Ötven ország, ahol életveszélyes kereszténynek lenni

Az Open Doors nemzetközi keresztény szervezet a napokban ismerteti Üldözés a világon című éves kutatását, amely egy komplex szempontrendszer szerint (magán­élet, család, társadalom, civil és egy­házi szerveződés), országonként monito­rozza a keresztényüldözés mértékét. Egy százas skálán elnyerhető pont­szám alapján a szervezet évről évre kiállítja a keresztények számára biztosított vallásszabadság terén legrosszabbul teljesítő ötven ország listáját.
A „szégyenlista” első helyezettje idén is Észak-Korea, ahol a szervezet becslései szerint 300-400 ezer keresztény élhet, közülük 40-60 ezer munkatáborban raboskodik. A következő kilenc helyezett mind muzulmán ország, Szaúd-Arábiával, Afganisztánnal és Irakkal az élen. Az 50 országból 24 esetében nemcsak a kormányok vagy a hagyományos elnyomó – vallási vagy nem vallási típusú – rendszerek üldözik a keresztényeket, hanem iszlamista típusú terrorszervezetek, félkatonai egységek is, amelyek nyíltan és egyértelműen vallási jellegű tisztogatást hajtanak végre. Egyre gyakoribb jelenség, hogy keresztény többségű országokban még akkor is erősödő keresztényüldözés tapasztalható az iszlamista terrorszervezetek részéről, ha a társadalom és a kormány egyáltalán nem ellenségesek.

A Le Monde francia napilap szerint az idei ranglista két legfontosabb következtetése „az afrikai keresztények ellen elkövetett iszlamista típusú erőszakos cselekmények nyugtalanító száma”, illetve hogy olyan országok robbantak be hirtelen az ötvenes „toplistába”, amelyekben korábban elképzelhetetlen volt a keresztényüldözés. A keresztény és az iszlám civilizációk „törésvonalain” valóban egyre markánsabban rajzolódik ki egyes térségek (leginkább Fekete-Afrika) radikalizálódása és az erőszakos iszlamizáció jelei. A képzeletbeli „iszlamizációs folyosó” általában hagyományos muzulmán országokból indul, és azokra a szomszédos régiókra terjed ki, ahol ez a két világvallás közötti civilizációs törésvonal megtalálható.
Megjegyzendő, hogy az iszlám társadalmak radikalizálódása nemcsak helyi vagy országos (gazdasági, szociális, demográfiai) tényezőkre vezethető vissza, hanem olyan terrorszervezetek, iszlamista milíciák megjelenésére is, amelyeket külföldi (közel-keleti) hatalmak pénzelnek, illetve indítottak útnak, általában az „afgán veteránok” igénybevételével. (Népirtások az atomkorszakban. Hetek, 2011. december 16.; Kereszténymentes világot. Hetek, 2012. február 3.)
Az Open Doors kutatásából kiolvasható első iszlamizációs folyosó Nyugat-Afrikában található: Algériából (29. hely), Marokkóból (39. hely) és Tunéziából (30. hely) indul, áthalad a radikalizálódó Nigeren, Mauritánián át egészen Maliig (7. hely) és Nigériáig (13. hely). Mali először idén került fel a listára, miután 2012 áprilisában egy olyan radikális tuareg iszlám köztársaság alakult az országban, amely minden keresztény jelenlét eltüntetését tűzte ki célul. Mali egyébként egy rendkívül békés, hagyományos fekete-afrikai, muzulmán többségű ország volt, ahol a keresztény kisebbség ugyan korlátozott jogokkal rendelkezett, de békében élt. A jelentés szerint északon „nagyon sok keresztény kénytelen volt menekülni, a gyülekezeti házakat porig égették”.
Az ezredforduló óta az egyébként keresztény többségű Nigériában is rendkívüli feszültség alatt élnek a keresztények. Északon és Közép-Nigériában összesen tizenkét szövetségi államban van érvényben a saría, ahol pedig még nincs, a Boko Haram elnevezésű terrormozgalom terrorizálja szisztematikusan a keresztényeket. Ez elsősorban pásztorok és közösségi vezetők elleni merényletekben nyilvánul meg, valamint a keresztény lakosság elleni pogromokban. 2012. január 1-jén a Boko Haram minden északon élő keresztényt felszólított lakhelye elhagyására. Azóta számos szövetségi államban katonai szükségállapot van érvényben, és eddig több mint háromezren haltak meg a támadásokban.
A másik nagy iszlamizációs folyosó Kelet-Afrikában található. Líbiából (17. hely), illetve Egyiptomból (25. hely) indul, és Szudánnal (12. hely), Eritreával (10. hely), Etiópiával (15. hely), Szomáliával (5. hely) folytatódik. A keresztény többségű, kifejezetten békés Tanzánia soha nem szerepelt a ranglistán, mégis hirtelen a 24. helyen találta magát a Zanzibár szigetcsoport miatt. A jelentős önkormányzati szabadsággal rendelkező, muzulmán többségű Zanzibárban a helyi hatóságok képtelenek megfékezni a keresztények elleni szervezett erőszakot, ezért a keresztények fokozatosan menekülnek a szigetcsoportról.
Több év után a szomszédos Kenya is visszakerült a listára. A 40. helyet azért érdemelte ki, mert a határos Szomáliából az iszlamista al-Sábáb milícia gyakran átlépi a határt, hogy keresztények ellen támadásokat intézzen a 83 százalékban keresztény többségű országban. Uganda – főleg a fiatal muzulmánok radikalizálódása miatt – szintén először szerepel a listán (47. hely), annak ellenére, hogy a muzulmán lakosság csak 12 százalékos. A muzulmán kisebbség nyomására mind Kenyában, mind Ugandában felállították az iszlám bíráskodást alkalmazó családügyi bíróságokat, ami főleg a muzulmán háttérből származó keresztényeket aggasztja.
További  iszlamizációs folyosókat találunk Közép- és Délkelet-Ázsiában. Előbbi elsősorban Afganisztánból (3. hely) indul, és a Szovjetunióból kivált kis-ázsiai köztársaságokat érinti: Üzbegisztán (16. hely), Türkmenisztán (19. hely), Tádzsikisztán (44. hely), Kazahsztán (48. hely). Pontszámuk alapján tavalyhoz képest mindegyikben romlott a keresztények helyzete.
Ami Délkelet-Ázsiát illeti, itt a muzulmán többségű Indonéziában (45. hely) ugyan jelentős alkotmányos jogokkal rendelkezik a keresztények 38 milliós kisebbsége, mégis szaporodnak ellenük az iszlamista támadások. Sőt, a helyi hatóságok az alkotmány megsértésével a saríát alkalmazzák egyes körzetekben, és a központi kormánynak – egyelőre legalábbis – nem sikerült helyreállítani a rendet. Malajziában (42. hely) az ország nyugati részén gyakorlatilag a saría van érvényben, az iszlamizáció pedig akadálytalanul folyik az animisták és keresztények által lakott keleti részen.
Külön említést érdemelnek az „arab tavasz” országai, ideértve Irakot is, amely elvileg nem tartozik a csoporthoz, de mégiscsak a régi típusú arab diktátorok leváltását szorgalmazó hullám kiindulópontja. Irak 2003 óta folyamatosan előrébb kerül az Open Doors listáján. 2004-ben sztenderd arab diktatúraként a 21. helyen szerepelt, az idei évre azonban feltornázta magát a 4. helyre. Szíriával (tavaly a 36., idén a 11. helyen áll) és Líbiával (a 26. helyről a 17.-re került) bővült tovább azoknak az országoknak a sora, ahol egyes fegyveres csoportok nyíltan vallási tisztogatást folytatnak a keresztényekkel szemben, és azok fizikai megsemmisítését szorgalmazzák. Tunéziában (35. hely) romlott a vallásszabadság helyzete, s ezzel majdnem utoléri a 25. helyen álló Egyiptomot. Irán (8. hely) és Pakisztán (14. hely) továbbra is az üldöző országok listájának első harmadában foglal helyet. Három muzulmán többségű ország kikerült viszont az ötvenes szégyenlistából: a Csecsen Köztársaság, Törökország és Banglades.
A kommunista világ országai közül Kuba idén először maradt ki a listából. Úgy látszik, Kínában tartósnak bizonyul a javulás: tíz évvel ezelőtt még a top 10-ben volt. Idén hasonló pontszámot ért el, mint tavaly, de a globális helyzet romlása miatt a tavalyi 21. helyről lecsúszott a 37. helyre. A főleg az etnikai kisebbséghez tartozó keresztényekkel szemben zajló üldözés ugyan még messze nem szűnt meg, a kínai keresztények mégis hatalmas győzelmet arattak az Open Doors hivatalos értékelése szerint: „Mostantól semmi kétség nem fér hozzá, hogy a kormány de facto megtűri a házi gyülekezeteket, ahova olyan han (a fő nemzetiség) kínaiak milliói látogatnak el, akik az állam által hivatalosnak nyilvánított egyházakkal szemben ezt a gyülekezési formát választják.”
Laosz (8. hely) és Vietnam (21. hely) esetében tavalyhoz képest nem tapasztalható javulás a pontszám alapján, de tíz évvel ezelőtt a két kommunista diktatúra még az első öt ország között szerepelt.
A buddhista–hinduista civilizációhoz tartozó országok a harmincadik körüli helyeket tapossák (India a 31., Bhután a 28., Mianmar (Burma) a 32. helyen). Annak ellenére, hogy India jogállam, és alkotmányos jogokat biztosít a keresztényeknek, évről évre erősödnek az ellenséges hinduista csoportok, és ahogyan Indonézia esetében is megfigyelhető, a központi kormány nem biztosítja megfelelő szinten a keresztény kisebbség védelmét, hanem passzívan tűri üldöztetésüket. Még tovább bonyolítja a keresztények helyzetét, hogy nemcsak a hinduista fegyveres csoportoktól kell tartaniuk, hanem a több szövetségi államban jelen lévő maoista milíciáktól is.
A területén dúló maoista gerillaháború miatt Kolumbia az egyetlen dél-amerikai ország, amely bekerült az ötven ország közé (46. hely), és esetében is javulás figyelhető meg a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest. Ez az első év, amikor a listában nem szerepel további dél-amerikai ország. Idén először egyébként Fehéroroszország is kimaradt, ami azt jelenti, hogy a keleti ortodox világban is javuló tendenciáknak örülhetünk.

