtt.” (1Kor.1,18-31.) Az Úr nem az emberekre haragszik, hanem tudja, hogy mivé válik az ember nagyravágyásában, ha „megy a szekér”, ha sikerülnek a tervei, ha Őnélküle épít egyházat. Az Úr ezzel minket akar megóvni a végső bukástól. Ez is az Ő eszköztárához tartozik. Lehet, hogy ezen most megütköztök, de ez is Isten Igéje, ahogy a Róm.1,24.-ben is az Isten lép fel az emberek ellen. Isten keményítette meg a fáraó szívét, az Úr küldött egy rossz szellemet Saulhoz is, Ő verte meg Heródest is felfuvalkodottsága miatt, stb. Tudom, nagyon keménynek tűnik a jó dolgokhoz szokott fülünknek, de Isten nem csak a szeretet, hanem az igazság is. Az Ő Igéje igazság! Azt tanították nekünk, hogy minden kellemetlen dolog az Ördögtől van, de ez nem igaz. Lásd: Zsid.12,4-11.; 1Kor.11,18-19. A rossz dolgok vannak a Sátántól. Nem biztos, hogy ami nekünk kellemetlen, az rossz is. A szakadás csak tünet, mely jelzi a korábban bekövetkezett elhajlást. Nem elég a tüneteket csillapítani, hanem meg kell találni az elhajlást, és visszatérni az Úr vezetéséhez. (Találkoztam olyan vezetővel, aki egy gyülekezeti szakadásból azt a tanulságot vonta le, hogy azért történt a szakadás, mivel kiengedte a kezéből a vezetést. Ezért később még jobban diktált a gyülekezetben, és ez még durvább elhajláshoz vezetett.) Elsősorban nem azzal lehet munkálni az egységet, ha közös találkozókat tartunk, bár ezek is jók és szükségesek, hanem ha szívből megtérünk a magunkválasztotta istentiszteletből, és megszívleljük a bábeli történet tanulságait, beleilleszkedünk az Úr templomába, alázatosan engedünk az Úr formálásának, betöltjük Isten tervét.


 Ha szívből megbocsátunk egymásnak, ha nem tartjuk magunkat, vagy valaki mást nagyobbnak a többieknél, hanem elfogadjuk egymást olyannak, amilyenné Isten alakít, elfogadjuk a különbözőségeket, természetesen a közös alapra építve, aki Jézus, a Krisztus. Ekkor Ő felépíti csodálatos templomát, ahol az Ő jelenléte lakozik. Ahol nem hallatszik „vasszerszámok” hangja. Bábel volt a kezdete Babilon városának, amely a fővárosa lett Babilon birodalmának. Bábel tornya nem más, mint Babilon nagytemploma (ziggurat), mely a bálványimádás helye és az emberi kevélység, a szellemi paráznaság szimbóluma lett. Ellentéte Isten imádatának a helye, a Jeruzsálemi templom. Izráelt az Úr iránti engedetlensége, bálványimádása miatt Babilonba hurcolták fogságba. Ez is szellemileg példázza azt, ami az eklézsiával is történik. Az Úr a keresztyéneknek a tőle való eltávolodásuk, a világgal való szövetkezésük miatt engedte, hogy beleessenek ezekbe a szellemi csapdákba. Szellemileg babiloni fogságba jutottunk. Az Ézs.14,12-14. Babilon királyát úgy hívja, hogy fényes hajnalcsillag, mely lehullott az Égről, a Földre esett. Mivel Sátán volt az égben a fény hordozója (Luciferos), de lázadása miatt letaszíttatott, Sátánnal azonosítja Babilon királyát, kinek az a szándéka, hogy az Isten csillagai fölé emelje magát, és a gyülekezet hegyén lakjon, hasonló legyen a Magasságoshoz. Tehát pont az igazak fölé akarja magát emelni, (mert az igazak fénylenek, mint a csillagok) illetve a gyülekezet fölé akarja helyezni trónját, hogy a keresztyének neki engedelmeskedjenek, őt imádják. Természetesen egy hívőt nem tud a Sátán 11 nyilvánvaló bűnbe, bálványimádásba ejteni. Ezért igyekszik becsapni a keresztyéneket, hogy olyan dolgokat tegyenek és higgyenek, amelyek hasonlítanak a valódihoz, de nem az Úr akarata. Ezek emberi módszerek, ötletek, rendelések, szokások, hagyományok, kulturális tradíciók, és nem Isten rendelései. Igyekszik az Ellenség a figyelmünket a szívünk állapotáról elvonni, és a külsőségekre irányítani. Így a gyülekezetek vezetőinek figyelme is hajlamos a külső dolgokra terelődni. Pl. milyen öltözet van, milyen hangszerek, milyen zene, milyen liturgia, a vezetők elöl üljenek, akadémikus teológiai képzés legyen, saját templom (imaház), reprezentáció, image, reklámok, politikai befolyás, és még sorolhatnám. Az emberek biztonságra vágytak, mivel már nem voltak élő kapcsolatban a Teremtővel. Ezért építettek városokat. Tulajdonképpen a téglagyártás egy nagyszerű technológiai felfedezés volt, mellyel sokkal gyorsabbá és hatékonyabbá vált az építkezés. Elkezdtek ebben a