Mint Noé és Lót napjaiban – Abonyi Sándor

„És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába bemegy éseljön az özönvíz, és mindeneket elveszte. Hasonlóképpen mint a Lót napjaibanis lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; De amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.”   Lukács 17:24-30

Néhány napja egy hosszú fehér női ruhába öltözött szakállas férfi győzelmének tapsolhatott Európa. Az azt követő napokban voltak, akik őszinte felháborodásukat fejezték ki a „szakállas nő” grotex jelenségének dicsőítése miatt, mind a világi, mind a keresztyén körökben.

A hagyományos – Isten szerinti – értékrendet vallók tiltakozásából kiérződött a jó erkölcs és Isten alapvető törvényeinek sárba tiprása miatti háborgás.

Most nem a tiltakozók számát szeretném szaporítani, hanem szeretnék, mint jelenségről – mondhatnánk jelről – néhány gondolatot megosztani.

A fenti igében Jézus arról beszél a tanítványainak, hogy a második eljövetelekor az emberek állapota a földön hasonló lesz Noé és Lót napjaihoz.

Arról is egyértelműen szól ez az igeszakasz, hogy mind Noé, mind Lót idejében olyan mértékben megromlott az emberek gondolkozásmódja és viselkedése, hogy Isten nem tehetett mást, mint özönvízzel, majd tűzzel és kénkővel ítéletet gyakorolni, elpusztítva a bűnös embereket. Ezekkel a csapásokkal Isten az emberek teljesen megromlott, gonosz állapotát ítélte meg, mert már nem látott más megoldást a megmentésükre. Isten gyűlöli a bűnt és Noé idejében már azt is megbánta, hogy embert teremtett, mert az emberek minden gondolata szüntelenül csak gonosz volt. (1 Mózes 6.5-6). Ahogyan Noé idejében egy család úgy Lót idejében is egyetlen család volt megmentésre méltó. Noéról azt írja az ige, hogy igaz ember volt, Lótról pedig, hogy a lelke háborgott azok miatt, amiket Sodomában látott.

Noé és Lót idejének nemzetségét az élvezetekben elmerülő jólét és a kevélység jellemezte, de Sodoma esetében arról is olvashatunk, hogy jólétükben nem segítették a szegényeket és a fajtalanság olyan mértéket öltött, hogy a város férfiai – a fiataloktól az idősekig – egymásra gerjedtek. Ez ott már elfogadott norma – „törvény” – volt. (1 Mózes 19.9)

„Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodnak s cselekednek utálatosságot előttem, és elvesztem őket,”  Ezékiel 16:49-50

Amikor a gonoszság teljességre jut és az elfogadott normává válik, sőt „törvénybe is foglalják”, az Isten törvényének teljes sárba tiprását jelenti: teljes a törvénytiprás Isten szemében, ami elpusztító ítéletére méltó:

„A „kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”   Jakab 1:15

„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik,”    Ézsaiás 5:20.

Akik igaz hittel és az Úr útján, az IGAZSÁGBAN járva tekintenek ezekre, azok számára nem kétséges, hogy miről van szó.

Ezek olyan jelenségek, amikre Jézus felhívja az Övéi figyelmét, hogy ezek meg fognak történni. Az ilyenek nem egyedi esetek, hanem a többség által elfogadott és a hatalmasságok által törvényerőre emelt norma lesz, mielőtt Jézus visszajön. Jézus kegyelmet ad a bűneit megbánó és elhagyó bűnösöknek, de Ő gyűlöli a bűnt, és aki nem tér meg belőle, azokra Igaz Bíróként, jogos, halálos ítélettel súlyt le.

Jézus figyelmeztet arra is, hogy a visszajövetele előtti időben a legnagyobb veszély a hitetés lesz és jönnek hamis („anti”) krisztusok, próféták és elhitetik, ha lehet a választottakat is.

Erre figyelmezteti Pál is a thesszalonikai gyülekezetet a következő igeszakaszban:

„Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az (Jézus) el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-e, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még ti nálatok voltam? És most tudjátok, mi tartja vissza, amiért csak a maga idejében fog az megjelenni. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne, csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak;”   Thessz. 2.3-11.

Ebben az igeszakaszban is figyelmeztetést látunk, ami a becsapás – a hitetéssel, a megtévesztés – veszélyére hívja fel a figyelmet. Több dolog bekövetkezésre figyelmeztet:

„Bekövetkezik előbb a szakadás, mielőtt megjelenik a bűn embere, a veszedelem fia”

A jelek feltűnő módon szaporodnak mostanában. Az említett szakadás az igaz hittől való elszakadást jelenti, ami által létrejön a szétválás a „hamis egyház”, a „nagy parázna” és az igaz egyház, Krisztus Menyasszonya között.

Igaz, hogy Jézus főpapi imájában az Övéi egységéért imádkozik, de egy olyan „egység”, ami a hamisak sokaságát a jóhiszemű, elhitetett hívőkkel szervezeti egységbe igyekszik tömöríteni, az ige szerint az „elegy” és nem egység. Tudjuk, hogy az elegy Isten szemében sosem volt kívánatos, hanem olyan, amit mindig is gyűlölt. Isten igéje igazságának a sárba tiprása annak kinyilvánítása, hogy a tanok nem számítanak csak a mindenkit elfogadó„szeretet” és „tolerancia”. Ez azonban hamis alapokon áll. Az ige azt mondja ugyanis az igaz szeretetről, hogy „az szeret Engem, aki az ÉN parancsolataimat megtartja”.