Savval öntötték le, megbocsátott

Umar Mulinde ugandai pásztor fejére 2011 decemberében ismeretlenek „Allah Akbar” kiáltással savat öntöttek. Ez volt a kilencedik merénylet személye ellen, miután muzulmán hitét hátrahagyva keresztény lett. A zsidóság támogatásáról ismert pásztort Izraelbe szállították, ahol megmentették az életét. Ma újból Ugandában él feleségével és hat gyermekével. Az Üldözés a világon című kutatás bemutatása alkalmából élőben nyilatkozott az egyik francia regionális tévének: „A hitem nem engedi a gyűlöletet. Nincs bennem bosszúvágy. Teljes mértékben megbocsátottam” – mondta a keresztény lelkész.

1. 
   

Bábel tornya - Lehtzky Józsi

                                       ifj. Lehtzky Jozsi, Bábel tornya c. irasa    




Bábel tornya ?? Isten temploma!? 1Móz.10,8-12. „Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a Földön. Hatalmas vadász volt ő az Úr előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Országa először Bábelben, Erekben, Akkádban és Kalneában, Sineár földjén volt. Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbot-art, Kelahot és Resent, ezt a nagyvárost Ninive és Kelah között.” 1 Móz.11,1-9. „Az egész Földnek egy nyelve és egy beszéde volt. Amikor útnak indultak keletről, Sineár földén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek a teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész Föld színén. Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a tornyot, amelyet az emberek építettek. Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghez vigyék mindazt, amit elterveznek. Menjünk csak le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész Föld színére, és abbahagyták a város építését. Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész Föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész Föld felszínére.” Noé egyik fia volt Khám, aki tiszteletlen volt vele, ezért Noé megátkozta őt. Khám fia volt Kus, aki nemzette Nimródot. Tehát Nimród Noé dédunokája hatalmaskodni kezdett a többi ember felett. Ez volt az első a Bibliában, ahol hatalmaskodásról van szó. Azóta minden emberi rendszer azon alapszik, hogy az egyik ember a másikon hatalmaskodik. Ám Isten országában ennek nem így kellene lennie. Itt nyolc város neve szerepel, amiket Nimród épített. Nyilván ő uralkodott is ezekben, ez volt az ő országa. A városok közé tartozott Ninive is, aminek későbbi történetét ismerjük Jónás könyvéből. Nézzük a történetben megbúvó szándékokat, s hogy mi a tanulság belőlük az Eklézsia számára ma. Először az egész Földnek egy nyelve volt. Igen jó lehetett. Mindenki értette egymás nyelvét. A Pünkösdi csoda által mintha Isten ezt állította volna helyre, illetve ízelítőt adott abból a csodálatos egységből, mely egykor lehetett. Az első gyülekezetben Istennek a jelenléte és az Ő vezetése irányította és tartotta össze a hívőket. Az Ige azt mondja: „Szívük, lelkük egy volt.” Mint ahogy Bábelben egy nyelvet beszéltek. Az Úr első utasítása Noé számára az volt, hogy széledjenek szét, és hajtsák uralmuk alá a Földet. Ez az utasítás nagyon hasonlít arra, amit Jézus mondott tanítványainak a Mt.28,19- 20.-ban (misszióparancs) azaz, hogy „menjetek széles e világra, és hirdessétek az evangéliumot ...” Az első tanítványok ezt is tették. Így jutott el az evangélium az egész akkor ismert világba. Később a missziói aktivitás csökkent, és az evangéliumnak a világ minden tájára való eljuttatása helyett az összegyülekezés vált elsődleges céllá. Hogy a hívők ne széledjenek szét, a vezetők igyekeztek emberi eszközökkel összetartani a közösségeket. Hasonlóan ahhoz, ahogy Noé dédunokája (Nimród) idejében az emberek már letelepedtek. Az Úrban való bizalom helyébe az emberi biztonság keresése lépett. Ez megérthető, hiszen a 2. és 3. században igen erőteljes üldözés érte a hívőket. Minden ember biztonságra vágyik, és szüksége is van rá. Míg az ember (Ádám) Istennel jó kapcsolatban volt, Isten 5 biztonságot adott neki, nem vette észre, hogy meztelen (kiszolgáltatott), hiszen az Úr gondoskodott róla. A bűneset óta az emberek állandóan emberi biztonságot igyekeznek keresni. Ezért alkotnak különböző szervezeteket. A torony építésnek is ez az egyik indítéka. Miután Nimródék letelepedtek, azt mondták: „Szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk a Földön!” Úgy gondolták, hogy valami külső dologgal biztosíthatják az egységüket, a fennmaradásukat és az „identitásukat”. Ez jelenthet számukra biztonságot. Az ember becsvágya jut kifejezésre abban, amikor magának nevet akar szerezni. Az édenkerti kísértésnek is ez volt az egyik összetevője, és hasonló történt szellemileg az Eklézsiával is. Az egységesített szervezet lett a gyülekezet biztonsága. Biztonság a támadások ellen. A tömegben az ember biztonságban érzi magát, de ez egy hamis biztonságérzet. A történelem is azt bizonyítja, hogy a tömegek általában nem jól döntenek, nem a jó dolgok mellé állnak, és a vezetők által nagymértékben manipulálhatók. Az apostoloknak nem ez jelentette a biztonságot: a börtönből angyal szabadította ki Pétert; Pált a megkövezés után a szentek imáira Isten feltámasztotta. Az élő Isten jelentette az egyedüli biztonságot, a megtartó, és egyben összetartó erőt. Nem külső erő, nem teológia (dogmák), vagy jól szervezett közösség, vagy akár közös anyagi célok jelentették az egységet. Szívük, lelkük volt egy; köztük valóság volt, hogy „egy testbe merítkeztek be” és „egy Szellemmel itattattak meg”. Kívülvalók így tettek bizonyságot erről: „Az Isten van közöttetek”, és nem tudtak újjászületés nélkül csatlakozni a gyülekezethez. Még látásbeli különbségek sem tudták őket szétválasztani vagy egymással szembefordítani, ahogy ezt Péterék és Pál közt is látjuk: A különbözőség ellenére egységben maradtak. Az első század végén már mutatkoztak az elhajlás jelei. Erről az Igében is olvashatunk, hiszen a Szentírás említést tesz arról, hogy némelyek nem tiszta szívből, hanem versengésből hirdették az evangéliumot. Voltak, akik a gyülekezetben különbnek kezdték tartani magukat a többieknél. A 3Ján.9.-ben olvassuk, hogy Diotrefész elsőbbségre vágyott, és ezért másokat kizárt a gyülekezetből. Még János apostolt sem fogadta el. Mindez párhuzamba hozható azzal a történelmi helyzettel, amikor Nimród hatalmaskodni kezdett az emberek fölött a korabeli világban.


