Bizonyságtétel Puerto Rico-ból - Bernada Fernandez

                                     Nagyon komoly figyelmeztetés

             "Eddig még semmi sem volt annyira fontos üzenet, mint ez!!!!!!!                                   Ezt mindenkinek meg kellene osztania!!!!!

A kegyelmi időnek már nem hamarosan, hanem SÜRGŐSEN VÉGE!

EZT MAGA AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS MONDTA annak a szolgálóleányának, aki megírta a levelet, amit MINDEN EMBERNEK AZ EGÉSZ FÖLDÖN el kellene olvasni!!!!!!"

    "Mondd meg népemnek, hogy az út nem azoké, akik elkezdenek rajta járni, hanem azoké, akik végig mennek rajta! Azt is elmondta az Úr, hogy az út amely a Mennybe vezet, szűk és keskeny és ebben az utolsó időbensok próbán vezet át. Népem, gyülekezetem - mint az arany - lesz megpróbálva. Némelyek az utat olyan keskenynek fogják találni, hogy azt gondolják - nem képesek rá. De amikor a legkeskenyebbnek látjátok, veletek megyek és fogom kezeitek...." (részlet)

" Bernada Fernandez" bizonyságtétele Puerto Rico-ból

    Az egész egy este kezdődött, amikor nagyon beteg voltam. Jóllehet dicsértem az Urat, az erőm azonban elhagyott és tudtam, hogy valami nagy dolog fog az életemben történni. Férjemmel együtt imádkoztunk, de semmi nem történt - hanem rosszabbul lettem a szívemmel.
Reggel azt mondta a férjem, hogy nem megy dolgozni, mert velem kell törődnie. De Isten terve az volt, hogy elmenjen dolgozni. Mondtam neki, hogy nem leszek egyedül, mert az Úr velem van. Azonban amikor egyedül maradtam, úgy éreztem, hogy közel van hozzám a halál, úgy hogy a telefont az ágyam mellé tettem - arra az esetre ha segítséget kell hívnom.
Először anyósomat hívtam fel és mondtam neki, el akarok búcsúzni tőle, de ő azt mondta, hogy az Úr kinyilatkoztatta számára - ezen a napon egy nagy dolog fog velem történni.
Egy testvér, akit a gyülekezetből felhívtam, ugyancsak ezt erősítette meg, hogy valami nagyszerű dolog fog velem történni, és azt javasolta, hogy keljek fel és dicsérjem az Urat - de nem volt erőm hozzá. Kértem az Urat, hogy adjon erőt, és megvallottam, hogy Ő az erőm - és lassan felültem az ágyon, majd felálltam. A lábaim erőtlenek voltak és remegtem.

   Egész halkan erőért imádkoztam - hangtalanul kértem Őt, de tudtam, hogy hall engem. Még ebben a pillanatban csodálatos fény töltötte be a szobámat - először megijedtem, de amikor láttam, hogy nem földi hanem mennyei fény ez - eltűnt a félelmem.

  Hirtelen mennyei lények jöttek a szobámba. Mindet láttam és hallottam - biztosíthatlak benneteket, hogy nem vagyunk egyedül - tényleg vannak angyalok, akik kísérik az istenfélő embereket.
Aztán az ablakon át láttam egy dicsőséges alakot - magas és erős volt és - szebb mint az angyalok. Öltözéke ragyogó fehér volt arany övvel, amelyen arany betűkkel ez állt: HŰ ÉS IGAZ A lábain saru volt, hullámos vállig érő haja mint a fehér gyapjú, arca mint a nap amikor fénylik az ő erejében - szemei mint a tűzláng. Csodálatos arcáról végtelen szeretet sugárzott; Jel. 1,13-16
Ő jött - a királyok Királya és uraknak Ura. Remegtem, a fejem lehajtottam, de hallottam határozott lépteit amint hozzám jött - és éreztem az Ő dicsőségét. Felemeltem a fejem, rátekintettem, és akkor ezt mondta nekem: Én vagyok Jézus. Akkor mint egy halott leestem lábaihoz. Senki más nem volt a szobában csak az Úr és angyalai. Amikor eléje estem távol voltam az ágyamtól, azonban amikor magamhoz tértem, az ágyamon feküdtem, és Jézus a jobb oldalamnál ült mellettem - az én Üdvözítőm. Szólt hozzám: Ne félj, ÉN VAGYOK, aki meghalt érted. Nézd, a szegek helyei még mindig a kezeimen vannak - elhagytam dicsőséges trónomat, mert beszélnem kell veled.
Mondta nekem, hogy sok dolog van az életemben, amit eléje kell tennem. Azt gondoltam, hogy már mindent letettem, de az Úr olvasta a gondolataimat, és hallottam amint mondta, hogy vannak még dolgok amiket eléje kell hoznom. Mik azok, kérdeztem Őt. Ő válaszolta: Harag, lustaság és megosztottság van benned; Jel.3,19. Mind ezek a dolgok károkat okoznak a népemben. Azt mondjátok, hogy ezek hozzátartoznak a testi léthez, de a testeteket is nekem kell hogy adjátok ha az én országomba akartok jönni! Nem 25- 50- vagy 95%-ot - hanem 100%-ot várok tőletek. Mert az Aki titeket elhívott Szent és makulátlan.

   Miután az Úr az életemről mindent elmondott, közölte velem, hogy egy utazást fogunk tenni. Kérdeztem tőle, hogy a tervezett misszió utamról van-e szó. Ő mondta hogy nem, és utasított hogy keljek fel az ágyból.

Mindketten az ablakom előtt álltunk, és látomásban mindegyik ablakom New York-ra nézett. Hirtelen észrevettem, hogy csodálatos arca szomorú lett és szeme könnyezett. Azt mondta: Mindezeknek az embereknek hirdetik az én szavamat, de ők nem akarják hallani. E város bűne már Atyám előtt van - olyan mint Sodoma.

    Ebben vízióban láttam a homoszexuálisokat az utcán masírozni. Politikusok és a polgármester ott voltak közöttük és egyszerűen csak bámulták őket. Hirtelen a szemembe nézett és mondta: Úgy igaz ahogy élek - Atyám ítélete hamar eljön erre az országra! Amint ezt mondta, elkezdtem sírni.
Ő vigasztalt engem és mondta: Ne félj, amikor az ítélet a Földet sújtani fogja, a Gyülekezet nem lesz már a Földön. Visszamentem az ágyamba, de Ő mondta, hogy utazni fogunk. Megint azt gondoltam, hogy a missziómról van szó, de válasza újra nemleges volt. Megnevezett valakit a gyülekezetemből, akit fel kellett hívnom és a következőt mondta az Úr: Mondd neki, hogy lelked/szellemed ki fog szállni a testedből, és a tested élettelen lesz. Nem vihetik sem a kórházba sem a halottasházba, nem értesíthetik a temetkezési vállalatot - mert én aki életet ajándékozok, lelkedet/szellemedet magammal viszem - de vissza fog térni!

   Várniuk kell rám és bízni bennem! Férjednek meg kell hogy mondják, hogy én vagyok a feltámadás és az élet és aki bennem hisz - ha meghal is él! Ján. 11,25

    Még abban a percben kinyújtotta a kezét felém, és csodálatos hangon mondta: Gyere!
Nagy fájdalmat éreztem, amely az egész testemre szétterjedt. Hirtelen egy másik test jött ki belőlem - fehérbe öltözve - amely az Úréhoz hasonlított. Az Úr ezt mondta: Látod, ez a test az, amelyet az én gyülekezetem hamarosan meg fog kapni.

   Aztán megfogta a kezemet, és mielőtt elindultunk volna - mondta:Nézz az ágyadra - és láttam a testemet feküdni sápadtan, élettelenül. Ami ott fekszik értéktelen, csak porból lett és újra por lesz. Lelkemre/szellememre mutatott és - mondta: Ez hozzám tartozik, ez az, amit az embereknek adtam.

   Kilebegtünk a helyiségből, és mivel biztos voltam a megmentetésem felől, azt gondoltam - egyenesen a Mennybe repülünk. De mi lefelé szálltunk a Föld mélye felé, egy sötét dohos alagútban és leérkeztünk a belsejébe - ahol nagyon megrémültem.

   Az Úrhoz fordultam és mondtam: Uram, nem szeretnék oda menni! De Ő határozott hangon válaszolt: Szükséges, hogy először oda menj, hogy lásd ami ott van!
Áthaladtunk ezen a sötét bűzlő alagúton, és amikor a közepére értünk, szellememben hallottam Isten Szavait az írásokból: Mt. 8,12; 13,42; Luk. 16,28; Ézs. 33,14; 66,24; Jel. 20,1; 20,15 E helyeken olvasunk arról, hogy sírás és fogak csikorgatása lesz. Hallottam az iszonyú jajgatásokat és kiáltásokat - amelyeket soha nem fogok elfelejteni.

  Amikor ez alagút végére értünk, egy nagy sziklán megálltunk. Az Úr szólt hozzám: Nézd! Előttem egy nagy és végtelen mélység volt. A valóságos pokol szörnyű képe jelent meg előttem. Azt mondom nektek - hogy amit láttam - nem Isten gyülekezeteinek kitalálása - a pokol valóban létezik!
Láttam az embereket e mélységben, akinek testük sebekkel volt borítva. Ez olyan szörnyű volt, hogy elkezdtem sírni - és az Úrra pillantottam. Ő ezt mondta nekem: Tartsd meg az emlékezetedben ezt a jajgatást! És hallottam: Jaj, jaj, örökké itt!

     Végtelen fájdalom és szenvedés - úgy mint gyűlölet - örökkön örökké.
Ebben a szempillantásban egy hatalmas felelősséget éreztem a pogányok felé, mert én magam Isten népéhez tartozom.

Aztán megkérdeztem: Van-e valaki a családomból itt? Az Úr azt mondta: Nem akarom, hogy a családodból megláss itt valakit.

   Tudjátok miért? Azért, mert mi keresztények idegeneknek inkább hirdetjük az evangéliumot. Azonban szüleinknek, rokonainknak - és akik a babiloni egyházhoz tartoznak és hirdetni kellene feléjük az örömhírt - nem tesszük félelemből, hogy ne haragudjanak meg!
Azonban inkább nehezteljenek ránk, mint hogy haláluk után a pokolba landoljanak.
Újra megkérdeztem az Urat, hogy van-e valaki a családomból a pokolban - ugyanazt a választ kaptam. Végül azt kérdeztem - vajon valaki akit ismerek - van-e ott. Erre válaszolta: Igen, van valaki akit ismersz, és megengedem, hogy lásd őt. Ebben a pillanatban láttam, amint a mélységből egy fiatalember alakja kiemelkedett. Emlékeztem amint Dominika/Santiago-ban férjemmel evangélizáltunk - a piactéren. A nap folyamán egy házban is hirdettük az Igét. Egyik napon amikor férjem is ott volt Igét hirdetni, az Úr szólt hozzám: Állj fel, menj ki, ott jön Alejandro - beszélj neki rólam! Mondd el neki, hogy az utolsó esélyt adom most a számára! És tényleg egy fiatalember haladt el a ház előtt. Kisiettem, és beszéltem neki Jézusról, aki Megmentője és Szabadítója - de ő hangosan nevetett és azt mondta: Nem hiszem hogy van Isten, és azt sem hiszem hogy Jézus van. Ti mind tévedtek, fanatikus emberek vagytok, az egész világon hirdetitek, hogy Jézus hamar jönni fog - de soha nem fog jönni!

    Bizony tévedett. Alejandro Isten népén és a Mindenhatón csúfolódott.Az Úr az aki életet ad és elveszi azt amikor Ő akarja. Akkor én mondtam neki: Alejandro, hamarosan meghalsz, és Isten, akit én szolgálok, azt mondta, hogy egy utolsó esélyt ad neked. Erre még hangosabban nevetett és kérkedve mondta: Jól nézz meg engem, még túl fiatal vagyok ahhoz hogy meghaljak - még hosszú élet van előttem amit élvezni fogok. Amint az Úr velem megüzente, Alejandro pár héttel később meghalt. Alejandro nem juthatott a Mennybe, mert nem volt Jézus által megmentve. Egy napon, amikor részeg volt és megölték - a pokol mélyébe került - a teljes gyötrelem helyére; Gal. 5,21
Ahogy ő előttem volt, láttam ismerős arcát, a teste tele volt sebekkel. Ami a legjobban megrémisztett, az óriási kukacok, amik minden ott lévőt kínoztak.

   Nagy kínok között és üvöltve mozgott egyik oldaláról a másikra a mélységben és mondta: Jaj, jaj, örökké itt! Megismert engem, és mondta: Nekem nincsen már lehetőségem többé, elszalasztottam - de menj, ésbeszélj a családommal, hogy higgyenek Jézus Krisztusban a Messiásban és az Ő beszédében - hogy ne kelljen e helyre jönniük!

Ezért a legfőbb ideje annak, hogy családunkban, kollégáknak, ismerősöknek és mindenkinek beszéljünk Jézusról/Jesuáról - és hirdessük, hogy van Isten - aki megszabadít!