módszerben bízni. Ez is hasonló a mai gyülekezet állapotához. Módszereket (sokszor világiakat) keresnek a hatékonyabb gyülekezeti fejlődéshez; ha valahol Isten nagy dolgot tett, azt tipizálni akarják, lemásolják, azt remélve, hogy így kaphatják meg Isten áldását. Ez történt az Úrtól adott rézkígyóval, amit Mózes állított. Amikor Isten adta, akkor a megmenekülést szolgálta, de nem a kígyó mentett meg, hanem az Úr. Később bálványként imádta a nép. Ezékiás volt az, aki végül darabokra törette a rézkígyót. (2Kir.18,4-5.) Ezékiás az Úrban bízott. Tehát nem a módszer tesz minket győztessé. Az Úr különböző módokon cselekszik, és a módszere nem tipizálható. Nem a jó „technológiák”, módszerek által épül fel az Isten országa, hanem a Benne való bizalom, az Igéje, és a Szent Szellem vezetése iránti engedelmesség által. Az Úr építi fel az Egyházát. Bábel példázza a technológiába vetett hitet is. A mai technikai társadalomban igazán látszik, hogy az emberiség problémáira a technológiai fejlődés nem hoz gyógyírt. A technikai forradalom sokkal több kárt eredményezett (környezetszennyezés, ásványkincsek kimerülése, még pusztítóbb fegyverek, az emberek eltunyulása, elidegenedés, magányosság, depresszió, stb.). Az emberek görcsösen próbálják az életüket biztonságosabbá, kényelmesebbé tenni, és egyre bizonytalanabb, egyre veszélyesebb lesz az élet. A probléma nem kívül van, hanem a szívekben. Ahogy a Róm.1.-ben áll: „...a teremtményt imádták a Teremtő helyett....” Így az eklézsia állapota is a hívők szívének állapotától függ, és nem a módszerektől. Az Újszövetség is beszél Babilonról. Most ezeket az igéket vizsgáljuk meg, az eddig leírtak fényében. Jel.14,8.; 16,19.; 17,1-18,24. Nem szándékom részletesen írni a nagy paráznáról, sem a Fenevadról. Erről a témáról a „Babilon misztériumvallása” című könyv szól. A parázna kifejezés azt jelzi, hogy olyan valakiről van szó, aki házastársán kívül mással létesít intim kapcsolatot. Illetve érdekből (pénzért) adja bájait. Isten többször is mondja Izráelnek, hogy bálványokkal paráználkodtak. Ha Isten népe bálványokat imád, az szellemi paráznaság. Tehát a nagy parázna nem a világ, hiszen ők amúgy is a Sátán hatalma alatt vannak (a világi hatalmak a Fenevad), hanem amikor az egyház szövetséget köt a világgal, szellemi dolgokban hallgat a világra, szellemi befolyást enged a világnak, keresi a világ elismerését, kegyeit, világi módon építi fel a gyülekezetet, világi módszereket használ a vezetésben, stb. ez szellemi paráznaság. Jak.4,4. „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik Istennek.” Pont ezek történtek a katolikus egyház kialakulásakor.


 A babiloni bálványimádó misztériumvallás (mely a Római Birodalomban is tovább élt) szokásai, szervezete, jelképei, babonái, ünnepei, szobrai, főpapi és elnyomó rendszere keresztyén köntösbe lettek 12 öltöztetve. Nagy Konstantin türelmi rendelete után az emberek megtérés nélkül, tömegével csatlakoztak. Magukkal hozták a pogány szokásaikat, bálványaikat, és keresztény megfelelőket találtak nekik, hogy így elfogadhatók legyenek. Keveredés jött létre. Magyarországon szintén így történt István királynál. A hatalom megszerzéséért folytatott küzdelemben csak a katolicizmus elfogadása által kaphatta meg Nyugat támogatását, így az emberek érdekből vették fel a katolicizmust. De azt olvassuk, hogy Babilon a paráznák anyja. Ez azt jelenti, hogy vannak gyermekei. Ahogy látjuk is, hogy a Római Katolikus egyházból szakadtak ki más egyházak, és ők is szövetkeztek a világgal, államegyházakat hoztak létre, politikai, gazdasági hatalomra tettek szert, engedetlenek lettek az Úrnak. Mi köze az államnak az egyházhoz? Ma Magyarországon törvény van az állam és az egyház szétválasztásáról, mégis a Miniszterelnök 2001-es országértékelő beszédében keresztény államról beszélt. Mivel a hit mindenki saját, önkéntes, belső meggyőződése, ezért nem lehet törvénnyel kikényszeríteni. Az állam nem rendelkezhet az ember hitbeli meggyőződése felett. A nagy parázna a Fenevadon lovagol, ahogy az egyház hatalmat szerez a világban. Az egyházi vezetők tekintélyét a világi hatalom biztosítja, nem az Úr. Ez Babilon. A gyülekezetekben ma vagy diktatúra, vagy demokrácia működik, akárcsak az