 Az Ige azt írja, hogy Bábel volt az ő országának a kezdete. (1Móz.10,10.) Tehát az ő hatalomra való törekvése és Bábel tornyának építése szorosan összefüggött. A korai gyülekezetben hasonló folyamatok mentek végbe: a presbitériumokban némelyek a többiek véleményét elnyomva diktálni kezdtek. Erről ír Pál a 2Kor.11,19-21. „Hiszen ti okosak vagytok, mégis szívesen eltűritek az eszteleneket: mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. Szégyenkezve írok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk.” Egyre többen kezdtek a hívők közül evilági gazdagságra, elismerésre szert tenni. Egyre kevesebben voltak, akik teljes erővel szolgálták az Urat. Így azokat, akik ezt tették, különbnek tartották. Ami mindenkinél természetes kellett volna, hogy legyen; - hogy teljes odaszántsággal szolgálja az Urat, és az Úr bizonyságot tesz jelekkel és csodákkal - az egyre kevesebbek kiváltsága lett. Őket különleges felkenteknek kezdték tekinteni. A Jelenések könyvében a gyülekezeteknek szóló részekben olvasunk a nikolaitákról. Watchman Nee: A hét gyülekezet című könyvében részletesen kifejti, hogy a „nikolaosz” szó jelentése az, hogy a „népet legyőzni, uralkodni”. Az efézusi gyülekezetnek azt üzeni az Úr, hogy „az megvan benned, hogy gyűlölöd a Nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök.” (Jel.2:6) A pergamoni gyülekezetnek azt írja: „Nálad is vannak olyanok, akik szintén a Nikolaiták tanítását tartják. Térj meg tehát!” (Jel.2:15) Két dologról olvasunk itt: cselekedetekről ill. tanításról. Tehát a Nikolaiták cselekedetei, amikor egyesek különleges felkentnek tartva magukat, a véleményükkel elnyomják mások vélekedéseit. A folyamat így alakult a századok során is: először némelyek kezdtek 6 mások felett uralkodni, majd később a Bibliából tanításokat hoztak arra, hogy rajtuk keresztül Isten különleges módon tapasztalható meg, ami őket a többi hívő fölé helyezi. Sőt aki nem ért egyet velük, az Isten ellen lázad. Azt tanítják, hogy Kóré fiaihoz, illetve Mirjámhoz hasonlóan, betegségek, sőt még halál is lehet ennek a következménye. Isten a Jelenések könyvében határozottan kifejezi, hogy Ő ezeket a cselekedeteket gyűlöli, és hogy ezekből a tanításokból meg kell térni. Az apostoloknál ennek a cselekedetnek, és tanításnak nyomát sem találjuk, pedig ők mindenkinél különbnek tarthatták volna magukat, hiszen együtt jártak Jézussal, ismerték Őt személyesen. A folyamat ma is általában így zajlik, hogy mások kezdik a sikeres szolgálónak mondani, hogy az Úr rajtad keresztül különlegesen cselekszik, és Ő talán gyenge ezeknek a testvéreknek azt mondani, hogy ne mondjatok ilyeneket, mert nem akarja őket megsérteni. Mivel aztán sokan mondják ezt, kezdi elhinni, és kezd egyre arrogánsabban vezetni. Mások eleve hatalomvágyból ragadják meg a vezetést. Pál kicsit ironikusan Péteréket fő-fő apostoloknak nevezi, és azt mondja: velük én nem törődtem, hanem azt tettem, amit Isten mondott. Nyilván nem Péterék tartották magukat fő-fő apostolnak, hanem a testies testvérek, és Pált sokszor hozzájuk hasonlították, és lenézték, mivel testileg nem ismerte Jézust. Ma is sokszor a gyülekezetnövekedési ambíciók mögött a vezetők hatalomvágya áll, ahogy Nimród hatalomvágya összefüggött a torony építésével. Nyilván ha egy vezető mögött egy nagy gyülekezet áll, az nagyobb tekintélyt jelent az emberek előtt, hiszen a demokráciában a szavazatok száma a döntő, s így a népszerűség igen fontos. Jézus ellenben azt mondja: „Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek!” Jézus a Mt.20,25-27.-ben (Mk.10,42-43.) azt mondja: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.” Péter pedig ennek értelmében így ír: (1Pét.5,1-4.) „...Legeltessétek az Isten közöttetek lévő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.” Az Istenhit önkéntes, arra senkit sem lehet kényszeríteni, mert ezáltal értelmét veszti. Aki helytelen indítékból fogadja el a keresztyén tanítást, és az Isten országát nyerészkedésre akarja használni, az nem lehet kedves az Úr előtt. Isten nem a külsőt nézi, hanem látja az ember szívét, legrejtettebb szándékait. Még magadat is be tudod csapni, de Őt nem lehet becsapni. Keresztyénné válni elsősorban nem külső változást jelent. Az csak következménye a belső szabadulásnak.


 A harmadik századra egy-egy ember került a gyülekezetek élére. Írásos feljegyzések szerint a keresztények Róma püspökét kezdték az egyház legfőbb vezetőjének tartani. Nagy Konstantin idejére az elhajlás olyan mértékű volt, hogy a türelmi rendeletet, mint Istentől jövő áldást üdvözölték. A politikailag megváltozott helyzetben a hívők gazdasági és politikai előnyre tehettek szert, ezért egyre többen csatlakoztak a gyülekezethez érdekből. Már nem az újjászületés és a megváltozott élet volt a gyülekezethez való tartozás kritériuma, hanem bizonyos hitbeli nézetek elfogadása, a keresztvíz felvétele, mely megtérés nélkül is lehetséges volt. Ezután egy hatalmas, világméretű szervezet jött létre, mely politikai és gazdasági nagyhatalommá vált, és minden másképpen gondolkozót üldözött. Több évszázaddal később, mikor teljes volt az elhajlás Isten Igéjétől (a Biblia tiltott volt az egyházban!), a reformáció által Isten egy megújulást hozott. Ám sajnos ugyanezek a negatív folyamatok az újdonsült egyházakban is nagyon rövid idő alatt végbementek, és a mai napig sajnos megfigyelhetőek minden új megújulási mozgalom életében. Bábelben egy torony építéséről gondolták, hogy majd összefogja őket. Azt mondták: „Olyan tornyot építsünk, melynek teteje az eget érje!” Biztos, hogy nem csak a 7 természettudományokban való járatlanságuk mondatta ezt velük. Szándékuk hasonló volt ahhoz, mint amikor az emberek saját cselekedeteik által akarják Istent elérni. A különböző egyházakban ez más és más módon jut kifejezésre, ám mindegyikben fellelhető. Bábelben a tornyot égetett téglából építették. Isten ez által a leírás által nem technológiai ismereteket akart velünk közölni. A téglavetés példája is szellemi tanulsággal szolgál a Gyülekezet számára. Mint tudjuk, Isten gyülekezetét az Ige Isten templomához hasonlítja, mely nem fizikai, hanem szellemi ház. Érdemes akkor megnéznünk, hogy Isten templomának építéséhez milyen építőanyagot használtak! Az 1Kir.5,31. tanúsága szerint faragott kövekből építették fel Isten templomát. Péter mondja, hogy mi magunk is ÉLŐ kövek vagyunk. (1Pét.2,5.) Hasonlítsuk össze a kiégetett téglát és a faragott követ! A tégla úgy készül, hogy az alapanyagból képlékeny masszát készítenek, azt sablonba döngölik, majd magas hőfokon kiégetik. Így egyforma alakú „téglákat” nyernek. A téglákat nagyüzemben lehet előállítani, és gyorsan lehet belőlük építkezni, hiszen egyformák, mindegyik mindegyikhez illeszthető. Ezért gondolták azt, hogy ebből olyan hatalmas tornyot tudnak majd építeni, hogy teteje az eget éri. Mit jelent mindez szellemileg? A képlékeny massza a gyülekezet építésénél úgy készül, hogy az emberek személyiségét megtörik. Sokszor nem tiszta, és világi módszerek segítségével érik ezt el: erős, tekintélyen alapuló tanítások, ezek tréningszerű sulykolása, managertréning jellegű tanfolyamok tartása, jelmondatok hangoztatása, megfélemlítés, nyilvános megszégyenítések Isten Igéjére és a Szent Szellem vezetésére való hivatkozással, lázadónak való kikiáltás, barátságok szétválasztása, beavatkozás az emberek magánéletébe Isten akaratára való hivatkozással, és még sorolhatnánk. Például egy magyarországi gyülekezetben a “Főpásztor” a vezetőkkel havonta kitöltetett egy kérdőívet (checkup), melyben még a szexuális életükről is számot kellett adniuk. Később az egyikük ellen az volt a fő vád, és a lázadásának bizonyítéka, hogy nem töltötte ki ezt rendszeresen. A cél, hogy így a tag a gyülekezetben uralkodó értékrendet, teológiai nézeteket és viselkedési formákat teljes mértékben magáévá tegye, olyannyira, hogy úgy érezze, ez ad neki szilárdságot. Sablonosan kezd gondolkozni, hinni, viselkedni, és fél is ezeket a sablonokat elhagyni. Szinte kiégetődik, és egy vallásos keménység (bigottság) jellemzi. Nem csak a történelmi egyházakban, hanem a leghaladóbb karizmatikus gyülekezetekben is megfigyelhető ez. Az így tanított hívők bármilyen feladatot szívesen ellátnak, melyet vezetőik rájuk osztanak, mivel úgy tekintik a feladatot, mint Istentől számukra rendelt küldetést. Jobban figyelnek a vezetőikre, mint az Úrra. „A pásztor azt mondta!” kijelentés nagyobb tekintéllyel bír a szívükben, mint „az Úr azt mondta” vagy „a Bibliában ez áll”. Sokszor az emberek közti szimpátiát, barátságokat, „lelki kapcsolatokat” károsnak tartják. A szervezet céljai és érdekei a személyes kiteljesedés elé kerülnek. S valóban sokan kiégettekké válnak. A vezetők azon igyekeznek, hogy mindenki ugyanúgy gondolkozzon, és viselkedjen, mert ezt gondolják egységnek. Így gondolják sikeresnek a gyülekezetet. Ez egy hamis, látszat egység, sablonosság. Pál nem használta emberi tekintélyét a tanításnál, hanem természetesnek vette, hogy a Bérea beliek „naponta kutatják az Írásokat, hogy így vannak-e ezek”, ahogy Pál tanítja. Őket az Ige „nemesebb lelkűnek” mondja. (Apcs.17,11.) Péter, mikor a jeruzsálemi testvérek számon kérték, hogy miért ment be egy pogány (Kornéliusz) házába, készségesen beszámolt az ott történtekről. Természetesnek vette, hogy el kell számolnia a tetteivel a testvéreknek. Mikor látták, hogy Isten cselekedett Kornéliusz házában, megváltoztatták egész teológiájukat, amit gyerekkoruktól kezdve tanultak, és dicsérték az Istent, mivel a pogányokra is kitöltetett a Szent Szellem. (Apcs.11,2-3.) Mindez azt mutatja, hogy alázattal voltak Isten és emberek előtt. Sajnos ma sok vezető úgy gondolja, hogy azáltal építhet nagy gyülekezetet és 8 biztosíthatja a gyülekezete egységét és növekedését, ha egyszemélyben vezeti, mint egy „diktátor”. Sokszor már azt is lázadásnak tartják, ha a testvérek felvetik, hogy miért hozott bizonyos döntéseket. 