    Aztán azt mondta az Úr: Még akarok valamit mutatni. Egy nagy embertömegre mutatott akik ott gyötrettek, és mondta: Nézd, ebből a tömegből sokan ismertek engem és élvezték a megmentetésüket egy ideig. Még ezt fűzte hozzá: Mondd népemnek, hogy az út nem azoké, akik elkezdenek rajta járni - hanem azoké, akik végig mennek rajta! Akkor megyünk végig rajta, ha a csodálatos Jeruzsálemet látni fogjuk.

    Azt is elmondta az Úr, hogy az út amely a Mennybe vezet, szűk és keskeny, és ebben az utolsó időben sok próbán vezet át. Népem, gyülekezetem - mint az arany - lesz megpróbálva. Némelyek az utat olyan keskenynek fogják találni, hogy azt gondolják - nem képesek rá. De amikor a legkeskenyebbnek látjátok, veletek megyek és fogom kezeitek. Ezért nem kell aggódnunk, hiszen a mi Urunk megy előttünk mint egy hatalmas óriás. De ez még nem minden. Ő mondta: Ez az embertömeg, amely 'halleluját' kiált, elveszítette megmentetését a Földön. Nem értettem, és megkérdeztem Őt: Ezek az emberek népedhez tartoztak/keresztényekvoltak? Ő válaszolt: Igen. Elveszítették a megmentetésüket mert rossz bizonyságot tanúsítottak a világon. Sok van, aki csak a házában, vagy csak a gyülekezetben, vagy csak a pásztor előtt, vagy csak a családjában vall meg engem. De Atyámnak szemei áttekintenek a Földön és figyeli népének útjait. 1.Pét. 1,14-16
Azt is mondta az Úr, mindegy, hogy hol vagyunk, Isten lát minket. Ezek az emberek elveszítették az üdvüket, mert nem vallották meg a hitüket. Nem úgy viselkedtek és beszéltek mint hívők. Mondanom kell népének, hogy itt van az ideje szeplő nélkül élni az Úr előtt, a világ előtt, sőt az ördög előtt is. Ne legyen oka az ördögnek hogy vádolhasson bennünket, és ne legyen oka a világnak arra, hogy ujjal mutogasson ránk! Kérjük az Urat, hogy növekedjen bennünk!

    Tovább mentünk és egy nagy fortyogó tóhoz értünk - nagyon kellemetlen szag áradt ki belőle. Az Úr mondta: Ez a tűz és kén-tó, ami a sátán, a hamis próféta és az antikrisztus/ellen-messiás számára rendeltetett - nem az embereknek. De mindazok akik nem akceptálják hogy én vagyok az egyedüli Megmentő és nem követik szavaimat, egy napon ide jutnak. Jel. 20,14-15 Az Úr újra könnyezett és megjegyezte, hogy az elveszettek száma nagyobb mint akik megmentetnek. Mt. 7,13-23 Rámutatott a sok emberre, akik percenként a pokolba hullanak. Még ezt fűzte hozzá: Gyülekezetem alszik! Mialatt gyülekezetem - amely erőmet, szavamat és a Szent Szellemet birtokolja - fáradt és lusta lett; vannak démonikus vallások amik az egész világon hirdetik, hogy nincsen pokol - és ezzel gyakorlatilag éppen oda taszítják őket. Menj és mondd el nekik, hogy jóllehet a Földön azt hirdetik hogy nincs pokol de biztosíthatod őket, hogy van pokol.

    Én nem dobattam a pokolba, de éreztem az olthatatlan tűz hőjét. Bizonyvan pokol, éppen úgy ahogyan Menny is van - de csak azoknak, akik az Úr Jézust/Jesuát követik.

    Lassan feljöttünk a mélységből és felfelé emelkedtünk - és elértük az első szférát. Amint a második szférát elértük, az Úr rámutatott a napra és a holdra és mondta: Nézd csak, minden csillagot a nevén nevezek. Lásd a napot, csak szavamra tud - gonoszokra és jókra sugározni. Hamarosan nem fog sugározni és sötétség lesz.

    Tovább emelkedtünk és a harmadik égbe érkeztünk - ez Isten Országa - a Mennyország. Amint ideértünk, minden szomorú érzés eltűnt belőlem ami a Föld alatt betöltött - és nyugodt lettem. Lenyűgözött és csodálatra késztetett e gyönyörű város, amely előttem volt - nem emberkéz építette, hanem a királyok Királya.

    Magas falai voltak aranyból és drágakőből. Tizenkét kapuja volt, mindegyik egy nagy igazgyöngy - és mindegyik előtt egy hatalmas angyal állt.

Mindegyik kapun Izráel törzseinek egy neve állt. Még álomban sem gondoltam volna, hogy az Úr beenged oda. Megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e bemenni. Óh, igen! mondtam! Menj be - én vagyok az ajtó. Ján. 10,9

    Bementem e csodálatos ajtón és egy gyönyörű kertet láttam színes virágokkal. Az Úr megkérdezte: Szeretnél bemenni a kertbe? Lépj be, mindent neked és egész népemnek készítettem. Beléptem és csokrot szedtem a virágokból - amilyeneket a Földön még nem láttam - finom illata szétterjedt.
   Aztán hívott az Úr. Abban a percben, amikor hangját meghallottam e mennyei Jeruzsálemben - egy hatalmas angyal jött, akit bemutatott az Úr: Ő Michaél, aki hadseregemet vezeti. Akkor a kert egyik oldala felé tekintettem és egy sereget láttam, mire az Úr mondta: Ez a sereg nem emberekből áll, Atyám serege ez - a ti rendelkezésetekre áll, ti az én népem vagytok és nem kell félnetek. Többen vannak azok akik veletek vannak, mint azok akik a világgal vannak.
Egy másik angyalt is odahívott az Úr, aki épp olyan hatalmas volt mint Michaél, és mondta: Ő Gábriel, népemnek egyik követe. Még néhány fontos szót mondott, amelyeket a szívemen hordozok - csodálkozva néztem az Urat: Gábriel még ma is visz üzenetet az én népemhez. Lásd, ugyanaz az Isten vagyok aki Mózessel és Ábrahámmal mentem. Én vagyok az, aki Illésnek kérésére tüzet küldtem az égből. Ugyanaz az Isten vagyok, a ti Istenetek - nem változtam meg. Ugyanaz vagyok - aki tegnap voltam - aki ma vagyok - és aki örökkön-örökké leszek. Ti vagytok, akik megváltoztatok. Ti vagytok azok, akiknek egy középszerű istenetek van. De én vagyok a hatalmas Isten, aki a Mennyet és a Földet teremtettem -engem kell hogy szolgáljatok. Megmutatom neked, milyen állapotban fog találtatni népem az utolsó napokban.

   Láttam Isten egész népét, és ez egy gyönge gyülekezet volt. Az Úr megkérdezett: Hiszed, hogy egy ilyen gyülekezetre építhetek!? A gyülekezet amelyre én építek szeplő és ráncok nélkül való! Népem között van: hazugság, szeretetlenség - népem szét van szakadva.

Hirtelen az apostoli gyülekezetben találtam magam. Ez egy dicsőséges és erőteljes gyülekezet volt, böjtöltek és imádkoztak - Isten Szavát félelem nélkül hirdették.

Jézus mondta: Lásd az eredeti gyülekezetet. Azt hiszitek, hogy megváltoztam de Szellemem ugyanaz. Hibáztok azzal, hogy az alkalmaitok rutin és program - amit emberek csinálnak. Elfelejtitek, hogy a programokat a Mennyből a Szent Szellem adja. Hirdesd népemnek, hogy nincsen több idő a rutinra. A legfőbb ideje, hogy a programot a Mennyből a Szent Szellem vezethesse!
    Még elmondta az Úr, hogy a Szent Szellemet - aki az első gyülekezetet irányította - meglátjuk majd. Az utolsó napokban sok csoda fog történni a szentek által - halottak fognak feltámadni és úgy tovább. Rendkívül fontos, hogy visszatérjünk a mi eredeti gyülekezetünk mintájához. Az Úr mondta: Népem elfelejtett engem dicsérni és imádni - minden rutin. Elfelejtettétek, hogy a dicséretek között lakozom. Dicsérjük a mi Istenünket - Ő gyógyít és tesz szabaddá minket. A térdeinkre kell borulnunk böjtöléssel és imádsággal.

    Azt mondta az Úr, hogy ebben a világban élünk, de nem tartozunk hozzá. Még azt is mondta, hogy egy nagy ébredés lesz népe között - amit az ördög semmiképpen nem fog tetszéssel fogadni.
Az Úr folytatta: Szent Szellemem minden okkult és szégyentelen dolgot mint gyomnövényt fog kitisztítani népem közül. Sajnos sok hazug is van népem között.

    Amint elhagytuk a kertet, a színarany utcákon voltunk. Az Úr bátorított - érintsem meg - mert ez valóságos. Még mondta: Szolgám János/Jochanan tudatja, hogy látta az arany utcákat - így volt és ez valóságos. Mondd el népemnek, hogy hamarosan ezeken az utcákon fognak menni Istenük oldalán, aki az életet ajándékozta nekik. Nagyon szép és kellemes ilyen utcákon menni. Egy csodálatos trónhoz értünk. Láttam az angyalokat, főangyalokat, kerubokat és szeráfokat - a 24 trónt melyeken a 24 vén ült. Figyeltem ezeket a lényeket, akik soha nem hagyták abba - Istent, aki a trónon ült - dicsérni és imádni: Szent, szent, szent az Örökkévaló/JHWH a Seregek Ura;
a Menny és a Föld teljes fenségeddel és hatalmad dicsőségével!

   A Menny tele volt imádattal. A 24 vén letette koronáját és térdre borulva imádta az Örökkévalót aki a kezdet és a vég; az alfa és omega .

Az Úr mondta nekem: Lásd, a vének, az angyalok, a kerubok és szeráfok imádnak engem - kik vagytok ti, hogy nem imádtok engem - aki értetek meghaltam!

Legfőbb ideje, hogy dicsérjük és imádjuk Urunkat - felemelt kézzel - hiszen Ő él, és a dicséretekben lakozik!
A csodálatos tróntól egy bővizű folyó áradt ki. Az arany utcán a folyó mellett állt az életfája.
A trón körül szivárvány volt, és egy kristály-tenger.

     Megkérdeztem az Urat: Uram, ki ül ott? Jézus válaszolt: Az én Atyám, JHWH, a Seregek Ura. Megkérdeztem, hogy láthatom-e Őt. Az Úr azt válaszolta, hogy még nem jött el az ideje annak. De ott egy hatalmas Isten ült. Hallottam hangjukat - mint vizek morajlását - akik halleluját énekeltek. Az Úr mondta: Ott lent - ti a megváltottak, hamar trónom előtt lesztek, és dicsértek engem.
Láttam hét angyalt hét arany kehellyel és másik hét angyalt hét kürttel/sofárral. Olyan volt, mintha az Úr parancsára várnának.

    Megkérdeztem: Mi lesz a kelyhekkel? Az Úr válaszolta: A kelyhek Atyám haragjával vannak tele és hamarosan kiöntetnek a Földre. Amikor e kelyhek kiöntetnek és a kürtök elkezdenek harsogni, a gyülekezetem nem megy át az ítélet szorongattatásán. Mielőtt az ellenmessiás/antikrisztus manifesztálódik, gyülekezetem meghallja a sófár/kürt zengést, és a felhőkben találkozunk; 1.Thessz. 4,16. Az Úr e pillanatban még a trón előtt állt - kis idő múlva már Isten jobbjánál volt. Megérintett engem és mondta: Nézd! És láttam, amint a Gyülekezet felvétetett a Földről. Ezrek tűntek el. Az újszülöttek a kórházakból eltűntek - szüleik kétségbe esve keresték őket. A világ sokk alatt volt. Mind rohantak erre-arra. Rádiók és TV-adók tudósítottak az eseményről - folyóiratok nagy piros betűkkel hirdették. Ezrek fognak eltűnni! - Mondta az Úr - és azt is, hogy hamarosan bekövetkezik.
     Az elragadtatás látomása után azt mondta az Úr: Lásd népem az, ami a Föld fölötti ítéletet még visszatartja. Miután a gyülekezet eltűnt a Földről - jött az ellenmessiás/antikrisztus. Szörnyű volt! A kürtök harsogtak, egyik a másik után - és az ítéletek jöttek a Földre úgyszintén - egyik a másik után. Hirtelen egy angyal repült a trón közeléből. Letekintett a Földre, és mondta:Jaj a Föld lakosainak - ha megszólalnak a kürtök! És zengtek a kürtök. Az Úr elkezdte kinyitni a pecséteket.

     Megdöbbentett amit láttam - egy földrengés történt - láttam amint egész országok tűntek el. Nagy tömeget láttam akik egy vérrel mocskolt Guillotine/nyaktiló előtt álltak - és az Úr ezt mondta: Nézd! Mindezek az én népem voltak. Nem értettem, és Ő hozzáfűzte: Ezek az emberek pásztorok voltak. Kérdeztem, hogyan lehet hogy olyan sok - aki hozzá tartozott - az ítélet szorongattatására a Földön maradt? Miért maradtak a pásztorok vissza, hogyha a Te szavadat hirdették? Ő válaszolt: Igen, ők hirdették a szavamat, de nem éltek aszerint. Szavamat hirdetni kell ésaszerint is élni!

