23 óra alatt volt a Menny Királysága, a pokol és Jézus visszajövetele megmutatva egy ecuadori fiatal lánynak, akit Angelikának hívnak. Beszámolt Jézusról aki sírt a tömegesen elveszett lelkek miatt, a világ miatt, aki Őt visszautasította, továbbá egy felkészületlen Egyházról, emberekről akik abbahagyták, hogy bizonyságot tegyenek Jézusról és a szórakoztató iparról ami még a gyermekeket is az ördöghöz csábítja. Arról is beszámol hogy az általunk nagyra becsült kulturális személyek a pokolban szenvednek, énekesek, művészek sőt egy pápa is. Angelikának a Menny is meg volt mutatva, hogy ott minden milyen csodálatosan elő van készítve. Egy hely ahol nincs semmi gonosz. Bár Jézus az övéiért jön vissza mégis sokan nincsenek felkészülve, és itt maradnak egy széteső világban.
Maxima Zamrano a nevem (Angelika édesanyja) és a Casa de Oracion (Imádság háza) gyülekezetbe Járunk El Empalme-be 15 napig böjtöltünk és a lányom Angelika is velünk tartott. 15 napos böjt alatt egy olyan állapotba kerültem hogy természetfeletti dolgokat láthattam, amit azelőtt még soha. Imádkoztunk böjtöltünk és Istenhez kiáltottunk, és vártuk, hogy ő szólni fog hozzánk. Az Úr bátorított minket, mert a kísértések miatt többször abba akartuk hagyni. De Isten megsegített, és a Jeremiás 33:3-at adta. "Kiálts hozzám és én megfelelek, és nagy dolgokat mondok neked és megfoghatatlanokat, melyeket nem tudsz. A lányom kifejezetten egy válaszért könyörgött az Úrhoz, amit akkor én még nem tudtam.
Angelica Elizabeth Zambrano Mora-nak hívnak. 18 éves vagyok, és a Collegio Jose egyetemen tanulok itt El Empalme-ban. 12 éves koromban fogadtam be Jézust, de mivel egy barátom sem volt hívő, furcsán éreztem magam velük, így eltávolodtam az Úrtól és rossz életet kezdtem élni. 15 évesen szülinapomon újra kibékültem Istennel, de még kételkedtem. Azt mondja a Biblia a Jakab 1:8-ban "a kétszínű minden útjában állhatatlan ember" és én ilyen lány voltam, apum is mondta, nem szabad ennek így lenni mert ez helytelen. De én így feleltem:
"Ilyen vagyok és ilyen akarok maradni, és senki nem mondja meg nekem hogy milyen legyek, hogy viselkedjek vagy, hogy öltözzek." Ő meg ezt mondta: "Isten foglalkozni fog veled és meg fog téged változtatni."
17 éves szülinapomon közelebb kerültem az Úr. Április 28.-án hozzá mentem és így szóltam: "Uram annyira rosszul érzem magam, tudom hogy bűnös vagyok. Akkor elmeséltem neki, hogyan is érzek. "Uram bocsáss meg, azt akarom hogy felírd a nevem a élet könyvébe és gyermekeddé fogadj!" Bűnbánatot tartottam, és visszaadtam az életemet az Úrnak, és így folytattam: "Uram változtass meg!" Teljes szívvel kiáltottam, és könyörögtem az Úrnak, hogy változtasson meg engem, de ahogy az idő múlt nem éreztem semmi változást. Az egyetlen különbség az volt, hogy gyülekezetbe kezdtem járni. A Bibliát is elkezdtem olvasni, és imádkozni is. Ez volt az egyetlen változás az életemben. Aztán augusztusban egy 15 napos böjtre lettem hívva, és eldöntöttem, hogy én is részt veszek rajt, de a böjt előtt még így szóltam: "Uram azt szeretném ha most foglalkoznál velem" A böjt alatt szolt az Úr majdnem mindenkihez, rajtam kívül. Ez olyan volt mintha az Úr nem látna engem és ez nagyon fájt. Így imádkoztam:
"Uram, nem akarsz velem foglalkozni Kiáltottam és egyedül folytattam: Uram szeretsz e engem? Itt vagy e? Velem vagy e? Miért nem szólsz hozzám is mint a többiekhez? Mindenkihez olyan sok mindent mondasz csak nekem nem!"
Így jelet kértem tőle hogy velem van e? Akkor kaptam azt az Igét a jer 33;3-ból.
"Kiálts hozzám és én megfelelek, és nagy dolgokat mondok neked és megfoghatatlanokat, melyeket nem tudsz.”
Én megkérdeztem: "Uram, éppen hozzám szóltál?
Mert én az Ő hangját hallottam és láttam a szemem előtt a betűket, amint a Jer. 33;3-ban azok le vannak írva. Ez nekem szól Uram? De megtartottam magamban, ami alatt mások bizonyságot tettek arról, amit nekik az Úr mondott és mutatott. De én titokban tartottam és a jelentésén gondolkodtam. Kiálts hozzám - azt jelenti, hogy imádkozzam. De mit jelent az, hogy nagy és felfoghatatlan dolgok? Gondoltam az a Menny és a pokol lehet. Akkor így szóltam:
"Uram, mutasd meg nekem a Mennyet, de a poklot ne, mert hallottam róla, hogy szörnyű hely." Aztán szívből imádkoztam: "Uram ha ez a Te akaratod, hogy megmutasd azt amit meg kell hogy mutass, akkor tedd azt, de előtte változtass meg, egy különbséget akarok magamban tapasztalni, más akarok lenni.”
Amikor a böjtöt befejeztük próbákon és nehézségeken mentünk keresztül, többször gyengének éreztem magam. Nem éreztem magam alkalmasnak, hogy az Úrral járjak, de Ő megerősített, jobban hallhattam az Ő hangját. Jó barátok lettünk. A Szent Szelem a legjobb barátunk. Így szóltam hozzá:
"Uram te vagy a legjobb barátom, jobban meg akarlak ismerni!"
Minden gondolatomat megosztottam vele. Az augusztust végig imádkoztam és novemberben Isten egy szolgája jött el hozzánk. Ezt mondta:
"Isten áldjon meg!"
Mire én: "Ámen!"
Így folytatta: "Isten üzenetét jöttem számodra átadni" Fel kell hogy készülj, mert Isten nagy és kimondhatatlan dolgokat akar neked mutatni. A Menny és pokol lesz neked megmutatva, mert te a Jer.33;3 miatt imádkoztál"
Megkérdeztem, hogy honnan tud róla, hiszen én senkinek sem beszéltem róla.
Ezt felelte: "Ugyanazt az Istent imádom és szolgálom akit te, Ő mondott el mindent nekem"
Hamarosan elkezdtünk imádkozni. Néhány testvér a gyülekezetből is velünk tartott. Amint elkezdtünk imádkozni, láttam a Mennyet megnyílva, és mondtam is, hogy látom az megnyílt Mennyet, és két angyal jött le fentről. A férfi így szólt:
"Kérdezd meg őket, hogy miért jöttek?"
Nagyok és gyönyörűek voltak, csodálatos szárnyakkal, fénylettek, és úgy tűnt mintha áttetsző aranyból lennének. Sarujuk kristályból volt, szent köntös volt rajtuk. Meg kérdeztem hogy miért jöttek? Mosolyogtak és azt felelték, hogy azért jöttek hogy elvégezzék feladatukat.
„Neked a Mennybe és a pokolba kell látogatnod és addig nem megyünk el, míg ez be nem teljesedik.”
"De én csak a Mennyet szeretném meglátni a poklot nem"
Ők csak mosolyogtak, nem mondtak semmit és ott maradtak. Mikor az imádkozással végeztünk még mindig láttam őket. A Szent Szellemet is láttam, Ő egy tökéletes "úriember" a legjobb barátom. Ő szent és mindentudó. Fénylő és áttetsző és csillogó tekintete van. Láttam a mosolyát, és a szeretet teljes tekintetét. Alig tudom elmagyarázni mert sokall szebb volt mint az angyalok, akiknek egyedi szépségük volt, de a Szent Szellem messzemenőleg szebb volt. Hallottam hangját, szeretettel teljes, szenvedélyes hangját,. Nehéz elmagyaráznom, olyan mint a villám, és mégis ugyanakkor azt mondja, hogy én veled vagyok.