Úgy gondolják, hogy nem kötelesek az „egyszerű tagoknak” magyarázattal szolgálni, mert úgysem értenék meg az Isten vezetését. Ebből alakult ki az a tanítás, miszerint csak bizonyos beavatottak, hozzáértők, „felkentek” képesek megtudni mit mond Isten, és hogyan kell érteni Isten Igéjét. Ezzel szemben Isten temploma faragott kövekből épült. Mit jelent ez? Azt, hogy a kőnek az állagát nem változtatja meg az Úr, csupán a felesleget faragja le róla, formálja. A kövek különböző méretűek és alakúak lehetnek. A hasznosságuk nem attól függ, hogy mekkorák és milyen alakúak, mennyire látványosak, hanem hogy a helyükön vannak-e. Mindegyik követ külön-külön faragja a mester a terve szerint, attól függően, hogy milyen funkciót fog az adott kő az épületben betölteni. Azért kell őket egyenként faragni, hogy a mellettük levő kövekkel minél jobban összepasszoljanak. Egy-egy kő csak a maga helyére illik. Ha nem kerül oda, hiányzik az épületből, és ugyanakkor haszontalanná is válik. Ez szellemileg tekintve azt jelenti, hogy az emberek személyiségét nem kell megváltoztatni, hiszen az Istentől való, veleszületett képességekkel és adottságokkal. Ő elhívott minket már a világ megalapítása előtt. Már az anyaméhben ismert mindnyájunkat. Isten mindenkit egyenként a kezébe vesz és átformál az Ő terve szerint, megszabadít a bűntől, kötelékektől, lelki gyógyulást ad. Az emberek közt különbségek vannak mind mentalitásban, mind képességekben, gondolkodásmódban, még az Isten megismerésében is. Ezek nem gyengítik az épületet; a fontos az, hogy mindenki kiformálódjon Isten terve szerint, arra a feladatra és elhívásra, amit Isten neki szánt az Ő templomában. Arra kell segíteni egymást, hogy Isten akaratát megtaláljuk és minél jobban be tudjuk tölteni. Ahogy egy követ sokféle eszközzel formálnak, úgy az Úrnak is sokféle eszköze van a mi átformálásunkra. Legfontosabb eszköze az IGE. A kövek közti kapcsolat létfontosságú az épület szilárdsága szempontjából. Mennél inkább egymáshoz simulnak a kövek, illenek egymáshoz, annál erősebben kötődnek egymáshoz. A templomépítésnél beszámol az Ige egy rendkívüli dologról: 1Kir.6,7. „Minthogy a templom építésekor már készen kifaragott kövekből építettek, sem kalapácsnak, sem vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak a zaja nem hallatszott a templom építésekor.” Vajon ez miért így történt, és mit jelenthet ez szellemileg az eklézsiának? Ha folytatjuk a gondolatmenetet, megláthatjuk, hogy a testvéreket nem a gyülekezeti munkások faragják, hanem az Úr alakít mindenkit, és a gyülekezet felépüléséhez már nem kell alakítani a tagokat a gyülekezet vezetőjének terve szerint, hanem segíteni kell megtalálni a helyüket. Az a rengeteg viszály, feszültség, szakadások az eklézsiában olyan, mint a kalapácsok és vasszerszámok hangja, mely abból adódik, hogy alakítani próbálják az embereket. Ezek sajnos megbotránkoztatják a kívülvalókat, és sokakat tartanak távol a hittől. Isten temploma csendben, zajok nélkül kell, hogy épüljön, mivel az Úr alakítja a tagokat, és helyezi el a gyülekezetben, ahogy Ő akarja. Jobban kellene az Úrra figyelnünk és Benne bízni. Pál bízott benne, hogy a jó munkát, amit elkezdett az Úr bennünk, azt be is fejezi az Ő eljöveteléig. A szolgálók dolga, hogy Isten eszközei legyenek és szolgáljanak. Ha ezzel a látással és Úrra figyeléssel lennénk, akkor ez a csoda megtörténne Krisztus teste épülésénél is, hogy más szervezetekkel ellentétben a gyülekezet nem lenne hangos a belső összeütközésektől, viszályoktól, szakadásoktól. Az Úrra kell bíznunk az alakító munkát, és hagynunk kell, hogy Ő alakítson minket. A jól ismert Ige, az Ef.4,16. pont erről beszél: „Az egész test pedig az Ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” 9 Azt hiszem, minden keresztyén vágya, hogy így épüljön az eklézsia, csendben, szeretetben, az Úr jelenlétében, nem emberek által, hanem Isten által. A Zsid.11,10.16. arról beszél, hogy Ábrahám, aki hite miatt minden hívő atyja, „...várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.” A templom lett a példája az Úr által tervezett és alkotott Isten egyházának, míg Bábel az emberek által alkotott szervezeteknek, egyházaknak, amelyeket Isten elérésének szándékával hoztak létre. Ne mondjuk azt, hogy a mi gyülekezetünk nem lehet Bábel, mivel Jézusban hiszünk, vagy a Szent Szellemmel betöltekeztünk. Mindaz, amiben emberi ambíciók érvényesülhetnek Isten vezetése helyett, az hasonlóvá lett Bábelhez. Ez nem a külső megjelenéstől, az istentiszteleti rendtől függ, hanem a szívekben dől el. Isten országa nem láthatóan jön el, hanem a szívünkben van. Tisztítsuk hát meg a szívünket, és térjünk vissza az Úrhoz, Őrá bízva mindent, és szolgáljunk alázattal az Ő testében. Nézzük tovább, milyen tanulságokkal szolgál az Ige nekünk. „A földi szurok lett a habarcsuk”, vagyis az tartotta össze a téglákat. Szükség volt valami külső összetartó erőre a tagok között, és a földi szurok volt ez. Ma is valóban földi, és sokszor nem éppen tiszta (szent) dolgokkal igyekeznek az egyházat összetartani. Ezek lehetnek nagy szervezetek, szervezeti szabályzatok, fennkölt beszédek, szép műsorok, kellemes időtöltések, anyagi érdekek, segélyek, pozíciók adása, fizetett álláslehetőségek, jó baráti társaság, klubok, üdvösség ígérete, áldás ígérete, vagy megfélemlítés, kitagadás, stb. Ezzel szemben a faragott (élő) köveket nem kell semmi külső erővel összetartani, mert belső erő (gravitáció), a SZERETET tartja őket össze.