Aztán egy másik csoport pásztort mutatott és mondta: Ezek ott szavaimat nem is hirdették már, mert abban az évszázadban nem passzolt. Némelyek nem hirdették az igazságot azért, mert akkor elmentek volna az adakozók -ezek csak a pénzt akarták.

     Aztán azt mondta Jézus: Menj és mondd szolgáimnak, hogy én vagyok aki elhív! Enyém minden pénz és arany, én jutalmazom meg az enyéimet kincseimmel. Beszédeimet, pontosan - ahogyan le van írva a Bibliában - kell hirdetnetek! Sokan másképp magyarázzák. Úgy ahogy azt megírtam, kell értelmezni - senki nem hamisíthatja meg! De sokan vannak a Földön, akik szavaimat meghamisítják!

     Láttam egy szép ajtót, és amint áthaladtunk rajta, a csodálatos Jeruzsálem előterén voltunk - és az Úr szólt hozzám: Ez az Éden-kert. Akkor megismertem azokat akik az Úrban aludtak el. Ott voltak Péter/Kéfa, János/Jochanan és Pál/Saul.

     Kérdeztem az Úrtól, hogy hol van Ábrahám - azt gondoltam, hogy ő egy öregember lesz. De hirtelen egy fiatalember jött úgy 25-30 éves, és Jézus mondta: Itt van Ábrahám, a hit atyja. Ami nagyon tetszett nekem, hogy senki nem volt nagyobb a másiknál. Mind dicsérték és imádták az Urat. Az Úr hívott egy nagyon csinos hölgyet, aki szintén ott volt - és mondta: Ő Mirjam/Mária - és hirdesd a Földön, hogy Ő nem a Menny királynője - én vagyok a Menny Királya! Királyok Királya aki mondom: Én vagyok az út, az igazság és az élet, csak általam mehettek az Atyához! Ján. 14,6 Hirdesd mindenkinek, hogy egyáltalán nem létezik tisztítótűz/purgatórium.Ha létezne, megmutattam volna neked! A mélység a tűztóval létezik - meg a csodálatos Jeruzsálem, és az Éden-kert.
Egyáltalán nem létezik tisztítótűz/purgatórium - ez az emberek kitalálása - hogy pénzhez jussanak.

     Ebben a pillanatban újra a csodálatos Jeruzsálemben voltunk. Egy raktárba vezetett, ahol finom lenből fehér öltözékek voltak - és megkérdeztem az Urat - mit jelent az. Ő válaszolt: Ezek a fehér öltözékek a nagy ünnepre vannak előkészítve - amelyet az én népem a Bárány menyegzőjén fog viselni. Ugyancsak láttam egy raktárt, tele koronákkal, és újra megkérdeztem - mit jelent az. Ő válaszolta: Ezek az élet koronái.

     Elértünk egy helyre, ahol egy nagy könyv volt aranyból. Az Úr kinyitotta - én nem mertem belenézni. De Jézus mondta nekem, menjek közelebb hozzá. Akkor elmondta nekem, hogy ez a könyv az Élet Könyve. Mialatt a Mennyben voltam, egyszer sem gondoltam a férjemre és a gyermekeimre; de abban a pillanatban, amikor Jézus a könyvben lapozott, egy oldalra ért - és ujjával egy névre mutatott. Olyan nevek voltak azok, akiket a gyülekezetemből ismertem. Azonban kerestem néhány név után - akiket nem találtam. Ezek testvérek voltak az én gyülekezetemből - akik énekeltek, prédikáltak és hangszereken játszottak! Megkérdeztem, miért nincsenek a neveik az Élet Könyvében, azt válaszolta az Úr, hogy neveik ki lettek radírozva - mert a Földön cselekedeteik hamisak voltak. De amint ezek a testvérek cselekedeteiket megtisztították - neveik újra megjelentek az Élet Könyvében.

Az utolsó bizonyságtételemhez érkeztem.

     Néhány évvel később, egy alkalommal testvérekkel találkoztunk fiatal keresztények továbbképzése céljából. Úgy 20-an voltunk - imádtuk és dicsértük az Urat - amikor érzékeltem, hogy a Szentszellem jelen van. Anyósom, aki nagyon aktív keresztény, odajött hozzám és mondta: Bernada, abba kell hagynunk a dicsőítést! Egy lakótelepen lakunk, ahol nem szabad 'lármázni'. A lakók közül már panaszkodtak néhányan hogy 'zajongunk'. Éppen le akartam állítani a dicsőítést, amikor az Úr hangját hallottam: Ne tedd! Amikor ők a sátán kedvére mulatnak, énekelnek és táncolnak - nem panaszkodik senki. Folytassátok az imádatot és dicséretet tovább! Tettük - intenzívebben mint előtte.

     Olyan érzésem volt, hogy valami csodálatos dolog fog történni. Az Úr szólt hozzám néhány szót - hasonló értelemben mint az első látogatásom alkalmával a Mennyben: Elviszlek, és a Mennyben maradsz. Mondtam az Úrnak, hogy még el kell végeznem a küldetést - hirdetni amivel megbízott, és arra felkészített - továbbá azért sem mehetek még mert kisgyermekem van. Tovább beszéltem, de Ő nem válaszolt. Hirtelen erős fény töltötte be a helyiséget. Nem csak én láttam ezt a fényt, hanem a testvérek is - és leborultak a Mindenható Üdvözítő előtt. Egyedül maradtam állva - és tudtam - hogy valami történni fog. Akkor a fény alakot öltött - és ez az alak Jézus Krisztus volt. Láttam Őt a nagy, igaz, hatalmas Üdvözítőt - akinek szemei mint a tűláng. Ő nagyon nyugodt tekintettel nézett rám - úgy, amilyet a Földön még sosem éltem át.

     Áthaladt a helyiségen és egyenként mindegyikkel törődött. Újra megkérdeztem, hogy eljött-e az ideje annak, hogy vele menjek. Akartam mondani, hogy kész vagyok vele menni - és nem térni vissza. E szavakat spanyolul akartam mondani, de nem tudtam - ehelyett nyelveken mondtam; 1.kor. 14,39.

     Átöleltem az egyik testvért aki mellettem volt, és akartam neki mondani - én már elmegyek az Úrral. Akkor hozzám jött az Üdvözítő és rám tekintett csodálatos nyugodt tekintetével ami áthatolt az én tekintetemen - nem szólt - és lelkem/szellemem elkezdett kijönni a testemből - ami a szőnyegre esett. Lelkem/szellemem lebegett a levegőben - meg tudtam mindent figyelni - ami e pillanatban történt.

     Láttam a rendőröket az ajtóban állni, mert tudatták velük, hogy egy asszony meghalt - és körül akartak nézni a lakásban. A férjem közölte velük, hogy nincs semmi baj és hogy csak Istent dicsőítették. Ők azonban követelték hogy bejöhessenek. Az Úrnak legyen hála, mégis megváltoztatták a véleményüket és csak annyit mondtak - hogy elmennek, ha a dicsőítést halkabban folytatjuk.
    Azután megfogta az Úr a szellemi kezemet és a Dominikai Köztársaság fölé vitt mondván: Hamarosan el kell utaznod ebbe az országba, mert két halálos bűnben leledzik - amelyek a Mennyig, Atyám országáig hatnak. Ezek: boszorkányság és bálványimádás. Egyszer csak láttam amint e nép a bálványimádásnak és boszorkányságnak hódolt. Aztán azt mondta az Úr, hogy először az Ő szolgája Yiye Avila prédikáljon az országban, és utána amikor ő elhagyja az országot - én fogom az Ő üzenetét hirdetni. Yiye Avila-t nem tudtam időben értesíteni, hogy ezt az üzenetet átadhattam volna neki, amikor a Dominikai Köztársaságba érkeztem - Yiye Avila egy nappal előtte szolgálatát befejezte és elhagyta az országot. Pontosan úgy történt amint az Úr azt nekem megjövendölte/prófétálta.

Később a Szellem által Venezuelába vezettettem. Azt mondta az Úr, hogy Venezuela ugyanabban a bűnben leledzik mint a Dominikai Köztársaság - boszorkányság és bálványimádás - és ezek a bűnök már az Atya haragját váltják ki. A következőt mondta nekem: Ha ez az ország nem tér meg hozzám - hamarosan nagy ítélet jön rá.

     Amint szellemben Mexikón átutaztam, láttam amint az emberek a bálványok után hajtottak és démonokkal teli oltárokat imádtak. Ezek a bűnök is Isten trónja elé hatottak. Jézus/Jesua azt mondta, hogy üzenetét el kell vinnem ezekbe az országokba. Aztán megjegyezte, hogy ítéletének első jeleként egy nagy földrengés fogja Mexikót megrázni.

Egy évvel ezelőtt Mexikóba vittem az Úr üzenetét. Figyelmeztettem és kértem az embereket, hogy hagyják el a bálványimádást és boszorkányságot.

      Amikor később a hírekben a Mexikót ért földrengésről hallottam, sírtam az Úr előtt és mondtam neki: Úgy igaz Uram - nem fogadtak el téged és nem hagytak föl a bálványimádással és a boszorkánysággal. Azt mondtad, hogy ha bűnbánatot tartanak, úgy nem sújtja ítéleted őket. Ez szörnyű volt.

      Aztán Jézus egy másik helyre vitt és láttam a Földet - Ő mondta: Atyám keze a Föld lakói fölött van - de ítélet céljából. Láttam amint ítélete - egyik a másik után - jött a Földre. Különösen az utolsó napokban látjuk majd a Földet sújtó ítéleteket.

Láttam egy helységet, és akinek füle van, hallania és értenie kell - amit a Szellem mond a gyülekezeteknek!
     Láttam, amint a tenger - óriási hullámként tornyosult. Olyan volt mint egy szörny, azután egy rettenetes morajlást hallottam a tengerből - majd mint egy lavina - mindent elborított. Ugyancsak láttam hurrikánokat - amelyek mindent elpusztítottak.

    Azon a helyen - ahol a nagy hullám tornyosult - tudtam, hogy sok keresztény tartózkodik. Kétségbe esve kérdeztem az Urat, mi történik a népével. Ő válaszolt: Menj és mondd meg népemnek, hogy egy hajszálukat sem éri baj, ha hűek maradnak hozzám.

Egy másik helyre értünk, ahol szárazságtól sújtott országokat láttam. Jézus azt mondta, hogy hamarosan több országot víz fog borítani.

Azután egy vadul morajló tajtékzó tengerhez értünk.

     Süllyedtünk a Föld mélyébe, ahol egy alagúthoz értünk. Nagy kapukat láttam, amelyeket az előző alkalommal nem láttam. Ezeken a kapukon óriási láncok voltak.
Az Úr sietségben volt - és mondta nekem: Menj be! Átmentünk ezen a végtelen alagúton. Állva maradtam amikor megláttam a nagy embertömeget. Rongyokká szakadt ruhában voltak, szennyesen, és nagy láncokat cipeltek - melyek szörnyű zajt csináltak. Újra megkérdeztem az Urat, hogy mit jelent ez. Jézus válaszolt: Így rohan az emberiség a pokolba.
Mialatt ide-oda figyeltem mondtam az Úrnak - hogy Ő az irgalmasság Ura. Amint egy másik helyre érkeztünk, még több embert láttam szétrongyolódott ruháikban. Valakit megismertem - mégpedig a férjem legidősebb fiú testvérét. Ez az ember szörnyű volt - átkozta az Urat - többször elvált és házasodott a földi létében. Amikor megismertem az arcát, átöleltem az Urat és kértem, hogy engedjen egy percre a Földre, hogy Adolfót - ez volt a neve - figyelmeztethessem. E pillanatban Jézus nem válaszolt nekem. Adolfo és felesége útjuk végén a mélységbe mentek. Az Úr felemelte a karját és erős hangon mondta: Menj és mondd nekik, hogy kevés idejük van – sajnos ezrek fognak a pokolba jutni ebben az utolsó időben.

     Később mondták el nekem, hogy mialatt ezt a jelenetet az alagútban láttam, Adolfo hazajött és úgy érezte - meg fog halni. A felesége nem vette komolyan, azt gondolta - újra részeg. Amint a felesége pár perccel később az ágyához ment, látott egy víziót - melyben egy sötét alagúton át más emberekkel, mocskos szakadt ruhában ment. Látta saját magát és férjét Adolfót röviddel a pokolba való zuhanásuk előtt - hallott egy hangot: Az idő lefutott.