Akkortájt egy nehéz de győzelmes időn mentünk keresztül és a kísértések ellenére továbbra is az Úr dolgait tettük. Ezt mondtam:
"Uram, legyen meg a te akaratod!"
A két angyalt végig láttam és még november 6.-án is velem voltak. Amikor az iskolába mentem velem voltak, és a tanítás alatt is ott voltak. Annyira boldog voltam, hogy láthattam őket. Isten szolgája újra mondta, hogy fel kell hogy készüljek, mert az Úr a Mennyet és a poklot akarja megmutatni és ehhez meg fogok halni. Nem volt könnyű ezt elfogadni, hiszen még fiatal vagyok, erre ő:
"Ne aggódj, az Úr mindent tökéletesen eltervezett! Mert minden amit Ő tesz tökéletes és visszahoz téged, hogy bizonyságot tehessél, a természetfeletti dolgokról, arról hogy mi van a másik oldalon, és az Úr azt akarja, hogy ezt mindenki megtudja."
Erre én: "Úgy legyen, de, hogy fogok meghalni? Talán egy autó üt el?"
Egy csomó gondolat futott végig bennem, de az Úr szolgája így szolt:
"minden az Úr ellenerőzése alatt van" Én megköszöntem az Úrnak.
Szóval november 6.-án csodaszép nap volt, amikor az iskolából, jöttem. Az angyalok továbbra is velem voltak. Ott voltak mikor ebédeltem, és házi feladatomat csináltam, és amikor Istent imádtam. Nem szóltak hozzám, csak annyit mondtak, Szent szent szent, Dicsőség az Úrnak! Hallelúja!" Dicsérték és magasztalták a Mennyei Atyát,. A Szent Szellem is ott volt az angyalokkal, nagyon örültem neki. Sokan azt mondják, hogy az Evangélium unalmas, de ez az ördög hazugsága azokhoz akik nem ismerik az Urat, hogy ne keressék Őt. Én is ezt mondtam régen, de amióta az Úrral találkoztam, és a Szent Szellemmel, azóta tudom hogy ez az ördög hazugsága. Ez a legszebb élmény itt a földön. Érezni és látni tudtam Őt, és míg az angyalok Istent imádták ott volt a Szent Szellem akihez beszéltem és ha valamire kértem őt megtette. Emlékszem mit tett a Szent Szellem mialatt ebédeltem vagy beszéltem és imádkoztam. Sokan nem látják Őt de Ő indig jelen van. Ez egy tartós kapcsolat, és nincs semmi ami megszakíthatná azt, ha egyszer az ember átélte akkor már nem tud visszavonulni Tőle. És ha megnézem, hogy honnan hozott ki az Úr annyira hálás vagyok a Kegyelemért. és a szeretetért, az emberek iránt és irántam.
November 7-én amint az Iskolából jöttem, kb. 15 lépésre lehettem házunktól, mikor egy hangot hallottam, ami ezt mondta:
"Készülj fel ma meghalsz"
Tudtam hogy a Szent Szellem szólt, hisz láttam is, de mégis ignorálni akartam,
Azt mondtam: "Uram ma nem akarok meghalni!"
De amint kimondtam újra szólt:
"Légy készen, mert te ma meg fogsz halni!"
Ezúttal hangosabban szólt, nagyobb hatalommal, mire én:
"Tudom Uram, hogy te vagy, de kérlek erősítsd meg e kijelentésed, hogy biztos legyek benne, és tégy a te akaratod szerint!" Átadom magam, bármit mondasz nekem vagy kérsz tőlem, annak ellenére, hogy félek, mert tudom hogy te velem vagy és valóságos vagy.”
Akkor arra kértem, hogy az a szolgája legyen ott nálunk, a házban és erősítse meg, ezt a kijelentést és az órát is amelyben meghalok mondja meg. Az Úr jól ismeri a múltunkat jelenünket és jövőnket is és tudta hogy én erre fogom kérni, így hát mire hazaértem az Úr szolgája már ott volt előttem a házban.
Maxima Zamrano (Angelika édesanyja): Amikor megérkezett a konyhában voltunk. Amint az Úr szolgáját meglátta köszöntötte: "Az Úr áldjon meg!" Az Úr szolgája válaszolt: "Isten áldjon! Fel vagy készülve, mert ma van a nap amikor az Isten elvisz téged mégpedig ma 16 órakor. Ő pedig elképedve állt, hogy Isten az ő kérését meghallgatta, és megerősítette kijelentését.
Angelika Elizabeth: Amikor ezt meghallottam ezt mondtam: "Úgy legyen, de Uram én nem halhatok meg én annyira félek." Isten szolgája akkor kért, hogy imádkozzunk az Úr nevében, hogy elhagyjon a félelem. 'Ámen" - mondtam és elkezdtünk imádkozni és éreztem amint minden félelem elhagyott és öröm töltött be. Azt éreztem hogy a halál ami most velem fog történni egy jó dolog lesz. amin elkezdtem nevetni és kacagni. Mindenki engem nézett, és látták, hogy az előbbi félelem helyett öröm költözött a szívembe. Elkezdtem kacagni szökdécselni és énekelni. Apukám éppen ekkor ért haza és finomságokat hozott. Mindegyikből ettem, mondván: "Uram ha nem jönnék vissza, akkor legalább mindegyiket megkóstolhattam."
Maxima Zamrano (Angelika édesanyja): A lányom örömet kapott és mindegyik édességből evett és azt mondta: ha esetleg nem jönne vissza akkor legalább teli ehette magát.
Angelika Elizabeth: Mindenki rajtam nevetett, majd beszélgetni kezdtem egy kislánnyal aki ott lakott a házban és a testvérekkel a gyülekezetből. Kérdezték miért van ilyen öröm bennem, ha tudom hogy meg fogok halni, de elmagyaráztam, hogy meg fogom látni az Urat és vele fogok lenni. És mivel nem tudom vissza jövök-e el kezdtem osztogatni mindenemet ami volt. Anyukám meglepődött és nagy szemekkel nézett.
Maxima Zamrano (Angelika édesanyja): A lányom elkezdte elosztogatni az összes dolgait a nőtestvéreknek a gyülekezetből, és mikor megkérdeztem, hogy mi is akar ez leni, ezt válaszolta: „Ha visszajövök akkor vissza adják, de ha nem akkor megtarthatják minden holmimat amit odaadtam."
Angelika Elizabeth: El tudom képzelni milyen szomorú lehet egy anyának ha fia vagy leánya ilyet mond. Tudom hogy egy anya a gyermekeit mennyire szereti és sejtem mit érezhetett akkor. De én olyan boldog voltam, hogy az ágyamat ruháimat telefonomat is szétosztottam, egy feltétellel, ha visszajövök, mindent visszakapok, ha nem akkor megtarthatják ezt mind emlékül. Az Úr azt teszi majd amit tennie kell. És akkor elkezdtünk nevetni, de anyukám csak nézett mert neki nem hagytam semmit.
Maxima Zamrano (Angelika édesanyja): Nagyon határozott volt, de én mint anya nagyon szomorú lettem. Nem volt egyáltalán egyszerű. Elkezdtem otthon mindent rendbe szedni, és közben kérdeztem az Urat vajon hogy fog mindez megtörténni, mert elképzelni se tudom. 14.30-kor hívtak a testvérek, hogy imádkozzunk, mire én. kezdjétek csak el én előbb még befejezem a házimunkámat.