 Ez az Úr templomának az egyetlen összetartó ereje, és ha ez nincs, akkor szétesik. Ez a személyes kapcsolatokban jut kifejezésre, és nem valami tömeghatásban, „csordaszellemben”. Isten nem tömegként kezeli a Test tagjait, hanem egyenként foglalkozik mindenkivel, tervezi és alakítja mindannyiunk életét, és a gyülekezet egybeépítését. Ef.4,15-16. A tisztátalan földi szurkot leplezi le az Ef.4,14. „...akik mindenféle tanítás szelében ideoda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától....” Az Ef.4,11-16.-ban ezeket állítja szembe Isten Igéje, és leírja az Eklézsia felépülésének módját, ahogy az Úr építi: „És Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Istenfia megismerésének az egységére, a felnőtt korra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ideoda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestül Őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az Ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” Olvassuk el ezt újból figyelmesen! Amelyik gyülekezet nem így épül és működik, az máris Bábellé vált. Itt értünk el az Úr válaszlépéséhez. Összezavarta a beszédjüket, hogy ne értsék egymást, s így ne tudják befejezni a torony építését. Az első gyülekezetben „szívük, lelkük egy volt”. De később viszályok kezdődtek, mintha nem értenék egymás nyelvét. Sokáig azt hittem, hogy az a sok szakadás az Ördög támadása és munkája. Lehet, hogy te is ezt hiszed? Nem értettem, hogy vajon a Sátán hogyan lehet ilyen erős, hogy ilyen hatásosan tud gyülekezeteket szétszakítani? Hiszen Jézus azt mondta, hogy az Eklézsián a 10 Pokol kapui sem vesznek diadalt. Az Úr világosan mondta nekem: „A szakadások nem a Sátán műve. Isten szállt le és zavarta össze a gyülekezetek építőinek nyelvét, hogy ne értsék egymás szavát, ne értsék meg egymást, és szétszélesztette őket, hogy ne építhessék tovább Bábelt. Mindegyik megújulási mozgalom Istentől indult, de később bejött a világgal való barátság, a világ szeretete, mely ellenségeskedés Istennel. Bejöttek emberi ambíciók, pozíciók, dogmák, szokások, és így váltak Bábellé, ezért szakadásokat támasztott az Úr, hogy ne győzhessen az emberek dicsőségvágya, „...hogy egyetlen ember se dicsekedhessék az Isten előtt.” (1Kor.1,18-31.) Az Úr nem az emberekre haragszik, hanem tudja, hogy mivé válik az ember nagyravágyásában, ha „megy a szekér”, ha sikerülnek a tervei, ha Őnélküle épít egyházat. Az Úr ezzel minket akar megóvni a végső bukástól. Ez is az Ő eszköztárához tartozik. Lehet, hogy ezen most megütköztök, de ez is Isten Igéje, ahogy a Róm.1,24.-ben is az Isten lép fel az emberek ellen. Isten keményítette meg a fáraó szívét, az Úr küldött egy rossz szellemet Saulhoz is, Ő verte meg Heródest is felfuvalkodottsága miatt, stb. Tudom, nagyon keménynek tűnik a jó dolgokhoz szokott fülünknek, de Isten nem csak a szeretet, hanem az igazság is. Az Ő Igéje igazság! Azt tanították nekünk, hogy minden kellemetlen dolog az Ördögtől van, de ez nem igaz. Lásd: Zsid.12,4-11.; 1Kor.11,18-19. A rossz dolgok vannak a Sátántól. Nem biztos, hogy ami nekünk kellemetlen, az rossz is. A szakadás csak tünet, mely jelzi a korábban bekövetkezett elhajlást. Nem elég a tüneteket csillapítani, hanem meg kell találni az elhajlást, és visszatérni az Úr vezetéséhez. (Találkoztam olyan vezetővel, aki egy gyülekezeti szakadásból azt a tanulságot vonta le, hogy azért történt a szakadás, mivel kiengedte a kezéből a vezetést. Ezért később még jobban diktált a gyülekezetben, és ez még durvább elhajláshoz vezetett.) Elsősorban nem azzal lehet munkálni az egységet, ha közös találkozókat tartunk, bár ezek is jók és szükségesek, hanem ha szívből megtérünk a magunkválasztotta istentiszteletből, és megszívleljük a bábeli történet tanulságait, beleilleszkedünk az Úr templomába, alázatosan engedünk az Úr formálásának, betöltjük Isten tervét.


 Ha szívből megbocsátunk egymásnak, ha nem tartjuk magunkat, vagy valaki mást nagyobbnak a többieknél, hanem elfogadjuk egymást olyannak, amilyenné Isten alakít, elfogadjuk a különbözőségeket, természetesen a közös alapra építve, aki Jézus, a Krisztus. Ekkor Ő felépíti csodálatos templomát, ahol az Ő jelenléte lakozik. Ahol nem hallatszik „vasszerszámok” hangja. Bábel volt a kezdete Babilon városának, amely a fővárosa lett Babilon birodalmának. Bábel tornya nem más, mint Babilon nagytemploma (ziggurat), mely a bálványimádás helye és az emberi kevélység, a szellemi paráznaság szimbóluma lett. Ellentéte Isten imádatának a helye, a Jeruzsálemi templom. Izráelt az Úr iránti engedetlensége, bálványimádása miatt Babilonba hurcolták fogságba. Ez is szellemileg példázza azt, ami az eklézsiával is történik. Az Úr a keresztyéneknek a tőle való eltávolodásuk, a világgal való szövetkezésük miatt engedte, hogy beleessenek ezekbe a szellemi csapdákba. Szellemileg babiloni fogságba jutottunk. Az Ézs.14,12-14. Babilon királyát úgy hívja, hogy fényes hajnalcsillag, mely lehullott az Égről, a Földre esett. Mivel Sátán volt az égben a fény hordozója (Luciferos), de lázadása miatt letaszíttatott, Sátánnal azonosítja Babilon királyát, kinek az a szándéka, hogy az Isten csillagai fölé emelje magát, és a gyülekezet hegyén lakjon, hasonló legyen a Magasságoshoz. Tehát pont az igazak fölé akarja magát emelni, (mert az igazak fénylenek, mint a csillagok) illetve a gyülekezet fölé akarja helyezni trónját, hogy a keresztyének neki engedelmeskedjenek, őt imádják. Természetesen egy hívőt nem tud a Sátán 11 nyilvánvaló bűnbe, bálványimádásba ejteni. Ezért igyekszik becsapni a keresztyéneket, hogy olyan dolgokat tegyenek és higgyenek, amelyek hasonlítanak a valódihoz, de nem az Úr akarata. Ezek emberi módszerek, ötletek, rendelések, szokások, hagyományok, kulturális tradíciók, és nem Isten rendelései. Igyekszik az Ellenség a figyelmünket a szívünk állapotáról elvonni, és a külsőségekre irányítani. Így a gyülekezetek vezetőinek figyelme is hajlamos a külső dolgokra terelődni. Pl. milyen öltözet van, milyen hangszerek, milyen zene, milyen liturgia, a vezetők elöl üljenek, akadémikus teológiai képzés legyen, saját templom (imaház), reprezentáció, image, reklámok, politikai befolyás, és még sorolhatnám. Az emberek biztonságra vágytak, mivel már nem voltak élő kapcsolatban a Teremtővel. Ezért építettek városokat. Tulajdonképpen a téglagyártás egy nagyszerű technológiai felfedezés volt, mellyel sokkal gyorsabbá és hatékonyabbá vált az építkezés. Elkezdtek ebben a módszerben bízni. Ez is hasonló a mai gyülekezet állapotához. Módszereket (sokszor világiakat) keresnek a hatékonyabb gyülekezeti fejlődéshez; ha valahol Isten nagy dolgot tett, azt tipizálni akarják, lemásolják, azt remélve, hogy így kaphatják meg Isten áldását. Ez történt az Úrtól adott rézkígyóval, amit Mózes állított. Amikor Isten adta, akkor a megmenekülést szolgálta, de nem a kígyó mentett meg, hanem az Úr. Később bálványként imádta a nép. Ezékiás volt az, aki végül darabokra törette a rézkígyót. (2Kir.18,4-5.) Ezékiás az Úrban bízott. Tehát nem a módszer tesz minket győztessé. Az Úr különböző módokon cselekszik, és a módszere nem tipizálható. Nem a jó „technológiák”, módszerek által épül fel az Isten országa, hanem a Benne való bizalom, az Igéje, és a Szent Szellem vezetése iránti engedelmesség által. Az Úr építi fel az Egyházát. Bábel példázza a technológiába vetett hitet is. A mai technikai társadalomban igazán látszik, hogy az emberiség problémáira a technológiai fejlődés nem hoz gyógyírt. A technikai forradalom sokkal több kárt eredményezett (környezetszennyezés, ásványkincsek kimerülése, még pusztítóbb fegyverek, az emberek eltunyulása, elidegenedés, magányosság, depresszió, stb.). Az emberek görcsösen próbálják az életüket biztonságosabbá, kényelmesebbé tenni, és egyre bizonytalanabb, egyre veszélyesebb lesz az élet. A probléma nem kívül van, hanem a szívekben. Ahogy a Róm.1.-ben áll: „...a teremtményt imádták a Teremtő helyett....” Így az eklézsia állapota is a hívők szívének állapotától függ, és nem a módszerektől. Az Újszövetség is beszél Babilonról. Most ezeket az igéket vizsgáljuk meg, az eddig leírtak fényében. Jel.14,8.; 16,19.; 17,1-18,24. Nem szándékom részletesen írni a nagy paráznáról, sem a Fenevadról. Erről a témáról a „Babilon misztériumvallása” című könyv szól. A parázna kifejezés azt jelzi, hogy olyan valakiről van szó, aki házastársán kívül mással létesít intim kapcsolatot. Illetve érdekből (pénzért) adja bájait. Isten többször is mondja Izráelnek, hogy bálványokkal paráználkodtak. Ha Isten népe bálványokat imád, az szellemi paráznaság. Tehát a nagy parázna nem a világ, hiszen ők amúgy is a Sátán hatalma alatt vannak (a világi hatalmak a Fenevad), hanem amikor az egyház szövetséget köt a világgal, szellemi dolgokban hallgat a világra, szellemi befolyást enged a világnak, keresi a világ elismerését, kegyeit, világi módon építi fel a gyülekezetet, világi módszereket használ a vezetésben, stb. ez szellemi paráznaság. Jak.4,4. „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik Istennek.” Pont ezek történtek a katolikus egyház kialakulásakor.