Röviddel azután elvezetett az Úr a mélységtől - hogy megmutassa az ott tartózkodó emberek számát. Azt mondta, hogy számuk megduplázódott az előző látogatásom óta. Már nincs több idő, figyelmeztetnünk kell az emberiséget és Igéjét hirdetni – Jézus hamar visszajön - !
Villámgyorsan emelkedtünk fel a Föld mélyéből és az első és második égi szférák után elértük a Mennyet.
      Egy mozgásra lettem figyelmes, amit az előző látogatásomkor nem tapasztaltam. Láttam angyalt aki egyik helyről a másikra ment. Megkérdeztem Uramat - mit jelent ez a nagy mozgás - és Ő válaszolta: Egy nagy megmozdulás van a Mennyben. Megmutatom a nagy megmozdulást ami az utolsó napokban történik a Földön. Láttam amint a démonok befedték az emberiséget. Azt mondta az Úr: Az ördög és démonai teljes haraggal jöttek a Földre, és támadják népemet - és tudod miért? Mert kevés már az idejük. Azonnal láttam egy csomó démont - ezek aházasságtörés-démonok voltak.
Különösen ez utolsó időkben fogják e démonok a Földet támadni. Sok szolgám fog e bűn miatt elesni.
     Időközben sok telefon hívást kaptam, melyben informáltak, hogy miután ezt az üzenetet továbbítottam - sokan e bűn miatt elestek. Az Úr mondta:Az ördög éppen egy nagy rést szakít népem között - a büszkeségről van szó. Sokan maguknak veszik a dicsőséget - nem engem tisztelnek. Nekem kell dicsőséget adniuk.

Még egy rést fog ütni az ördög - ez pedig a család. Az ördög szorgalmasan dolgozik mindenek előtt a gyülekezeteken. A házasságtörés bűnére csábítja a tagokat.

      Az Úr mondta nekem: ahogyan a Földön vannak megmozdulások, ugyanúgy a Mennyben is vannak - de nagyobbak. Nagy létszámú harcra kész angyalt láttam - nem tudtam megszámlálni. E pillanatban mondta Jézus: E nagy létszámú angyalt a Földre küldöm - népem védelmére. Ez utolsó időben angyalaim száma megduplázódik a Földön. Ne félj! Istenünk az Örökkévaló nagyobb mint az ördög és démonai. Mindaddig amíg az Úr oldalán vagy, nem ér baj.
Eztán a szép Jeruzsálembe vezetett sietve az Úr - egy raktárba, ahol a koronák voltak. De a koronák nem voltak már ott. Megkérdeztem az Úrtól, hogy hol vannak - de Ő nem válaszolt. Átmentünk a másik raktárba, ahol előzőleg a ragyogó fehér öltözékek voltak. Ott is megkérdeztem - hol vannak - itt sem kaptam választ. Aztán egy helyiségbe értünk, ahol a végtelennek tűnő asztal volt - amelyet ugyancsak az első látogatásomkor láttam. Láttam az asztalt és a székeket a gravírozott nevekkel. Ezúttal az asztal meg volt terítve. Hirtelen észrevettem egy óriási széket, szemben vele egy ugyancsak óriási aranykelyhet. Az Úr szólt: Jöjj közelebb, és nézz a kehelybe. A kehely tele volt. Csodálkozva láttam, hogy minden széktámlán volt egy fehér öltözék, az üléseken pedig a koronák. Kérdeztem az Urat, mit jelent a telített kehely, miért vannak az öltözékek és a koronák a székeken.

      Azt mondta: Menj! Ne azt mondd népemnek, hogy hamar jövök - hanem azt, hogy azonnal jövök ! Mélyen a szemembe nézett - és mondta még: Szolgámat megbíztam a Földön. Yiye Avila-ról beszélt velem. Mondta, hogy ő nem egy átlagos prédikátor, hanem különleges - Jánoshoz hasonló - aki az Úr útjának előkészítője volt. Menj, és hirdesd - hamar jövök - minden elő van készítve !

     Aztán vett egy öltözéket és mondta: Öltsd magadra! - felvettem. Adott egy koronát, hogy azt is tegyem föl - feltettem. Egy nagy tükör elé vezetett, és mondta: Igaz-e, hogy az öltözéken semmi folt és gyűrődés nincs? Válaszoltam: Igen Uram.

Ezen öltözék nélkül senki nem léphet ezen az ajtón be - és nem ülhet az asztalnál e székeken! Sokan vannak szennyes és gyűrött öltözékben.

     Mondd népemnek - mondta az Úr: Mindenki, akinek szennyes a ruhája, hagyja magát a Szent Szellem által megtisztítani - és akinek gyűrött az öltözéke, kérdezze meg az Atyát, hogy mit szeretne tőle!

(A szennyes ruha a bűnökre utal, a gyűrött ruha pedig az elégtelen cselekedetekre. Megj. ford.)

Aztán azt mondta az Úr: Hamarosan itt - az Atya országában - ünnepeljük a nagy vacsorát. Megfogta a kezemet és átmentünk az ajtón amelyik az Éden-kertbe vezetett.

Az első látogatásomkor egy ígéretet adott nekem az Úr.

     Az apám ateista volt. Anyám egy nagyon vallásos családból származott. A testvérem egy apáca, de tudom, hogy hamarosan elhagyja a kolostort, és velem együtt evangelizálni fog. Gyakran sírtam mert attól féltem, hogy anyám el fog veszni.

     Én hirdettem neki Isten Igéjét, de ő mindig a bálványaihoz imádkozott. Az első látogatásomkor - amikor a harmadik szférában a Mennyben voltam - megígérte az Úr, hogy megmenti anyámat, de rögtön utána magához veszi. Különben elveszítené a kegyelmet. Az első látogatásom után észrevettem, hogy anyám még mindig őrzi a bálványait - ezért imádkoztam Jézushoz - hogy mentse meg, és vegye magához - amint megígérte.

     Az Úr a kisfiamat vette eszközül - ez négy évvel ezelőtt történt. Ő beszélt neki Jézusról, és anyám átadta életét a Megváltónak. Három nappal később, jóllehet egészséges asszony volt, holtan esett össze - pontosan úgy amint az Úr előre megjelentette nekem.

Most, amint újra a Mennyben voltam, láttam egy asszonyt a többi között. Az Úr mondta: Nézd, ott van az édesanyád, amint megígértem neked, hogy megmentem őt - mert amit megígérek meg is teszem.

Később egy másik helyen voltam az Éden-kertben - ahol sok gyermek fehérben - az Urat dicsérte.
Az Úr mondta: Ezeket a gyermekeket a Földön orvosok és gyilkos anyák *abortusszal megölték; Jel. 22,15; Mt. 5,21.

Minden gyermek itt van, akiket a Földön nap mint nap meggyilkolnak. E gyermekeknek életük volt a fogamzás pillanatában.

     Négy évvel azelőtt volt egy vetélésem, és gyakran kérdeztem az Úrtól - miért? Tényleg nagyon szerettem volna a kisbabát. Azonban az Úr megmutatta nekem a gyermeket e pillanatban és mondta: Nézd, ott van a gyermeked akit vetélés által elveszítettél.

     Újra a szép Jeruzsálemben voltunk, és azt mondta az Úr, hogy sietnem kell - nem nyugodhatok - továbbá még ezt mondta: Én vagyok az erőd - igyekezz, hogy minél gyorsabban hirdettessék ez az üzenet az egész világon! Ez az üzenet neked is szól és minden pásztornak (papnak, prédikátornak stb. megj. ford.) - mind aki tiszta - még tisztább legyen!

      Egy ajtó nyílott ki és egy gyönyörű lépcsőt láttam. Az Úr hívott néhány angyalt. Az Úr aki lelkemet/szellememet idehozta - jött most, hogy lelkemet/szellememet visszavigye.
Megérkeztünk a lakásba, lelkem/szellemem megállt a levegőben. Az Úr elvégzett valamit a testvérekben, akik a lakásban voltak - aztán rám tekintett, és tudtam, hogy parancsolni fog szellememnek - hogy a testembe visszatérjen. A testem mozdulatlanul, soványan, beesett szemekkel és megduzzadt ajkakkal feküdt ott - és én néztem ezt a testet. Ez egy csúnya test volt és mondtam az Úrnak: Uram, nem szeretnék egy ilyen testbe visszatérni - végy magadhoz. Ő azt válaszolta: Még nem jött el az ideje annak, hogy velem jöjj! Üzenetemet el kell vinned népemnek, hogy felkészüljön!
      Ebben a szempillantásban egy erős hang volt hallható a szobában: Menj bele - és élj! Szellemem elkezdett mozogni - Ő a testem mellett állt - és erős hangon mondta: Menj bele - és élj! Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él! Ján. 11,25

Ez az üzenet Jézus Krisztustól a Messiástól küldetett, hogy gyülekezete felkészüljön.

Hamis ébredés – Zac Poonen

Jézus és az apostolok többször is figyelmeztettek arra, hogy az utolsó napokra az általánossá vált megtévesztés és a hamis próféták sokasága lesz a jellemző(Máté 24.3-5,11,24; 1 Tim. 4.1) és mi épp eleget látunk ezekből az utolsó évtizedekben.

Miért tévesztik meg keresztyének millióit ezek a hamis próféták és a hamis „ébredések”? Miért vált sok igehirdető az erkölcstelenség és a kapzsiság áldozatává?

A következő fő okokat látom:

1. A legtöbb keresztyén ma nem figyel arra, hogy mit tanít az Újszövetség,mert nem tanulmányozták azt körültekintően; és ezért a vezetőik tanításait követik és nem azt, amit az Újszövetség tanít.
2. A csodák (természetfeletti ajándékok) fontosabbá váltak számukra, mint a jellemük (egy természetfeletti élet).
3. Az anyagi jólét fontosabbá vált számukra, mint a szellemi gazdagság.
4. Nem képesek különbséget tenni a lelki mámor vagy pszichológiai manipuláció és a Szent Szellem valódi mozgása között; ennek oka szintén az Újszövetség nem kellő ismerete, azaz tudatlanság.
5. Nem képesek különbséget tenni a pszichoszomatikus gyógyulás (a helyes gondolkozásmód által elért gyógyulás) és a Jézus nevében történő természetfeletti gyógyulás között.
6. Az érzelmi túlfűtöttség és furcsa fizikai megnyilvánulások fontosabbá váltak számukra, mint az Úr bensőséges öröme.
7. A vezetők számára az emberek felé való szolgálat fontosabbá vált, mint egy bensőséges közösség megélése Istennel.
8. A vezetők számára fontosabb, hogy inkább az embereknek tetszenek, mint Istennek.
9. Az összejöveteleket látogatók száma fontosabb a vezetők számára, mint azok az emberek, akik teljesen elkötelezték magukat Krisztusnak.
10. A személyes királyságuk építése és anyagi meggazdagodásuk fontosabb a vezetők számára, mint a helyi gyülekezet építése és hogyszolgává váljanak abban a helyi gyülekezetben (Jeremiás 6.13).

Mindez teljesen ellentéte annak, amit Jézus tanított. Az ellen-Krisztust az Újszövetségben „anti-Krisztusnak” hívják. Ha a keresztyének nem látják világosan, hogy az antikrisztus hamis jeleket és csodákat tesz az egész világon (2 Thessz. 2.3-10), akkor vakon elfogadják azt. Ahhoz, hogy a Szent Szellem vezessen bennünket a fentiekben említettel teljesen ellentétes szellemmel kell rendelkeznünk.

Jézusnak a Máté 7.13-27-ben elmondott beszédének szabad fordítása (olvassátok el a Máté 5-7 fejezeteket ezzel összefüggésben):

„Az ÖRÖK ÉLETRE vezető kapu szoros és az út nagyon keskeny, ahogyan azt világosan megmondtam nektek (Máté 5-7). Azonban hamis próféták fognak jönni és azt mondják majd nektek, hogy a kapu nem szoros és az út nem keskeny, hanem könnyű és széles. Legyetek óvatosak velük! Könnyen be tudjátok azonosítani őket a személyes jellemük és a gyümölcseik alapján. Felfedezitek náluk a harag, a más feleségének megkívánása, a pénz szeretete és az anyagi meggazdagodás gondjai nélküli életet, amit a világi emberek hajszolnak? Prédikálnak olyan dolgok ellen, mint ahogyan én most teszem? (Máté 5.21-32 és 6.24-34). Ezek a hamis próféták sok természetfeletti ajándékkal rendelkezhetnek, tehetnek sok csodát és valóban meggyógyíthatnak embereket az Én nevemben, azonban én mégis a pokolra fogom küldeni őket az utolsó napon, mert nem ismertek meg ENGEM (mint ÖRÖKKÉVALÓT) és nem adták fel bűnös életvitelüket (Máté 7.21-23). Ha kősziklára fogtok építeni egy gyülekezetet, az nem fog elpusztulni sem most sem az örökkévalóságban, legyetek ezért körültekintők és mindent úgy cselekedjetek, ahogyan megmondtam nektek (Máté 5-7). Arra tanítsátok az embereket, hogy mindent úgy cselekedjenek, ahogyan nektek is megparancsoltam. Akkor ÉN és az ÉN hatalmam mindig veletek lesz (Máté 28.20,18). Ha azonban csak hallgatjátok a beszédemet, és nem cselekszitek azokat, akkor az, amit felépítetek az emberek szemében hatalmas és lenyűgöző gyülekezetnek tűnhet, de minden bizonnyal össze fog omlani és semmivé fog válni egy napon. (Máté 7.25).”