Angelika Elizabeth: Elkezdtem imádkozni, mindenki rám figyelt. "Uram a te akaratodat akarom itt a földön véghezvinni, és ezt te előre már megmondtad, Te nem ember vagy hogy hazudjál, vagy hogy megváltozzál. Tudom valóságos vagy és minden amit megígértél megtörténik és már most látom ahogy bekövetkezik. "Ha itt a földön csalódnod kéne bennem akkor jobb ha fenntartasz magadnál, de ha a te akaratod fogom cselekedni, akkor küldj vissza és segíts hogy elmondhassam az embereknek az igazságot. Készíts fel, hogy prédikálni tudjam, és hogy az embereket bűnbánatra hívjam. Nem akarok a pokolba kerülni, én a Te akaratodat akarom cselekedni. De ha nem a te akaratodat cselekedném, kérlek tarts magadnál, nem akarok szenvedni." Aztán szóltam az Úr szolgájának, hogy ne mondja el az anyukámnak amit az Úrnak mondtam. "Most nem mondom el, de amint az Úr magával visz, elmondom neki" - felelte. "Úgy legyen" - mondtam és egy körben imádkoztunk.
Maxima Zamrano (Angelica édesanyja): 15.30-kor szólt az Úr a szolgájához, kenjem meg lányomat. Az egész testét 2 perc alatt megkentük egy testvérnővel, fejétől a lábáig.
Angelica Elizabeth: Az Úr szólt a szolgájához, hogy kenjenek meg. Anyukám és Fatima testvérnő kentek meg. Amint az olaj a testemen volt úgy éreztem mintha páncél borított volna be, Nem tudom megmagyarázni, hogy hogy is voltam befedezve, de amint meg akartak érinteni egyszerűen nem tudtak.
Maxima Zamrano (Angelika édesanyja): Én és a testvérnő a hálószobában voltunk. és még imádkoztunk amikor az Úr szolgája bejött. A többiek a nappaliban voltak eközben. Akkor imádkozás alatt rá akartam tenni a kezem, de már nem tudtam. Valami körülvette őt és senki nem tudta őt megérinteni. Fejétől a lábáig kb 30cm-re a testétől be volt fedezve, természetfeletti módon. Se én sem senki más nem tudtuk őt megérinteni. A fejétől a lábáig 30 cm-re a testétől be volt fedezve, ettől nagyon megijedtem. Szolgálatokban vettem részt és gyakoroltam a kézrátételt, de ilyen még nem történt velem. Megértettem hogy valaminek történnie kellett. Elkezdtem Istennek hálát adni, hirtelen öröm töltött be és vidámnak éreztem magam. A szomorú fájdalom elhagyta szívem és boldog lettem. Így folytattuk tovább az imát és röviddel 16 óra előtt a lányom a földre eset.
Angelika Elizabeth: Az ima alatt egyszer csak nem kaptam levegőt, nem tudtam úgy lélegezni mint most. Has és szívfájdalmam lett és éreztem hogy vérkeringésem leállt és akkor az egész testemben hatalmas fájdalmat éreztem, s csak annyit tudtam mondani: Uram segíts, adj erőt! Uram adj erőt! Úgy éreztem nem tudok lélegezni már, elhagyott minden erőm, és miközben felnéztem - csukott szemekkel - természetfeletti módon láttam a szellemi szemeimmel. Láttam amint a Menny megnyílt és nem kettő vagy tíz hanem milliónyi angyal gyűlt oda, és a gyülekezés közepén egy napnál is 10 ezerszer ragyogóbb fényességet láttam. Kérdeztem: "Uram te vagy a aki ott jössz?"
Maxima Zamrano (Angelica édesanyja): Amint elesett fel akartuk állítani de nem tudtuk megérinteni őt. Azt mondta: "Anyu imádkozzatok, nincs semmi erőm és hatalmas fájdalmaim vannak." Először szívfájdalmai voltak, majd lement a fájdalom a hasába, Az Úrhoz könyörögtünk, és akkor kivette őt az életből. Sose láttam még előtte valakit meghalni...
Bár az Urat szolgáltam, még is sose akartam látni azt ahogyan meghal valaki. Ebben az időpontban egyedül maradtam vele. Végig kellet néznem ahogy a lányom szenved. Egyáltalán nem volt könnyű. Ez nekem szörnyű volt. Az utolsó szavait már nem is értettem, és egyszer csak abbahagyta. Közelebb hajoltam hozzá, és egy tükröt tartottam az arcához, hogy lássam lélegzik e, de már nem lélegzett. Csak egyszerűen feküdt ott. Egy nyögés volt amit még kiadott, aztán megfogtam őt, még meleg volt, betakartam őt, de egy idő után elkezdett kihűlni. A haja hátra esett és jéghideg lett miként a megholtaknál szokott lenni.
Angelica Elizabeth: Leesett a testem, és éreztem ahogy meghal. Minél közelebb jöttek az angyalok annál jobban éreztem hogy távolodok a testemtől és már nem én voltam az. Nem voltam már életben a halálomon voltam, szenvedések közepette. A testem leesett a földre, és amikor a földre ért, megtelt a ház angyalokkal. Az angyalok sokasága között láttam egy hatalmas fényt ami a napot is meghaladja. Nagyon nehéz volt. Mintha valamit kiszakítottak volna belőlem a lelkemet és a szellememet. Hatalmas fájdalmat éreztem. Aztán láttam a földön a testemet feküdni.
Egyszerre sírtam és kérdeztem. "Uram mi történt?"
Kiáltoztam mert kétségbe estem. Nem tudtam ezt megmagyarázni.
"Uram mi történt?"
Vissza akartam menni. Meg akartam a testem érinteni, de nem tudtam, mintha a levegőbe nyúltam volna. Nem tudtam megérinteni, a kezem mert keresztül ment rajta. Sírtam és kiabáltam. De senki nem hallotta az ott imádkozók közül. A kétségbeesés pillanata volt.
" Uram segíts!"
Maxima Zamrano (Angelica édesanyja): A férjem amikor hazajött a lányom a földön feküdt mint ha kómában lett volna. Isten erőt adott nekem, de egy darabig nem tudtam mit tegyek. Egészséges volt ő és tudtam hogy Isten akarata történt meg. Egyetlen amit mondani tudtam, "Uram legyen meg a te akaratod!"
Angelica Elizabeth: A következő pillanatban, egy csodálatos hangot hallottam, a mennydörgéses szeretet hangját. Az Úr hangját:
"Ne félj lányom, mert én vagyok Jahve a te Istened. Itt vagyok, hogy mindazt megmutassam neked amit megígértem, kelj fel mert én vagyok az Úr, aki a jobb kezedet fogja, és azt mondja: "Ne félj én megsegítelek!"
Akkor felálltam, éppen a testem mellet térdeltem, mert vissza akartam menni. Felálltam és az angyalok utat nyitottak. Ahogy utat csináltak, elkezdett ez a fény jobban ragyogni. Miután az Ő hangját hallottam elhagyott minden rettegés és félelem, békesség töltött el, Ahogy felnéztem, egy magas elegáns izmos csodaszép férfit láttam, aki ragyogott. Belenéztem a arcába, de nem láttam mert annyira ragyogott. Gyönyörű haja mint az arany csillogott, és a fehér ruháján aranyöv volt, és mellére ez volt írva: "Királyok Királya, Uraknak Ura" Aztán lenéztem és megláttam lábait. Arany saruja volt, és az is ragyogott. Olyan szép volt. Kinyújtotta kezét és én megfogtam. de ez alkalommal nem olyan volt mint a testemmel. A kezem nem ment át rajta, az olyan volt mint itt a földön, de nehezen tudom elmagyarázni, mivel mindez természetfelettiben történt. Megkérdeztem, mi történt, és Ő erre:
"Megmutatom a poklot, hogy el tudd mondani az embereknek: a pokol létezik, de megmutatom az és Királyságomat is, hogy el tudd mondani, az én népemnek, hogy felkészüljenek, mert az én Királyságom igazi, és én is valóságos vagyok. Ne félj lányom!"
Én meg mondtam, hogy csak a Mennyet akarom látni, de a poklot nem, mivel hallottam hogy az egy szörnyűséges hely. De Ő így folytatta:
"Leányom én veled leszek. Nem hagylak el azon a helyen, megmutatom neked, mert sokan bár tudják hogy van pokol, de nem félnek tőle és vannak akik azt hiszik hogy csak vicc és játék és nem tudják hogy létezik. Ezért mutatom meg neked, mert több ember szenved ott mint ahányan a Királyságomba jutnak."
