"Ha igaz ver engem, szeretetből van az!"- Zsludov Vagyim

Zsludov Vagyim

"Ha igaz ver engem, szeretetből van az!" - TIPP. FB naplómból, magamnak.

    Nem rég híres prófétanő szolgált a gyülekezetünkben. Kedves testvérünk az Úrban, az Úr áldott szolgája, szereti az Urat és szereti a gyülekezetét. Prófétának viszont nem jó, legalábbis ezen a vasárnapon nem volt jó.

     Miért állítom ezt olyan biztosan? Miért mondom azt, hogy a testvérünk jobban szereti az Isten gyülekezetét, mint a gyülekezet Istenét? Igen, ezt állítom, szerintem ez volt a "banánhéj", amin elcsúszott az e vasárnapi szolgálata.

Megmondom, miért gondolom így:

    A prófétanő testvérünk már az elején bejelentette, hogy ma nem akarja felfedni a jelenlevők bűneit. Meg is kérdezte a gyülekezettől: "Hányan örültök annak, hogy ma nem fogom a bűneiteket fejetekre olvasni?" Nem szó szerint idézem, de ez volt a mondanivalója. Bólogatás gyanánt sokan felemeltünk kezeinket, én is. Kb. az alkalom közepéig lelkesen támogattam imádságommal a prófétanő testvérünk szolgálatát.

    A közepétől viszont belsőmben késztetést éreztem arra, hogy álljak le a lelkesedésemmel és kezdjek gondolkodni. Ahogy kezdtem gondolkodni, furcsa dolgokat fedeztem fel.

    Például azt, hogy kedves testvérünk csak vezetőknek prófétált, "sima" testvéreknek nem. ( A gyülekezet vezetőit "véneknek" nevezte el, bár a gyülekezetünk jelenlegi rendszere szerint a gyülekezet vezetői nem a gyülekezet által delegált vének, hanem a legfelsőbb vezetés által kijelölt vezetők, de ez mellékes ).  (Nem bibliai!)

    Csupa hízelgő, "fülbemászó" gondolatokat mondott a felállított személyekkel kapcsolatban, kényesen kerülve kritika látszatát is. "Most is szuper szolgája vagy az Úrnak, de még ennél is szuperebb lehetsz, ha akarsz!" - ezzel a mondattal röviden meg lehetne határozni az elhangzott jellemzések lényegét.

    A gyülekezet füle hallatára tette ezt. Ezzel beavatkozott a vezetők és a gyülekezet közötti kapcsolatba, kívülről, a gyülekezet helyzetének tényleges ismerete nélkül (?), olyan módon, hogy egyrészt, megerősítette a vezetőket, hogy egyébként rendben vannak. Másrészt, így üzent a gyülekezetnek is, hogy a vezetői egyébként rendben vannak. Ez azért fontos megjegyezni, mert a gyülekezetünket éppen előző vasárnap elhagyta két kedves, szolgáló életű, kipróbált hívő, sokak által nagyon szeretett és tisztelt házaspár, akikre bármit lehet mondani, csak azt nem, hogy langyosak és kiskorúak. Ők egyértelműen kifejezték, hogy bár szeretik a gyülekezetünket, de nem értenek egyet a gyülekezetünk jelenlégi irányvonalával.

     Ez biztosra vehető, hogy ezekben az időkben sokunk fejében, vagy inkább szívében sok nyugtalanító gondolat és kérdés fogalmazódik meg, mivel a gyülekezetünk nem kezdőkből áll, sokunkat a testvéreink lépése egészséges önvizsgálatra késztet. Ilyen körülmények között egy fajta a bűn bűzét elnyomni próbáló "légfrissítőnek" hathat egy olyan prófétai üzenet, amelyből kiderül, hogy sem a gyülekezettel, de főleg a vezetőivel nincsen semmi gond.

    Már otthon voltam, sőt, másnap feljött bennem: "Ha valaki szándékosan nem akar és ki is mondja, hogy nem akar a bűneimmel foglalkozni, akkor honnan tudhatom, hogy az Isten szól általa? Mert az, hogy az Isten akar a bűneimmel foglalkozni, az hót zicsi, ahogy feleségem mondani szokta. Hiszen minket, Isten gyermekeit, semmi sem fenyeget igazán, csak egy - az, ami elválaszt minket Isten szeretetétől. És ez az egy nem más, mint a BŰN. És ha valaki nem akar rámutatni a bűneimre, akkor nem mondhatja magáról, hogy ő Istentől jött el hozzám.

    Egyszerű példa: Ha csodatevő erő van bennem olyan mértékben, hogy rákos daganatokat el tudok tüntetni az imádságommal testvéreim testéből, akik nem tudják, hogy rákos daganat van bennük, de én tudom, mert az Úr kijelentette, akkor mondhatom neki:  "Drágáim, tudom, hogy úgy is ki vagytok készülve a fájdalomtól, ma nem akarok beszélni a betegségtől egyáltalán, beszéljünk inkább ennél szebb, vidámabb, örömtelibb dolgokról!" De akkor miért van bennem csodatevő erő?        

     Nem ámító vagyok inkább ilyenkor? Ahelyett, hogy rátapintanék a fájó részre, és kezelés alá venném, inkább fölviszem a kábítószer adagját? A betegek meghalnak a bűneikben, vagy betegségükben, de legalább azon az alkalmon jó hangulatuk volt.

     Utolsó gondolat, a bűnről. Mostanában szinte állandóan hallom: "Ne foglalkozzunk a bűnnel, inkább Isten szeretetére fókuszáljunk!" Csak ez így olyan, mint, bocsánat, kasztrált férfi. Férfi is, meg nem is. Bajusza lehet, de gyermeke már nem lehet. A bűnnel kapcsolatban eszembe jutott az a történet, amikor a Mózesi törtvény rajongói Jézus elé elhurcolják a házasságtörésen rajta kapott asszonyt. Nem őszinte szándékkal, nem az igazságot keresték, hanem el akarták gáncsolni Jézust, mert gyűlölték. Tudták, hogy Jézus szeretettel van a bűnösök iránt, és úgy gondolták, hogy ha egy nyilvánvaló bűnt és a szeretetet szembeállítják egymással, akkor a kettő kioltja egymást és ezzel Jézusnak vége, ellentmondásba kerül önmagával. De nem így történt. Jézus bűn felé irányította a figyelmüket, a saját bűnük felé és ez volt a szeretet bűnös asszony felé és ez volt Isten válasza az okoskodóknak. Ez ma is Isten válasza azoknak, akik a bűnt és az Isten szeretetét el akarják választani egymástól, sőt szembe állítják egymással. Ez emberi okoskodás, amely elhomályosítja Isten örökkévaló Igéjében elrejtett igazságot.

    "Valljátok meg egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!" Meg akarunk gyógyulni, szabadok akarunk lenni?

     Ha igen, ne féljünk, ha a próféta "beolvas" nekünk, vagy felfedi a bűneinket. Sőt, igényeljük ezt a szolgálatot, mert ebben van az Isten szeretete.

              

               Szerintem.