Hogyan tudunk akkor egy rendíthetetlen gyülekezetet építeni ezekben az utolsónapokban?

1. A hegyi beszéd (Máté 5-7) szerint kell élnünk és folyamatosan azt hirdetnünk.
2. Az Újszövetség és nem az Ószövetség szerint kell élni. Ehhez világosan meg kell ismernünk a két szövetség közötti különbséget (2 Kor. 3.6) és az Újszövetséget kell hirdetnünk.

Amikor súlyos bűnöket követnek el ma igehirdetők, akkor mindig a bűnöket elkövetett ószövetségi szentek példájával igazolják magukat; és ez megnyugtatja őket. Azt követően egy ideig nem szolgálnak, majd ismét elkezdenek szolgálni. Dávid példájára hivatkoznak, aki házasságtörést követett el és Illésre, aki depressziós lett és azt mondják „ennek ellenére Isten mégis használta őket”! Nem hivatkoznak azonban Pál példájára, aki győztesen és tisztán élt az élete végéig.

Ezek az igehirdetők (és a legtöbb keresztyén) nem veszik figyelembe, hogy az ószövetségi szentek ma nem példaképek számunkra. Nekünk sokkal több adatott a kegyelemnek ebben a korszakában – és “akinek több adatik, attól többet is várnak el” (Lukács 12.48). Jézus egy ÚJ szövetség közbenjárója és Ő a mi példaképünk és a hitünknek szerzője ma – nem Dávid és Illés. A Zsidó 11-ben felsorolt ószövetségi szentek és Jézus közötti különbséget a Zsidó 12.1-4 teszi nagyon világossá. Nagyon kevesen élnek azonban ennek megfelelően. Nagyon kevesen látják meg, hogy “Isten valami JOBBAT biztosított számunkra” az Újszövetségben (Zsidó 11.40).

Közülünk is bárki elbukhat, mint ahogyan sok igehirdető elbukott, ha nem vagyunk éberek és óvatosak – mivel a Sátán ravasz ellenség. Az újszövetségi tanításoknak és az isteni vezetésnek való tökéletes engedelmesség ad nekünk biztonságot. Az „isteni” vezetés alatt azt értem, hogy valaki a korábban tíz pontban felsorolt rossz értékek egyikében sem vétkes. Ha mások hibájából tanulunk, elkerülhetjük, hogy ugyanazokat a hibákat kövessük el az életünkben.

Boruljunk arcra az Úr előtt, aki bármikor visszajöhet – mert ott fogunk kapni Isteni kijelentést, ahogyan János is kapott (Jelenések 1.17). Ha megalázzuk magunkat, kegyelmet fogunk kapni, hogy győztesek legyünk (1 Péter 5.5). És amikor a Szent Szellem megmutatja az igazságot Isten igéjében és az igazságot rólunk, legyünk teljesen becsületesek és “szeressük az igazságot, hogy szabadok legyünk” minden bűntől. Isten így fog tudni megvédeni bennünket minden megtévesztéstől (2 Thessz. 10-11). Ámen.

"Ha igaz ver engem, szeretetből van az!"- Zsludov Vagyim

Zsludov Vagyim

"Ha igaz ver engem, szeretetből van az!" - TIPP. FB naplómból, magamnak.

    Nem rég híres prófétanő szolgált a gyülekezetünkben. Kedves testvérünk az Úrban, az Úr áldott szolgája, szereti az Urat és szereti a gyülekezetét. Prófétának viszont nem jó, legalábbis ezen a vasárnapon nem volt jó.

     Miért állítom ezt olyan biztosan? Miért mondom azt, hogy a testvérünk jobban szereti az Isten gyülekezetét, mint a gyülekezet Istenét? Igen, ezt állítom, szerintem ez volt a "banánhéj", amin elcsúszott az e vasárnapi szolgálata.

Megmondom, miért gondolom így:

    A prófétanő testvérünk már az elején bejelentette, hogy ma nem akarja felfedni a jelenlevők bűneit. Meg is kérdezte a gyülekezettől: "Hányan örültök annak, hogy ma nem fogom a bűneiteket fejetekre olvasni?" Nem szó szerint idézem, de ez volt a mondanivalója. Bólogatás gyanánt sokan felemeltünk kezeinket, én is. Kb. az alkalom közepéig lelkesen támogattam imádságommal a prófétanő testvérünk szolgálatát.

    A közepétől viszont belsőmben késztetést éreztem arra, hogy álljak le a lelkesedésemmel és kezdjek gondolkodni. Ahogy kezdtem gondolkodni, furcsa dolgokat fedeztem fel.

    Például azt, hogy kedves testvérünk csak vezetőknek prófétált, "sima" testvéreknek nem. ( A gyülekezet vezetőit "véneknek" nevezte el, bár a gyülekezetünk jelenlegi rendszere szerint a gyülekezet vezetői nem a gyülekezet által delegált vének, hanem a legfelsőbb vezetés által kijelölt vezetők, de ez mellékes ).  (Nem bibliai!)

    Csupa hízelgő, "fülbemászó" gondolatokat mondott a felállított személyekkel kapcsolatban, kényesen kerülve kritika látszatát is. "Most is szuper szolgája vagy az Úrnak, de még ennél is szuperebb lehetsz, ha akarsz!" - ezzel a mondattal röviden meg lehetne határozni az elhangzott jellemzések lényegét.

    A gyülekezet füle hallatára tette ezt. Ezzel beavatkozott a vezetők és a gyülekezet közötti kapcsolatba, kívülről, a gyülekezet helyzetének tényleges ismerete nélkül (?), olyan módon, hogy egyrészt, megerősítette a vezetőket, hogy egyébként rendben vannak. Másrészt, így üzent a gyülekezetnek is, hogy a vezetői egyébként rendben vannak. Ez azért fontos megjegyezni, mert a gyülekezetünket éppen előző vasárnap elhagyta két kedves, szolgáló életű, kipróbált hívő, sokak által nagyon szeretett és tisztelt házaspár, akikre bármit lehet mondani, csak azt nem, hogy langyosak és kiskorúak. Ők egyértelműen kifejezték, hogy bár szeretik a gyülekezetünket, de nem értenek egyet a gyülekezetünk jelenlégi irányvonalával.

     Ez biztosra vehető, hogy ezekben az időkben sokunk fejében, vagy inkább szívében sok nyugtalanító gondolat és kérdés fogalmazódik meg, mivel a gyülekezetünk nem kezdőkből áll, sokunkat a testvéreink lépése egészséges önvizsgálatra késztet. Ilyen körülmények között egy fajta a bűn bűzét elnyomni próbáló "légfrissítőnek" hathat egy olyan prófétai üzenet, amelyből kiderül, hogy sem a gyülekezettel, de főleg a vezetőivel nincsen semmi gond.

    Már otthon voltam, sőt, másnap feljött bennem: "Ha valaki szándékosan nem akar és ki is mondja, hogy nem akar a bűneimmel foglalkozni, akkor honnan tudhatom, hogy az Isten szól általa? Mert az, hogy az Isten akar a bűneimmel foglalkozni, az hót zicsi, ahogy feleségem mondani szokta. Hiszen minket, Isten gyermekeit, semmi sem fenyeget igazán, csak egy - az, ami elválaszt minket Isten szeretetétől. És ez az egy nem más, mint a BŰN. És ha valaki nem akar rámutatni a bűneimre, akkor nem mondhatja magáról, hogy ő Istentől jött el hozzám.

    Egyszerű példa: Ha csodatevő erő van bennem olyan mértékben, hogy rákos daganatokat el tudok tüntetni az imádságommal testvéreim testéből, akik nem tudják, hogy rákos daganat van bennük, de én tudom, mert az Úr kijelentette, akkor mondhatom neki:  "Drágáim, tudom, hogy úgy is ki vagytok készülve a fájdalomtól, ma nem akarok beszélni a betegségtől egyáltalán, beszéljünk inkább ennél szebb, vidámabb, örömtelibb dolgokról!" De akkor miért van bennem csodatevő erő?        

     Nem ámító vagyok inkább ilyenkor? Ahelyett, hogy rátapintanék a fájó részre, és kezelés alá venném, inkább fölviszem a kábítószer adagját? A betegek meghalnak a bűneikben, vagy betegségükben, de legalább azon az alkalmon jó hangulatuk volt.

     Utolsó gondolat, a bűnről. Mostanában szinte állandóan hallom: "Ne foglalkozzunk a bűnnel, inkább Isten szeretetére fókuszáljunk!" Csak ez így olyan, mint, bocsánat, kasztrált férfi. Férfi is, meg nem is. Bajusza lehet, de gyermeke már nem lehet. A bűnnel kapcsolatban eszembe jutott az a történet, amikor a Mózesi törtvény rajongói Jézus elé elhurcolják a házasságtörésen rajta kapott asszonyt. Nem őszinte szándékkal, nem az igazságot keresték, hanem el akarták gáncsolni Jézust, mert gyűlölték. Tudták, hogy Jézus szeretettel van a bűnösök iránt, és úgy gondolták, hogy ha egy nyilvánvaló bűnt és a szeretetet szembeállítják egymással, akkor a kettő kioltja egymást és ezzel Jézusnak vége, ellentmondásba kerül önmagával. De nem így történt. Jézus bűn felé irányította a figyelmüket, a saját bűnük felé és ez volt a szeretet bűnös asszony felé és ez volt Isten válasza az okoskodóknak. Ez ma is Isten válasza azoknak, akik a bűnt és az Isten szeretetét el akarják választani egymástól, sőt szembe állítják egymással. Ez emberi okoskodás, amely elhomályosítja Isten örökkévaló Igéjében elrejtett igazságot.

    "Valljátok meg egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!" Meg akarunk gyógyulni, szabadok akarunk lenni?

     Ha igen, ne féljünk, ha a próféta "beolvas" nekünk, vagy felfedi a bűneinket. Sőt, igényeljük ezt a szolgálatot, mert ebben van az Isten szeretete.

              

               Szerintem.

„A tanítványság téve­dés volt. Megbánom. Bo­csánatot kérek."

„A tanítványság téve­dés volt. Megbánom. Bo­csánatot kérek."

                                                                                         Bob Mumford  (Derek Prince) …

 

     Az amerikai evangéliumi kereszténység egyik vezető folyóirata ezzel a meglepő címlap­pal jelent meg. Bob Mumford az egyháztörténe­lembe a "tanítványság-mozgalom" név alatt bevonult keresztény irányzat egyik kiemelkedő alakja volt. Mi van ennek a drámai bejelentés­nek a hátterében? Ennek felderítésére tesz kísér­letet az alábbi tanulmány.

 

 

 

       Hosszú éveken keresztül Bob Mumford a karizmatikus mozgalom egyik        legtekintélyesebb tanítójának és vezetőjének számított. Kevés tanító rendelkezett akkora tekintéllyel min­den keresztény szemében, mint Mum­ford.

Aztán történt valami, ami egy fáj­dalmas átmeneti időszakra kisiklást okozott

A karizmatikus mozgalom kiszéle­sedésével sok keresztény gyülekezetet váltott. Olyan protestáns egyházakba mentek, ahol befogadták a karizmati­kusukat, vagy olyan pünkösdi gyüle­kezetekbe, mint például az "Isten Gyülekezetei" (Assemblies of God), amelyek szívesen vették a karizmati­kusok bevándorlását 1960-at megelőzően ugyanis csak néhány független karizmatikus gyülekezet volt, de ezek az 1970-es évekre jelentőségteljes egy­házmozgalommá alakultak

Az egyre terebélyesedő mozgalom­ban megfogalmazódott az igény arra, hogy a kereszténységnek új életet és lendületet adó tanításokat és látásokat egységes rendszerbe foglalják és a mozgalmat teológiailag is átfogóan megalapozzák Ennek érdekében Bob Mumford és négy másik ismert biblia­ biblia­tanító (Derek Prince, Charles Simp­son, Don Basham és Ern Baxter) egy olyan szervezetet alapított, amely ezt a célt tűzte maga elé. Hivatalosan a Keresztény Növekedési Szolgálat (Christian Growth Ministry) nevet viselték, ám elemzőik már kezdetben át­keresztelték őket „tanítványság” ­vagy „pásztorlás”-mozgalomra.

       A "tanítványság" meghirdetését követően ,  a mozgalomhoz özönlő férfiak  és nők ezrei igényelték, hogy életük­höz szellemi vezetést kapjanak. A ta­nítványság a becsontosodott felekezeti tanításokkal konfrontálódott, és a gyakran elutasítást átélt karizmatikusok számára a bizonytalanság, a személytelenség megszűnését ígérte. Ég­tek attól a vágytól, hogy eme érett ta­nítók által valóban tanítványokká vá1­janak, és megbízhatóan jó úton járja­nak. Látható tehát, hogy a mozgalom későbbi kisiklása és dicstelen vége nem az alapítók és a résztvevők jóin­dulatán múlott. A tanítványságra vo­natkozó igék túlhangsúlyozása azon­ban olyan torzulásokat eredménye­zett, amelynek következtében a sze­mélyes pásztorlás, tanácsadás és lelki vezetés került  a Szent Szellem vezetésének helyére.