Mikor ezeket mondta, láttam, hogy a könnyei a köntösére hullnak.
Megkérdeztem tőle: "Uram miért sírsz?"
Ő meg így felelt: "Lányom azért sírok mert sok ember szenved, és megmutatom neked, hogy elmenj és elmond az embereknek az igazságot, és hogy neked se kelljen ide visszajönnöd."
Amikor még beszélt, elkezdett remegni a föld és szétnyílt. Ahogy lenéztem egy nagyon sötét lyukat láttam. Mi egy sziklához hasonló kövön álltunk és körülöttünk az angyalok. Amikor ez megtörtént, mondtam az Úrnak hogy én nem akarok oda lemenni, mire Ő:
"Lányom ne félj veled vagyok."
Másodpercek töredéke alatt haladtunk lefelé. Megpróbáltam lenézni, de annyira sötét volt, egy óriási kört láttam. Hegyes éleket láttam és milliók hangját hallottam, és olyan forróság volt hogy szinte égett a bőröm.
"Uram mi ez? Nem akarok oda menni, Nem akarok erre a helyre menni kegyelmezz kérlek."
Az Úr elmagyarázta, hogy ez az alagút a pokolba vezet. Miközben beszéltem nagyon undorító büdös szagokat szívtam be. Annyira visszataszító volt. Rosszullétet keltő büdösség volt ott. Könyörögtem az Úrnak hogy ne kelljen oda mennem.
Ő megismételte: „Lányom szükséges, hogy megismerd ezt a helyet."
"De miért Uram?" - kérdeztem
"Azért hogy elmondhasd az embereknek az igazságot. Az emberek szenvednek és elvesznek és csak kevesen mennek be az én Királyságomba." - mondta az Úr közben sírt. A szavai hallatán újra bátorságot kaptam, hogy tovább menjek.
Hirtelen elértük az alagút végét és nagyon meglepett amit ott láttam. Lángoló tűz borította a talajt.
"Nem akarok odamenni Uram!"
"Lányom ezt odaadom neked"
Egy nagy mappát adott, üres fehér lappal, aminek aranyszegélye volt egy ceruzát is adott és így szólt:
"Lányom fogd ezt a ceruzát és felírj mindent amit mutatok neked, amit látsz, hallasz és átélsz."
Én erre: "Uram meg fogom tenni, de amit látok már az is túl sok, ott lent lelkeket látok akiket kínoznak a lángokban és hatalmas sötétségben Uram"
Maxima Zamrano (Angelica édesanyja): Az idő múlt és én csodálkoztam. "Uram mi történik még?" Fel voltam kavarodva, könnyek jöttek a szememből letöröltem, de újra csak könnyeztem. Kérdeztem az Úr szolgáját:
"Mi történik?" Ha tükröt tettem arca elé nem láttam, hogy lélegezne és a pulzusát megnéztem, de nem éreztem... Mi történhet most?
Ő elmagyarázta: "Nézd az a hely ahol most ő van nem az nevetés helye hanem a szenvedésé. Ő most azon a helyen van"
Angelica Elizabeth: Bizonyságot teszek arról, hogy a pokol valóságos, és tényleg létezik, de kérlek vigyél ki innen!"
"Lányom, még be sem léptünk a pokolba és még nem mutattam semmit, és azt akarod, hogy kivigyelek erről a helyről?" - felelte Jézus
"Uram kérlek vigyél ki innen"
De elkezdtünk a mélyre szállni, ahelyett hogy kifelé vitt volna. Kiabálni kezdtem: "Ne, ne ne! Nem akarok oda menni!!"
"Muszáj hogy lásd" - felelte
Ezek után hihetetlen szörnyű démonokat láttam, voltak köztük nagyobbak és kisebbek, minden fajta. Villámsebesen, rohantak, nagyon gyorsak voltak, és valami volt a kezükben. Meg kérdeztem az Urat, hogy miért rohannak és mi van a kezükben?
Így válaszolt: "Lányom, azért rohannak, mert tudják hogy az idejük hamarosan lejár. Mert az idő rövid, hogy az emberiséget és főleg az én népemet tönkretegyék. Kezükben pedig nyilak vannak, hogy az embereket pusztítsák. Mindegyik démonnak neve, és a nevének megfelelő nyila is amivel egy személyt tönkretesz hogy aztán idehozza. Az ő céljuk ez, hogy embereket tönkretegyék és ide a pokolba hozzák."
Láttam amint izgatottan a földre rohantak. Jézus így szólt:
"A földre mennek, hogy az emberiséget ide levessék"
Egész végig sírt az Úr és én is sírtam. Ami ott történt az nem volt könnyű. Egy dolog erről beszámolni, de más ha ott van az ember, és mindezt átéli, elmondani mindazt nem lehet.
Maxima Zamrano (Angelika édesanyja): 23 órát volt a lányom ebben az állapotban. Nem értesítettem a hatóságokat, nem kerestem fel egy orvost sem annál az oknál fogva: "Uram 24 órát várok. Ha a lányom 24 órán belül nem jön vissza orvost hívok." De nem volt okom hogy ezt megtegyem mert ahogy a 24 óra letelt vissza hozta őt az Úr.
Angelica Elizabeth: Később megkérdezte az Úr:
"Készen állsz arra amit neked mutatni akarok?"
"Igen Uram" - feleltem, és akkor egy cellába vitt, ahol egy fiatal fiú volt. Ez a fiú a lángoktól szenvedett. Akkor láttam hogy a cellák meg voltak számozva. Nem értettem a számokat, úgy tűnt mintha visszafelé írták volna. Ahogy a fiúra néztem láttam hogy a homlokán a 666-os állt és a mellén a sebesre égett bőrén egy tábla. Sem a kukacok sem a lángok nem égették ezt le.
Elkezdett kiabálni: "Uram bocsáss meg! Uram hozz ki innen!" Könyörgött az Úrnak, hogy szabadítsa meg onnan, de Jézus így szólt:
"Túl késő már. Sok lehetőséget adtam neked, de te nem tetted"
Megkérdeztem: "Miét van itt?"
Ami a legjobban fájt, hogy ismertem ezt a fiút amikor még élt. Ismerte Isten szavát, de elhagyta Őt, italozni és drogozni kezdett. Nem követte és letért az Úr útjáról, bár Jézus figyelmeztette őt hogy mi történik vele.
Így szólt az Úr: "Lányom, ő azért került ide, mert aki az Igét visszautasítja, annak az Ige az ítélő bírája. Az beszéd amit én kimondtam az ítéli el őt az utolsó napon.
Aztán sírt. De nem úgy sírt az Úr mint ahogy a földön sírnak. A szívében sírt avval a fájdalommal zokogott bensejében.
"Én nem az embereknek teremtettem poklot." - mondta.
"De akkor miért vannak itt?" - kérdeztem.
"Lányom a poklot, a Sátánnak és angyalainak a démonoknak teremtettem, de a megtérés, hiánya és a bűnök miatt ide kerülnek az emberek. Több ember van aki itt szenved, mint aki az én Királyságomba megy. "
Tovább sírt és annyira fájt Őt sírva látni.
"Lányom az életemet adtam az emberiségért hogy ne szenvedjenek, hogy ne végezzék itt. Szeretetből és kegyelemből adtam az életemet, hogy bűnbánatot tarthasson az emberiség és bemenjen az én Királyságomba."
Annyira fájt nekem, mert nyögött mint aki már nem tud elviselni valamit, amit épp átél. Hatalmas fájdalmat érzett amikor itt ezen a helyen látta a embereket.
Akkor megkértem őt, hogy mondja el, van e rokonom itt ezen a helyen? Ő rám nézett ahogy én sírtam, mert nagyon féltem.
Ő így szólt. "Lányom veled vagyok"
Én azt mondogattam magamnak: "Ha elengedem az Urat örökre itt maradok"
Amikor rokonaim felől érdeklődtem, egy másik cellához vitt. Nem tudtam volna elképzelni egyik rokonomat sem ezen cellák egyikében. Akkor egy nőt láttam, aki a tűzben szenvedett és a kukacok ették, az arcát s miközben ott szenvedett a démonok döfködték lándzsával a testét és így kiabált: " Ne!!! Uram légy kegyelmes hozzám, bocsáss meg és végy ki erről a helyről csak egy percre is!"