 A babiloni bálványimádó misztériumvallás (mely a Római Birodalomban is tovább élt) szokásai, szervezete, jelképei, babonái, ünnepei, szobrai, főpapi és elnyomó rendszere keresztyén köntösbe lettek 12 öltöztetve. Nagy Konstantin türelmi rendelete után az emberek megtérés nélkül, tömegével csatlakoztak. Magukkal hozták a pogány szokásaikat, bálványaikat, és keresztény megfelelőket találtak nekik, hogy így elfogadhatók legyenek. Keveredés jött létre. Magyarországon szintén így történt István királynál. A hatalom megszerzéséért folytatott küzdelemben csak a katolicizmus elfogadása által kaphatta meg Nyugat támogatását, így az emberek érdekből vették fel a katolicizmust. De azt olvassuk, hogy Babilon a paráznák anyja. Ez azt jelenti, hogy vannak gyermekei. Ahogy látjuk is, hogy a Római Katolikus egyházból szakadtak ki más egyházak, és ők is szövetkeztek a világgal, államegyházakat hoztak létre, politikai, gazdasági hatalomra tettek szert, engedetlenek lettek az Úrnak. Mi köze az államnak az egyházhoz? Ma Magyarországon törvény van az állam és az egyház szétválasztásáról, mégis a Miniszterelnök 2001-es országértékelő beszédében keresztény államról beszélt. Mivel a hit mindenki saját, önkéntes, belső meggyőződése, ezért nem lehet törvénnyel kikényszeríteni. Az állam nem rendelkezhet az ember hitbeli meggyőződése felett. A nagy parázna a Fenevadon lovagol, ahogy az egyház hatalmat szerez a világban. Az egyházi vezetők tekintélyét a világi hatalom biztosítja, nem az Úr. Ez Babilon. A gyülekezetekben ma vagy diktatúra, vagy demokrácia működik, akárcsak az államban. Ez is a világ befolyása. A Mennyek országa Isten uralma, azaz teokrácia. Vajon mely egyházak a nagy parázna lányai? Minden keresztyén gyülekezet, amelyik beengedi a világot a gyülekezetbe. Akiknek fontossá válik, hogy a világ elismerje őket, bejönnek a hatalmi pozíciók, a pénz szeretete, a politizálás, világi vezetési módszerek, szervezeti hierarchia. Az összejövetelek tele vannak világi hatással, show-műsor lett az összegyülekezésből. (Jak.1,27.) A jól kidolgozott előadást, a tömeghatás által előidézett jó érzést azonosítják Isten jelenlétével. A pszichés hatást szelleminek mondják. A próféták is a saját lelkükből prófétálnak, akkor is, ha nem szólt az Úr. Jobban kezdenek bízni a módszerekben, mint Istenben. Az ember kerül a középpontba (humanizmus), azt hirdetik, amit az emberek hallani akarnak. Ha az Úr már nincs köztük, akkor is megy minden szépen tovább. Hatalmaskodás, manipulálás működik köztük, a külsőségek fontosabbá váltak a szívek állapotánál. A tekintélyeseket, gazdagabbakat nagyobb tisztességben részesítik, mint a többieket. (Jak.2,1-4.) Közbenjáró réteg alakult ki. Már nem működik az egyetemes papság a gyakorlatban. Sokszor szinte szolgáltató iparrá vált a gyülekezet. Valaki így mondta: „Jó műsort adunk, ezért jó fizetés is jár.” Ezt egy karizmatikus gyülekezet vezetője mondta. Ezzel akarta igazolni, hogy miért él királyi módon az adakozásból. Elgondolkoztató, hogy a rendszerváltás előtt, mikor nehézségekbe ütközött keresztyénnek lenni, nem volt ilyen sok gyülekezet, és ennyi gyülekezeti tag sem. Ahogy a rendszerváltás jött, váltás lett a hívők közt is, sok új gyülekezet alakult, sokan kezdtek érdekből gyülekezetbe járni. Valahogy a világi változással együtt járt a keresztyének változása is, mintha a világ szelleme befolyásolná a gyülekezeteket. Jézus soha nem hibáztatta a társadalmi rendszert a hívők állapotáért, hanem azt mondta: „az Én országom nem e világból való...”. Máshol pedig: „nem e világból vagytok.” „Mi köze a hívőnek a hitetlenhez.”- mondta Pál. A történelem is azt bizonyítja, hogy az üldözés nem töri meg az eklézsiát, hanem tisztán tartja, és annál nagyobb erővel terjed. „A szentek vére magvetés”. A Szent Szellem munkáját külső erők nem gátolhatják meg csak belső bajok, a szellemi paráznaság az, ami erőtelenné teszi az eklézsiát, pedig Jézus szava szerint a „Pokol kapui sem vesznek rajta erőt”. Nézzük meg Bálám esetét, amikor prófétálni akar Izráel ellen, hogy ezáltal legyőzhetővé váljon Isten népe, de nem tudott rosszat mondani, mert az Úr tökéletesnek látta az Ő népét, és így csak áldást tudott adni. (4Móz.22.) De Bálám jól ismerte Istent, és tudta, hogy ha Izráel elfordul az Úrtól, és bálványokat kezd imádni, akkor az Úr fordul ellene, és az ellenség 13 kezébe adja őket. Ezért azt tanácsolta Báláknak, hogy a lányaik csábítsák el a zsidó férfiakat, hogy házasodjanak velük, amit megtiltott nekik az Úr. Természetesen utána már könnyű dolguk volt a pogány feleségeknek, hogy bálványimádásra is csábítsák a hébereket. Ezért aztán az Úr ellenség kezébe adta őket, és így Bálák győzött végül. Azt olvassuk a Jel.2,14.-ben: „De egy kevés panaszom van ellened, mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbecsalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak.” Érdekes, hogy pont utána említi a nikolaiták tanítását, ami ezek szerint összefügg vele. Azt hiszem, Bálám története világosan értelmezhető szellemileg az eklézsia mai helyzetére is. Külső támadások nem tudják elvenni a gyülekezet erejét, nem tudják megakadályozni az áldásokat, mert azok nem a módszerektől, pénzügyi vagy politikai lehetőségektől függnek. Csak ha a testvérek szívébe be tud férkőzni a világ. Az nem baj, ha a gyülekezet, a hívők a világban vannak. A baj az, ha a világ van a szívükben. Jak.1,27. „Tiszta és szeplőtlen istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.” „Menjetek ki belőle, én népem” - mondja az Úr. Ez azt jelenti, hogy a szívünkből kell Babilonnak kijönnie. „A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat” - mondja az Úr! A keresztyének állapota ma olyan, hogy igazán aktuális ez a felszólítása az Úrnak, „hogy ne legyetek részesek bűneiben, és a rá mért csapások ne érjenek titeket.”

Kedves olvasó ez a múlt ami nem feltétlenül igaz mára vizsgáljátok meg és ne hamarkodjátok el a skatulyázást.Üdv Csab

A Hit Gyülekezetének karmaiban

Istentisztelet a Hit Gyülekezetben

Az alábbiak valószínűleg igazak, mert több – sikeresen kilépett – volt Hit Gyülekezetes kedves ismerősöm  hasonló dolgokról számolt be, s ma ők is nehezen élnek, mióta kiléptek onnan (NIF szerkesztő)

Az alábbiakban egy tengerentúli magyar nyelvű újságban megjelent interjút olvashatnak.

riporter: -Hány éves voltál, amikor kapcsolatba kerültél a Hit Gyülekezetével?

volt Hit Gyülekezete tag: – Huszonegy, és hat évet töltöttem a gyülekezetben.

riporter: -Egyáltalán hogyan kerül valaki kapcsolatba a Hit Gyülekezetével?

volt Hit Gyülekezete tag: – Barátok, ismerősök révén. De a szekta tagjai utcai evangelizációkat is tartanak. Engem barátok hívtak, mondták: gyere, jó zene van, sokan járnak. Megkapó a hangulat, az istentisztelet modernsége. Az Istent dicsérő dalok diszkó, country, rock vagy rap stílusban vannak előadva. És ez az újszerűség, fiatalos hangulat magával ragadja az embert. Az biztos, hogy a szekták tudnak a fiatalok nyelvén szólni. És a végén az ember úgy belegabalyodik a szektába, mint a macska a fonálba…Heti három alkalommal van összejövetele a gyülekezetnek, minden alkalommal 5-6 ezren jönnek össze. Sok a fiatal, de vannak idősek is, láttam rendőröket, dandártábornokokat, ügyvédeket, tanárokat, orvosokat. Sok prominens politikai személyiség tagja a Hit Gyülekezetének, például Hack Péter az SZDSZ-ből, aki presbiter a Hit Gyülekezetében. De meglátogatták a gyülekezetet milliomos amerikaiak is.

riporter: – Az ember elkezdi látogatni a gyülekezetet, mert megkapja őt a fiatalos légkör. Hogyan tovább?