 

Doktrínák

 

      A tanítások egy része a választott tekintélyről és a szövetségi hűségről szólt Azonban - mivel aggódtak az olyan "nomád" karizmatikusok növekvő száma miatt, akik semmiféle fe­lelősségi rendszerhez sem tartoztak­ egy olyan szövetségi szeretetről tanítottak, amely az Istennek való oda­szántságot a személyeknek való enge­delmességben látja.

Ez egy olyan tekintélyi és engedel­mességi hálózatot hozott létre, ahol mindenki felelős egy személyes pász­tornak. Így piramis alakú hálózatokat hoztak létre melyek juhokból és pásztorlókból álltak. Olyan lelki lán­cot építettek fel, ahol mindenki alá van rendelve valakinek, aki szintén alá van rendelve egy másik embernek és így tovább, míg végül az egész háló­zat a csúcson lévő vezetőknek van alá­rendelve.

      A kritikusok azzal vádolták meg őket, hogy karizmatikus püspöksége­ket hoznak létre. Úgy mondták, hogy a piramisokon lefelé mennek az utasítások, felfelé pedig a tizedek.

A pásztor és juh viszonyát a feltét­len engedelmesség határozta meg. Bírálóik több példát hoztak olyan "pász­torokra", akik megkövetelték "bárá­nyaiktól", hogy kérjenek engedélyt mielőtt találkozóra mennek,  munkahe­lyet választanak, és életük legszemélyesebb részleteiben is a pásztorló hoz­ta meg a döntéseket. A tanító személy beleszól tanítványa életének olyan ré­szeibe is, hogy az hova menjen lakni, hol dolgozzon, kivel barátkozzon, mit olvasson, mit egyen, milyen ruhában járjon, stb. A tanítvány köteles enge­delmeskedni, különben nem szereti Is­tent.

       A tanítványi kötelékekből szaba­dult hívők vallomásai szerint a legfon­tosabb tanítások amelyeket, tanítójuktól kaptak a feltétlen engedelmességről, hűségről és alázatról szóltak a tanítvány személyisége minél előbb megtörjön, és teljes módon alárendelje magát tanítójának. (Megdöbbentő, hogy ezek az elvek sokkal inkább ha­sonlítanak a hinduizmusban meglévő tanítványsági láncokra, mint Jézus és követőinek kapcsolatára.)

      Pat Robertson idézett egy alkalom­mal egy hívőt, aki a torzulás lényegét a legkézzelfoghatóbban fogalmazta meg: "Ha a mindenható Isten szólna hozzám, és biztosan tudnám, hogy Is­ten szólt, és a pásztorlóm azt monda­ná, hogy az ellenkezőjét tegyem, a pásztorlómnak engedelmeskednék"

Horrorisztikus történetekben bővöl­ködő nagymértékű romlás követke­zett be. Az emberek nem csupán önál­lótlanokká váltak hanem rendkívül súlyosszemélyiségzavarok idegbetegségek és depressziós állapotok jelent­keztek.

      Családok mentek tönkre, gyülekezetek bomlottak fel, a karizmati­kus mozgalomnak ez a része nagy baj­ba jutott. Killian McDonnell 1976-ban azt mondta Mumfordnak: "... Ezek az emberek be fognak vadulni attól a hatalomtól, amit kaptak, ti pedig szenvedni fogtok" Ez be is követke­zett.

Ennek fő okát az elemzők abban látják , hogy a pásztorlók fia­tal (1-2 hónapos) szellemi ajándékok és tapasztalatok híján levő hívők voltak, akik éretlenségük foly­tán arrogánsakká hatalmaskodó és uralkodó személyekké váltak,  és ezzelelnyomták az engedelmességben Is­tent őszintén tetszeni akaró testvé­reiket. Ahogyan ezt Mumford megfo­galmazta a fő probléma az volt, hogy a fiatal vezetők - akiket nem ellenőriz­tek - szellemi hatalmat kaptak és azt testi módon gyakorolták. A szellemi vezetést felváltotta a lelki vezetés és nem Krisztusnak, hanem az emberek­nek kellett engedelmeskedni.

       Ebből rendkívül szektás, merev, törvényke­ző rendszerek alakultak ki, amelyek nemcsak nélkülözték, hanem ellen is álltak a Szellem szabadságának és aka­ratának.

 Az emberi pszichikus befo­lyás sok esetben egyéni tragédiákban végződő, elviselhetetlen lelki terrort eredményezett. A manipulálás szerves része helyenként a megfélemlítés, sőt megszégyenítés volt.

       Beszámoltak hívők olyan gyüleke­zetekről, ahol a pásztorlójának enge­detlen tanítvány az

1 Sámuel 15:23 szerint ,,átkozott varázslónak” ­lett kikiáltva és "utálatosnak Isten előtt". Némely fiatal pásztorló –engedelmességük részeként-tizedet is követelt diáktársaitól.

Még különösebb képződ­ményt produkált, amikor a ta­nítványsági tanokat összekap­csolták a háborúra és üldözte­tésre való készüléssel. Ilyen­kor a felekezeti tagok nem is találkoznak a pásztorlóju­kon kívül jóformán senki más­sal, hacsak titkos kiképzőtábo­rokban nem, ahol a várható spártai körülményekre készítik fel őket. Legfeljebb csak hallomásból tudnak arról, hogy ki áll a titokzatos lánco­lat tetején.

 

      Ez még inkább teret enged a manipulálásoknak és lelki leuralásnak, amit egy nagy gyülekezet nyilvánossága ki tud küszöbölni. A ke­resztények körében a tanít­ványság-mozgalom egyre erősödő kritikát és elutasítást ka­pott.

 

       Mumford és barátai a bírá­latokra azt válaszolták, hogy ők megújított bibliai magyarázatot tanítanak Isten kormányzásáról, az Isten által adott hatalomról, és a szövetségi hűségről.

„Új bor” címen egy népszerű tanító újságot adtak ki, nagy konferenciákat tartottak, amelyeket a mohó tanítvá­nyok ezrei látogattak kazettáikat pedig milliók vették meg és hallgatták.

Válaszul más keresztény vezetők bojkottálták az egyébként is exkluzív­vá váló mozgalmat.

      A pásztor mozgalom körül kiala­kult vita élessége érzékelhető abból az 1975. június 27-én keltezett nyílt levél­ből, amit Pat Robetson írt Bob Mum­fordnak Robertson ebben azt állította, hogy nemrégiben Lousvillben, Centucky államban tett látogatása so­rán, olyan szektás kifejezésmóddal ta­lálkozott, amiben inkább az „engedelmesség” mint a gyülekezet, inkább a „pásztorlók”, mint a pásztor , és in­kább a „kapcsolatok” , de nem Jézus szerepeltek.

       Ugyancsak Pat Robertson a pásztorlási tanokat "varázslásnak" nevezte, és a "700-ak klubja" egyik élő műsorá­ban, a tanítványság-mozgalmat összekapcsolta a Jim Jones által vezetett kul­tusszal. Amint mondta, az egyetlen különbség az, hogy a "pásztorok" nem szolgálnak a „Cool Aid”-del.

      Majd az általa alapított CBN tévéhálózat adásaiból kitiltotta a moz­galom tanítóit, és minden velük készí­tett felvételt letöröltetett. A Logos Internationa 1975 októberében Jeruzsálemben rendezett világkonferenciájára Kathrin Kuhlmann nem volt hajlandó elmenni addig, amíg vissza nem vonják Mumford meghívását. Mumford engedett.

A Teljes Evangéliumi Keresztény Üzletemberek Nemzetközi Hálózatának elnöke,Demos Shakarian, úgy döntött, hogy a mozgalom vezetői közül senki sem beszélhet az üzletemberek összejövetelein.

 

 

Válságtünetek

 

       Derek Prince már 1976-ban kiadta „Tanítványság, pásztorlás, elkötelezettség” című könyvét, amelyben négy alapvető irányelvről beszél:

1. A Biblia, a Szentírás a végső tekintély

2. Vezető pozíció betöltésének alapfeltétele a kipróbáltság.

3. Egy vezető sem lehet független, hanem illeszkednie kell a vele egyszinten levő vezetők csoportjába.

4. Krisztus az, aki elhív, és aki elmozdít.

     1977-ben nyilvánosság előtt is egy konferencián kifejezte azt, hogy nem ért egyet a tanítványság-mozgalom olyan szélsőségeivel, hogy az emberek az Istennek való hűséget az emberekhez való hűséggel cseréljék fel. Később így fogalmazott: „Nem hiszem, hogy valaha is Isten szándéka lett volna, hogy egy ilyen mozgalmat indítson.”

 1983-ban formálisan is szakított a CGM-mel.

Az alap töredezésnek indult.

A tanítványság-mozgalom többi vezetője azzal próbálta palástolni Prince kiválását, hogy Isten szélesebb szolgálatra hívta el őt.

      Az „Új bor" elveszítette olvasótáborát, és minden kétségbeesett erőfeszítés ellenére, amellyel megpróbálták életben tartani a lapot, 1986 decemberében megszűnt.

Basham kiábrándult, megbetegedett és 1989 márciusában meghalt.

Baxter elköltözött Kaliforniába, San Diego környékére.

Simpson szintén elköltözött Malibuba, ahol helyi gyülekezet építésébe fogott (ez lett ettől fogva a CGM központja), és bár az „Új bor” utolsó számainak egyikében bocsánatot kért és elhatárolta magát a mozgalom szélsőségeitől, de nem ismerte el azt, hogy ő maga vagy az egész mozgalom tévedett volna.

      Mumford, hogy megpróbáljon azokból a kötelekből szabadulni, amelyeket a mozgalom jelentett számára, 1984-ben San Francisco mellé költözött. Minden ember - Simpson és Baxter kivételével-„szabadon engedte” tanítványait, hogymegtalálják a maguk útját, egy személyre szóló pásztor nélkül.

      A széthulló vezetés is megmutatta azt a tényt, amit akkor már általánosan - sőt a vezetők nagy része is - vallottak, hogy a tanítványság mozgalom, minden szándéka és célja ellenére: eretnekség.

       A mozgalom missziós tevékenységet is folytatott, és sok országban támadtak helyi követői. A mozgalom körüli vitákról szinte alig tudtak, sőt, némelyek a mozgalom teljes bukásáról és megszűnéséről, a vezetők kiválásáról, a mozgalomban betöltött szerepük miatti bűnbánatukról és megtérésükről sem értesültek Ezért is volt fontos, hogy Bob Mumford 1981-ben nyilvánosságra hozza megtérési nyilatkozatát.

     Mások ezeket teljesen figyelmen kívül hagyták, ezért a tanítványság mozgalom elveire alapult gyülekezetek, csoportok egy része még ma is működik. Pedig Mumford nyilvános megtérésének az volt az egyik célja, hogymindenki, aki még benne van ebben a doktrínában, szabaduljon meg belőle és keresse a gyógyulást. A legfőbb tanítók egyike kérte a tanítványoktól, hogy hagyják el a „tanítványságot".

 

 

Mumford megtérése

 

      Mumford személyes válságának mélypontján felkereste Jack Hayfordot, aki a kemény konfrontációk közepette is élvezte bizalmát. Hayford felismerte, hogy Bob problémáját az okozza, hogy még nem tudta feldolgozni a tanítványság mozgalom bukásának következményeit, és ez megrontotta az Úrral való kapcsolatát. Mumford megszívlelte barátja tanácsát, és novemberben ismét felkereste őt azzal a késéssel, hogy a pásztorok éves konferenciáján, ahol 1700 pásztor és feleségeik voltak jelen, akik 700 gyülekezetet, 34 felekezetet, 41 államot, és 17 nemzetet képviseltek, felolvashassanak egy megtérési nyilatkozatot, amit Jack Hayford mély együttérzéssel meg is tett.

A következő este Ridgecrestben (Észak-Karolina) Bob Mumford a CBU tanító konferenciájának színpadán állt Amerika legrégebbi és legnagyobb tanító konferenciáján. Azért állt ott, hogy felolvassa azt a nyilatkozatot, amelyet Hayford előző este felolvasott Kaliforniában. Nyilvános bocsánatkérését azért, mert jelentős része volt abban, hogy emberek eretnekségbe kerültek. Ugyanezen a konferencián Derek Prince, sőt Don Basham özvegye is jelen voltak.

 

Bob Mumford jól látható megrendültséggel olvasta fel az alábbi nyilatkozatot:

 

      „1974-ben Jack Hayford és két másik testvér kifejezte a tanítványság koncepciójával kapcsolatos kifogásait. Mások is hasonló tanácsot adtak. Bár nem állt szándékomban makacskodni, mégis figyelmen kívül hagytam felhívásukat,kárt okozva ezzel magamnak és másoknak is.