Ami a legrosszabb, hogy az emlékeikkel is gyötörve vannak, mindennel amit a földön tettek. Akkor azt mondták a démonok: "Imádj minket és dicsérj minket, mert néked itt van a királyságod!" és a lelkek sikítottak, mert emlékeztek rá, hogy ismerték az Urat, és mivel ismerték az Úr szavát, kétszerte nagyobb a büntetésük.
Így szólt az Úr: " Nincs semmi esély már. Csak azoknak van még esélyük, akik élnek."
Megkérdeztem: "Miért van itt a dédnagymamám? Szeretném ha megmondanád, nem tudom, hogy egyáltalán találkozott e veled?"
Így felelt az Úr: "Lányom mert nem tudott megbocsájtani"
"De miért van itt?" - kérdeztem.
"Lányom, aki nem bocsájt meg, annak én sem tudok megbocsájtani."
"De Uram te megbocsájtasz és könyörületes vagy.”
"Igen lányom de szükséges megbocsájtani mert aki nem tudott megbocsájtani, ide kerül. Ezért vannak itt sokan, akik nem bocsájtottak meg. Menj s mond meg az embereknek, hogy itt a megbocsájtás ideje, különösen az én népemnek mert sokan vannak az enyéim közül akik nem bocsájtottak meg. Mond meg nekik, hogy szabaduljanak meg mindenféle keserűségtől ami a szívet megkeményíti. Ha a halál valakit is meglep és meg nem bocsájtott, ide kerül mert nem lehet az életet megvásárolni."
Amikor elhagytuk azt a helyet, elnyelte a láng a dédnagyanyámat aki elkezdett kiáltozni és Istent káromolni. A pokolban mindenki Isten nevét szidja. Ahogy tovább mentünk rengeteg lélek volt ott kínozva, és kinyújtották felénk kezeiket és kérték Jézust hogy szabadítsa meg őket. De nincs már mit tegyen az Úr és akkor átkozni kezdték őt.
Elkezdett Ő újra sírni és így szólt: "Úgy fáj ezt hallani és látni, hogy nem tudok már értük tenni semmit, de azoknak van még esélyük, akik a földön élnek, nekik még van idejük, hogy megtérjenek"
Aztán elmondta, hogy ezen a helyen sok híresség van, olyanok akik ismerték Őt.
Ezt mondta: "E tűzhelyiség egy másik részét mutatom most meg"
Egy lángokkal borított nőhöz vitt aki nagyon szenvedett és kegyelemért könyörgött. Az Úr megmondta, hogy ő Seléna (mexikoi-usa énekesnő) Így kiáltozott: "Kérlek kegyelmezz Uram vigyél ki erről a helyről" és megbánta bűneit, de az Úr így szólt:
"Túl késő már nem tarthatsz bűnbánatot"
Aztán rám nézett és ez mondta Selena: "Kérve kérlek mond meg az embereknek, hogy nehogy ide kerüljenek, ne titkold el, mond meg nekik, ne hallgassák és ne énekeljék dalaimat!!"
"Miért mondod ezt?" - kérdeztem.
"Mert ahányszor hallgassák még jobban kínoznak itt, és akik hallgatják vagy éneklik, mind az idevezető úton vannak, mond meg nekik hogy ez a valóság!" Megint az Úrhoz kiáltott kegyelemért.
"Túl késő" - válaszolt az Úr és akkor démonok messziről lándzsákat dobtak a nő testébe.
Amint körülnéztem, egy tömeg művészt és hírességet láttam akik nem hagyták abba az éneklést. Az Úr elmagyarázta:
"Azt kell itt tenniük amit a földön is tettek, ahelyett, hogy megtértek volna."
Aztán egy sereg démont láttam akik mint valami esőt szórtak. Én azt hittem eső ez, de láttam amint az emberek, még jobban elkezdtek a tűzben rohangálni és kiabálni: " Neeee Uram segíts, ez nem lehetséges...!" A démonok kiröhögték az embereket: "Dicsérjetek és imádjatok minket, mert ez a ti királyságotok!" és a lángok nagyobbak lettek, és hernyók megsokasodtak, nem volt ott víz, kén volt amit leszórtak hogy jobban kínozhassák a lelkeket.
Kérdeztem Jézust: "Uram mi ez, mi történik?"
"Ez a fizetség mindenkinek aki nem tér meg"
Az Úr elvitt oda, ahol egy nagyon híres embert láttam.
Régebben mikor két úton sántikáltam azt hittem minden ember a Mennybe kerül azok is akik misére járnak. De ez mind nem igaz! Amikor II. János Pál pápa meghalt, azt mondták a barátaim hogy ő most a Mennybe került. A hírek is bemondták hogy meghalt és hogy nyugodjon békében meg hogy most az Úrral van és a szent angyalokkal, és én ezt mind elhittem, hagytam magam becsapni az emberektől. Ekkor az Úr mondta:
"Nézd lányom, ő II. János Pál pápa, őt is itt kínozzák, mert nem bánta meg vétkeit."
"De miért került ide, ő templomban, prédikált...!"
Így válaszolt ő: "Lányom, egy parázna, bálványimádó, kapzsi vagy hazug se jut be a Mennyek országába."
De én ismételten kérdeztem: "Tudom, hogy így van, de miért van itt, hisz nagy tömegek előtt prédikált?"
Így válaszolt az Úr: "Igen lányom, sok mindent mondott ő, de nem az igazságot, úgy ahogy az van. Nem szólta az igazságot, holott ismerte azt, inkább a szolgálatért járó pénzt szerette, mintsem a megmentést. Nem kínálta fel az igazságot és sose mondta el hogy a Menny és a pokol valóban létezik. Most meg itt van."
Amint néztem ezt az embert egy hatalmas nagy tüskés pikkelyes kígyó a nyakára volt tekeredve, ő meg le akarta venni azt. Kértem az Urat, hogy segítsen neki. Ő is kérlelte: "Uram segíts nekem bocsáss meg, vígy ki innen, vissza akarok menni a földre, hogy meg tudjam bánni a bűneimet"
Így szólt hozzá az Úr: "Te jól tudtad, hogy létezik ez a hely, most már késő, nincs semmi esély neked."
Akkor így szólt hozzám Jézus: "Nézd lányom, megmutatom ennek a férfinak az életét"
Egy óriási képernyőn láttam ahogy ez az ember a nagy sokaság előtt misét tartott és a sokaság a bálványokat imádta. Így folytatta az Úr:
"Nézd lányom mennyi bálványimádó van ezen a helyen, a bálványok nem mentenek meg. Én vagyok az egyedüli aki megmenthet, rajtam kívül nincs más aki segíthet. Szeretem a bűnöst de gyűlölöm a bűnt. Menj s mond el az embereknek, hogy szeretem őket és jöjjenek hozzám"
Akkor láttam, amint ez az ember rengeteg pénzt kapott és ezt mind megtartotta. Sok pénze volt neki és egy trónon ült.
"és hogy nem házasodhatnak, azt nem én találtam ki." mondta Jézus
Az Úr megmutatta nekem, hogy ezek az emberek, apácákkal éltek együtt, sok asszony volt ott és paráznaságban éltek. Az írás azt mondja hogy egy parázna se megy be a Meny Királyságába.
"Nézd lányom mind amit most mutatok, ez az amit ő az élete során tett és tesz sok pap és pápa, de te menj és mond meg az embereknek, hogy itt az idő, hogy hozzám forduljanak."
Aztán egy olyan helyre vitt, ahol sok ember a pokolba vezető úton volt. Kérdeztem: "hogy lehet, hogy ezek az emberek egyenesen a pokolba tartanak?"
Aztán egy alagutat mutatott. Sok ember keze és lába meg volt kötözve, és gyúródtak az alagúton át. Hatalmas terhet vittek a hátukon, és feketébe voltak öltözve.