államban. Ez is a világ befolyása. A Mennyek országa Isten uralma, azaz teokrácia. Vajon mely egyházak a nagy parázna lányai? Minden keresztyén gyülekezet, amelyik beengedi a világot a gyülekezetbe. Akiknek fontossá válik, hogy a világ elismerje őket, bejönnek a hatalmi pozíciók, a pénz szeretete, a politizálás, világi vezetési módszerek, szervezeti hierarchia. Az összejövetelek tele vannak világi hatással, show-műsor lett az összegyülekezésből. (Jak.1,27.) A jól kidolgozott előadást, a tömeghatás által előidézett jó érzést azonosítják Isten jelenlétével. A pszichés hatást szelleminek mondják. A próféták is a saját lelkükből prófétálnak, akkor is, ha nem szólt az Úr. Jobban kezdenek bízni a módszerekben, mint Istenben. Az ember kerül a középpontba (humanizmus), azt hirdetik, amit az emberek hallani akarnak. Ha az Úr már nincs köztük, akkor is megy minden szépen tovább. Hatalmaskodás, manipulálás működik köztük, a külsőségek fontosabbá váltak a szívek állapotánál. A tekintélyeseket, gazdagabbakat nagyobb tisztességben részesítik, mint a többieket. (Jak.2,1-4.) Közbenjáró réteg alakult ki. Már nem működik az egyetemes papság a gyakorlatban. Sokszor szinte szolgáltató iparrá vált a gyülekezet. Valaki így mondta: „Jó műsort adunk, ezért jó fizetés is jár.” Ezt egy karizmatikus gyülekezet vezetője mondta. Ezzel akarta igazolni, hogy miért él királyi módon az adakozásból. Elgondolkoztató, hogy a rendszerváltás előtt, mikor nehézségekbe ütközött keresztyénnek lenni, nem volt ilyen sok gyülekezet, és ennyi gyülekezeti tag sem. Ahogy a rendszerváltás jött, váltás lett a hívők közt is, sok új gyülekezet alakult, sokan kezdtek érdekből gyülekezetbe járni. Valahogy a világi változással együtt járt a keresztyének változása is, mintha a világ szelleme befolyásolná a gyülekezeteket. Jézus soha nem hibáztatta a társadalmi rendszert a hívők állapotáért, hanem azt mondta: „az Én országom nem e világból való...”. Máshol pedig: „nem e világból vagytok.” „Mi köze a hívőnek a hitetlenhez.”- mondta Pál. A történelem is azt bizonyítja, hogy az üldözés nem töri meg az eklézsiát, hanem tisztán tartja, és annál nagyobb erővel terjed. „A szentek vére magvetés”. A Szent Szellem munkáját külső erők nem gátolhatják meg csak belső bajok, a szellemi paráznaság az, ami erőtelenné teszi az eklézsiát, pedig Jézus szava szerint a „Pokol kapui sem vesznek rajta erőt”. Nézzük meg Bálám esetét, amikor prófétálni akar Izráel ellen, hogy ezáltal legyőzhetővé váljon Isten népe, de nem tudott rosszat mondani, mert az Úr tökéletesnek látta az Ő népét, és így csak áldást tudott adni. (4Móz.22.) De Bálám jól ismerte Istent, és tudta, hogy ha Izráel elfordul az Úrtól, és bálványokat kezd imádni, akkor az Úr fordul ellene, és az ellenség 13 kezébe adja őket. Ezért azt tanácsolta Báláknak, hogy a lányaik csábítsák el a zsidó férfiakat, hogy házasodjanak velük, amit megtiltott nekik az Úr. Természetesen utána már könnyű dolguk volt a pogány feleségeknek, hogy bálványimádásra is csábítsák a hébereket. Ezért aztán az Úr ellenség kezébe adta őket, és így Bálák győzött végül. Azt olvassuk a Jel.2,14.-ben: „De egy kevés panaszom van ellened, mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbecsalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak.” Érdekes, hogy pont utána említi a nikolaiták tanítását, ami ezek szerint összefügg vele. Azt hiszem, Bálám története világosan értelmezhető szellemileg az eklézsia mai helyzetére is. Külső támadások nem tudják elvenni a gyülekezet erejét, nem tudják megakadályozni az áldásokat, mert azok nem a módszerektől, pénzügyi vagy politikai lehetőségektől függnek. Csak ha a testvérek szívébe be tud férkőzni a világ. Az nem baj, ha a gyülekezet, a hívők a világban vannak. A baj az, ha a világ van a szívükben. Jak.1,27. „Tiszta és szeplőtlen istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.” „Menjetek ki belőle, én népem” - mondja az Úr. Ez azt jelenti, hogy a szívünkből kell Babilonnak kijönnie. „A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat” - mondja az Úr! A keresztyének állapota ma olyan, hogy igazán aktuális ez a felszólítása az Úrnak, „hogy ne legyetek részesek bűneiben, és a rá mért csapások ne érjenek titeket.”