volt Hit Gyülekezete tag: – Mikor látják, hogy gyakrabban van ott az ember, akkor ajánlatot tesznek, hogy járjon házi csoportba, házi tanulmányozásra. Egy-két kérdéssel finoman kiszimatolják az anyagi hátteredet is. Például alámerítkezéskor – mert az is van – felírják az egyén nevét, címét telefonszámát és a foglalkozását. Szóval időközben az ember szert tesz rengeteg új barátra, akik meg vannak fanatizálva, és rád szállnak. A szülők ellen is fordítják az embereket. Mert ugye ha az anyád nem “hites&”, akkor az ördögtől van, és akkor mi közöd hozzá? Nősülni, házasodni a “világiak” közül nem lehet, mert akkor engedetlen, lázadó vagy. Világival házasodni sötét pontot jelent. Amit a vezető lelkész mond, az az Úrtól van, és amit ő mond, azt el kell fogadni. A gyülekezet elöljárója Németh Sándor, és ha az ő beszédei ellen vagy, akkor a kenetes szolga ellen, vagy az Isten kiválasztott embere ellen vagy, aki fel van ruházva hatalommal. Arról lehet felismerni, hogy az Úr útján jársz-e, hogy hogyan viszonyulsz Németh Sándor személyéhez.

riporter: – Hallottam, hogy szoros összefonódás van az SZDSZ és a Hit Gyülekezete között. És a választások idején a gyülekezet imádkozott az SZDSZ ellenségeinek a vesztéért.

volt Hit Gyülekezete tag: – Amerikai karizmatikus hittérítőkkel is kapcsolatban van a Hit Gyülekezete. A Hit Gyülekezete tulajdonképpen amerikai modell. Az SZDSZ-szel tudvalevőleg szoros az összefonódás. Választások idején meg kellett átkozni azon politikai pártok tevékenységét, amelyek nem az SZDSZ-szel vannak. Például a Fidesz székházat az “imakommandó” órákon keresztül átkozza.

riporter: – Imakommandó?

volt Hit Gyülekezete tag: – Igen. Amikor például Németh Sándornak jelenése volt a tévében, ahol a Hit Gyülekezete kétes dolgairól kérdezték őt, akkor az imakommandónak előtte három napig Németh Sándor padlásán kellett űzni a tévéből jövő démonokat, amik majd rá akarnak telepedni, amikor elmegy a tévébe.

riporter: – A Fidesz-re mondott átok miről szól?

volt Hit Gyülekezete tag: – “A Fidesz-nek minden tevékenysége legyen átkozott, sikertelen, szerencsétlen, érje utol romlás, halál és pusztulás kezük minden munkáját.” És amikor egy személy ellen szól az átok, akkor a 109-es zsoltárt mondják ellene, behelyettesítve az átkozott nevét.

riporter: – Hány tagja van a Hit Gyülekezetének?

volt Hit Gyülekezete tag: – Hatvanezer. A fő bázis Budapesten van, de természetesen vannak vidéki gyülekezetek is. A Hit Gyülekezetének van óvodája, bölcsődéje, általános iskolája, gimnáziuma, és hittudományi akadémiát is működtet.

riporter: – Értem. Szóval a nyolcvanas évektől 2000-ig, a Hit Gyülekezete ezerről hatvanezerre nőtt lélekszámban, anyagi befolyása pedig óriási lett. Ez mivel magyarázható?

volt Hit Gyülekezete tag: – A fizetés 10 százalékát le kell adni. Mivel egyrészt a “nagykenetű testvér” mondta, a másik ok pedig, hogy az Ószövetségben meg van említve a tized. Ennek a mintájára. Ezen kívül állandóan hangsúlyozzák azt a gondolatot, hogy aki ad Isten munkájára, az gazdag lesz, aki nem ad, az szegénységben fog tengődni. Úgyhogy a hívők minden fizetés után beleteszik egy borítékba a fizetésük egy tizedét, és ráírnak a borítékra egy “T” betűt, ami a tized megfelelője. Azért jelölik meg, mert a tizeden kívül adományokat is illik adni a gyülekezet számára. Az adományt tartalmazó borítékot nem kell megjelölni, csak bedobnia ládába. Sokat emlegetett szabály az is, hogy ha két összeg van nálad, akkor a nagyobbikat kell adományoznod, mert az van az Úrtól. Szóval, ha egyik zsebedben van egy ötszázas, a másikban pedig egy ezres, akkor az ezrest adományozod, mert az van az Úrtól.

riporter: – Hová mennek ezek az összegek?

volt Hit Gyülekezete tag: – A Hit Gyülekezetének van egy bankszámlája. A tizedet azonnal nyomják rá a számlára, a vidéki gyülekezetek is, tehát az meg egyenesen Pestre érkezik, utána a pénz sorsa ismeretlen. Az adományok egy részét arra használja a gyülekezet, hogy fizesse a bérleményt, de mondjuk, azt sem kell mindenhol, mivel egyre több gyülekezetnek saját épülete van már, amelyeket a hívők pénzén építenek föl, de az épület a Hit Gyülekezetének a tulajdonát képezi. Így az adományok szintén mennek Pestre, a főbázisba. Aztán vannak húzások időről időre, mint például mikor az egyik gyülekezet pásztora azt mondta nekünk nagy lelkesedéssel: “Tudjátok mit, dobjunk össze a Németh Sándornak 150 ezer forintot!” És mi összedobtuk neki a 150 ezer forintot hat istentisztelet folyamán. Beletettük egy borítékba a pénzt, és a pásztor elvitte neki. Németh Sándortól néhány nap múlva kaptunk egy faxot, hogy köszöni szépen a -i gyülekezet kedvességét. Ennyi. Ezzel lehetett minket etetni.

riporter: – Van valami elszámolás a vezetőség részéről azzal kapcsolatban, hogy mire fordította a befolyt pénzösszeget? Vagy csak vakon kell bízni abban, hogy a felkentek Isten akarata szerint a gyülekezet érdekében költik el a pénzt?

volt Hit Gyülekezete tag: – Soha nem volt még olyasmi, hogy valaki kiállt volna a Hit Gyülekezetében, és beszámolt volna a gyülekezet anyagi helyzetéről. Sőt, azt mondták, hogyha kíváncsi vagy az anyagi dolgokra, akkor az már lázadás, akkor te a szívedben azt feltételezed, hogy a nagykenetű szolgáló sikkaszt. Tehát vizsgáld meg magad, és tarts bűnbánatot.
Azt is volt időm megfigyelni, hogyan viszonyulnak a szegényekhez, a szerencsétlenekhez a Hit Gyülekezetének pásztorai. A pénzt ugye piszkosul kérik, de ha valaki egy nevetséges összeget, mondjuk, 500 forintot kér a gyülekezetből ennivalóra, akkor az a válasz, hogy: “Imádkozzál, majd az Úr ad.”

riporter: – Mi van akkor, ha egy egyszerű kis “hites” meggondolja magát és azt mondja, hogy én ebből kiszállok?

volt Hit Gyülekezete tag: – Ha rövid ideje van ott, és nem jár a szája, tehát nem a gyülekezeten belül akar reformálni, és ha nincs jelentős anyagi bázisa, akkor szép csendben kiléphet, a kutya sem fogja keresni. De ha valaki régóta ott van, esetleg már valamilyen beosztása is van, tehát már belelát a dolgokba, vagy anyagilag befolyásos ember, akkor először szép szóval próbálják őt rávenni, hogy vissza kéne jönni. Ha az illető nem jön vissza, akkor a gyülekezet fel van szólítva, hogy átkozza meg ezeket az egyéneket. Az ott maradottaknak pedig átok terhe mellett el kell mondaniuk egy esküt, hogy ők maradnak a gyülekezettel. A hívőket abban a félelemben tartják, hogy az átkok fognak. Tudják, hogyha kilépnek, akkor az egész gyülekezet hónapokig átkozza majd őket. Voltak, akik évek után nem bírták tovább, gyomorfekélyt kaptak, idegileg tönkrementek, egy kedves ismerősöm gyomorrákban meghalt, többen öngyilkossági kísérletet hajtottak végre, valaki a Dunába ugrott. Egyik ismerősöm a pszichiátriára került, miután sikerült elszakadnia a gyülekezettől, de hónapokig kínzó fejfájás gyötörte, mert tudta, hogy őt most állandóan átkozzák.

riporter: – A te kálváriád hogyan kezdődött? Boldog, hívő ember voltál, eljártál a gyülekezetbe, sírtál, énekeltél a többiekkel, egyszer csak valami beárnyékolta ezt az állapotot. Mi volt az?

volt Hit Gyülekezete tag: – Én ferencesek között érettségiztem és katolikus papi hátterem is van. Amikor elkezdtem látogatni a Hit Gyülekezetét, a korombeli fiatalok úgy ösztönösen körém csoportosultak, gyülekezet után odajöttek hozzám beszélgetni. A pásztorok is látták, hogy hatással vagyok az emberekre, ráadásul komolyan veszem a dolgokat, így egy idő után csoportvezető lettem, és az otthonomban tanulmányozást folytattam a rám bízott “házi csoporttal”. Vagyis akkor már az otthonomban, mert időközben megnősültem, feleségül vettem egy lányt, aki szintén a Hit Gyülekezetébe járt. Minden szépnek és magasztosnak tűnt, rendszeresen jártunk a gyülekezetbe, ahol eufórikus hangulat uralkodott, az emberek nyelveken beszéltek, elájultak, amikor a nagykenetű testvér megérintette őket, és mi szentül hittük, hogy a szent szellem munkálkodik a gyülekezetben. Boldogok voltunk Én abban az időben egy kiadóvállalatnál dolgoztam, amelyet a Hit Gyülekezete működtetetett, és irodai munkám során észrevettem néhány húzást, pontosabban pénzzel való visszaélést. Egyszer bent maradtam az irodában, átnéztem a számlákat, kijött, hogy több millió forinttal nincs elszámolva.