Így szólt az Úr: "Nézd ezeket az embereket. ők még nem ismernek engem. Amit hátukon cipelnek, azok a bűnök. De te menj s mond meg nekik bűneik terhét reám vesék, és én megnyugtatom őket. Mond el nekik hogy én vagyok aki minden bűnt megbocsájt. Mond meg hogy jöjjenek hozzám, mert tárt karokkal várom őket és hogy ők a pokolba vezető úton vannak!
”
Amint a tömeget néztem, így szóltam hozzá: "Uram ez a személy az unokatestvérem, és az a fiú is meg az a lány is. A családom a pokol felé tart."
"Leányom, -mondta - ők a pokol felé tartanak de te mond meg nekik milyen úton vannak. Mond meg nekik, hogy én őrállónak választottalak ki magamnak, Az hogy téged őrállónak hívtalak el, azt jelenti, hogy neked az igazságot kell hirdetned mindazt amit mutattam neked. Ha nem mondod el és történik valami ezekkel az emberekkel, a vérük te rajtad lesz, de ha te mondod amire megbíztalak, és ők nem bánják meg bűneiket, akkor a felelősség le megy rólad és erre a személyre kerül át. és az ő vére nincs már rajtad. "
Elmondta, hogy sok híres és fontos ember épp ebbe az irányba halad, mint pl. Michael Jackson akit mindenki ismer az egész világon, de ő sátánista holott sokan nem úgy néztek rá, de ez az igazság. Ez az ember ördögi egyezményt kötött. Szövetséget kötött a sátánnal, hogy hírnevet és sok rajongót nyerhessen. Azok a tánclépések ahogy ő táncolt, én mondom ugyanúgy lépkedtek a démonok is a pokolban visszafelé haladva nem előre. Így táncolnak a démonok és kiabálnak közben és jól érzik magukat attól hogy az embereket kínozhassák. Hadd mondjam el hogy Michael Jackson a pokolban van, onnan tudom mert az Úr mutatta meg nekem, Megmutatta amint a tűzben szenved, és én sírtam és kérdeztem, hogy miért? Nem volt könnyű látni azt ahogy gyötrődik ez az ember. Mindenki aki az ő dalait énekli vagy hallgatja minden rajongóját az ördög behálózza, hogy a pokolba vigye. Mielőbb szabadulj meg ezektől a Jézus nevében. Ő meg akar szabadítani, hogy ne kelljen elveszned.
"Leányom ezen az úton vannak olyanok is akik ismernek engem"
Kérdeztem: "De hogy lehet hogy ismernek téged mégis a pokolba vezető úton vannak?"
Így felelt: "Vannak akik letértek az útról és vannak akik kettős életet élnek."
Akkor megmutatta ezeket az embereket. Az ő kezeik és lábaik is meg voltak kötözve, és cipelték a terhüket a hátukon, de a köntösük nem fekete hanem fehér volt, de szét volt szakadva gyűrött és szennyes volt.
Így szólt az Úr: "Látod lányom, hogy az enyéim mennyire elfordultak tőlem? De elmondom neked, hogy nem ezekért az emberekért jövök majd vissza. A szentekért jövök el a fedhetetlenekért, akik készen állnak, gyűrődés és szennyfolt nélküliek. Mond meg nekik, hogy térjenek vissza a régi útra, mond meg nagybácsikáidnak, hogy ők is ezen az úton haladnak. Mond meg nekik, hogy tegyék le terheiket, és én megnyugtatom őket. Mond el ezt a te rokonaidnak, sokan nem fognak hinni neked, de én a te hűséges tanúd vagyok és akkor sem hagylak el ha nem hisznek neked." sírt ahogy beszélt.
"Lányom, menj és hirdesd az igazságot, én veled vagyok. Megmutatom neked, hogy érkeznek meg ezek az emberek majd az út végén."
Egy alagúthoz vitt, ahol emberek ezrei a mélybe estek, nem egy-két ezer, hanem meg számlálhatatlanul sok. mint a homok a tengerparton. Másodperc alatt zuhantak le, mint ahogy a homok a kézből hull, úgy estek a lelkek a mélybe és az Úr sírt.
Így szólt: "Leányom, így szenvednek az emberek, így vesznek el a lelkek, fáj mindazt látni, ahogy az emberiség elvesz."
"Ezen a helyen, démonok találkoznak."
"Találkoznak démonok?" - kérdeztem.
"Igen leányom, naponta titkos találkozót szerveznek, hogy kiterveljék, mit tegyenek az emberekkel." és a démonok cellájához vitt, ahol egy fa asztalt láttam, székeket és mindenfajta ördögöket..
Így magyarázta az Úr: "Leányom, most tervezik, hogy kimennek és a pásztorok, evangélisták, misszionáriusok és akik engem ismernek családjait szétrombolják nyilakkal."
A démonok vihogtak és kacagtak. Kiröhögték az embereket ezt mondván: - gyertek menjünk, tegyük tönkre az embereket és hozzuk ide őket!
"Leányom, de te mond meg nekik, hogy én velük vagyok, ne hagyjanak nyitott helyet a sátánnak, mert mint egy ordító oroszlán szerte jár és lesi kit tud elnyelni. De ott van a szó: "mint egy" mert csak egy oroszlán van: Júda oroszlánja aki a Nazaretti Jézus Krisztus."
Láttam ahogy a démonok kinevették őket. Így szólt az Úr:
"Leányom ők különösen a pásztorok családjait akarják szétrombolni."
"De miért akarják a pásztorok családjait szétrombolni?" - kérdeztem.
"Mert a pásztorok sok ezer emberért felelősek, akiket ők pásztorolnak. A pásztorok az Úrtól vannak az emberekért, s ezek azt akarják, hogy az emberek visszamenjenek, a világba, vagy visszanézzenek, és így a pokolba kerüljenek. De te menj és mond meg a pásztoroknak, hogy az igazságot prédikálják, mondják el mindazt amit én nekik elmondtam, és semmit ne tartsanak vissza mindabból.
”
Majd elhagytuk azt a helyet és így szólt az Úr:
"Valamit még meg szeretnék mutatni neked, gyerekek is vannak ezen a helyen."
"De miért vannak itt gyerekek? Nem azt mondja a te igéd, hogy: engedjétek hozzám a gyerekeket mert ilyeneké az Istennek országa?"
Így felelt: „Igen leányom ez igaz. Ilyeneké a Mennynek országa, de a gyermekek is hozzám kell hogy jöjjenek. mert mindenki aki hozzám jön, nem küldöm el."
Ugyanekkor egy 8 éves fiút mutatott meg nekem az Úr. A fiú is lángokban volt és így kiabált az Úrhoz: "Uram kegyelmezz! Vigyél ki erről a helyről. nem akarok itt lenni!" és erre démonok mentek oda hozzá, Dragnball Z.Ben, Pokemon, Dora figurák képében. Ezek rajfilm figurák, és kérdeztem az Urat, miért van itt a kisfiú?
Ekkor egy képernyőn megmutatta nekem a fiú életét. Láttam ahogy, egész nap a kisfiú ezeket a rajzfilmeket nézte, és azt mondta az Úr:
"Ezek a rajzfilmek és szappanoperák mind a Sátán eszközei, hogy az embereket rombolják. Nézd, hogy is történt ez"
Láttam amint a kisfiú a szülei ellen lázadozott, és szófogadatlan volt, amikor a szülei akartak vele beszélni nem hallgatott rájuk és mindent a földre dobott majd elrohant, és egyszer elütötte egy autó és meghalt. Láttam ahogy ezt a kisfiút gyötörték.
Aztán így szólt az Úr: "Menj lányom és mond meg a szülőknek, hogy utasítsák rendre és neveljék a gyerekeiket, amint az én Igémben áll. (Péld.22:6) Isten szava igaz. Isten igéje azt mondja, vesszővel fenyítsd meg, de nem egyfolytában, hanem amikor engedetlen. (Péld.22;15)
Aztán egy nagyon fájdalmas és szomorú dolgot mondott az Úr:
"Sok gyermek e rajzfilmek és a lázadás miatt került erre a helyre"
"De miért a rajzfilmek a hibásak?" - kérdeztem.