Ennek a bocsánatkérő nyilatkozatnak két ismert motívuma van. Először: noha az Urat magát bántottam meg, amelynek az Ő ellenállása volt a következménye, mégis kitartottam meggyőződésem mellett. Másodszor: mélyen meg vagyok róla győződve, hogy azok, akiket sérülés ért, csak azáltal  tudnak meggyógyulni és helyreállni, ha ragaszkodom az igazsághoz. A következő nyilatkozat az én személyes meggyőződésemet fejezi ki, nem merek mások nevében nyilatkozni.

    A karizmatikus mozgalom független részének véleményem szerint, igen nagy szüksége volt azokra az elvekre, amelyeket én tanítottam a hetvenes évek elején, nevezetesen a szellemi tekintélyről, tanítványságról és pásztorlásról szóló tanításokra.

 Ezeknek a szükséges, alapvető bibliai elveknek a hiánya és a személyes szentség elvesztése nyilvánvaló volt abban az időben.

      Előrelátható módon, a szélsőségek és károsodások ott kezdtek el jelentkezni, ahol mindig is, azaz, amikor széles szakadék keletkezik aközött, amit tanítanak(orthodoxia vagy helyes tantétel) és aközött, ami ténylegesen történik(orthopraxis vagy helyes gyakorlat). Ezeknek az elveknek kiforgatása és önkényes alkalmazása helytelen és káros volt.

     A felelősségvállalás, a mások irányítása alatt folyó személyes képzés, és a hatékony pásztorlás szükséges bibliai alapelvek. Valódi szellemi érettségre van szükség ezek gyakorlásához. Ezeknek a bibliai realitásoknak meg kell maradniuk azok között a határok között, amelyeket az Újszövetség megszab. Azonban, személyes fájdalmamra és bosszúságomra, ezek a részhangsúlyok könnyen egy egészségtelen alárendeltséghez vezethetnek, amely emberi vezetők iránti torz, bibliaellenes engedelmességben mutatkozik meg. Ezeknek a túlkapásoknak jelentős része az én személyes felelősségi szférámon belül jelent meg. Azokért a sérülésekért és szégyenért, amelyet ezek  embereknek, családoknak és Krisztus Testének szélesebb körben okoztak, bűnbánattal megtérek és kérem, hogy bocsássatok meg.

Mindenkit, akit közvetlenül befolyásolt ez a tanítás, hadd bátorítsak személyesen, hogy vizsgálja fölül, hogyan él ezekkel. Mindannyian vegyük a bátorságot mindazon lépések megtételéhez, amelyek szükségesek ahhoz, hogy visszatérjünk a Krisztus központú élethez.

Bob Mumford, San  Rafael, California.

 

A bejelentést a hallgatóság (mintegy 3500 vezető) dörgő tapssal jutalmazta.

 

      Bob Mumford a megtérési nyilatkozat után adott interjúban többek között a következőket mondta:

-1984-ben visszavonultam a tanítványság mozgalomból és Kaliforniába költöztem. Megszakítottam a kapcsolatomat minden korábbi „tanítványommal”, távoli barátok maradtunk, de mindnyájan szeretnék azt, amit én is, ha ez az egész meg sem történt volna.

       Egy évre kiálltam a nyilvános szolgálatból, hogy Istent keressem és átvizsgáljam az életemet. Amikor az emberek azt tapasztalták, hogy visszavonultam a tanítványságtól, elkezdtek a világ minden tájáról írni nekem.Leírták mindazokat a sérüléseket és fájdalmakat, amiket nekik ez a mozgalom okozott. Először kezdtem felismerni azt a mély rombolást, amit a mozgalom mások életében végzett. Válságba kerültem.

      Másokat tanítottam a megtérés szükségességéről, de én nem tettem meg ezt. Amikor megírtam ezt a nyilatkozatot, az örömnek egy újabb foka szabadult fel az életemben, az otthonomban és mindenben, amit tettem.

     Most már értem a bibliai figyelmeztetést: „ne uralkodjál a nyáj fölött!” Én pontosan ezt tettem. A saját szívemben a felelősségnek diadalmas érzése volt, az emberek viszont manipulálva és elnyomva érezték magukat. Azt a helytelen benyomást keltettük, hogy velünk nem lehet testvéri közösségben senki, aki nem úgy csinálja a dolgokat, ahogyan mi. Ez hiba volt. A testi ember kapott hatalmat.

     Amit tenni akarok életem hátralevő idejében, az, hogy tanítsam az embereket arra, hogyan kövessék Jézust.

     Hayford reagálva Bob Mumford nyilatkozatára kifejtette, hogy hasonló,őszinte megtérésekre van szükség, és a megtérőket vissza kell fogadni Krisztus testébe.

 

 

      Külön kihangsúlyozta, hogy a tanítványság-mozgalomban résztvetteknek hosszú ideig tartó gyógyulási folyamaton kell átmenniük, nagy türelmet, odafigyelést és segítséget igénylő utógondozásra szorulnak

 

Tanítványság-mozgalom Magyarországon

 

       A pásztorlási mozgalom misszionáriusai Magyarországon is hívekre és követőkre találtak. Ez a tanítás a magyar Egyházban legalább akkora károkat okozott, mint máshol a világban.

A tanítványság klasszikus, szélsőséges irányzatai, mint a „pásztor és juh”, „tanító és tanítvány” páros kapcsolata (Kettős Klub= KEQ vagy újabban Baráti Kapcsolat=BAKA) és a kommuna jellegű, teljes vagyonközösségben élő vadhajtások mellett, a szelídebb, azonban uralkodásra, lelki vezetésre és törvénykezésre hajlamos gyülekezetek egyformán megtalálhatók

A tanítványság mozgalom magyarországi történetét egy személyes bizonyságon keresztül szeretnénk bemutatni. Soós István, aki kezdettől fogva követte a mozgalom kibontakozását Magyarországon, és testközelből tapasztalhatta annak hatásait és következményeit, ezekről az évekről így vall:

 

Személyes tapasztalataim a tanítványsági mozgalomról

 

       A mozgalomnak azokat a jelenségeit szeretném elmondani, amelyeket személyesen tapasztaltam. Ez egy gyülekezet történetével is egybeesett. Azokról a negatív jelenségekről beszélek, amelyekből saját káromon tanultam, azonban mások számára is tanulságosak lehetnek.

A tanítványsági mozgalomban való részvételem jó tíz éves lelkipásztori szolgálatom nagy részével egybeesett. Azért vettem részt benne, mert nagy igényem volt a magam és munkatársaim képzésére.

A tanítványsági mozgalomnak vannak karizmatikus és nem karizmatikus, enyhébb és radikálisabb irányzatai. Az enyhébb, nem karizmatikus irányzatok közül hármat ismerek Magyarországon. Ezek nem folynak bele helyi gyülekezetek életébe, hanem egyes személyek tanítvánnyá tételére törekednek. Főként tanulmányi csoportok formájában működnek, a személyes evangelizációra és „életmód-evangelizáIásra” teszik a hangsúlyt. Ennek egyik típusa az ún. „navigátor”- mozgalom, amely tudomásom szerint a 70-es évek végén kezdődött Magyarországon, és számos fundamentalista gyülekezetből szervezett tanulmányi csoportokat.

     A másik a „Campus crusade for Christ” nemzetközi missziós társaság által szervezett tanfolyamsorozat. Ők rendezték világszerte a „]ézus élete”c. filmmel történő evangelizációkat, és tanfolyamaikat  az új megtértek utógondozására dolgozták ki. Itthon Timóteus Társaság néven ismeretesek.

      A harmadik egy bécsi székhelyű bibliaiskola tanulmányi anyagán keresztül jelent meg Magyarországom, amelynek "Evangelizálás és tanítványság" a címe.

Ebben a kötetben van egy olyan fejtegetés, amely a tanítványsági módszer növekedési  stratégiáját hasonlítja össze a hagyományos, hirdetéses evangelizálás hatásosságával. A leírás szerint egy evangélista hatékonysága egyenes arányú, míg egy tanítvány módszere exponenciális görbéjű növekedést hozhat. Ha egy evangélista naponta egy embert vezet Jézushoz, a tanítvány pedig évente egy személyt, akit ki is képez arra, hogy tanítványi módszerrel dolgozzon, és mindketten  32 éven át folyamatosan szolgálnak, akkor a tanítványsági módszer hatékonysága 370 ezerszer nagyobb lesz az evangélistáénál. Ez persze csak elmélet. De a tanítványsági mozgalomra jellemző, hogy növekedési stratégiájukat messze hatékonyabbnak vélik az evangélista hirdetéses módszerénél.

       Karizmatikus gyülekezetünkben, mely először Budafokon működött, a tanítványsági mozgalmat két szakaszban éltük át. Az elsőben a személyes pásztorlás tanítása és rendszere, a másodikban a tanítványság gyakorlása volt hangsúlyos. A pásztorlás tanítását 1981-ben hallottuk először az amerikai Tudd Burke-től , aki akkoriban  oklahomai lelkész volt.

     Őt a kambodzsai missziójáról írt könyvén keresztül ismertük meg. Amikor Magyarországon járt, munkatársaimmal meghívtuk a gyülekezetünkbe, ahol előadta a pásztorlási rendszer elveit. Ez forradalminak hatott számunkra, és úgy éreztük, hogy ez segít „ráncbaszedni” gyülekezetünket, ahol sok egyénieskedés volt.

      E tanítás lényege az, hogy mindenkinek egyénileg, személyes pásztorra van szüksége, aki őt a szellemi, és a mindennapi életében felügyeli és tanácsokkal látja el. Mivel egy pásztor több száz ember esetében erre képtelen, a tekintély egy piramisszerű strukturális rendszerben továbbdelegálódik. Ennek megfelelően Todd Burke pásztorolt engem, én a gyülekezet véneit, és ez tovább haladva elért minden tagot. A pásztortás elvei kilenc pontban fogalmazódtak meg, melyek között a legfontosabbak az alárendeltségi viszony elfogadása,és a személyes pásztorral történő elszámoltathatóság voltak. Mind ezektől azt vártuk, hogy ez a kapcsolatrendszer a hívő szükségeire és a problémáira megoldást ad. Egy másik elv, hogy a hívő fontossági sorrendjében Isten után a másodi helyen a személyes pásztor áll, csak azután következik a házastárs és a család. A másik fontos tanítás a kapcsolódásról" szólt, Ezékiel 37. "a száraz csontok próféciájában" használt kép szerint, amely a tekintély elfogadása alapján működött. Erre a római százados megvallása - "én is hatalom alá rendelt ember vagyok" - szolgáltatta az igei alapot. Fontos elv volt még az a szövetség, amely a pásztorlási rendszert elfogadókat egyesítette. Így a szövetségbe tartozók meg lettek különböztetve azoktól, akik ezen kívül álltak.

     Ebből olyan furcsaságok is adódtak, hogy például a gyülekezetemen kívül álló, egy történelmi egyházhoz tartozó lelkészt is pásztoroltam, aki viszont gyülekezetemen belüli személyt pásztorolt. Ennek révén a gyülekezet belső élete kiszolgáltatottá vált a külső befolyásnak, ami később manipulációhoz vezetett.

      Kezdetben úgy tűnt, hogy jól mennek a dolgok, de egyre-másra feszültségek kezdtek jelentkezni. Az uralkodások, visszaélések láttán azt mondtuk az elvek jók, de az emberek éretlenek.

     Todd Burke apostoli tekintélyt igényelt és gyakorolt gyülekezetünk felett, ami végül súlyos károkat okozott abban a gyülekezetben, amely a Szent Szellem tüze által indult, és potenciálisan magába foglalta azokat az ígéretes embereket, akikkel egy sikeres gyülekezetté válhatott volna. E rendszer által nem az isteni áldás, erő és a épülés jött, hanem ellenkezőleg, feszült kapcsolatok, bizalmatlanság, csalódások és megosztottság.

       Úgy éreztük, hogy jogosan várhatunk segítséget Todd Burke-től vagy elöljáróitól. Ők azonban valóságos segítséget nem nyújtottak, hanem engem - mint a gyülekezet vezetőjét - hibáztattak ezért a helyzetért. Todd Burke ettől kezdve nem jött Magyarországra, megfutamodott a problémák elől.            

     Ma már úgy látom, akkor hibáztam igazán, amikor ebbe a kapcsolatrendszerbe belementem  ahelyett, hogy a Szent Szellemmel való mélyebb közösségre építettem volna.

     Végül feloldottam a gyülekezetet  a személyes pásztorlási rendszer alól, szabad választást hagyva annak, aki ezt igényli.

     Személyesen Todd Burke-kel  etttőI kezdve megszűnt a kapcsolatom. Mindez már nem segített abban, hogy a gyülekezet egységben maradjon. A gyülekezet tagjainak egy része a Hit Gyülekezetéhez csatlakozott, a többiek pedig három csoportra oszlottak. Egy kisebb csoport azért vált el tőlünk mert ők továbbra is Todd Burke személyéhez és a pásztorlás vonalához ragaszkodtak. Most Imádság Háza Gyülekezet néven működnek. Nem tartom valószínűnek, hogy ma is ezt az irányt képviselik.