Nézzük mit mond Isten igéje az igazsághoz és a bűnhöz való viszonyunkról:

„Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”   Zsoltár 45:8

„És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak;”     2Thess 2:10-11

Amire Jézus figyelmeztette a tanítványait és később Pál apostol a tesszalonikai hívőket, azokat napjainkban beteljesülni látjuk.

Régen a törvényszegés „titkos bűn” volt, mindenki igyekezett rejtegetni és titokban tartani. Ma már nyílt a „törvénytiprás”, mert sok területen a bűn teljességre – uralomra – jutott a világban, és ez sajnos behatolt az egyházba is. Az emberek már nem szégyellik a bűneiket, hanem inkább a nyilvánosság előtt kérkednek vele. Minden emberi norma és törvény, ami jónak mond dolgokat, holott azt Isten igéje rossznak minősíti: nyílt törvénytiprás! Az Antikrisztus szelleme nem az igazság szelleme, hanem a törvénytiprás szelleme, ami az Antikrisztus útját készíti elő és annak megjelenésével válik teljessé. Ahhoz azonban, hogy ez meg tudjon történni előbb valamit félre kell tolnia az útból, ami ezt akadályozza. Ez a valami a Gyülekezet, ami az igazság nyílt képviseletével világosság tud lenni a világban és ellent tud állni a nyílt törvénytiprásnak, a Törvénytipró megjelenésének. Egy nyilvánvalóan hamis alapokon álló, elhitetett és a bűnt maga között megtűrő hamis egyház azonban már nem a világosság képviselője és nem akadály a megjelenő Antikrisztus számára, mert a hitetés megtörtént, az egyház paráznává vált: félre van tolva, többé nem akadály! Ennek eredménye az is, hogy egyre több „titkos” szervezet jelenik meg a nyilvánosság előtt. Már nem kell rejtőzködnie a bűn miatt, mert nyilvános lett a törvénytiprás. Nyilvánosan lehet bevinni az iskolába az okkultizmus legkülönbözőbb fajtáit, sőt a sátánizmust, a „szabadság” és a „tolerancia” nevében; szellemileg megfertőzve ezzel a következő generációt.

A hitetés ma így működik:

1. Visszatérve a bevezetőben említett esetre. Igyekeznek az emberekkel elhitetni, hogy jelen esetben „egy szakállas nőről” van szó, és a láthatóan természetellenes megjelenése ellenére mindenki fogadja el „női mivoltát”. Ez látható hazugság, de akik azonosulnak ezzel, igyekeznek másokat is elhitetni, meggyőzni erről. Minden józan, el nem hitetett ember számára azonban egyértelműen világos, hogy itt bizony férfiről van szó, amit tekintélyes szakálla és bajusza is megerősít, akinek viszont láthatóan nemi identitás zavara van és ezért női ruhába öltözve akarja elhitetni másokkal „női” mivoltát.

2. A szeretet mindent feltétel nélkül elfogad; a bűnöst is a bűnével együtt, hirdetik ma sokan a hívők között is. A Sátán megtévesztő fegyvere egy hamis, emberi és nem Istentől való szeretet, ami magához öleli, nem pedig gyűlöli a bűnt: „ki vagyok én, hogy megítéljem őket” hangzik a legmagasabb egyházi méltóság szájából; „Ne ítélj, hogy ne ítéltess” mondják széles körben az elterjesztett tév-tanítást, amivel jóhiszemű hívők sokaságát igyekeznek elhitetni. Egy olyan – bűnt nem gyűlölő – hamis szeretet, ami „toleráns” (megengedő) a bűnnel szemben és nem lép fel ellene, hanem Isten parancsolatait semmibe véve, elfogadja azt, ez nyílt törvénytiprás(!), a „gonosz lelkek tanítása” és „az antikrisztus szelleme”, ami már jelen van ebben a világban. A „hamis egyház” szintén a nyílt törvénytiprás útjára lépett, szövetségre lépve a világgal, aminek fejedelme a Sátán. Isten nem toleráns a bűnnel szemben, hanem Igaz Bíró természetéből adódóan mindig megítéli azt. Ha a bűnös nem tér meg bűnös útjáról, akkor bizony ítélet van, és annak következménye van. A kegyelemmel nem lehet visszaélni, mert Isten kegyelme nem teszi semmissé a parancsolatait. Sok hívő tévedésben van ezzel kapcsolatban. Ez a törvénytiprás szelleme, amivel az antikrisztus szelleme igyekszik elhitetni a hívőket. Ma már sok gyülekezetben olyan igehirdetések vannak, amik nem szólnak bűnről, igazságról, ítéletről, pedig a Szent Szellem ezért jött. Helyette olyan kegyelemről és szeretetről beszélnek Isten nevében, ami nem Istentől van, hanem az antikrisztus szellemének munkája. Sok gyülekezet eljutott egy olyan állapotra, hogy már az antikrisztus szelleme és nem Isten szelleme – a Szent Szellem – az Úr a gyülekezetben. Ez Isten ítéletének következménye, ami tévelygés formájában van jelen sok gyülekezetben és ezért sok mindent elhisznek az elhitetett hívők, ami egyáltalán nem Isten igazsága szerint való.

Vigyázatok, hogy valaki el ne hitessen benneteket!

Kegyelem van ma is! Még tart a kegyelem! A pogányok ideje azonban nemsokára lejár. Igen, Isten megkegyelmez a bűneit beismerő, megbánó és elhagyó alázatos bűnösnek, de ehhez meg kell térni. Ez az üzenet ma mindenkinek, beleértve a hívőket is, erre szólítja fel Jézus is az egyházat, mert az ítéletét az egyházon kezdi.

Az Ővéi meghallják az Ő hangját. Halljuk meg minél többen és engedelmeskedjünk Neki:

„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.”  János 10:27-28 .

Abonyi Sándor