"Mert a démonok azok akik a lázadást, engedetlenséget megkeseredést és gyűlöletet hordozzák. Ezek bemennek a gyerekekbe, és azt teszik, hogy ne a jó, hanem a gonosz dolgokat cselekedjék. Amit látnak a gyerekek a Tv-ben ugyanazt akarják csinálni a valóságban is"
Emberek amint látjátok van Menny és pokol, és a gyerekeknek is dönteniük kell kit kövessenek, amikor már meg tudják érteni hogy mindezek valóságos dolgok, s nekik is dönteniük kell melyik helyet válasszák. Ekkor így szólt az Úr:
"Leányom, most megmutatom mit készítettem a szentek számára"
De itt nem ér véget a Pokol, még sok minden van ott, de az Úr kivitt az alagúton keresztül és hirtelen már nem volt sötétség, sem lángok sem szenvedés, hanem világosság, így szólt az Úr:
'Leányom az én Királyságomat akarom megmutatni neked"
Elkezdtünk a Menny felé emelkedni, fent a kapun nagy arany betűkkel ez állt:
"ISTEN HOZOTT A MENNY KIRÁLYSÁGÁBA"
Ekkor ezt mondta az Úr: "Leányom menj be mert én vagyok az ajtó, és aki rajtam keresztül megy be az ki és bejár, és legelőre talál." (Ján.10:9)
Ahogy az Úr beszélt kinyílt a kapu, és mi beléptünk és láttam ahogy az angyalok. a mi Mennyei Atyánkat imádták és dicsérték (Jel 7:11-12) Tovább mentünk, és egy nagy asztalhoz értünk aminek se vége se hossza nem volt. (Jel.19:9) Egy nagy trónt és egy kisebbet láttam ami ezernyi székkel volt körülvéve. A székekre egy köntös és egy korona volt letéve.
"Leányom, ezek a koronák amiket itt látsz, az életnek koronája" (Jel.2:10) Nézd leányom ezt mind az én népemnek készítettem elő." - mondta az Úr.
Az asztal aranyszegélyű fehér terítővel volt borítva, és gyümölcsök voltak rajta. Tányérokat és aranykelyheket láttam. Az asztal közepén egy nagy korsót ami borral volt megtöltve, az ünnepi lakomára, amikor az Úr Egyháza megérkezik.
Aztán egy másik helyre vitt,. Egy kertbe, ahol sok embert láttam és sokakat felismertem akiket a Bibliából ismertek. De nem voltak megöregedve, mind fiatalok voltak, akkor egy férfi tűnt fel nekem akinek egy nagy kendő volt a kezében, és táncolva dicsérte az Urat.
Így szólt az Úr: "Lányom ez a fiatalember az én szolgám Dávid"
A mi Mennyei Atyánknak adott hálát. Aztán egy másik fiatal ember ment ott el.
"Leányom ő Jozsué ő meg Mózes és ő Ábrahám"
Ő mindegyiket a nevükön szólította. De nekem mindegyik ugyanúgy nézett ki. Én nem tudtam volna név szerint felismerni őket. Aztán nőket mutatott meg nekem, és így szólt
"Leányom, az asszonyok ott, az én szolgálóleányaim, Mária Magdaléna, és Sára. Ő meg Mária aki Jézust Krisztust szülte, aki én vagyok. El akarom mondani neked, hogy ő nem tehet arról ami a földön történik. Azt akarom, hogy elmenj és elmond az embereknek, hogy a pokol valóságos, és egy bálványimádó sem örökli az én királyságomat. Mond meg nekik, hogy ha bűnbánatot tartanak és megtérnek, beléphetnek a mennyei hajlékba. Mond meg nekik, hogy szeretem őket és Mária nem tehet az egészről. Az egyetlen akihez imádkozhatnak én vagyok, mert sem Mária sem szent György sem más szent nem tud megmenteni. Én vagyok az egyetlen aki megmenthet, rajtam kívül nincs senki senki senki sem." - Ezt háromszor ismételte meg.
Az emberek meg vannak csalatva, azt hívén hogy egy szenthez imádkoznak, miközben egy démon áll az egész mögött, azáltal, hogy az emberek kézzel csinált bálványokhoz fohászkodnak. De hadd mondjam el az Úr jobbat készítette számodra. Ő azt akarja, hogy a Menny királyságába belépjél, azáltal hogy megbánod bűneid és felhagysz a bálványimádással, ami nem ment meg. Mert az egyetlen megmentő a Názáreti Jézus Krisztus, aki életét adta érted és az emberiségért. Ez nagyszerű üzenet számodra.
Sírva mondta nekem:
"Mond el az embereknek mindazt amit a pokolról mutattam leányom" Láttam Máriának milyen gyönyörű haja volt és az Urat imádta. Mondtam Jézusnak, hogy milyen szépen hordják a nők a hajukat.
Így szólt az Úr mondván: "Leányom ez a fátyol amit a nőknek adtam, menj és mond meg az asszonyoknak, hogy az ő fátylaikra gondjuk legyen, de most meg szeretnék valamit mutatni neked."
Ekkor a távolban egy fényes várost pillantottam meg. Mondtam az Úrnak hogy oda szeretnék menni.
"Leányom, megmutatom mi van ott, amit te látsz azok a mennyei otthonok, mennyei paloták, amit az én népemnek készítettem el."
Elkezdtünk haladni, el az emberektől akik az Urat imádták, és egy arany hídhoz érkeztünk, amin átmentünk, és az aranyutcákon, jártunk. Annyira csodaszép volt az egész, mindent megnéztem, csillogott minden mint az üveg mintha tükörbe néztem volna bele. Ez mind természetfeletti volt, valami leírhatatlan és továbbmentünk és a palotákhoz érkeztünk ahol ezernyi angyal építkezett. Egyes angyal nagyon gyorsan épített a másik lassabban és voltak akik csak álltak. Akkor kértem az Urat magyarázza el ezt nekem.
Így szólt az Úr: "Leányom, így dolgoznak az én embereim a földön és az angyalok úgy építkeznek, ahogy az én gyermekeim dolgoznak. Leányom a gyermekeim nem hirdetik az Evangéliumot a földön, nem böjtölnek már, nem mennek ki az én embereim az utcákra és nem osztogatnak szórólapokat, amiben az igazság van leírva. menj és mond meg az én népemnek, térjen vissza az igazi útra! Azok az angyalok akik nem építkeznek egy ilyen emberhez tartozik."
Megismételte, hogy menjek és figyelmeztessem a népet, aztán sírni kezdett. Kérdeztem miért sír, de ezzel egyidejűleg egy dalt hallottam ami így szólt: Haaalleluja. Egy hang mondta hogy: "Haaa" Ez volt a refrén azután következett a: "leluja". Mondtam az Úrnak, hogy vigyen oda ahol ezek az emberek vannak és énekelnek. Aztán rám nézett, észrevettem hogy figyel engem, de nem láttam az arcát csak a körvonalait és könnyek hulltak a ruhájára. Kérdeztem, hogy miért sír, de nem válaszolt rá. Aztán a csodálatos kertekhez értünk a paloták mellet és virágokat láttam amelyek ide-oda lengedeztek, ezek voltak amik énekeltek.
Így szólt az Úr rájuk mutatván: "Leányom nézd ezek imádnak és dicsérnek engem. De az én népem nem teszi már úgy mint egykor tette. Az én embereim nem dicsérnek és nem imádnak és nem keresnek úgy mint régen tették. Ezért mondtam neked leányom, hogy menj és mond meg az én népemnek keressen engem mert én jövök, mert én jövök, mert én jövök, hogy magammal vigyem a szenteket, akik készen állnak, akik engem szellemben és igazságban imádnak. Én jövök én jövök!"
Akkor megértettem miért sír az Úr, mert ő nem a kétszívűekért jön el. Nem! Hanem azokért akik szellemben és igazságban imádják.