riporter: – Ennek mi köze a Hit Gyülekezetéhez?

volt Hit Gyülekezete tag: – Csak annyi, hogy a kiadót működtető főnökeim presbiterek voltak a Hit Gyülekezetében. Akkor döbbentem rá, hogy mi kis naiv emberkék vagyunk, akiket az orrunknál fogva vezetnek, és azt hazudnak össze, amit csak akarnak. Felhívtam az egyik nagykenetű testvért, mert tanácsot akartam tőle kérni, és bizalmasan elmondtam neki, hogy mit vettem észre a pénzügyekben, de kértem őt, hogy ne mondja el senkinek. Azt mondta, nyugodjak meg, nem szól senkinek. A következő gyülekezeti összejövetelre azonban lejöttek hozzám Pestről a nagykenetű testvérek és a házi csoportom meg a feleségem előtt elkezdték felsorolni a “bűneimet”, amit szerintük a hat év alatt elkövettem ennyit a nagykenetű titoktartásáról. Ott helyben leváltottak, mint csoportvezetőt, és a munkahelyemről is azonnali hatállyal elbocsátottak. Aztán, mint akik jól végezték dolgukat, elmentek. Én csak azon gondolkoztam a “vádak” felolvasása alatt, hogy honnan van ez a rettenetes gonoszság bennük, hiszen semmi nem volt igaz a vádakból. Az egész olyan volt, mint egy koncepciós per. Nem tudtam, hogy még csak most kezdődik a hadjárat ellenem. A tetvek pletykákat, rágalmakat kezdtek terjeszteni rólam a pesti gyülekezetben is, így mindenki felvette ellenem a védekező állást, és kezdték rám mantrázni az átok-zsoltárt. A gyülekezet testvérnői pedig hívogatni kezdték a feleségemet először titokban, majd teljesen nyíltan azzal a sürgetéssel, hogy váljon el tőlem, mivel én az ördögtől vagyok, és ilyen emberrel nem lehet együtt élni, és a nagykenetű testvér ilyen esetben megengedi a válást. Néhány nap múlva betörtek hozzánk, testileg bántalmaztak, keresték a számlákat. Én fenyegettem őket, hogy feljelentést teszek a rendőrségen. és mindent kitálalok.

riporter: – Ez azért merész dolog, nyíltan meg fenyegetni valakit, akinek ráadásul takargatnivalója van.

volt Hit Gyülekezete tag: – Meg is tettem a feljelentést, be is vitték az érintetteket a fogdába. Csakhogy a rendőrségen ők is tettek ellenem feljelentést, méghozzá azt, hogy azért keresték nálam a számlákat, mert a sikkasztást én követtem el a cégnél, és azért meg akarták szerezni tőlem az iratokat. Akkor ott a rendőrségen még egyszer behúztak a csőbe, elkezdtek könyörögni és fenyegetőzni, hogy enyhítsek a feljelentésen, mondjam azt, hogy nyitva volt az ajtó, tehát nem betörés volt. Azt ígérték, hogy ha ezt megteszem, akkor ők visszavonják az ellenem tett feljelentést. Én megváltoztattam a feljelentést, így kiengedték őket, ők viszont nem vonták vissza az ellenem tett feljelentést. Itt nagyon ráfáztam. Nekem ekkor nem volt munkám, eléggé le voltam rongyolódva, gondoltam, új életet kezdek. Elhatároztam, hogy beállok rendőrnek és lesz belőlem egy becsületes rendőr. Mikor elmentem bejelentkezni a rendőrségen, akkor tudatták velem, hogy pszichológiai tesztnek is alá kell vetni magam, hogy lássák: megfelelek-e rendőrnek. Mondtam, semmi akadálya. A pszichológiai tesztet szakorvosnak kellett elvégeznie. Elmentem a szakorvoshoz, aki felajánlotta, hogy bead nekem egy nyugtató injekciót, egy idegerősítőt csak egy nagyon gyengét -, hogy megnyugodjak. Beleegyeztem, mert valóban eléggé megviseltek a történtek. Eszembe se jutott, hogy Haloperidolt kapok.

riporter: – Mi az a Haloperidol?

volt Hit Gyülekezete tag: – A Haloperidol injekción keresztül beadott elektrosokk. Szóval beadta. Mikor mentem haza a vonattal, már az úton éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. A nyelvem összecsavarodott, a végtagjaim kicsavarodtak, csurgott a nyálam, szóval nem voltam a magam ura. Mikor hazaértem, a feleségem látta, hogy baj van, kihívta az orvost, de az tanácstalan volt, mert nem tudta, hogy mit kaptam, mi ellen adja be az ellenszert Azt hittem, hogy egy-két nap alatt átmegy rajtam. Három hét múlva mikor már tovább nem bírtam, szóltam az egyik barátomnak, hogy vigyen vissza a pszichiáterhez. Egy vasárnapi napon történt. Odaálltam elé, csak annyit mondtam, hogy “Ez van”. Ő erre azt felelte, hogy ilyen apróságokkal ne zavarjam a hétvégi ügyeletét. Rendben, mondom azzal is megzavarhatom az ügyeletet, hogy elugrok a rendőrségre, és feljelentem. Erre aztán megnézte a kórlapomat, majd egyszerűen csak annyit mondott, hogy tévedésből mást adott be nekem a nyugtató helyett, de ebből ne csináljak nagy ügyet, ez bárkivel megeshet. Azután beadta az ellenszert, és én nem jelentettem fel. Mikor hazaértem a kórházból, a feleségem addigra összecsomagolta a holmiját, és kijelentette, hogy ezt ő tovább nem bírja, elválik tőlem. Beadta a válópert, meg sem kellett jelennem a tárgyaláson, elválasztottak. És ez sajnos így van Magyarországon, úgyhogy akaratom ellenére felbontották a házasságunkat.

riporter: – Jártál még ekkor a H it Gyülekezetébe?

volt Hit Gyülekezete tag: – Nem. Otthon olvasgattam a Bibliát, és töprengtem, hogyan legyen tovább. Elhatároztam, hogy felhívom a Magyar Fórum szerkesztőségét, hátha érdekli őket az esetem. Érdekelte őket, ki is jöttek hozzám a lakásomra felvenni a riportot, és ment volna nyomtatásba. Ők nyugtattak, hogy a nyilvánosság védelmet nyújt majd. Arról is szó volt, hogy a tévében is riport készülhetne velem. Ezt én jó ötletnek tartottam. Csakhogy a szekta tudomást szerzett a készülő riportról, és akkor jött az utolsó poén: biciklin tekertem hazafelé, amikor hirtelen megállt mellettem egy rendszámtábla nélküli furgon. Berántottak az autóba, megfenyegettek, hogy esténként ne merészkedjek az utcára és készüljek el mindenre, mert amit a gyülekezet ellen vétek, az már a legsúlyosabb bűn, majd meztelenül kidobtak a város egyik forgalmas utcájára, fényes nappal. (Ezek az emberek a Krisztus nevében a helyes dolgot cselekedték: Ez a fanatizmus hatalma.) A járókelők adtak rám ruhát, mert látták, hogy baj van. Azonnal elmentem a rendőrségre feljelentést tenni, de nem tudtam semmit bizonyítani, mert rendszámtábla nem volt a kocsin, a tetteseknek pedig lett volna alibijük, ha akarták volna, az egész gyülekezet egybehangzóan állította volna, hogy az adott időpontban csoport-tanuláson vettek részt, vagy hasonló. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy elmegyek az országból. Ennyi a történet.

riporter: – Magyarországon többen is lehetnek ebben a helyzetben, hogy bekapcsolódtak egy szektába és nem tudták otthagyni?

volt Hit Gyülekezete tag: – Ismerek embereket, akik kiléptek a gyülekezetből, és most nagyon rossz életük van. A rengeteg szekta, romboló, pusztító, destruktív hatással van az emberekre, a társadalomra.

riporter: – A Hit Gyülekezetét Nyugatról is támogatják?

volt Hit Gyülekezete tag: – Ez teljesen biztos. Amerikából mennek pénzek a Hit Gyülekezetébe és vissza. Minden istentiszteleten három zászló függ a színpad fölött. Nem találnád ki, melyek ezek: az amerikai, a magyar és az izraeli. Ráadásul, mivel a Hit Gyülekezete elismert, bejegyzett egyház, nem adózik a bevételei után, sőt állami támogatásban részesül.

riporter: – Tehát itt vagy most, valahol laksz és szeretnéd rendbe tenni az életedet.

volt Hit Gyülekezete tag: – Igen, újra szeretném kezdeni az életemet, hallgatom az Úr szavát, hogy irányítson.

http://viszavzsodor.blogspot.hu/2015/02/ukrajna-lesz-harmadik-vilaghaboru.html