A másik része bizonyos helyi adottságokhoz ragaszkodott és a személyemet, pásztornak, már nem fogadták el. A harmadik résszel, melynek vezetője voltam, egy új helyen folytattunk közösségi életet most már Mahanaim Teljes Evangéliumi Keresztény Gyülekezet néven.

Az előzőekből okulva tartózkodtam a pásztorlási kapcsolatokat hangsúlyozni, azonban, mivel ezt a lehetőséget nyitva hagytam, a tanítványsági irányzat kezdett teret nyerni.

     A tanítványság szellemében ugyanazt képviseli, mint a korábbi pásztorlási rendszer, azzal a különbséggel, hogy míg a pásztorlásnál a gondoskodás és a felügyelet volt a fő cél, itt azonban a Máté 28:19-20-ból ismert kiküldési parancs alapján mások tanítvánnyá tétele, és a 2 Timótheus 2:1-2-ben  a négygenerációs  tanítványsági minta szerint, az úgynevezett „minőségi” emberek kiképzésére helyeződik a hangsúly. Ez úgy működik, hogy a tanítvány rendszeresen találkozik tanítójával, aki számára személyes útmutatást, tanácsokat ad, ugyanakkor magáról be kell számolnia, és semmit sem titkolhat el.

     A lelki vezető feltétel nélküli tekintélyt gyakorol tanítványa felett, saját életvitelét, szemléletét a keresztény élet kérdéseiről mintának állítja. Sajnos (tapasztalatunk szerint) ezzel hamar pszichikai befolyása alá vonja tanítványát. Az Istennek való engedelmesség a személyes tanítónak való engedelmességen méretik meg. Ezért kialakul egy megfelelési kényszer, félelem és szorongás. Az isteni tekintély fölé kerül az emberi tekintély. A Biblia szerint Krisztus helyezte a Testbe az ajándékokat, s a tekintélynek a Szent Szellem kenetén kell alapulnia.

Újonnan mellém került munkatársam először segítőkészen, majd egyre erőteljesebben önálló kidolgozásokkal képviselte a tanítványságot. Sajnos elkövettem azt a nagy hibát, hogy ambiciózus fellépése és intellektuális adottságai alapján a megengedhetőnél nagyobb teret és tekintélyt biztosítottam neki. Ekkor már köztudott volt, hogy a tanítványsági-pásztorlási mozgalom világszerte megbukott, és nagy károkat okozott a karizmatikus keresztények között. Olvastam Bob Mumford beismerő és megbánó nyilatkozatát is, ami munkatársaimat egyáltalán nem zavarta. Még az sem, hogy Todd Burke-ről kiderült, hogy

elhagyta feleségét, családját, és paráznaságba esett. Az Urat is elhagyta, és a New Age mozgalomhoz csatlakozott, ahol a vezetők közé tartozik.

Családi tragédiájuk, hogy egyik kis fiukat a szomszéd gyereke játék közben agyonlőtte. Felesége újra férjhez ment egy keresztény férfihoz.

 

        A szívem mélyén éreztem , hogy ez a helyzet kétségbeejtő, mégsem tudtam elérni azt, hogy a gyülekezet lekerüljön erről a kényszerpályáról. A beletörődés és a kudarctól való félelem vitt arra, hogy ezt a látszat-vezetést fenntartsam.

Most már átlátom e helyzetnek a szellemi hátterét: pszichikai varázslás  alá kerültem, de akkor már nem tudtam önmagamnak sem megmagyarázni, hogyan jutottam ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. Eltűnt az Úrban való örömöm, helyébe gond, gyötrelem, alkalmatlanságérzés és önvád került.       

      A tanítványsági mozgalom pszichikai, vagyis lelki szinten végzi (az egyéként bibliai) pásztorolás, lelkigondozás szolgálatát. Ha azonban csupán  emberi szintű  képességekre hagyatkoznak, annak szükségszerűen a versengés, bizonyítási kényszer, intellektuális és érzelmi leuralás, manipulálás lesz a következménye. Derek Prince tanítása igaz. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy ez nem más, mint varázslás.

     Ezen a szinten a kenet, a Szent Szellem jelenléte, az elhívás egészen más értelmezést nyernek, és nagyon nehéz ilyen közegben szolgálni.

Saját gyülekezetemben a szolgálatom alatt nyomás és sikertelenség-érzés volt rajtam, de ha pl. vidéken, vagy Németországban szolgáltam, a Szent Szellem kiáradt és működött.

     A tanítványsági mozgalom ellentmondása az, hogy míg arra lenne hivatott, hogy hitben felépítse az embert, éppen lelki kiskorúságban tartja őket és személyiségükben nagy rombolást  végez.

Pl. fiataloknak megmondják kivel házasodjanak, kivel ne, jegyességet szétbontanak, továbbtanulást megakadályoznak, elhívást kijelölnek ráprófétálással, és ami nagyon gyakori, a házasfelek között bizalmatlanságot és feszültséget támasztanak. Ezek nem légből kapott dolgok, mert később többen jöttek lelkigondozásra ilyen sérülésekkel.

     Számos olyan kapcsolatot láttam, ahol a tanítvány a tanító személyiségjegyeit, gondolkodásmódját, magatartási és életviteli szokásait felvette, mondván, hagy a tanító élete mindenben követendő. Ilyenkor az az érzése az embernek, hogy nem is azzal a személlyel beszél, hanem a tanítója szellemiségével áll szemben. Úgy gondolom, adhatunk egymásnak jó keresztény példákat és tapasztalatokat, de amikor valaki emiatt elveszti saját személyiségének eredetiségét és egy másik ember pszichikumának uralma alá kerül, ott tanítványképzés címén eltorzulás jön létre. Meggyőződésem az, hogy Jézus a Máté 28-ban nem ilyen tanítványképzésre gondolt, hiszen nem azt parancsolta, hogy „tegyetek a ti tanítványaitokká minden népeket”, hanem azt, hogy az Ő tanítványaivá tegyük őket.

 

       Megtörtént olyan is, hogy a tanítvány tanítójának modortalanságát, civakodó magatartását is átvette, mert számára a veszekedés stílusát is mintául állították

Ez a függőségi viszony sokkal veszedelmesebb, mint azt valaki első hallásra gondolhatná. Egy testvérnő elmondta, hogy amikor személyes elöljárójával a kapcsolata megszakadt, szinte úgy érezte, hogy a kábítószer elvonásához hasonló depressziós tünetek jelentkeztek, oly erős függőségi viszony volt köztük. Más valaki azt mondta, miután kijött egy ilyen kapcsolatból, úgy érezte újra meg kell térnie, mert korábban személyes tanítójához és annak akaratához tért meg. Jellemző a tanítványsági kapcsolatokban a hamis küldetéstudat burjánzása is, pl. amikor egy nőtestvér hivatottnak érzi magát arra, hogy magyarországi gyülekezetvezetők felé intő, helyreigazító szolgálatot végezzen, holott az élete ilyen ajándékról egyáltalán nem tesz bizonyságot.

 

      A tanítványsági elvek alapján kialakul egy sajátos értékrend, sajátos szóhasználat az emberekkel való bánásmóddal kapcsolatban, úgymint „el kell kapni”, „be kell törni",

,,nem adja meg magát”, ”meg kell metszeni”, „keményen fölállítani neki a mércét”, „megsózni valakit" (vagyis keményen megmondani a hibáit, ami persze megalázza őt, és ha ezért elmegy, piócához hasonlóan nem bírja a sózást). Hát aztán el is lettek az emberek kapva, meg is lettek sózva, meg is lettek metszve, és ennek a kezelésnek eredményeképpen el is távoztak a gyülekezetből.

     A tanítványság-mozgalomban kialakult egy felsőbbrendűségi tudat is a mozgalmon kívül levő keresztényekkel szemben. Ez kritikus véleménynyilvánításban, törvénykezésben mutatkozik meg. Megdöbbenve hallottam utóbb olyan eseteket is, hogy a mozgalomból kivált emberekre szerencsétlenséget prófétáltak, sőt némelyeket „átadnak a Sátánnak” arra hivatkozva, hogy ezek az emberek kiválásukkal Isten akarata ellen lázadnak.

 

      Hosszas imával és böjttel kerestük feleségemmel együtt Isten akaratát személyes életünkre nézve. Ezután Isten lehetőséget adott nekünk arra, hogy Dél-Koreában részt vegyünk a Nemzetközi Gyülekezetnövekedési Konferencián 1990 szeptemberében. Életközelből láttuk és tanulmányozhattuk, hogyan munkálja a Szent Szellem Cho pásztor gyülekezetében a növekedést odaszánt imádkozók és lelki munkások által. Yonggi Cho többször hangsúlyozta, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a Szent Szellem személyének, a vele való közösségnek a gyülekezetépítés munkájában. Alkalmunk volt több napot tölteni a Böjt-és Ima hegyen is, ahol bizonyosságot nyertünk, hogy a gyülekezetépítésnek nem a tanítványság emberi módszere, hanem a Szent Szellem ereje által kell végbemennie, és mi ebbrn akarunk ~ni. Rendkívüli öröm, reménység és bizakodás töltötte el a szívünket, kicserélődve jöttünk haza.

 

 

 

 

 

Egy másik megoldás

 

      „A tanítványság egészségtelen alárendeltségben végződik, ami emberi vezetőknek való perverz és igeellenes engedelmességhez vezetett - egy foglalta össze Bob Mumford, a tanítványság-mozgalom egyik legnagyobb hatású vezetője, a mozgalom végeredményét

A tanítványság-mozgalom az egyháztörténet számos eltorzult irányzatához hasonlóan, az esztelen kollektivizálás és a túlzott önállóság (vagy magára hagyatottság) közötti harc „eredményeként” született meg.

      Ezen szélsőségek feloldására egyik példa Paul Yonggi Cho szöuli gyülekezetének

házicsoport rendszere, ami igen bevált az Ázsiai országokban, Koreában, Kínában, Japánban. A nyugati Egyházban azonban szintén erősen vitatott.

     Annak érdekében, hogy megismerhessük ennek gyakorlati működését, a következő oldalakon egy hosszabb részt közlünk Yonggi Cho, a kisközösségekkel foglalkozó tanulmányából. Ezzel nem az a célunk, hogy a tanítványság helyett egy másik sémát adjunk közre , mert még a jó módszerek vallásos utánzását sem tartjuk helyénvalónak. A helyi gyülekezeteknek a  Szent Szellem  vezetése szerint, Isten Igéje alapján a nemzeti jelleget figyelembe véve és megőrizve kell kialakítaniuk azokat a formákat, amelyek a gyülekezet hatékony működését a leginkább szolgálják. Hiszen éppen ezek a formák vannak a legnagyobb kölcsönhatásban egy adott társadalom, vagy ország etnikai, kulturális és egyéb örökségével. Meggyőződésünk, hogy sem egy amerikanizált, sem egy Ázsiából, Afrikából, Latin-Amerikából vagy máshonnan importált, szolgaian lemásolt módszer sem fog segíteni a magyar embereknek abban, hogy Istenhez forduljanak Az Evangélium egy és oszthatatlan. Azonban azok a formák, amelyek között a bibliai igazságokat gyakorolják, országról országra, népről népre változhatnak, ahogy Pál apostol is mondta:

„A zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg...

..Mindeneknek mindenné lettem, csak hogy minden módon megtartsak némelyeket.”

(1 Korinthus 9:22.)

      Yonggi Cho „Sikeres házi közösségek" című művében a tanítványsággal szemben a kisközöségek alapelveit a  következőképpen határozza meg: „...A mi gyülekezetünkben a sejtek vezetőinek az a feladatuk, hogy segítsék a tagok szellemi fejlődését irányítani bátorítsák, buzdítsák őket a közösségre, evangelizálásra. De soha nem avatkoznak bele a tagok személyes ügyeibe. Ez nem a gyülekezet feladata. Minden tagot arra kell serkenteni és tanítani, hogy a Szent Szellemtől függjön, és saját hitéletet alakítson ki .Soha nem buzdítom a tagokat arra, hogy a gyülekezet vezetőitől függjenek,  mert ez éppen olyan rossz lenne mint a kommunizmus. Minden, ami rombolja a személy függetlenségét, a személyiségét és felelősségérzetét az ördögtől van. Isten nem bábuknak teremtett minket. Személyiséget adott nekünk, hogy Vele közösségben élő szerető fiakká és lányokká fejlődjünk. Ezeknek a kis közösségeknek az a céljuk, hogy ezt a közösséget az Úrral erősítsék.

A gyülekezetünkben szereteten alapuló tekintély van.

       Ha egy pásztor igazán szereti gyülekezetének tagjait, akkor azok engedelmeskednek neki. De ha a pásztor csupán pozíciójánál fogva próbálja hatalmát gyakorolni, az emberek lázadni fognak és ő bajban lesz".

 

 (Az összeállítás a Dictionary  of pentacostal and charismatic movements és a Ministris today című lap 1990 január/ február-i számának cikkei és tanulmányai felhasználásával készült. Fordította. Pászti Éva.)