Akkor szólt az Úr, hogy vissza kell mennem a földre, de én nem akartam, és kérdeztem mi az a föld? Engem idehozott és nem megyek innen el én itt akarok maradni.
Akkor így szólt: "Leányom szükséges neked visszamenned a földre hogy bizonyságot tegyél arról hogy az én birodalmam valóságos és amit neked mutatok az igaz és amit láttál az létezik, hogy az emberek hozzám jöjjenek bűnbánatot tartsanak, hogy ne kelljen szenvedniük. Sírva térdeltem a lábai elé és ahogy lehajoltam sebeket láttam a lábfején és megkérdeztem mik ezek?
Mire ő: "Leányom ezek a sebek amit az nap szereztem, amikor életemet adtam az emberiségért. Felálltam és a kezein is megnéztem sebeket és megkérdeztem, hogy miért hordja még őket?
"Ezek akkor múlnak el mikor minden szent itt újraegyesül, de most vissza kell vigyelek a családod és a nemzetek várnak rád."
"De milyen családom, nekem nincs családom." Erre a földre mutatott:
"Nézd minden ember akit látsz a te rokonod az a test amit látsz az amibe visszamész. Itt az idő hogy visszamenj."
Akkor egy gyönyörű kristálytiszta folyóhoz vitt, és azt mondta hogy menjek be és merüljek alá. Annyira boldog voltam ahogy alámerültem az élő vízben s mikor feljöttem még boldogabb lettem, azt gondolván most már nem kell vissza mennem. De közölte velem az Úr hogy vissza kell mennem, mire én hogy nem akarok vissza menni. Akkor az Úr mutatott valamit:
"Nézd lányom, megmutatom neked, hogyan megyek el a népemért, és hogy milyen lesz az elragadtatás napja."
Akkor tovább mentünk, addig amíg egy hatalmas képernyőt meg nem láttam. hirtelen az egész emberiséget láthattam, és a világot, hogy milyen kicsi. Nézhettem amint egy szempillantás alatt, ezernyi emberek eltűntek, terhes asszonyok észrevették hogy magzataik eltűntek, és sikítozni kezdtek. Mindenhol eltűntek a gyerekek és az emberek sikítottak: "Ez nem lehet igaz, mi történik itt? De azok akik az Urat ismerték és mégis ottmaradtak, mondták, hogy Krisztus jött el, és megtörtént az elragadtatás és öngyilkosok akartak lenni, és fel akarták akasztani magukat, de nem tudták.
Akkor így szólt az Úr: " Leányom azokban a napokban a halál el fog menekülni előlük, és a Szent Szellem nem lesz a földön. Ahogy az Úr beszélt, egy nagy forgalmat és rengeteg embert láttam, akik össze vissza rohangáltak, sok baleset volt de egy halottat se láttam annak ellenére hogy halálosan meg voltak sebesülve, mégis életben maradtak. Egyik helyről a másikra futottak kiáltozva: "Krisztus járt itt, Krisztus járt itt, kérlek Uram bocsáss meg és vigyél magaddal!" Az Úr meg nagyon szomorúan ezt válaszolta: "túl késő már, most van a bűnbánatnak megtérésnek ideje. (Ésai.55;6)
"Leányom mond meg az embereknek, hogy most keressenek, mert abban a napokban már nem lehetséges azoknak akik ott maradnak"
Ahogy az Úr látta amint az emberek ott maradtak, sírni kezdett és így szólt:
"Leányom úgy jövök el mint ahogy az 1Thessz. 4;16-17 -ben áll. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk."
De nem mindenki fog az Úrral járni, csak az aki cselekszi az Ő akaratát (Máté7;21) és egy szent életet élnek az Úrnak.
Így szólt hozzám: "Csak a szentek fognak a Menny Királyságába lépni"
Aztán meg egy másik fontos dolgot osztott meg velem:
"Senki nem tudja a napot vagy az órát, mikor jövök, hogy elvigyem a szent népemet, még az angyalok se tudják."
Akkor a Tv-ben bemondták hogy Krisztus járt itt. Az Úr újra mondta, hogy eljön Ő, hogy a szent népét elvigye.
Maxima Zamrano (Angelica édesanyja): Mi mellette voltunk és vártuk hogy vissza jöjjön és ahogy vissza jött egy nyögést adott ki, semmi egyebet.
Köszönöm Uram, hogy újra itt van a leányom! - mondtam.
Tudtam hogy visszajött és mindannyian hálát adtunk Istennek, és ettől a pillanattól nevetni tudtunk és beszélgetni kezdtünk egymással. Aztán elkezdett lassan lélegezni. Az első 5 órában csak feküdt de aztán lassan ébredezni kezdett, 5 óra után kinyitotta a szemeit, és mondott valamit, de nem értettük mit mond nagyon érthetetlen volt. Becsukva tartottuk az ablakokat, és betakartuk a bejárati ajtót takaróval és nem kapcsoltunk villanyt, mert nem tudta elviselni a fényt. Zavarta őt. Amikor 5 óra múlva beszélni kezdett csak pár szót mondott és azt is abbahagyta mert túl fáradt volt Nem volt semmi ereje. Ott ültünk mi és csak csodálkoztunk. Meg akartuk tudni mindazt ami vele történt. Mihamarabb szerettük volna hallani mit élt át, és mit látott, de nem tudta elmondani mert nagyon fáradt volt.
2 hétbe telt amíg el tudta az egész bizonyságot mondani nekünk. Közben démonok is jöttek hogy gyötörjék őt. Tisztán látta őket. Meghúzódtak az árnyékba, 3 napig a visszajövetele után. Ott voltak, mialatt alig tudott beszélni és megkérdezte tőlük, hogy miért jöttek mit akarnak? Erre azt felelték, egyességet akarnak vele kötni, hogy maradjon néma, ne szóljon senkinek mindarról amit odalent látott, mert ha elmondja valakinek is akkor megölik őt. De ő visszautasította az ajánlatot, és elküldte őket, és akkor egy hatalmas fény jelent meg, egy csodálatos áldás és azok mind elmenekültek. Ez az Úr volt. A démonok rettenetesen csúfok voltak nagyok kövérek és rútok. Azt mondta, hogy nincs szó rá hogy leírja mennyire rondák voltak. Eljöttek hogy rábeszéljék őt hogy csendbe maradjon de ő ellenük állt vissza utasította őket, és akkor jött az Úr - mivel neki nem volt ereje - és elhagyták őt.
Amit a lányom végigcsinált nem volt egyszerű. Az az üzenet az embereknek, hogy az Urat keressék. Ez egy mély üzenet, mert az amit az emberek tesznek azt hiszik rendben van. A fiatalok drogoznak és alkoholizálnak, és azt mondják az emberek erre, hogy ez a normális. De ez nem igaz amint a lányom is megtudta, hogy a szórakoztatóipar sok művészei táncosai, sőt még II. János Pál pápa is a pokolban van, az az üzenet hogy itt az ideje keresni az Urat. Bűnbánatot tartani és megalázkodni az Isten előtt. Az az Ige amit az Úr hátrahagyott nekünk az igaz és központi üzenete annak az: "Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim mindörökre megmaradnak.
Az Úr szava a maga idejében fog beteljesedni. Ő megmutatta a lányomnak, azt az alagutat is ahol az emberek a pokol felé tartottak, ez a valóság. Még azok az emberek is akik az Urat ismerik nem hiszik el ezt, de ez az átélés, amit az Úr adott a lányomnak, ahogy elvitte ezekre a helyekre erőteljes. Az üzenete az hogy az Úrhoz forduljunk és keressük Őt. Nem csak szájjal hanem mélyen a szívből is mert az Úr eljövetele közel van és azt mondta hogy Ő nem csak jön hanem már az ajtó előtt van már,és nem marad az ajtónál hanem belép rajta de az ő emberei a világi dolgok felé fordultak, és ez az üzenete: "Mond meg népemnek hogy térjenek vissza a régi útra!" Ma az egyháznak vissza kell térnie a régi útra. Az út ott van, ahol mi az Úrért égünk és az Ő orcáját keressük. Amikor a kürt megzendül készen kell hogy álljunk. Csodálatos lesz ez.
